BONJOUR MÖSZJŐ BÁCSI!

Helyzetjelentés Brüsszelből - show must go on

2015. november 27. - m.papai

img_20151125_134523620.jpg

Brüsszel felett az ég

A terrorkészültség ebben a pillanatban már csak hármas, szerdán kinyitottak az iskolák, ma pedig már a metró is a teljes vonalon közlekedik. A La Libre, az egyik legnagyobb belga napilap, kezdőlapjáról már nem Salah Abdeslam néz ránk. A Davis-kupáról tudósítanak percről percre, a belga Ruben Bemelmans bekerült a döntőbe. Lejjebb programokat ajánlanak a hétvégére, kezdődik a karácsonyi vásár is. Show must go on.

Látszólag minden kezd visszatérni a rendes kerékvágásba.

Látszólag.

Ha lejjebb görgetjük az oldalt, ott egy új hír: bombariadó miatt kiürítették a namur-i pályaudvart. A Davis-kupát a legszigorúbb biztonsági intézkedések mellett rendezik Gentben. A karácsonyi vásár rövidített nyitvatartással várja a látogatókat. Mindenhol ott egy de.

A kedélyek azért szerencsére már némileg lecsillapodtak. A múlt szombati pánik, amikor gyakorlatilag megbénult a város, mindenkire hatással volt. Vérmérséklettől függően jöttek a reakciók, ki higgadtan, ki teljes pánikban fogadta a híreket. Nehéz volt józanul gondolkodni, az kétségtelen, mert mindenki úgy érezte, tovább kell adnia a híreket, még akkor is, ha ezek nem voltak megalapozottak és már több ember szubjektivitási szűrőjén is keresztülmentek. Mostanra azért már mindenki kialakította a saját álláspontját. Hosszú távú tervek születnek: sokan mennének Brüsszelből, a kérdés csak az, hogy hova. Létezik-e egyáltalán olyan hely, ahová mindez, amit most átélünk, nem fog velünk jönni?

Beszélgettünk ma, és szóba került, hogy vannak olyan országok, ahol a tananyag része, hogy mit kell tenni terrortámadás esetén. Hát ezúttal jelentem, Belgium is ilyen ország lett. A gyerekek akkor rettentek meg igazán, amikor megkapták az eligazítást az iskolában. "Nagyon nehéz nap volt," mondta a tizenegy éves fiam, miután szerdán hazajött. Kérdeztem, hogy miért, mire elmondta, mi mindent csináltak, majd hozzátette: "meg hát ugye féltem is".

Megértem őt: a félelem rengeteg energiát felemészt, főleg azért mert folyamatos éberséget igényel. A fáradt ember pedig sokkal ingerlékenyebb. Soha ennyi türelmetlen vezetőt nem láttam még, mint az elmúlt napokban Brüsszelben. Csökkent a toleranciaszintünk, mindenki feszült, nehezünkre esik elviselni egymást. Megbántunk olyanokat is, akiket nem áll szándékunkban.

A gépfegyveres katonák jelenléte a város különböző pontjain egyrészt jó, másrészt viszont folyamatosan emlékeztet minket a veszélyre. Némán tűrjük, hogy a boltba való belépés előtt belenézzenek a táskánkba és készségesen megmutatjuk az autó csomagtartóját az iroda parkolóházába való belépés előtt. Tudjuk, hogy szükség van erre, de valahol mélyen érezzük, hogy azért ez nagyon nincs jól így.

Mindezzel együtt is azt gondolom, hogy egyelőre még nincs nagy baj. A baj ott kezdődik majd, amikor a felfegyverzett katonák jelenléte és a folyamatos ellenőrzés megszokottá, az életünk részévé válik.

Jelen pillanatban csak egy dolgot tehetünk: reménykedünk, hogy addig soha nem fogunk eljutni.

Kérek egy málnást, egy mandarinost meg egy zöldet - Hurkát.....

Kis belga hurkahatározó


hurka_1.jpg

Nálunk magyaroknál a hurkakérdés nincs túlbonyolítva: véres, májas, tüdős (van ilyen is, bár én még nem ettem soha). Legfeljebb azon folyik a vita, hogy zsemlével vagy rizzsel jobb-e a töltelék, de nagy meglepetés nem éri az embert, van jobb-rosszabb, de az íze nagyjából borítékolható.

Belgiumban ennyire nem egyszerű a helyzet. Van véres hurka, vagyis boudin noir, zsemlés töltelékkel, hasonló az otthonihoz. Szerették a gyerekek, vettem is gyakran, őszintén szólva nem nagyon nézegettem a csomagolást. 

Pár éve odatettem eléjük az ebédet, nekiestek derekasan ...aztán nagyon elcsodálkoztak. "Anya, miért cukroztad meg a hurkát?" Mi tagadás, elég szétszórt vagyok, de arra azért emlékeztem, hogy nem szórtam semmit a hurkára. A hurka belül volt édes, de nagyon. Nézem a csomagolást- mazsolás, boudin noir au raisin, tömény szirupban.... Nem nagyon szeretek ételt kidobni, úgyhogy hősiesen ettem belőle,  de legközelebb nagyon figyelmesen elolvastam a hurka címkéjét.

Most voltam a Carrefourban (helyi nagy hypermarket) és áttanulmányoztam a hurkaválasztékot,ami az ízeket tekintve elég széles palettán mozog. Tehát véres hurkából van:

- hagymás - aux oignons

- almás      - aux pommes

- mazsolás - au raisin

- málnás - au framboise (málnalekvárral)

- au speculoos  (a speculoos belga specialitás, hasonló ízvilágú keksz, mint a mézeskalács)

Az utolsón azért tényleg megdöbbentem, bár ha belegondolok, hogy a carbonnade flamand (flamand marhahús ragu) receptjében is szerepel egy mustárral megkent mézeskenyér, amit a tetejére kell helyezni és később belepasszírozni a szaftba,  nincs min meglepődni.

A boudin blanc, vagyis a fehér hurka csak disznóhúsból áll és nem sokat variálnak rajta, legfeljebb kap egy kis extra hagymát. Gondoltam én, naiv, de a következőket találtam

mandarinos - au mandarine (mandarinlekvár van benne)

diós - au noix

snidlinges - au ciboulette

hurka2.jpg

 

És most jön az igazi "belgaság": a boudin vert, vagy vallon nevén Vete Tripe, vagyis a zöld hurka.

Hogy mitől zöld? A kelkáposztától, vagyis a chou vert-től.  1/3 káposztát tartalmaz és 2/3 húst  és a Orp-Le-Petit város lakosai annyira büszkék rá, hogy megalapították a zöld hurka evők rendjét, vagyis a  Mougneux d'Vète Trêpe-t. Az ilyen rendeknek Belgiumban igen nagy hagyománya van, gondoljunk csak az etterbeek-i chicon-kedvelőkre vagy a brüsszeli goffri-testvériségre. Természetesen van  ünnepe is a zöld hurkának, ezt mindig tavasszal tartják. 

zoldhurka.jpg

A zöld hurka egyébként tényleg finom, enyhén érződik a kelkáposzta benne. 

A véres hurkákból vettem málnást és speculoos-os, a fehérből mandarinost és egy darab zöldet. A családban egyértelműen a zöld nyert, de a speculoos-ost is meglepően finomnak találták, a málnás is elment, a mandarinos viszont kiverte a biztosítékot.

Azért mondom, éberség, nagy meglepetéseket rejthet a belga disznótoros...

Leckerli, avagy Pierre Hermé kedvenc elzászi mézessüteménye

avagy mit csináljunk négyes fokozaton....


leckerli1.JPG

Most arról kéne írnom, mi újság Brüsszelben, de azt mindenki látja a hírekben, és talán el is tudja képzelni, hogy mit érzünk mi. Azontúl, hogy tízpercenként tanulmányozom a hírportálokat, az adventre készülök, hogy legalább itthon az a békés, meghitt hangulat uralkodjon, amit az ünnep előtt megszoktunk. Úgyhogy előveszem a díszeket, szegfűszeges narancsot csinálok, adventi koszorút és süteményt sütök. Mézeset. Jövő vasárnapra pont jó lesz.

Jó pár éve megvettem Julie Andrieu és Pierre Hermé Confidence sucrées című könyvét, de inkább csak olvasgattam, nem csináltam  belőle semmit. Pierre Hermé, akit cukrászkirálynak is neveznek Párizsban (a Világevő (Jókuti András) készített riportot vele, itt olvasható) és Julie Andrieu gasztroújságíró beszélgetnek a könyvben, természetesen miről másról : édességekről. Macaronok, mousse-ok, friandise-ok, millefeuille, bonyolultnak tűnő receptek, egzotikus alapanyagok  úgyhogy nem volt bátorságom belevágni.

Aztán egyszer karácsony előtt újítani szerettem volna aprósütemény fronton és így találtam rá Pierre Hermé elzászi mézes sütemény receptjére, a leckerli-re. A recept különlegességét az őrölt bors és a kandírozott gyümölcsök adják. Az eredeti recept "kirsch pur-t" ír elő, ez az elzászi "eau de vie", vagyis cseresznyepálinka. Egy hetet kell pihentetni, de utána nagyon sokáig eláll fémdobozban.

Hozzávalók:

250 gramm akácméz

100 gramm porcukor

egy fél citrom lereszelt héja

0,5 gramm őrölt fahéj

0,5 gramm őrölt fekete bors

50 gramm apróra vágott cukrozott citromhéj

50 gramm apróra vágott cukrozott narancshéj

100 gramm + 20 gramm  szeletelt, lehéjazott mandula

50 ml cseresznyepálinka

300 gramm liszt

2 gramm szódabikarbóna

 

A tetejére

150 gramm kristálycukor

10 ml cseresznyepálinka

50 ml víz

 

Egy kis lábosban forrásig melegítjük a mézet, a cukrot, a reszelt citromhéjat, a borsot és a fahéjat. Ezután  levesszük a tűzről és belekeverjük a cukrozott gyümölcsöket és 100 gramm  szeletelt mandulát.

A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával és az egészet a mézes masszához keverjük. Sütőpapírral kibélelünk egy 30 x 40 cm-es tepsit és a masszát 8 mm vastagon szétterítjük benne. Egy ecsettel bekenjük vízzel a tészta tetejét és megszórjuk a maradék 20 gramm szeletelt mandulával. A tetejét berácsozzuk egy villa segítségével majd egy éjszakát a hűtőben pihentetjük.

Másnap 200 fokra felforrósítjuk a sütőt és 15-20 percig sütjük a tésztát, amíg a teteje aranyszínű nem lesz.

Amíg sül a tészta, a kristálycukrot jól összekeverjük a vízzel és cseresznyepálinkával. A forró tésztát beecseteljük ezzel az öntettel. 

Megvárjuk, amíg teljesen kihűl, majd  1,5 cm x 10 cm-es csíkokra vagy 3 cm x 3cm-es kockákra vágjuk. Jól záródó fémdobozban hetekig eláll (na).

süti beállítások módosítása