Mindjárt húshagyó kedd, avagy süssünk klasszikus farsangi fánkot!

2017. február 27. - hkatinka68


fank.JPG

Húshagyó kedd, vagy franciául mardi gras, azaz "zsíros kedd" idén február 28-ára esik. Ez a nagyböjt előtti utolsó nap, amikor még húst lehet fogyasztani, innen is kapta a nevét. Néhány családi tradícióhoz ragaszkodom, ilyen a karácsonyi-húsvéti kaszinótojás meg a húshagyó keddi fánk. A klasszikus szalagos, házi baracklekvárral, ahogy illik. Néhányszor kísérleteztem mással, a belgák oliebollen-jével és a sütőben sült fánkkal, de aztán maradtunk a hagyományos fánknál.

Nem egyszerű műfaj, sok akna van a receptben, ahol el lehet rontani. Kezdődik a tésztával: kovászt kell csinálni és már az állagánál el lehet szúrni. Pár éve nem volt itthon rum (ettől lesz igazán könnyű és nem szívja meg magát olajjal a sütés során), gondoltam, jó lesz a barackpálinka is, úgyis baracklekvárral esszük. Rettenetes volt. Az egyébként nagyon lelkes gyerekek az első falat után dermedt arccal néztek egymásra. A pálinka mindent eluralt és a fánk kifejezetten nehéz lett.

Aztán a kelesztés, itt is résen kell lenni, hogy ne keljen túl. Végül is a sütés, ami aztán végképp bonyolítja a helyzetet, mert ha nem találjuk el az ideális hőmérsékletet, akkor vagy nyers marad vagy nagyon olajos lesz. Úgyhogy még most is, sok-sok fánk után, volt bennem némi félelem, de nagyjából összejött.

A receptet Hargitai György könyvéből vettem, a klasszikus recepteket- ha nincs sajátom- általában ebben keresem meg, nem a klasszikus Horváth Ilonában (amit egyébként nem is ő, hanem F. Nagy Angéla, Örkény István második felesége írt. ) Kicsit több cukrot teszek bele, mint ő, mert van, aki lekvár nélkül szereti és úgy nem elég édes.

Hozzávalók (28 db 8cm átmérójű fánkhoz)

 

60 dkg liszt

6 evőkanál cukor

1 kávéskanál só

3,5 dl tej

0,5 dl rum

3,5 dkg élesztő

4 tojás sárgája

7 deka vaj (vagy margarin)

 

A sütéshez

 

1 liter olaj (napraforgóolaj a tradicionális, de zsírban is sütik)

 

A tetejére

5-6  evőkanál porcukor 

 

A lisztet átszitáljuk. (levegősebb lesz a tészta és könnyebben felveszi a szobahőmérsékletet).

1 dl tejet meglangyosítunk (annyira, hogy az ujjunkat ne égesse el), belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 1 evőkanál cukrot és 4 evőkanál lisztet. Jól összekeverjük. Ez lesz a kovász, amit kb. 15 percig állni hagyunk. Akkor jó, ha az ujjunkat beledugjuk és megmarad a helye. 

A  rumot kicsit megmelegítjük, feloldjuk benne a maradék cukrot. A vajat  felolvasztjuk. A maradék tejet meglangyosítjuk.

A liszthez adjuk a tojások sárgáját, a kovászt, a rumos cukrot és a sót. El kezdjük keverni egy fakanállal, folyamatosan adagoljuk a tejet. Ezután belekeverjük az olvasztott vajat és eldolgozzuk, amíg szép sima nem lesz a tészta (kézzel is besegíthetünk, nem ragad)

Kis lisztet szórunk a tetejére, konyharuhával letakarjuk és 45 percig kelesztjük.

Ezután kicsit megolajozzuk a gyúródeszkát és kiborítjuk a tésztát. Finoman átgyúrjuk (én csak megnyomkodom) és kb. 1,5 vastagra nyújtjuk (másfél ujjnyira).

Olajba mártott pogácsaszaggatóval vagy pohárral kiszaggatjuk. (8cm átmérőjű az enyém). A maradékot összegyúrjuk, kinyújtjuk és abból is fánkokat szaggatunk.25 percig pihentetjük.

Keresünk egy olyan lábost vagy serpenyőt, aminek van teteje. Annyi olajat öntünk bele, hogy bőségesen ellepje majd a fánkokat, kb. kétujjnyit. Az olajnak közepes hőmérsékletűnek kell lennie, ezt egy kis darab fánkon próbáljuk ki. 20 másodperc alatt fel kell jönnie a tésztának az olaj felszínére, Ha nem jön fel, hideg az olaj, ha ennél hamarabb jön akkor, el fog égni a fánk (kicsit húzzuk le a lábost a túzhelyről).

A fánk tetejét egy kicsit megnyomjuk mutatóujjunkkal, majd megfordítjuk és a benyomott része kerül először az olajba. Ezt fedő alatt sütjük. Amikor szép színe van, megfordítjuk és levesszük a fedőt. 

Az elkészült fánkokat szalvétára vagy papírtörlőre szedjük és azonnal megszórjuk porcukorral.

Napi kisszínes: Út a világhír felé, avagy hogyan "veszik kölcsön" a világ legszebb bajai halászlé fotóját?

 

halaszle.jpg
2011. július 18-át írtunk, a nagyobbik fiam születésnapját ünnepeltük, amire halászlevet kért, méghozzá bajait, gyufatésztával természetesen. Papa (az apám) fogott épp egy nagy pontyot a Rábában, megfőzte, anyukám meggyúrta a tésztát hozzá, szépen kimertük a néhai lengyel piacon vásárolt narancssárga pettyes pléhtányérba és friss gasztrobloggerként kigondoltam, hogy én ezt most lefényképezem.

Halászlét fényképezni nehéz, nem szép étel ugyanis, a hivatásos ételfotósok mindenféle trükköt alkalmaznak ilyenkor, de ezekből egyet sem ismertem. Ide-oda forgattuk, nem lett jobb. Aztán Papa kiemelt egy épen maradt pontypatkót a fazékból, karikázott rá egy kis erős paprikát, én meg  kivittem a lépcsőre, hogy természetes legyen a fény és a bordó cementlapon lefényképeztem. Sikerült egy egész szép képet készíteni. Fel is tettem a blogomra, ahol feltüntettem, hogy képet csakis az engedélyemmel lehet közölni, egyéb célra felhasználni szigorúan tilos. Akkoriban olvasták vagy tízen, ők is mind barátok, ismerősök, nem úgy nézett ki egyikük sem, mint aki más tollával ékeskedik.

Amikor tavaly a Facebook-on véletlenül rátévedtem a whiskys rabló, bocsánat, most már Ambrus Attila keramikus oldalára és megpillantottam a halászlevünket, mint kedvenc ételét, még örültem is, hogy megtalálta. De amire ma bukkantam rá, az őszintén szólva megdöbbentett.

Ugyanis a kép minimum 170 oldalon jelenik meg... csak úgy. Addig számoltam a találatokat, a valós szám jóval nagyobb lehet.

Ami igazán meglepett, hogy itt-ott még a forrás megjelenik, de még véletlenül sem az én blogom címe. Azaz ez így nem teljesen igaz, a külföldi oldalakon általában feltüntetik.

Az, hogy magyar receptgyűjtő oldalakon fent van, meg sem lep. Tavaly a legsikeresebb süteményreceptem jelent meg úgy, mint kedves házirecept, a nagyi évszázados találmánya. Amikor írtam a "szerzőnek", leszedte, de annyit még visszaírt: "Ez Magyarország, az a rohadt irigység mindenhol..."

A kép megjelent megyei lapokban, horgászújságokban -annyian használták, hogy itt ki sem emelnék semmit. Karácsonyi ételek, hungárikumok - ezzel még bajom sincs.

Azzal már igen, hogy valaki leközölte  Egészséges receptként - passzírozva, azaz szegedi módon. Kis fáradtságot azért vehetett volna....

Örömmel konstatáltam, hogy  ugyanilyen  legkevesebb 5 magyar étterem halászleve (screenshot-ot csináltam), aki rákeres a képre Google-keresővel, az meg is találhatja őket. Ezt érzem egyébként a legkevésbé etikusnak, mert az a minimum, hogy a saját ételeiket fényképezzék le. 

Ez Don Papa titkos receptje is - a Papa még stimmel is, ugye , de Nagyi konyhatitkai között is szerepel

Pont így néz ki a felvidéki halászlé, - igaz Papát a hideg rázná a babérlevél és a passzírozás gondolatára is.

Vele harangozták be online lapok a VIII.Kárásznapot és a XVI. Nemzetközi Tiszai Halfesztivált, ismerve a dunai és a szegedi halászlé kedvelőinek rivalizálását, gondolom felhorkantak a kép láttán páran. A vasi halászléfőző versenyért csak azért nem vagyok durcás, mert legalább a hal eredete , vagyis a Rába rendben van.

Nemzeti sport - interjú Hosszú Katinkával. És mi a kedvenc étele? A bajai halászlé. Pont, mint a mienk. Ennek például örültem, annak kevésbé, hogy egész más forrást tüntettek fel.

A kép közben kilépett a nemzetközi porondra is, megjelent németül, oroszul,  spanyolul, törökül, vietnámiul,  kínaiul, Honkongban... feltette a Pinterest-re egy olasz hölgy... szóval menetel. Fisherman's soup... Arra meg kifejezetten büszke vagyok, hogy Around the world in 15 plates ...című cikkben a mi halászlevünk képviseli Magyarországot

Lassan én leszek az új Robert Capa.... De arra kérem az összes  "felhasználót", hogy akkor legalább a receptet is használják...tényleg  legyen ugyanolyan... Vagy kérjék el a fényképet, odaadom. Szívesen.

 

Egy nagy francia klasszikus: Boeuf bourguignon, avagy burgundi marhasült

16990107_1336132016430235_304815290_o_2.jpg 

 A legenda szerint Jó Fülöp burgundi herceg konyhájában készült először boeuf bourgignon (hogy legyen benne valami "belga" is, említett főnemes  Brüsszelben és Brugge-ben időzött gyakorta). A herceg szakácsa marhahúst pácolt, de nem volt igazán ízletes a hús. A herceg éjszaka lelopózott a konyhába és egy üveg konyakot öntött a páclébe. Hagyott egy cédulát a szakácsnak: "Én elkezdtem, te folytasd". A szakács vörösbort és fűszereket adott hozzá, így született a burgundi marhasült. Halász Zoltánnál olvastam ezt a történetet és próbáltam utánanézni a net-en, de a francia oldalakon sehol nem szerepel. Leginkább csak annyi, hogy Bourgogne-ból, azaz Burgundiából jön és a híres Charolais-marha húsát házasították össze a burgundi borral.

Régóta készítem ezt az ételt, de amikor először kerestem receptet hozzá, kicsit megzavarodtam. 3 receptet is találtam, mert Bocuse, Ramsay és Stahl is ír a burgundi marháról, csak.... Még véletlenül sem egyezően.

 Az authentikus forrásnak Paul Bocuse-t tekintettem, mégiscsak francia, 3 Michelin csillagos már 52 éve (!!), tehát valószínűleg mindent tud, amit a boeuf bourguignon-ról tudni lehet. Ráadásul kiadott egy francia "horváthilonát" "Bocuse dans votre cuisine" címmel (Bocuse az Ön konyhájában), amelyben a legismertebb francia ételeket írja le, olyan részletességgel, ami egy kezdő háziasszony számára is egyszerűvé teszi a főzést. (időnként persze elragadja a hév és a hagyományos recepthez hozzátesz ezt-azt a lábjegyzetben, amiből rögtön kiderül miért is kapott 3 Michelin-csillagot).

 Bocuse nem tesz gombát az ételhez (a klasszikus variáció szerint nem is kell) viszont fokhagymát igen, nem pácol előre, sok bort használ és jó nagy darabokra vágja a sárgarépát. (5cm)

Nézzük Ramsay-t, aki ugyan nem burgundinak, csak simán marha-casserole-nak hívja az ételt az edény után, amiben készül. Ő sem pácol, de majdnem dupla mennyiségű szalonnával dolgozik, tesz bele gombát és megpirítja előtte a marhahúst. Fokhagyma sehol, bor kevés. Sárgarépa 2cm-es darabokban.

 Végül Stahl: 1 nappal előtte bepácol, szalonna mennyiség Bocuse és Ramsay között, sok fokhagyma (ahogy ez várható volt...) ecetes gyöngyhagyma a natúr helyett, rozmaring, tálaláshoz tejföl. Répa 3cm.

 Ezek után egyesítettem "erőiket" és kidolgoztam a negyedik verziót. Gombával, mert úgy még jobb-de ha valaki nem szereti, hagyja ki nyugodtan. 

 Nagyon finom lett, sűrű a szaft, nem túl zsíros. Érdemes nagy mennyiségben készíteni, mert melegítve is finom. Krumplipürét készítettem mellé, sok vajjal, mert az összes francia vendégségben így találták, ahol jártunk. Jó hozzá a fehér kenyér is, azzal még tunkolni is lehet. Azt a bort kínáljuk mellé, amit a főzéshez használtunk. (már csak ezért is érdemes minőségi bort keresni).

16935409_1336132053096898_1489566828_o.jpg

Eleinte sima lábosban készítettem, ha műanyag füle van, akkor vastagon be kell burkolni alufóliával. Jól használható a fedeles kacsasütő is, de a legjobb az öntöttvas lábos. (Belgiumban érdemes nézni a Lidl és az Aldi kínálatát, én utóbbiban vettem egyet magamnak, nem volt drága és nagyon bevált).

Legjobb marhalábszárból főzni, ha olyat veszek, amiben benne van a velőscsont, akkor a velőt kicsit besózom és a csontot is beleteszem az ételbe. 

A húslevest általában magam főzöm hozzá, de ha nincs, akkor kényszermegoldásként egy marhahúsleveskockát feloldok forró vízben és ezzel öntöm fel,

 

Hozzávalók ( szerintem 8 felnőttre elég)

 

1, 5 kg marhalapocka vagy marhalábszár

1liter  burgundi vörösbor (az a lényeg, hogy száraz és relatíve jó minőségű legyen)

2 evőkanál konyak

1 babérlevél

5 szál kakukkfű

4 szem feketebors

750 gramm sárgarépa

1 kis fej meghámozott zellergumó

500 gramm csiperkegomba

125 gramm füstölt szalonna

300 gramm gyöngyhagyma vagy salottahagyma (az a lényeg, hogy kicsi legyen)

1 kis doboz paradicsompüré (2 evőkanál)

3 gerezd fokhagyma

6 dl marhaalaplé 

4 szál petrezselyem

olívaolaj vagy vaj a húkockák átsütéséhez

só, őrölt bors

liszt a hús átsütéséhez

 A húst 2 cm-es, a megtisztított sárgarépát 3cm-es darabokra vágjuk. Egy nagy tálban összekeverjük a szemes borssal, babérlevéllel és a kakukkfűvel és ráöntjük a bort és a konyakot. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Másnap kiemeljük a borból a húskockákat, lecsepegtetjük és papírtörlőn leszárítjuk. Sózzuk, borsozzuk a lisztet, beleforgatjuk a húst,majd kisebb adagokban kisütjük az olívaolajon. A kisebb adag azért lényeges, mert pirulnia kell, nem párolódnia. A megtisztított zellert 2cm-es darabokra vágjuk, a jól megmosott gombát-ha kicsi, félbe, ha nagy-4 vagy 6 cikkre vágjuk. A fokhagymát felaprítjuk, a szalonnát vékony csíkokra vágjuk. A gyöngyhagymát megtisztítjuk, ha nagyobb hagymánk van, felezzük vagy negyedeljük.

 Keresünk egy akkora lábost, amiben sütni akarjuk az ételt- lehetőleg vastagfalú legyen.  A szalonnát vékony csíkokra vágjuk és egy kicsi olajon átsütjük. Hozzáadjuk a gyöngyhagymát, a sárgarépát, és a zellert és az egészet egy kicsit megpirítjuk. Ezután óvatosan belekeverjük a húst, a paradicsompürét, végül a gombát. Hozzáöntjük a bort (a kakukkfűvel és a babérlevéllel), a húslevest és a fokhagymát. A tetejére tesszük a 4 szál petrezselymet, lefedjük az edényt és 130 fokon ( én légkeverésesben csináltam, gázsütőben 1. fokozat) 2 és fél órát pároljuk a sütőben. Időnként megnézzük, ha elfőné a levét húslevessel vagy kicsi borral pótolhatjuk. Ha kell, sózzuk, borsozzuk. Tálalásnál friss petrezselyemmel szórjuk meg.

 

Megint karnevál.... egy kis tavalyi Malmédy-ízelítő

karneval10.jpg

 

Belgiumban nagyon nagy kultusza van a karneválnak. Nagy kedvencem Malmédy, ez az ardennek-i kisváros, ahol tényleg boldog-boldogtalan beöltözik ilyenkor. Vannak tradicionális jelmezek: hosszú orrúak, hosszú kezűek, hosszú seprűsök (róluk részletesen tavaly írtam ebben a cikkben )

Ez is egy tradicionális jelmez:

karneval_5.jpg

 

 A céhek is beöltöznek pl a: pékek

karneval4.jpg

És a csizmadiák. Itt egy egészen ifjú:

karneval7.jpg

 

A jelmezek ezektől eltekintve évről évre változnak. Tavaly jöttek először a vadmacskák:

karneval3.jpg

 

Meg a cowboynak öltözött öregasszonyok:

karneval1.jpg

 

Ő meg a dolce vita egyik helyi képviselője, roller-Vespával

karneval_8.jpg

A gyerekeknek nagy műsor, mert rengeteg cukrot és vérnarancsot dobálnak szét a felvonulók, a felnőtteket megesik, hogy eau de vie-vel, ('ó dö ví'), azaz pálinkával kínálják. De meg lehet kóstolni a malmédy baiser-t, ami egy töltött habcsók, van igazi, marhazsírban sütött sült krumpli és forralt bor is. 

Az idei nagy cortége (felvonulás) február 26-án, vasárnap 14 órakor kezdődik.

Érdemes legalább fél órával hamarabb menni, hogy közeli parkolóhoz jussunk (jók a város szélén levő boltok, a Quick parkolói). Utána csak kövessük a tömeget, nem fogunk eltévedni. Meleg ruha nem árt, a gyerekeknek meg vihetünk jelmezt, de bárki beöltözhet és felvonulhat. Konfettiesőben.

 

A ramen, avagy ássuk bele magunkat a japán konyhába 1.

ramen_sajat.jpg

Miért jó a házi ramen? Először is, mert olyan kicsit, mintha Japánban járnánk. Mindenki maga állíthatja össze a saját tányér levesét, kihagyhatja, amit nem szeret, de a tészta, rántott hús, tojás hármasból általában mindenki legalább egyet talál, amit szeret. A recept leírva hosszadalmas és bonyolultnak tűnik, pedig nem az. Időben nem több, mint egy vasárnapi húsleves, rántott hússal. A lé megfő magában, a hússal sincs sok gond, a tojás meg a spenót együtt tíz perc. Ha a tésztát magunk gyúrjuk, akkor kicsit macerásabb, de az benne a legjobb.....

Az alaplé nem bonyolult, illetve az lenne, ha ragaszkodnánk a dashi-hoz, ami bonito-ból (apró füstölt hal), kombuból (alga) és shiitake gombából áll. Ettől kap egy füstölt halas beütést a lé, amit én instant dashi porral akartam pótolni.... mire a család egyöntetűen annyit mondott: ezt többet soha. Úgyhogy nálunk nincs dashi, így viszont nagyon szeretik.

Egyik kedvenc és az ázsiai ételek kedvelőinek nélkülözhetetlen szakácskönyvem  Szabolcs András-Szabolcs-Gyuris Éva: Funky Föő -je , ebből vettem az alaplé receptjét. Ő a dashi helyett füstölt oldalast ajánl, ami valószínűleg sokaknak-köztük nekem is elfogadhatóbb alternatíva, mert a halízt kiküszöböli. 

Az alapléhez sok húsos csont kell, csirke és sertés vegyesen. Általában orjacsontból dolgozom (brüsszeli lelőhelyek: Abattoir és a Delhaize), mert csontos csirkehúst ritkán veszek. Ezenkívül világos (light) szójaszósz kell még bele és kínai főzőbor, ami shao-xing cooking wine néven fut. (( brüsszeli lelőhely: Kam Yuen Szupermarket a Bourse-nál). Ezt édes cherryvel, vermuttal vagy akár egy édesebb fehér borral is ki lehet váltani. Itt az egzotikus hozzávalók sora véget is ér. Mondom, nem bonyolult dolog ez a ramen.

Alapléből érdemes sokat főzni, nagyon jól fagyasztható. Az ízesítő lé, a taré, több, mint amennyire szükségünk van az alapléhez, akkor készítsünk ennyit, ha császárhúst készítünk feltétnek. Egyébként a fele elég magához a léhez.

Hozzávalók az alapléhez 4 főre:

1 kg csirkefarhát + 1 kg sertésköröm  (vagy 2 kg orjacsont)

5 szál újhagyma ( egy közepes vöröshagyma)

2 szál sárgarépa

Az ízesítő léhez (taré)

250 ml világos szójaszósz

250 ml víz

2 evőkanál cukor

8 evőkanál főzőbor

Ha dashit is készítünk , akkor a füstölt oldalast és shiitake gombát, valamint , ha van algánk, azt is 2 liter hideg vízben feltesszük főni forrásig, majd fél órát állni hagyjuk. 

A körmöt illetve az orjacsontot, ha azzal dolgozunk, először leforrázzuk, majd megmossuk és így tesszük a fazékba. A csirkefarhátat  előtte kicsit meg kell sütni olajon és így tesszük a többi csont mellé. Felöntjük a dashival, hiányában annyi hideg vízzel, ami bőven ellepi. 4 órán át gyöngyöztetjük, közben folyamatosan szedjük a habját. Az utolsó egy órában hozzáadjuk a felszeletelt újhagymát és sárgarépát.

Az ízesítőléhez összeforraljuk a hozzávalókat, amíg a cukor fel nem olvad.

Az alaplevet leszűrjük és kanalanként adagoljuk hozzá az ízesítőlevet, amig kellemesen sós levet nem kapunk.

Feltétek (bátran válogassunk, de valamilyen hús és tészta mindenképpen legyen benne)

Hús

Chashu, azaz császárhús

Hozzávalók:

1 kg sertéscsászárhús, 4 darabra vágva kicsontozva

ízesítőlé (taré) a fenti recept szerint

 A császárhúst annyi vízben tesszük fel főni, ami éppen ellepi. Sózzuk, borsozzuk, 6-8 evőkanál tarét adunk hozzá és 3 órán át gyöngyöztetjük. Ezután kivesszük a léből, kihűtjük és a hűtőben dermesztjük folpackba tekerve egy órát. Ezután vékonyra szeleteljük, kis olajon átfuttatjuk és annyi  ízesítőlevet (tarét) öntünk rá, hogy teljesen bevonja.    

chashu.jpg

  

Tonkatsu - japán rántott hús

A másik variáció a tonkatsu, azaz a japán rántott hús. Nagyon hasonlít a mienkhez, csak nem zsemlemorzsába, hanem panko-ba panírozzuk a húst. A panko fehérkenyérmorzsa, méghozzá olyan fehér kenyéré, aminek levágták a héját. Sokkal egyenletesebben és ropogósabbra pirul, mint a normál zsemlemorzsa. Brüsszelben minden nagyobb szupermarketben van.

panko.jpg

 

Hozzávalók:

50 dkg sertéskaraj vagy sertés szűzpecsenye (csirkemell, de akkor már nem authentikus)

1 gerezd fokhagyma

2cm friss gyömbér lereszelve (opcionális)

só, bors

liszt, tojás, panko a panírozáshoz

olaj a sütéshez

A húst felszeleteljük ugyanúgy, mintha rántott húst csinálnánk, Sózzuk, borsozzuk, a reszelt gyömbérrel és reszelt fokhagymával összeforgatjuk, majd egy fél órát állni hagyjuk. Lisztbe, tojásba és panko-ba bundázzuk, majd olajban kisütjük. Így vágjuk fel :

 

tonkatsu.jpg

 

Szójacsíra

Újhagyma szeletelve

Párolt spenót

Hozzávalók:

- 4 marék spenót

- kevés olaj vagy kókuszzsír

-  pirított szezámmag (opcionális)

A spenótot kevés olajon megpároljuk, amikor összeesik, azonnal levesszük a tűzről.

Félkemény tojás

Nehéz kérdés, mert függ a tojás méretétől. Én egy nagyon olcsó tojásfőzővel dolgozom, ami mindig megbízható eredményt ad. Ha lábosban készíteném, az L-es méretű tojást, forró vízben főzve az újraforrástól számítva 4, maximum 5 percig főzném .

Tészta

Több lehetőség is adódik,

1. Ramentészta - veszünk pár csomag instant rament, a porokat kidobjuk és csak a tésztával dolgozunk

2. Kínai sárga tésztát használunk. Ez is kapható a boltokban, az a lényeg, hogy búzalisztből készüljön.

3. Gyúrunk. Ez lesz toronymagasan a legfinomabb és a legolcsóbb, csak liszt és szódabikarbóna kell hozzá- utóbbi adja a speciális ízét. Ami mellette szól, hogy sok tésztát gyúrtam életemben, de olyat, amivel ilyen könnyű dolgozni, nem nagyon láttam. Az állás során megpuhul, könnyű nyújtani.

Hozzávalók:

2 teáskanál szódabikarbóna

100 ml meleg víz

300 gr finomliszt

A szódabikarbónát feloldjuk meleg vízben, aztán fokozatosan belekeverjük a lisztbe. Amikor összeállt,a video szerint nyújtogatjuk kicsit (ne ijedjünk meg, ez nehéz lesz). Ha nem állna össze, akkor kis vizet adhatunk hozzá, apránként adagolva. Ha nagyjából jó, 1 órát pihentetjük. Ezután nagyon könnyű lesz nyújtani. Tésztanyújtógéppel a legegyszerűbb, de kézzel is megoldható. Ha van gépünk, 4-es fokozatig nyújtsuk, majd átküldjük a keskenymetélt fokozaton. Kézzel nyújtva  a levestésztánál vastagabb legyen a tészta és kb 2 mm széles csíkokra vágjuk.  Egy kis kukoricakeményítővel vagy riszliszttel keverjük össze, hogy ne ragadjon össze. Ötszörös mennyiségű vízben főzzük ki, kb. 5 perc alatt megfő. A legjobb, ha ez is "al dente", azaz harapható, mint az olasz tészták.

 

 

 Hogyan együk a rament? Mindenből tegyünk egy kicsit a tányérba és öntsük fel a lével. A tetejére szórhatunk egy kis szezámmagot vagy savanyított gyömbért.

Valahogy így, csak a méreteket tekintve legyünk mértékletesebbek...

 

 

 

Étteremajánló: Kokuban (Brüsszel) - avagy kóstoljuk meg Japánt!

 kokuban1.jpg

Budapesten ha valaki pho-t enne vagy rament, nagyjából azt kell eldöntenie, hogy hol... Brüsszelben kicsit nehezebb a helyzet, nincs akkora leveskultusz, mint nálunk. Ha már leves, akkor krémleves - ezerféle színben és ízben, de leginkább a szín nyomjelző, mert nagyon ritkán ettem olyat, aminek az íze nem a "feledhető" kategóriába sorolódott,

Van viszont egy japán étterem, a Kokuban  (nem is egy, mert egy kisebb hálózatról beszélünk), ahol  jó rament lehet enni és gyozát - japán töltött derelyét. Mi a Schuman mellett voltunk, de van egy a Louise-on is. A design különleges: hatalmas fekete táblák krétarajzokkal, japán stílusú tányérok-poharak és természetesen evőpálcika mindenhez.

tea.jpg

Előételként választhatunk kimchi-t, koreai módra savanyított kínai kelt vagy vörös tonhalat (1 percig sütve, felvágva, wasabis szósszal). Mi gyozá-t kértünk, ez húsos-kínai keles, gazdagon fűszerezett töltelékkel töltött tészta, amit megpirítanak és a végén szójaszószos mártogatóval tálalják.

gyoza.jpg

 Főételnek jöhet ramen, amihez húsos csontokból főznek alaplevet, szójaszósszal és ezzel-azzal ízesítik , aztán jön a lényeg: friss tészta, párolt spenót, lágyra főzött tojás, szójacsíra és végül a hús, ami sokféle lehet. Pl. tonkatsu : ez a ropogós pankoba -kenyérmorzsába- panírozott rántott hús vagy főtt császárhús. Többféle variácót kínál az étlap, ez egy császárhúsos ramen:

ramen_kokuban.jpg

 Létezik vegetáriánus változatban is, az alaplé fajtájától függően lehet pl csirkés  sertéshús helyett. Vannak különböző tésztaételek is, ehhez udon (vastag, búzatésztából készült) vagy soba (ezt hajdinalisztből gyúrják) tésztát használnak.  Salátákat is rendelhetünk.

Van menü is, egy ramenhez adnak egy csésze zöldteát, de néha megesik, hogy gyozát is.

A desszertlapon különleges fagylaltok sorakoznak, egyszerre három gombócot kóstolhatunk a következő ízekből: gyömbér, zöld tea, fehér vagy fekete szezám, wasabi, cseresznye.  Elég markánsak, de kicsit édesek az én ízlésemnek.

A képen: cseresznye, gyömbér és feketeszezám

fagyi.jpg

 Végül, de nem utolsósorban.... Nemsokára hozom a házi ramen és gyoza receptjét, a szójaszószon kívül nem nagyon kell hozzá egzotikus hozzávaló és meglepő módon a gyerekek is szeretik. Ennyire :

csibeszke.jpg

Ez itt a "saját" gyozám:

gyoza_sajat.jpg

 Ez pedig a "saját" ramen:

ramen_sajat.jpg

 

 

 

 

Napi kisszínes: Helyünk a világban, avagy mese a pusztáról meg a debrecinzer-ről

Nem tudom, ki hogy van vele - én kimondottan szeretek reklámújságokat nézegetni. Most például a Lidl jövő heti katalógusában igazi kelet európai ételekre bukkantam. Hogy kik azok a kelet-európai országok? Kicsit bizonytalan voltam a témában, úgyhogy a Wikipédiához fordultam segítségért: földrajzi értelemben Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Grúzia és Oroszország, politikai értelemben a 90-es évekig a volt szocialista országokat sorolták ide.

De nézzük csak, mit gondol erről a Lidl? Ezt:

16910658_1332410193469084_1341393620_o.jpg

Lengyel, magyar, litván.... Aztán lehet, hogy a Kuljanka márka kitalálói egyszerűen nem ismerik a kvárglit vagy a Zlaty Bazant-ot.... de a magyar termékskálát tekintve bennünket sem nagyon.

gulas.jpg

 

Ismeretlen eredetű tokaji furmint - (a tavalyi szlovén tokaij paioz után már bármit el tudok képzelni), Egri bikavér, debrecinzer (sic!) kalbász és persze Goulash...... külön feltüntetve, hogy szoljánka típusú, mintha az átlag belga tudná, hogy mi az a szoljánka (többféle húsból készült, savanyú uborkával, kapribogyóval készült orosz leves)... Nem gondolnám, hogy turisztikai-gasztronómiai értékünket növelni fogja ez a kaland.

De sebaj, majd a göncökkel befutunk. Rhapsodie hongroise -virít a márciusi Burda elején. Közép-európai kollekció, avagy "csárdás-hangulat a balkáni nap alatt".  Tekintsünk el az enyhe képzavartól, inkább örüljünk a sok szép ruhának - ha már így megihlettük a tervezőt.

A fényes kis kék zakó biztos nagy sikert aratott volna a Hortobágyon az Ofélia-koszorús  pirossal együtt, különösen bikalegeltetés esetén

burda2.jpg

És igen pontosan ebben  táncolnánk csárdást a puszta levegőjét beszíva... a balkáni nap alatt. Nadrágban és turbánban,  ebben biztos egyszerűbb lett volna felugrani Ruzsa Sándor mellé a lóra.

burda1.jpg

Mindezt Európából, európaiaknak...