Ha megkérdezem a kisebbik fiamat, hogy mi legyen az ebéd, akkor rendszerint bolognai, húsleves, rántott csirke vagy spenót a válasz. Érdekes módon a kínai ételeket szereti, a tegnapi gőzölt "gombócnak" nagy sikere volt, amit  leginkább annak tulajdonítok, hogy édeskés a töltelék, őt a bolognaira emlékezteti, engem meg valamiért a vadasra (nyilván a tészta miatt, mert az "hozza a zsemlegombócot" hozzá.) Egyébként minden gyereknek ízlett eddig ez a klasszikus dim sum, az édes chilis mártogató helyett ketchuppal is szívesen megeszik.

Szerintem mindenképpen érdemes beruházni egy bambusz párolóra, nem drága és gyakorlatilag mindent meg lehet vele csinálni, amit egy drágább elektromos pároló tud. Brüsszelben a Bourse-hoz közeli, nagy kínai szupermarketben lehet venni, sokféle méretben, (ha jól emlékszem, az enyém 6 euro volt), Budapesten az Ázsia BT-nél, a Vámház téri csarnok mellett lehet kapni vagy ugyanitt rendelni.

Az egzotikusabb hozzávalókat: az ötfűszerkeveréket és a hoisinszószt Belgiumban a Delhaize-ben szoktam venni, előbbi a fűszereknél (kis szögletes doboz, cinq épices), utóbbi az egzotikus termékeknél van, mindkettő Delhaize sajátmárkás termék.

Darált sertéshúst itt nehéz venni, de a sertés-borjú (porc-veau) teljesen megfelelő hozzá. Lényeges, hogy a hús kissé zsíros legyen, Kínában először meggrillezik a császárhúst és azt darálják le. Darált húsból sokkal gyorsabban elkészíthetjük, gyakorlatilag pihentetéssel együtt fél óra alatt kész és utána már csak a negyedóra gőzölés marad. A gyerekeket is be lehet vonni, a tészta könnyen nyújtható, formázni is szeretik.

Én pici bun-okat (ezek tulajdonképpen gőzölt zsemlék) készítettem, mert ezt a gyerekek jobban szeretik, de az ázsiai országokban az utcán sokkal nagyobb méretben árulják. (ebből az adagból 34 kis bun lett)

Szokatlannak tűnik, hogy a tészta szárított élesztőt és sütőport is tartalmaz. De úgy is el lehet készíteni, hogy vagy csak élesztőt vagy csak sütőport teszünk bele (ilyenkor egy egész tasakot tegyünk bele). Nekem most nem volt élesztőm, ezért a képen látható gombócok sütőporral készültek. (élesztővel még finomabbak). Annyival előnyösebb, mint az élesztő, hogy nem kel túl, a fél adagot nyugodtan eltehetjük estére. A fagyasztást jól tűri, ilyenkor fagyosan szoktam a gőzölőbe tenni, és 5-10 perccel tovább gőzölöm, mint a frissen készítettet.

 Hozzávalók:

300 gramm liszt

1,5 dl víz

1 kávéskanál sütőpor (egy tasak fele)

1 kávéskanál szárított élesztő (egy tasak fele)

2 teáskanál cukor

2 evőkanál olaj (semleges ízű: kukoricaolaj, napraforgóolaj, földimogyoróolaj)

A töltelékhez:

500 gramm sertés (nekem sertés-borjú) darált hús

1 közepes vöröshagyma apróra vágva

2 gerezd fokhagyma apróra vágva

2 evőkanál szójaszósz

4 evőkanál hoiszinszósz

 2 teáskanál ötfűszer-keverék

2 teáskanál barnacukor

só, bors

2 evőkanál olaj

A tésztával kezdünk: a lisztet, a sütőport, az élesztőt és a cukrot jól összekeverjük. Hozzáadjuk az olajat, majd fokozatosan adagoljuk a vizet. A liszt fajtájától függően lehet, hogy több víz kell, az a lényeg, hogy összeálljon az egész egy rugalmas gombóccá. Letakarjuk és 15 percig pihentetjük.

Az olajon megfuttatjuk a vöröshagymát és a fokhagymát. Hozzáadjuk a húst és addig kevergetjük, amíg ki nem fehéredik. Hozzáadjuk a szójaszószt, a Hoiszinmártást, az ötfűszerkeveréket és végül a barnacukrot. 

A tésztát kinyújtjuk (3-4mm vastagra, de az sem baj, ha vastagabb), kiszaggatjuk akkora pohárral vagy szaggatóval, amekkora gombócot szeretnénk. A közepébe teszünk egy kiskanál tölteléket, a korong széleit összefogjuk és egy kicsit megtekerjük. 

A kész bunokat a sütőpapírral, (van, aki mignonpapírt használ) kibélelt párolóba tesszük. Ne legyenek szorosan, mert nagyon meg fognak nőni. Egy akkora lábost, amire pontosan illeszkedik a pároló, félig megtöltünk vízzel. Rárakjuk a párolót, lefedjük a tetejével és a víz forrástól számított 15 percig gőzöljük a bunokat.

Ma általános sztrájk van Belgiumban, tegnap még csak ízelítőt láttunk, ami "csekély " 444 km-es dugót idézett elő az országban. Erről aztán eszembe jutott minden idők egyik legkellemetlenebb sztrájkja: a kukásoké. Nyáron, 30 fokos melegben, amikor pillanatok alatt szagos lesz a szemetes, egy hétre leállt a szemétszállítás. Az előző este kitett zsákokat kénytelenek voltunk visszahurcolni a házba, amit persze nem kíméltek a rókák, akik rendszeresen beszabadulnak a városba. Legalábbis egy ideig vakon hittem, hogy a rókák voltak vagy a szomszéd macskák.

Aztán egy idő után gyanús lett a sok kövér varjú... Ha kiteszem a szemetet, 10 perc múlva az egész utca láthatja, mit ettünk, ittunk egész héten, a zsák foszlányokban, minden a földön és persze abban a percben fordulnak be a kukások, akik sajnálkozva, de otthagyják az egészet. 

Persze, nagy méreg ez, de eddig legfeljebb rárivalltam a madarakra és eltakarodtak, most már halálnyugodtan folytatják tovább, hiába lármázok. Ma reggel olvastam  a  híreket a Frankel Leó utcai véres varjú támadásról, azóta inamba szállt a bátorságom, lehet, hogy ők is továbblépnek? A video annyira érdekes a cikkben, hogy ide is bemásolom, ha valakinek nincs kedve kattintgatni:

De térjünk át néhány hasznos információ erejéig a szemétügyekre, amik egy kicsit bonyolultabbak Belgiumban, mint otthon. Amikor Brüsszelbe érkeztünk, úri dolgom volt. A harmadik emeleten laktunk, fogtam a szemetet, levittem a tárolóba. Ennyi. 

Aztán házba költöztünk és vele megérkezett a szemétprobléma is: a fehér zsákba kerül a háztartási szemét, a kékbe a PET-palackok meg a fémdobozok, a sárgába a papír. (de ha nem Brüsszelben lakunk, akkor más színskálát kell megtanulni: Drogenbos-ban élénkpiros és bordó zsákok vannak meg nem tudom mire való hatalmas papírzsákok).