Közeledik a Valentin nap, meg ez amúgy is egy belga blog, így muszáj néhány szót ejtenünk a csokoládéról. Ha az egyik halmazban lennének az ételek, a másikban pedig a romantika, akkor a kettő keresztmetszetében minden kétséget kizáróan ott lenne a csokoládé. A csokoládé - pontosabban a kakaóbab - a maja birodalomból indult világhódító útjára időszámításunk előtt 2000 körül. Kétségtelen, hogy a történetét izgalmas fordulatok és kis túlzással akár misztikusnak is nevezhető elemek szövik át, a csokoládéról kialakult erősen romanticizált kép azonban nem tudható be egyedül ennek. 

A csokoládé köztudottan afrodiziákum, ami máris megmagyarázza a Valentin nappal való szoros kapcsolatát. Tény, hogy maga Montezuma, a hatalmas azték uralkodó is bőven fogyasztotta a csokoládét folyékony formában, mielőtt ellátogatott a háremébe. Európában ugyan csak mint ízletes, forró italk terjedt el, de azért akadnak olyan feljegyzések a rokokó idejéből, amelyek szerint "a csokoládé erőt ad bizonyos tevékenységek elvégzéséhez". A világ egyik legismertebb hódítója, Casanova pedig a pezsgő mellett szintén az étcsokoládét tartotta a világ leghatékonyabb afrodiziákumának. Állítólag ő maga is ebből szerzett energiát egy-egy húzósabb éjszakához, ráadásul meg volt győződve róla, hogy a csokoládé képes "bekapcsolni" az ún. örömközpontot a  nők agyában.

Mielőtt azonban rohannánk a boltba, hogy beszerezzünk néhány kilót a felejthetetlen Valentin nap reményében, nézzük meg, hogy mit gondol minderről a tudomány.

Azt már a húszas évek végén megállapították, hogy a csokoládéban lévő feniletilamin ugyanolyan hormon termelődését idézi elő, mint a szexuális együttlét. A gond csak az, hogy annyira minimális a feniletilamin tartalma, hogy aligha várhatunk tőle látványos eredményeket. Tekintve azonban, hogy a csokoládé a világ egyik legösszetettebb élelmiszere, tartalmaz egy sor más kémiai anyagot. Többek között olyat is, amitől természetes ópiátokat termel az agy. Ezért terjedt el az a nézet, hogy a csokoládé boldoggá tesz. Később arra is rájöttek, hogy a csokoládéban lévő egyes kémiai anyagok ugyanazt a hatást váltják ki mint a marihuána, vagyis dopamint küldenek az agyba. Ezt a tényt is érdemes fenntartásokkal kezelni: a kutatások szerint egy 60 kilós embernek több mint 10 kiló csokoládét kéne megennie ahhoz, hogy az a marihuánához hasonló tüneteket eredményezzen. A diabéteszes kóma érdekében ezt mindenesetre kéretik nem kipróbálni.

A csokoládénak tehát van ugyan némi pozitív hatása a testre és a lélekre, de leginkább azért érdemes enni, mert finom. A többi, sajnos vagy nem, rajtunk múlik...

És ha már mítoszokat rombolunk le, akkor itt kell megemlítenünk a Csokoládé című filmet. Ezúton szeretném közölni mindazokkal, akik párás szemmel kaptak a szívükhöz, amikor Johnny Depp megkóstolta a Juliette Binoche által készített bonbont, hogy Johnny Depp saját állítása szerint utálja a csokoládét.

Nem is volt túl meggyőző.