Forralt bor, sült kolbász, mézeskalács... ha ezek megvannak, nekem már nem is kell semmi egy jó karácsonyi vásárhoz. Nem is a portéka a lényeg, hanem a hangulat - itt jár a kertek alatt a karácsony..

Az aacheni karácsonyi vásárt Európa tíz legszebb karácsonyi piacaként tartják számon, 2014-ben másfél millióan látogatták meg.  Aachen, (franciául Aix la Chapelle, a belga GPS-k szeretik néha így nevezni) Németországban, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban fekszik, közel a belga és a holland határhoz. A vásárt Aachen történelmi óvárosában rendezik meg évről-évre, ahol most már minden az ünnepről szól: adventi koszorúk, lámpafüzérek, stilizált mézeskalács szobrok díszítik a környéket. 

A környező boltokban szebbnél szebb mézeskalácsokat kínálnak mogyoróval, mandulával, aszalt gyümölcsökkel díszítve vagy csokoládéval bevonva. (nem olcsók, de a minőség garantált..)

Forralt bort illetve alkoholmentes puncsot a gyerekeknek szinte mindenhol árulnak, a legnépszerűbb bódéban színes kis csizmákba töltik a forró italokat. (azt nem sikerült kiderítenem, hogy ezeket meg lehet-e vásárolni, de volt, aki láthatóan nem akart tőle megválni...)

Ha megéheztünk, jöhet a bajor kolbász, amit savanyú káposztával zsemlébe töltve árulnak; a belga sült krumpli (ha már itt van a szomszédban), vagy a  flammekueche, a mi töki pomposunkhoz hasonló szalonnás-hagymás-tejfölös lepény.A vegetáriánusokra is gondolnak: rántott karfiol, sült gomba vagy a nagy sikernek örvendő,nálunk tócsni vagy lapcsánka népi néven ismert, olajban sütött krumplislepény között választhatnak (utóbbihoz fokhagymás, zöldfűszeres tejfölt vagy almaszószt adnak) 

Miután jóllaktunk, indulhat a vásárfia választás. Vehetünk például süteményformát: az emeletes busztól kezdve a basszus- illetve a klasszikus gitárig van itt minden. (gyakorlott és rengeteget mérgelődő mézeskalácssütőként mondom, kerüljük az aprólékos formákat..)

A hagyomány szerint a diótörők nagy fogukkal elijesztik a gonosz szellemeket a háztól, úgyhogy ilyen nehéz időkben kifejezetten jó egy ilyen otthonra házőrzőnek. 

Van persze ékszer, játék, gyertya, likőr is- apró ajándékokat könnyű beszerezni. (nem aprókat is, de azért mélyen a pénztárcába kell nyúlni) És persze, van dekoráció minden mennyiségben, amiben a németek egészen biztosan Európa élvonalába tartoznak (gondoljunk csak az első karácsonyfára, amit a legenda szerint Luther Márton állított a gyerekeinek).

Nem tartozik szorosan a vásárhoz, de a közelben az Ursuliner strasse-n található egy hatalmas jelmezbolt, mindennemű és színű arcfestékkel, maszkkal és kiegészítővel. (lesz farsang is nemsokára...) Ők így várták a Mikulást:

Az aacheni karácsonyi vásár a Münsterplatz-on található. Ide nem lehet behajtani, de több parkolóház is található a környéken pl. a Galeria Kauhof vagy feljebb a Rathaus. Már a bevezető utakon jelzik, melyik parkolóban van üres hely, hétvégén este szinte mindig tele vannak.

 És egy szolgálati hír : már a Nyuszi is settenkedik a kertek alatt.....

A Mikulást Európa-szerte ünneplik, az ünnephez kapcsolódó mondavilág azonban országonként változik. Franciaországban és Belgiumban például az ünnepi kultúrkör nélkülözhetetlen szereplője egy vérszomjas hentes, aki előszeretettel darabol fel gyerekeket.

Na, de hogy kerülnek a gyerekek a pörköltbe? Hát úgy, hogy késő este eltévednek az erdőben, és jobb híján a fent említett hentestől kérnek szállást éjszakára. A Hannibálra hajazó hentes aztán jól feldarabolja őket, ráadásul, csak hogy a sztori még bizarrabb legyen, tartósítás címszó alatt gondosan be is sózza a húsukat.

Mindez egy 1842-ből származó francia gyerekdalon alapul, ami az igen kifejező Három kisgyerek a sózóteknőben címet viseli. A történet csattanója, hogy 7 évvel később a Mikulás is betéved a hentes házába, de semmi nincs ínyére, amivel a házigazda megkínálja. Amikor rákérdez, hogy mi is van a sózóteknőben, a hentes nem bírja tovább cérnával, összeomlik és bevallja szörnyű tettét. A Mikulás természetesen feléleszti a gyerekeket, akik vidáman élik tovább az életüket, mintha mi sem történt volna.

 Szent-Miklós megmenti a hentestől a három gyereket
Gentile da Fabriano, via Wikimedia Commons

A horrorisztikus sztorinak számos adaptációja létezik, sőt a belőle készült színdarabot olyan nagy sikerrel vetítik december elején Belgiumban, hogy jegyet is alig lehet kapni rá. Azon túl, hogy a történet elég bizarr, nincs benne semmi meglepő. A gyerekek és a hentes legendája ugyanis éppúgy mürai Szent Miklós püspök életén alapul, mint a szegények megsegítése, amiből az ajándékozás kultusza kialakult.

A nagylelkű és jótékonyságáról híres szent, a három gyerek megmentése mellett még számos egyéb csodálatos  tettet is véghezvitt, aminek következtében egy sor mesterségnek a védőszentje lett, mindenek előtt azonban a gyerekeknek, a diákoknak és általában a nehéz sorsú embereknek. Nem csoda, hogy a leghíresebb francia nyelvű gyerekdal, ami a Mikulásról szól, a Szent-Miklós, a diákok védőszentje címet viseli.

A bizarr dolgok sora azonban ezzel még nem ért véget. Vegyük például a Mikulás "segédjét", a krampusz megfelelőjét, akit Belgium frankofón részén père fouettard-nak, azaz mumusnak, flamand részén pedig Zwarte Piet-nek, azaz Fekete Péternek hívnak. Zwarte Piet  fekete bőrű, és, látszólag minden logikát nélkülözve, reneszánsz öltözéket visel. Hagyományosan zsákot cipel és korbács van a kezében, ez utóbbi ma már csak opcionális kiegészítő. Egyes vélekedések szerint ő egy zsákos ember, aki elviszi a rossz gyerekeket, sőt sokan magával a vérszomjas hentessel azonosítják. Sokkal valószínűbb azonban az a feltevés, miszerint ő egyszerűen a Mikulás szolgája, aki történetesen mór származású. Ez a magyarázat azonban nem tetszik az emberjogi szervezeteknek, akik komolyan kampányolnak azért, hogy a rasszista felhang miatt változtassák meg a bőrszínét. Könnyen lehet, hogy Fekete Péter már nem sokáig lesz fekete.

Mikulás és Zwarte Piet
By Michell Zappa, via Wikimedia Commons

Belgiumban december 5-én éjjel szamárháton érkezik a Mikulás, szó sincs szánról vagy szarvasokról. Nem is tejet és kekszet tesznek ki neki, hanem egy pohárka szíverősítőt a Mikulásnak és néhány répát a csacsinak.

Szintén a három megmentett gyerek legendáján alapul az a hagyományos édesség, amit előszeretettel készítenek Mikulás idején. Ezt puha és omlós briós jellegű süteményt mannele-nek, vagyis kis embernek hívják, és a megmentett gyerekekre utalnak velük.

 Frissen sült mannele-ek

Habár az ünnephez kapcsolódó legendák és szokások minden országban különböznek, egy biztos: ma este több millió gyerek várja izgatottan a Mikulás látogatását.

Akár szamárháton jön, akár két szarvas húzza és szán repíti.

Jó pár éve élek Brüsszelben, de csak nemrég jutott eszembe, hogy vajon milyen nyelven éneklik itt a himnuszt? Franciául vagy flamandul? Hallottam már, ebben biztos voltam, mert futballmeccsek előtt el szokták játszani, de nem tudtam felidézni sem a dallamot, a szöveget meg pláne..  Az hagyján, hogy én nem ismerem, de mint a Le Soir egyik cikkéből megtudtam, maguk a belgák sem nagyon...

A Brabançonne, avagy a belga himnusz, mint annyi minden, megosztja a belga társadalmat.1922-ben a Belga Királyi Akadémia már rávilágított arra a problémára, hogy a szöveg és a dallam nincs összhangban a Brabançonne-ban, hogy a ritmusról már ne is beszéljünk,  ezért nehéz énekelni. Egy zenetörténész szerint ez még nem lenne akkora baj, mert a dallam maga nagyon egyszerű. Hogy mennyire, arról bárki meggyőződhet, ha meghallgatja a Brabanconne-t Helmut Lotti előadásában franciául:

Abból, hogy francia verzióról beszélünk, már sejthető, hogy a következő akna a szövegben rejlik.1830-ban az első szöveg franciául született meg és markánsan holland-ellenes volt. Ez enyhén szólva ellenérzést váltott ki a flamandokból, de a wallonok sem szerették, mert akkoriban ők a patois-t, a francia egyik dialektusát beszélték.

Az akkori miniszterelnök, Charles Rogier gyorsan átírta a szöveget, természetesen franciául, de született egy flamand verzió is, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Következzen most ez ismét a nagyszerű Helmut Lotti előadásában, aki egyébként népszerű belga operaénekes:

Itt még mindig nincs vége a történetnek: a két világháború között indult egy mozgalom, ami egyenesen azt próbálta elérni, hogy a Brabançonne-t váltsa fel a Belgiumtól függetlenné vált Kongó himnusza, a Vers l'avenir (A jövő felé). Azóta is ezt tartják afféle "második himnusznak". (van flamand verziója is).

A hattingeni régi városháza adventi díszben
 By Frank Vincentz, via Wikimedia Commons

Az adventi naptárok eredetét a XIX. századi Németországban kell keresnünk. Habár több olyan vallásos hagyomány is létezik, amelynek a lényege a karácsonyig tartó visszaszámlálás, gondoljunk csak az adventi koszorúra a négy gyertyával, az adventi naptár története azonban kifejezetten prózai.

Az ötlet egy leleményes sváb anyuka fejéből pattant ki, akinek a kisfia mindig rettentően türelemetlenül várta a karácsonyt. Az anyuka fogott egy darab kartont, amire rávarrt 24 habcsókot, és megengedte a kisfiúnak, hogy minden nap megegyen egyet. A kis Gerhard, mert így hívták a kisfiút, nagyon boldog volt, anyukája pedig nem is sejtette, hogy az ő kis házipraktikájából egyszer még hatalmas üzlet lesz.

A már felnőtt Gerhard Lang orvosi könyvek kiadásával foglalkozott. 1903-ban jutott eszébe, hogy édesanyja ötetét valamilyen módon meg kellene ismertetni a világgal. Ekkor született meg az első igazi adventi naptár, amelyet 1904-ben az egyik stuttgarti napilaphoz adtak ajándékba.

A naptár a Karácsony országában nevet viselte és két kartonlapból állt. Az egyiken 24 kis vallásos versike szerepelt, a másik pedig 24 kis képből állt, amelyeket ki kellett vágni és a versikékre ragasztani.

Az első adventi naptár
Richard Ernst Kepler, via Wikimedia Commons

Lang ezután az egész karrierjét az adventi naptár továbbfejlesztésének szentelte. Készített karácsonyi órát, karácsonyi házat nyitható ablakokkal belül gyertyákkal, adventi fát felragasztható angyalokkal, illetve a ma is elterjedt ablakos verziót ajándék csokoládéval. Találmánya hamar népszerűvé vált Németországban, majd az egész világon.

A második világháborúban akadozott a papírellátás és nagyon megugrottak a nyomdai költségek, így átmenetileg visszaesett az adventi naptárok kereskedelme, 1946-tól azonban újra fellendült.

Németországban és Ausztriában nagy népszerűségnek örvend az a szokás is, hogy a városházák homlokzatát adventi naptárrá alakítják. Az egyik leglátványosabb minden évben a gegenbach-i városháza Baden-Württembergben.

By Peter Buck, via Wikimedia Commons

Számomra az illatok jelképezik a karácsony esszenciáját. A szegfűszeg, a fahéj, a narancs, a méz, vagy a gyömbér külön-külön is képesek arra, hogy az embert ünnepi hangulatba hozzák, de ha ötvözzük őket, akkor olyan pompás karácsonyi ízélményben lehet részünk, ami még a legfagyosabb szíveket is garantáltan képes felmelegíteni. Szó szerint. A forralt bor a karácsonyi vásárok elengedhetetlen tartozéka, ezt a verziót viszont otthon is könnyen és gyorsan elkészíthetjük. Amíg készül, pompás illattal tölti meg a lakást, ha pedig megvagyunk vele, akkor vidáman elszürcsölgethetjük egy puha takaró alatt üldögélve. Egyetlen gyengéje van csak: hamar elfogy, úgyhogy érdemes egyszerre több adagra való alapanyagot beszerezni!

Mennyei forralt bor

Hozzávalók:

1 üveg száraz fehér bor (pl. chardonnay)
2 dl alma cider
6 ek. méz
10 dkg vörös áfonya (fagyasztott is jó)
1 narancs feldarabolva
1 alma feldarabolva
4 rúd fahéj
1 vaníliarúd
5-6 szem kardamom
10 szem szegfűszeg
1 kis darab gyömbér

Elkészítése:

Rém egyszerű: tegyünk mindent egy lábosba és főzzük kb. 10-15 percig. Ha már gőzölög, azonnal vegyük le a tűzről. Kóstoljuk meg, hogy elég édes-e, ha nem, akkor, tehetünk bele egy kis cukrot. Halásszuk ki belőle a gyümölcsöket és a fűszereket, és még forrón tálaljuk. Tetszés szerint díszíthetjük fahéjrúddal, narancsdarabokkal és csillagánizzsal. Gyönyörű és mennyien finom!