Koromnál fogva meg egyébként is kimaradtam a Valentin-napi mulatságokból. Nem tartom feltétlenül ördögtől valónak,mert kiváló alkalom egy romantikus vacsorára, már csak ezért is megéri megtartani.  Ha így állna a helyzet, biztos, hogy rizottót főznék, mert látványos, finom, amíg készül, lehet beszélgetni és rögtön megkóstolni azt a fehér bort, amiből csak egy deci kell hozzá.

Persze, van az úgy, amikor az ember gyerekekkel próbál egy kevéssé romantikus, de annál családiasabb ebédet elkölteni: a rizottó ilyenkor is jó választás, mert szinte minden gyerek szereti. Jó, ha rákot vagy egyéb tengeri herkentyűket főzünk bele, azt kénytelenek leszünk kipiszkálni belőle, de a borsó simán elmegy náluk is.

Arra készüljünk, hogy fél óráig nem tudunk elmozdulni mellőle, mert a rizottónak egy halála van, ha magára hagyjuk. A rizs mindenképpen rizottóhoz való, kerek szemű rizs legyen (Carnaroli, Arborio stb.), a bor jó minőségű fehér bor (Pinot grigio ( ezzel egy kicsit édeskésebb) vagy Chardonnay) és érdemes beruházni egy kis darab parmezánra. A húsleves persze akkor a legjobb, ha mi főzzük, de végszükség esetén nem vetem el a leveskockát. Sokféleképpen ízesíthetjük, ebbe éppen fokhagymás vajon átsütött rák és párolt borsó került (nem kell sok belőle, bele is főzhetjük közvetlenül a rizottóba is.) Nagyon finom erdei gombákkal, vargányával különösen. Kerülhet bele sütőtöktől a karfiolig sokféle zöldség, ízesíthetjük sonkával, tenger gyümölcseivel, végtelen variációban.

Fontos: az igazi rizottó szinte lefolyik a tányérokról, van "leve" a rizs pedig roppanós benne, nem szabad szétfőzni, nem az a cél, hogy a rizs pergős legyen.

Az alaprizottó hozzávalói:

40 dkg rizs 

1 liter húsleves

1 kis fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 darab zeller (gumó, kb. 10 dkg)

olívaolaj 2 evőkanál

diónyi vaj

5 dkg parmezán + reszelt parmezán a tetejére

A vöröshagymát, a zellert és a fokhagymát megtisztítjuk apróra vágjuk. A parmezánt lereszeljük. A húslevest felforraljuk.

Az olívaolajat felforrósítjuk, majd 3 percig pároljuk benne a vöröshagymát és a zellert. Utána hozzáadjuk a fokhagymát  és még két percig együtt dinszteljük a zöldségeket. Ezután beleöntjük a rizst és addig kevergetjük, amíg a rizs elkezd üvegesedni (vagyis fehérből átlátszóvá válni). Hozzáadjuk a bort és addig kevergetjük a rizst, ameddig az összes bort be nem szívja. Ezután következik az első merőkanál húsleves. Ezzel is addig kevergetjük, amíg az összes folyadék el nem tűnik. Újabb merőkanál leves, ugyanez az eljárás. Addig folytatjuk, amíg az utolsó adag leves elfogy. Ezután levesszük a tűzről és belekeverjük a vajat. Megvárjuk, amíg elolvad és hozzáadjuk a reszelt parmezánt. Összekeverjük, tálaljuk és megszórjuk reszelt parmezánnal.

Közeledik a Valentin nap, meg ez amúgy is egy belga blog, így muszáj néhány szót ejtenünk a csokoládéról. Ha az egyik halmazban lennének az ételek, a másikban pedig a romantika, akkor a kettő keresztmetszetében minden kétséget kizáróan ott lenne a csokoládé. A csokoládé - pontosabban a kakaóbab - a maja birodalomból indult világhódító útjára időszámításunk előtt 2000 körül. Kétségtelen, hogy a történetét izgalmas fordulatok és kis túlzással akár misztikusnak is nevezhető elemek szövik át, a csokoládéról kialakult erősen romanticizált kép azonban nem tudható be egyedül ennek. 

A csokoládé köztudottan afrodiziákum, ami máris megmagyarázza a Valentin nappal való szoros kapcsolatát. Tény, hogy maga Montezuma, a hatalmas azték uralkodó is bőven fogyasztotta a csokoládét folyékony formában, mielőtt ellátogatott a háremébe. Európában ugyan csak mint ízletes, forró italk terjedt el, de azért akadnak olyan feljegyzések a rokokó idejéből, amelyek szerint "a csokoládé erőt ad bizonyos tevékenységek elvégzéséhez". A világ egyik legismertebb hódítója, Casanova pedig a pezsgő mellett szintén az étcsokoládét tartotta a világ leghatékonyabb afrodiziákumának. Állítólag ő maga is ebből szerzett energiát egy-egy húzósabb éjszakához, ráadásul meg volt győződve róla, hogy a csokoládé képes "bekapcsolni" az ún. örömközpontot a  nők agyában.

Mielőtt azonban rohannánk a boltba, hogy beszerezzünk néhány kilót a felejthetetlen Valentin nap reményében, nézzük meg, hogy mit gondol minderről a tudomány.

Azt már a húszas évek végén megállapították, hogy a csokoládéban lévő feniletilamin ugyanolyan hormon termelődését idézi elő, mint a szexuális együttlét. A gond csak az, hogy annyira minimális a feniletilamin tartalma, hogy aligha várhatunk tőle látványos eredményeket. Tekintve azonban, hogy a csokoládé a világ egyik legösszetettebb élelmiszere, tartalmaz egy sor más kémiai anyagot. Többek között olyat is, amitől természetes ópiátokat termel az agy. Ezért terjedt el az a nézet, hogy a csokoládé boldoggá tesz. Később arra is rájöttek, hogy a csokoládéban lévő egyes kémiai anyagok ugyanazt a hatást váltják ki mint a marihuána, vagyis dopamint küldenek az agyba. Ezt a tényt is érdemes fenntartásokkal kezelni: a kutatások szerint egy 60 kilós embernek több mint 10 kiló csokoládét kéne megennie ahhoz, hogy az a marihuánához hasonló tüneteket eredményezzen. A diabéteszes kóma érdekében ezt mindenesetre kéretik nem kipróbálni.

A csokoládénak tehát van ugyan némi pozitív hatása a testre és a lélekre, de leginkább azért érdemes enni, mert finom. A többi, sajnos vagy nem, rajtunk múlik...

És ha már mítoszokat rombolunk le, akkor itt kell megemlítenünk a Csokoládé című filmet. Ezúton szeretném közölni mindazokkal, akik párás szemmel kaptak a szívükhöz, amikor Johnny Depp megkóstolta a Juliette Binoche által készített bonbont, hogy Johnny Depp saját állítása szerint utálja a csokoládét.

Nem is volt túl meggyőző.

Ha Belgiumban betévedünk egy karneválra, egész biztosan találunk oliebollent vagy francia nevén croustillont, kicsi, ropogós fánkocskákat. Mardi gras napján, azaz húshagyó kedden otthon igazi szalagos fánkot sütnék baracklekvárral, de idén ki akartam próbálni ezt a belga változatot.

Dagasztani nem kell, csak összekeverni, igaz, pluszban még fel kellett verni egy tojásfehérjét is. A tészta különlegessége, hogy az élesztő mellett szódabikarbónát is tesznek bele, folyadékként pedig a tej mellett sör is kerül bele. A sört helyettesíthetjük citromos vízzel, narancsvirág- vagy rózsavízzel is, így más-más ízű fánkot kapunk. Eredetileg 250 gramm lisztet ír, de szerintem úgy nagyon lágy a tészta. A sütésnél be kell tartani a hőmérsékletet, mert ha túl hideg az olaj, nagyon olajos lesz.

Finom, de azért a mi fánkunk sokkal jobb...

Hozzávalók: 

300 gramm liszt

1 zacskó szárított élesztő

75 ml tej

1 kávéskanál szódabikarbóna

1 kávéskanál só

1 evőkanál cukor

100 ml világos sör

30 gramm vaj felolvasztva

1 tojás

a sütéshez olaj

porcukor vagy finomított kristálycukor a megszóráshoz

1. A tejet meglangyosítjuk (mikroban 20 sec teljes fokozaton), beleöntük a cukrot és az élesztőt, 5 percig állni  hagyjuk.

2. A lisztet átszitáljuk, a szódabikarbónát és a sót belekeverjük

3. A liszt közepébe öntjük a tojássárgáját, majd habverővel folyamatosan keverve apránként hozzáadjuk a sört és az élesztős tejet. Simára keverjük, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat is. Végül laza habbá verjük a tojásfehérjét és óvatosan beleforgatjuk. Konyharuhával letakarva 2 óráig meleg helyen kelesztjük.

4.Az olajat 180 fokra melegítjük, majd evőkanállal beleszaggatjuk a fánkocskákat.

5. A kisült fánkokat cukorba hempergetjük.