Ha megkérdeznének, mi a "legbelgább" zöldség, látszólag egyértelmű a válasz: a chicon ('sikon') , vagyis a cikória, amit néha endíviának is neveznek, (helytelenül, mert az egy másik növény). Van viszont egy másik zöldség, ami még a nevében is brüsszeli, ez pedig a kelbimbó, franciául le chou de bruxelles a neve, ugyanis a XIV. században Saint-Gilles-ben, Brüsszel egyik jelenlegi kerületében kezdték először termeszteni. Igaz, ami igaz,elég sok kelbimbót esznek a belgák, de szerintem a pálmát akkor is a chicon viszi el.
Akkora kultusza van, hogy mint annyi mindennek, például a goffrinak vagy a zöld hurkának, saját rendje is van. A Confrérie des Compagnons du Witloof d'Evere, azaz az evere-i witloof (ez a cikória flamand neve, 'wit-loof', azaz "fehér lomb") kedvelői rendszeresen felvonulnak jelentősebb eseményeken, legutóbb a tavalyi autómentes napon, a Grande Place-on. Legnagyobb attrakciójuk: Kiete, az óriás, (3, 80 cm) Krooske (3,72 cm) a felesége és Lommeke, a gyerekük.. Utóbbi már kamaszkorban lehet, mert magasságban beérte az anyját. (Fejben el is hagyta. Apját is.)
A cikória nálunk leginkább kávé formájában ismert, a gyökereit megőrölve pótkávét készítenek belőle. A belgák azonban a levélrózsáját fogyasztják, ez majdnem annyi karotint tartalmaz,mint a sárgarépa. Ráadásul van benne inulin, ami a probiotikumok egyik fajtája, egy növényi rost, aminek emésztése csak a vastagbélben kezdődik meg, ezért az ott élő hasznos baktériumoknak kiváló táptalajt kínál. (inulint tartalmaz a csicsóka, a fokhagyma és a vöröshagyma is).
A cikória egyik legjobb tulajdonsága,hogy egész télen elérhető. Májusban elvetik, aztán novemberben kiássák a növényeket, levágják a leveleket, a gyökereket földdel fedik és az ezután kihajtott leveleket fogyasztják. (akár egy homokkal teli vödörben kivitelezhető a művelet.) Belgiumban télen-nyáron van, télen egytálételeket készítenek belőle, pl. sonkába tekerve, sajtos besamellel leöntve - ez a chicon au gratin, levesbe főzik, karamellizálják és tarte-ot töltenek meg vele. Nyáron salátának is kiváló, én ebben a formában szeretem a legjobban.
A cikória kicsit furcsa a magyar ízlésnek,nálunk ugyanis a kávét és az Unicumot leszámítva nincs keserű élelmiszer. A cikória pedig keserű. Ha ki akarjuk próbálni, szerintem érdemes a salátával kezdeni, tapasztalataim szerint ebben a formában majdnem mindenkinek ízlik. A majonéz és a lilahagyma édessége jól kompenzálja a cikória ízét.
A salátát pirított kenyérrel szoktam tálalni. Ez egy 4 személyes adag.
Hozzávalók:
5 db cikória ( közepes darab)
1 nagy lilahagyma
1 evőkanál mustár (magyar típusú- a belga boltokban douce)
5 evőkanál majonéz
őrölt bors (ízlés szerint)
tej (nem kötelező, a belgák ezzel higítják az öntetet)
A cikóriákat megtisztítjuk, levágjuk azt a végét, ahonnan a levelek erednek. Ezután vékony karikákra vágjuk. A lilahagymát ugyancsak felkarikázzuk (jó vékonyan). Az öntet hozzávalóit összekeverjük és beleforgatjuk a cikóriát és a lilahagymát. Fél órát pihentetjük hűtőszekrényben, utána tálalhatjuk.
