Claude Monet francia festőről, az impresszionizmus névadójáról csak kevesen tudják, hogy a jó ételeknek és italoknak is a szerelmese volt. Giverny-i házának ajtaja mindig nyitva állt művészbarátai előtt, akik egy fejedelmien elkészített normandiai marhaszelet és egy pompás almatorta reményében vasárnaponként örömmel maguk mögött hagyták Párizs forgatagát, és kivonatoztak Monet családi kúriájába.

Monet állítólag a vonat ablakából pillantotta meg a mesebeli környezetben álló házikót, de csak jó néhány évvel később, már elismert művészként engedhette meg magának, hogy megvásárolja a birtokot. Gyakorlatilag minden pénzét és idejét beleölte a ház felújításába, kibővítésébe és a csodálatos kert megalkotásába, amely kései műveinek, köztük a méltán híres vízililiom sorozatnak az ihletője lett.

Monet életének legtermékenyebb és legboldogabb éveit töltötte ebben a házban. Itt talált egymásra a festészet és a konyhaművészet iránti olthatatlan szerelme. A házhoz tartozó kert nagy részét a millió színben és formában burjánzó virágok foglalták el. A kert kialakításánál Monet-nak egyetlen célja volt: olyan környezetet akart teremteni, amely a nap minden szakában egyedülálló látványt nyújtott. A színek megfelelő kombinálására helyezte a fő hangsúlyt, így jól megfértek egymás mellett az őshonos normandiai virágok az egzotikus növényekkel, amelyeket Monet annak ellenére ültetett, hogy a helyi lakosok a vizeik mérgezésétől tartva hevesen ellenezték.

Monet sokat utazott, de mindig visszatért Giverny-be. Az utazásain szerzett kulináris élményeiről jegyzeteket készített, és hazatérve utasította a szakácsnőjét, Marguerite-et, hogy készítse el ezeket. A Yorkshire puding például a londoni Savoy-ban való tartózkodása után jelent meg először a giverny-i ebédlőasztalon. A finom falatok két hatalmas tűzhelyen készültek a Rouen-ban vásárolt türkiz-fehér csempékkel kirakott hamisítatlan vidéki hangulatot árasztó konyhában, ahol Monet már-már kényszeres precizitásának köszönhetően rendezett sorokban álltak a különböző méretű rézedények.

Fotó: Andy Hay

A festő azonban leginkább a jó minőségű alapanyagokból készült, egyszerű helyi ételekben lelte örömét. Csirkéket és kacsákat nevelt - amelyeket saját maga választott ki -, így mindig került friss tojás az asztalra. Saját fűszerkertje volt, és számos zöldséget is termesztett, például cukkinit, paradicsomot, kelbimbót, retket, gyöngyhagymát és spárgát. A kertben álló fák roskadoztak a friss gyümölcstől. Borospincéje is volt, habár Normandia a cudar időjárásnak köszönhetően nem bortermelő vidék, inkább a calvados volt elterjedt a régióban.

A pompás díszlet, amit a kert és a Monet által gyönyörűen felújított ház szolgáltatott, az ínycsiklandó ételek és a kiváló italok, valamint a tény, hogy a festő a vendéglátásban is oly nagy figyelmet szentelt minden apró részletnek mint a festményein, valódi élménnyé tették a kúriában való vendégeskedést. Egy nyári vasárnap Giverny-ben igazi gasztronómia ünnepnek számított. Gyakran ellátogattak ide Monet festőtársai, Degas, Sisley vagy Pissarro, a leggyakoribb vendégek azonban Monet legközelebbi barátai, a szobrász Rodin, az író Maupassant és a híres államférfi Clemencaeu voltak. Ezek a látogatások mint egyfajta rituálé, mindig ugyanúgy zajlottak. A vendégek először megtekintették Monet műhelyét, az üvegházat és a kertet, majd pontban 11:30-kor felszolgálták az ebédet az impozáns sárga ebédlőben, amelynek falait a Monet által gyűjtött japán fametszetek díszítették. Az terítéket mindig Monet komponálta meg különös gonddal. Az asztal közepére a kertből szedett virágokból készült kompozíció került. Az ételt a festő saját tervezésű kék-sárga étkészletében tálalták. Az összhang tökéletes volt.

Monet és barátai Giverny-ben, fotó: National gallery

Monet kedvenc előétele a kecskesajtos batyu volt. Főételnek általában valamilyen húst szolgáltak fel, helyi szokás szerint némi calvados-szal megbolondítva. A desszert, mi is lehetett volna más, mint valamilyen gyümölcsös pite, amelyhez az alapanyagot a kertben álló gyümölcsfák szolgáltatták. Ebéd után Monet visszavonult a stúdiójába festeni vagy kiment a kertbe, ha a fényviszonyok megfelelőek voltak. A délutáni teát az illatos citromfák alatt szolgáltál fel, aztán a vendégek el is indultak vissza Párizsba. Senki sem maradt sokáig. Barátai tiszteletben tartották, hogy Monet szigorú menetrend szerint élt és dolgozott. Mindig korán nyugovóra tért, hogy másnap már hajnali 4-kor kedvenc tava előtt festegethessen.

Tökéletes hely a délutáni piknikhez

Aki kedvet érez hozzá, hogy elkészítse Monet egyik kedvenc ételét, annak a normandiai almatortát javaslom, amit a mester annyira szeretett, hogy meg is festett.

Normadiai almatorta, ahogy Monet szerette

Egy kiló édes almát vágjunk fel cikkekre és pároljunk meg vajban. Keverjünk össze 10 dkg vajat, 20 dkg lisztet, 3 kiskanál cukrot, egy csipet sót és 3-4 kanál víz hozzáadásával gyúrjunk belőle tésztát. Kis pihentetés után kézzel nyomjuk bele egy kivajazott tortaformába. Kenjük meg híg tejszínnel vagy tejjel a tészta szélét, majd rendezzük el rajta kör alakban az almaszeleteket. Előmelegített sütőben süssük kb. fél órát 180 fokon. Vegyük ki a sütőből, és öntsük rá a vajas levet, amely az almából párolás közben kicsorgott. Hintsük meg porcukorral, majd tegyük vissza még pár percre a sütőbe, hogy a cukor karamellizálódjon rajta. Melegen fogyasszuk, fahéjjal megszórt vaníliafagylalttal tálalva.

Úgy jött haza a gyerek, mint egy lisztesmolnár. Hófehér volt az iskolatáskája, a haja, az arca, mint akit leborítottak egy lisztes zsákkal. Pontosan ez is történt, ugyanis nem tudván a helyi szokásokról, nem adtunk neki pénzt a hadisarcra. Úgyhogy a "pénzt vagy lisztet" kérdésre csak futni tudott, de persze pillanatok alatt utolérték és ellátták a baját.

Brüsszelben  november 20-án megjelennek a fehér köpenyes, overállos vagy csak szimplán a végzősök pulóverét viselő kéregetők az utak mentén, a tavalyi végzős gimnazisták, akik most az egyetemi tanulmányaikra gyűjtenek pénzt. A homlokukra írják az egyetemük nevét, sokan penne-t, azaz egyensapkát is viselnek az iskolájuk címerével, hogy pontosan láthassuk, mire is adakozunk.

Elmennek a régi iskolájukhoz is, ahol a kicsiknek a támogatásukról kell biztosítaniuk őket néhány szimbolikus eurocent formájában. Nincs ballagás, nincs szalagavató, náluk ez az egyik diákhagyomány, a másik pedig a rheto-k, vagyis a végzősök ünnepe, amit a végzés előtti 100. napon tartanak jelmezes felvonulással egybekötve. Év végén mindenki kap egy pulóvert, amire felkerül a végzősök neve, ebben liszteznek novemberben :

A Saint-Verhaegen, vagy rövidítve Saint-V, 1834-re datálódik vissza, amikor Pierre-Theodor Verhaegen javaslatára ezen a napon találkozókat szerveztek az ULB (Université Libre Bruxelles- Brüsszeli Szabadegyetm) régi diákjai számára. A nap Brüsszel kicsi bisztróiban ért véget, bankettek keretében.

Ünnepként 1888-ban jelent meg először, a diákok zászlókkal felvonulva tiltakoztak az ULB antidemokratikus intézkedéseivel szemben és ezután minden évben megrendezték a cortège-t (felvonulást).

A Saint-V délelőtt koszorúzással indul, tisztelegnek Verhaegen illetve a második világháborúban hősi halált halt ULB-sek emlékműve előtt. Délután a Grand-Sablonról indul a cortège (felvonulás), amelynek minden évben más témája van: környezetvédelem, pacifizmus, terrorizmus elleni harc... A hallgatók jelmezekben vonulnak, autók, furgonok kísérik őket és természetesen néhány hordó sör is velük tart.Nincs meghatározott útvonala a menetnek, de a Maneken-Pist meglátogatják, aki ilyenkor az ULB egyenruháját ölti magára.

A menet végül a Solbosch-campusba tér vissza, az ULB területére.

Idén a párizsi terrortámadás miatt elmarad a cortège, a rendőrség nem engedélyezte, csak egy  megemlékezést tartanak az áldozatokra a Grand Place-on. Nagyobb szatyrot, táskát bevinni tilos...

Hogy mégis valami vidámmal zárjuk az ünnepet: minden évben kiadnak egy kis medált a Saint-V tiszteletére, ez például a 2012-es:

"Grandissime" , azaz óriási, mondják a szakértők, akik tegnap este már megkóstolták az idei Beaujolais nouveau-kat. A tavasz esős volt, a július pedig szokatlanul meleg a Rhone vidékén, úgyhogy nem hiába reménykedtek: az idei bor még a legendás 2009-es évjáratnál is jobb lett.

A Beaujolais nouveau, ('bozsolé nuvó', vagyis az új Beaujolais) Burgundia egyik híres történelmi borvidékéről, a Lyon felett fekvő Beaujolais-ről kapta a nevét. Miután ez volt az első bor, amit a szüret után piacra tudtak dobni, egyfajta verseny alakult ki a gazdák között, hogy kinek sikerül először. Nem akarták, hogy ez a minőség rovására menjen, ezért az 1941-es borrendelet kimondta, hogy új bort legkorábban november 15-én lehet forgalomba hozni. A lyoni borászok minden évben azt választották az év bortermelőjének, aki leghamarabb hajtatott új borával Lyonba. Hosszú ideig a Beaujolais a lyoniak kiváltsága maradt, aztán 1970-ben az egyik helyi borkereskedő, Georges DuBoeuf ,"Le Beaujolais nouveau est arrivé"  (megérkezett az új Beaujolais) felirattal küldött pár palack bort Párizsba, ami nagy sikernek bizonyult. Ezután belföldre, majd külföldre is kiterjesztettél a forgalmazást és 1985-ben november harmadik csütörtökjét jelölték ki annak a napnak, amikor az első palackok elhagyhatják a pincéket. Japánban azontúl, hogy nagyon népszerű a bor, medencéket is megtöltenek vele, amit az igazi fanatikusok spa-nak használnak, állítólag csodálatosan hidratálja a bőrt.

Igazából nem egy, hanem legalább ezer beaujolais-ról beszélhetünk, körülbelül ennyi borász készít ilyen bort. A mi szupermarketünkbe 7 félét hoztak, 3-7 euroba kerül egy üveg. 

A beaujolais-hez általában egy régi szőlőfajtát, a gamay-t használják fel,  ami már csak itt terem Burgundiában. Korai szüretelésű fajta,  a bor ízeiben a bogyós gyümölcsöket vélik felfedezni: málnát, áfonyát, szedret. A szőlőt augusztus végén szüretelik, a bogyókat óvatosan kezelik, hogy ne repedjen meg a héjuk, majd a tartályban szén-dioxiddal szorítják ki róla a levegőt. Szüret után hat héttel már palackozzák, de vigyázat, amilyen gyorsan elkészül, olyan gyorsan meg kell inni - lehetőleg még év vége előtt. Legfeljebb egy évig lehet eltartani, de frissen a legfinomabb.

A borászok szerint a Beaujolais csak a színében vörösbor, sokkal inkább a fehér borokhoz hasonlít, éppen ezért 11 fokon a legintenzívebb az aromája. A franciák kis kolbászokat, hentesárut esznek mellé.

A pénteki merénylet miatt felmerült, hogy idén nem tartják meg az ünnepet, de a szervezők azt mondták " a kis bisztrók, ahol az emberek Párizsban vidáman boroztak, amikor a gyilkos támadás érte őket, szimbólumok. Franciaország szimbólumai.És mi nem adjuk meg magunkat a terroristáknak."

És milyen az új Beaujolais? Őszintén szólva egy kicsit nagyon savanyú. Talán ribizli?.