Őszintén szólva hosszú ideig nem értettem, hogy miért futnak az emberek csak úgy,  ha nem kergetik őket. Aztán a fiam benevezett az Uccle 10 km-re és amikor a célban vártuk, egy kicsit irigy lettem azokra, akik végigfutották.  A "megcsináltuk" öröme volt az arcukon

Közben elkezdtem sportolni, jártam ilyen-olyan edzésekre és azt hittem, hogy ennyi, meg egy kis futkározás elég lesz ahhoz, hogy én is elinduljak. 2013-ban le is futottam gyalogoltam a táv felét , de semmilyen örömet nem okozott, azonkívül, hogy beértem a célba. A fiam 38 perc alatt bent volt, én meg... azért egy órát nem vert rám...Meg is mondtam, ez volt az első és az utolsó ilyen jellegű próbálkozásom, de  azért büszke voltam rá, hogy egyáltalán megpróbáltam,

Aztán idén megint megjelentek a táblák, és  Zs., akivel a gyerekek kapcsán nagyon jóban vagyunk,  felvetette, hogy meg kéne próbálni. Volt még 5 hét, viszonylag jó karban is vagyok, gondoltam, adjunk még egy esélyt ennek a dolognak, hátha most jobban sül el. Elkezdtem rendesen készülni egy edzésterv szerint és egyszer végigfutottuk a tervezett útvonalat. (kicsit eltévedtünk, úgyhogy 14 km lett belőle...) 

2 hét múlva beütött a krach, kifordult a bokám, 1 hét kényszerpihenő. Viszonylag szerencsésen megúsztam, de azért visszavetett és végig bennem volt a félsz, hogy fel kell adni. 

De sikerült.Meg kellett állnom közben, mert a macskakövön nem mertem futni és egy emelkedő is kifogott rajtam, de a 7. km után jött egy szakasz, amikor olyan örömet okozott a futás, amit el sem tudtam képzelni. (gondolom, beindult a béta-endorfin). A végén majdnem meghaltam, de ilyenkor jók a gyerekek, akik eljöttek szurkolni az anyjuknak, és előttük mégsem éghet le az ember.

Ez az egész egyetlen dologról szól: át tudjuk-e lépni a határainkat? Nyilván annak, aki maratont fut, ez egy ujjgyakorlat, de nekem ki kellett lépnem a komfortzónámból, hogy meg tudjam csinálni. És hihetetlenül jó érzés, hogy igen, képes voltam rá és azokban a pillanatokban, amikor a pokolba kívántam az egészet, le tudtam győzni magamat. 

És a végére egy videó, ami ma került elém és a témába vág, érdemes megnézni: