Napi kisszínes: Je t'aime... moi non plus

avagy a "világ legszebb szerelmes dalának" története

2018. február 13. - hkatinka68

 

 

Még mielőtt bárki követ hajítana  rám, nem én adtam ezt a hangzatos címet a dalnak: 1967-ben Brigitte Bardot kérte meg Serge Gainsbourg-t - miközben szenvedélyes viszonyt folytattak - hogy írja meg neki a "világ elképzelhető legszebb szerelmes dalát". Gainsbourg egy éjszaka alatt elkészült a Bonnie et Clyde-dal és a Je t'aime ... moi non plus"-vel, amit fel is vettek Bardot-val egy londoni, majd egy párizsi stúdióban. A dalt egyetlenegyszer játszotta le egy rádióadó, majd óriási botrány tört ki. Günther Sachs, Bardot akkori férje pert helyezett kilátásba a dal címe miatt (a viszony nyílt titok volt BB és az énekes között). Gainsbourg igazi gentlemanként viselkedett, bár már minden készen volt, a lemez végül nem került a boltokba és a rádiók sem vették fel a repertoárjukba, Mireille Darc színésznő azt javasolta az énekesnek, hogy énekelje el valaki mással, mert a dal jó és ne legyen az enyészeté.

1968-ban a Slogan forgatásán Gainsbourg találkozott az akkor még ismeretlen Jane Birkin angol énekesnővel, akivel egymásba szerettek, később össze is házasodtak. Megkérte, hogy újra énekelje el vele a duettet, de egy oktávval feljebb, mint Bardot,hogy megkülönböztessék a két változatot. "Bardot verziója nagyon erotikus volt, én csak el akartam énekelni a dalt. Úgy énekeltem, mint egy kisfiú. Egy ponton kicsit soknak találták a mély sóhajtásokat és szóltak, hogy nyugodjak le, mire teljesen leálltam és nem vettem levegőt - hallani is a felvételen"  -mesélte Birkin. Miután Londonban és Párizsban is rögzítették és 1969 februárjában kijött a lemez. A borítón feltüntették hogy 21 éven aluliak nem hallgathatják és kiadó Philips helyett Fontana néven forgalmazta.

Birkin évekkel később így emlékszik vissza: " Serge kíváncsi volt, mit szólnak az emberek  a dalunkhoz. A Beaux-Art-on laktunk abban a szállodában, ahol Oscar Wilde meghalt. A földszinten volt egy nagyon sikkes étterem, ahol Serge lejátszotta a lemezünket.  Amikor meglátta, hogy szabályosan megáll a villa a vendégek kezében, azt mondta: slágert írtunk."

4 perc tömény erotika. Amikor az újságírók azt mondták, hogy "egy szeretkezés története", Gainsbourg azt válaszolta, hogy szerencsére nem, mert ahhoz legalább egy nagylemez kellett volna. A címén máig vitatkoznak, szó szerinti fordításban ugyanis "Én szeretlek.... én sem .", amit nehéz értelmezni. Gainsbourg egy interjúban azt mondta, hogy ez egy "bon mot" azaz szójáték, vicc és eredetileg Salvador Dali-tól származik.

picasso-and-dali.jpg

 

Dali azt mondta Picasso-ról: "Picasso est espagnol,moi aussi." (Picasso spanyol. Én is.). "Picasso est un génie, moi aussi." (Picasso zseni. Én is.) "Picasso est un communiste", moi non plus". (Picasso kommunista, én sem.). Valójában Picasso is csak névleg volt tagja a kommunista pártnak, tehát itt egy játékról van szó -annyira vagyok kommunista, mint ő-  vagyis ha a dalról beszélünk : "annyira szeretlek, mint te engem."

A dal óriási botrányt okozott. " A pápa volt a legjobb sajtófőnökünk."-emlékszik vissza  Birkin. A L'Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja obszcénnek bélyegezte a dalt  és indítványozta, hogy tiltsák be Olaszországban. Ugyanez történt Nagy-Britanniában is, a BBC is megtagadta a dal sugárzását. Azt azonban nem sikerült megakadályozni, hogy az angol slágerlista élére kerüljön, ami igazán szép teljesítmény egy francia daltól. Érdekes viszont, hogy a francia slágerlistán  csak a harmadik helyre tudott befutni. Természetesen nem jelenhetett meg a szocialista országokban, de betiltották többek között Svédországban és Spanyolországban is. Az egyik kifogás azontúl, hogy nagyon erotikus a dal, Birkin életkora volt -túl fiatalnak találták. Pedig 22 múlt és Gainsbourg előtt volt már egy férje, sőt 21 éves korában egy kislánya is született.

Amikor 10 évvel később Gainsbourg Jamaicába utazott, hogy felvegye az Aux armes et caetera című albumát, a két reggae sztár, Sly and Robbie gyanakodva méregette. Ők csak egy francia dalt ismertek  a "Je t'aime-t, amiben valami francia nő nyög". Amikor Gainsbourg közölte velük, hogy abban ő a férfi, rögtön minden a helyére került.

1986-ban, miután pár éve már szétváltak, Gainsbourg felhívta Birkint : " Van egy nagyon rossz hírem, Kijövök a Bardot-féle verzióval. BB végül beleegyezett, hogy a mi duettünk is megjelenjen, azzal a feltétellel, hogy a lemezből származó nyereséget állatvédő szervezeteknek adjuk." 

"Azt gondoltam, hogy mindenki rá fog jönni, hogy nem vagyok olyan érdekes, mint ő"-mondta Birkin. "De nagyon sokat köszönhetek a dalnak, és már tudom, mit fognak játszani a temetésemen".

A végére egy különlegesség, a közös verzió, egyszerre hallhatjuk Bardot-t és Birkint:

 

Miért szeretjük lefotózni, amit eszünk

dia1_1.JPG

Ülünk az étteremben és várunk, hogy kihozzák a rendelést. Beszélgetünk, iszogatunk, nevetgélünk. És éhesek vagyunk. Végre megérkezik a pincér, de amikor elkezdenénk enni, valaki megszólal: „Várjatok, előbb lefotózom.” Ami ezután következik, az általában egy komplikált és gyakran időigényes folyamat, amelynek során először meg kell találni az étel legesztétikusabb oldalát, aztán a poharakat, szalvétákat, sótartókat megfelelő kompozícióba kell rendezni, majd el kell távolítani az olyan zavaró tényezőket, mint az asztaltársaságunk tagjai. „Te dőlj egy kicsit jobbra, te vedd le a kezedet az asztalról, te pedig ne takard el a fényt!” Ideális esetben már az első kép instaworthy (i.e. méltó arra, hogy felkerüljön az instagramra) lesz, ha nem, akkor mindez megismétlődik egy másik szögből is. Majd egy harmadikból. Ha szerencsénk van, még azelőtt elkezdhetünk enni, mielőtt kihűl az étel. (Mert ugyebár addig a többiek sem kezdhetnek el enni, amíg nincs meg a tökéletes kép.)

Ismerős a helyzet? Nekem igen, sőt, nem ritka, hogy én magam vagyok az az idegesítő vacsorapartner, akinek „muszáj megörökíteni élete minden pillanatát". A jó hír az, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen eszement. Az instagramon jelenleg 258 millió #food hashtaggel ellátott fotó van, amit egyedül a #selfie hashtag előz meg 333 millióval.

De vajon miért szeretjük annyira megmutatni, hogy mit eszünk, és miért szeretjük nézegetni mások ételfotóit?

Az evés összeköt

A rituálék mindig is fontos szerepet töltöttek be a közösségteremtésben, és mi lenne alapvetőbb rituálé, mint az étkezések? Mindenki eszik, ezért ez olyasmi, ami még azokkal is összeköt, akik a világ másik végén élnek vagy épp más nyelvet beszélnek. Az étkezés alapvetően intim dolog, amit leggyakrabban a szeretteink és a barátaink körében csinálunk, ezért azzal, hogy mindezt nyilvánossá tesszük egy fotóval, megnyílunk és kapcsolatot teremtünk másokkal. Megosztjuk az érzéseinket, örömünket és élményeinket, ezáltal pedig kielégítjük az önkifejezés és a valahová tartozás iránti igényünket. Elvégre az ember társas lény, és a szociális médiának köszönhetően még soha nem volt ilyen egyszerű olyanokat találni, akik hozzánk hasonló érdeklődési körrel rendelkeznek.

Amikor elkattan a kép

Tetszik vagy sem, tény, hogy az ételfotózási trend alapvetően megváltoztatta az ételekhez való hozzáállásunkat. Kutatások bizonyítják például, hogy ha tudjuk, hogy le fogjuk fotózni az ételt, akkor nagyobb gonddal készítjük el és jobban is értékeljük. Az ételekhez mindig társul valami történet, egy régi családi recept, egy felejthetetlen utazás, egy jó barát, akivel megosztjuk, vagyis már a fotózás pillanatában kialakul egyfajta nosztalgia a fotósban, amit az is érezni fog, aki később megnézi a képet. Emellett azt is kutatások bizonyítják, hogy ha kicsit halogatjuk az étkezés megkezdését, akkor jobban esik majd az étel. Először a „szemünkkel eszünk”, vagyis amíg elkészítjük a fotót, addig gyönyörködünk az ételben, csodáljuk az esztétikai értékét és pozitív kapcsolatot építünk ki vele.

Egy kép többet mond ezer szónál

A kérdés csak az, hogy mit? Egy egyszerű fotó az ételünkről többet elmond rólunk, mint gondolnánk. Csokis croissant háttérben az Eiffel toronnyal, bográcsban fövő marhapörkölt, avokádó pirítóson, húsleves a nagyi régi porcelántáljában szervírozva vagy Nigella Lawson pavlovája rengeteget elmond a társadalmi státuszunkról, a korunkról, a vagyoni helyzetünkről, az érdeklődési körünkről, sőt még talán a világnézetünkről is. A gond csak ott kezdődik, ha mindaz, amit a fotó elmond, nem áll összhangban a valósággal.

Az online marketing ereje

Nagy közösségi média felhasználónak tartom magam, az instagramon akár órákat is el tudnék tölteni. Nem vagyok naiv, tisztában vagyok vele, hogy sok minden, amit látok, színtiszta üzlet. Az étel az egyik legértékesebb közösségi valuta, állítják az online marketinges szakemberek, méghozzá éppen az univerzális jellege miatt. A képlet tulajdonképpen rém egyszerű: ha vágyunk arra, amit valaki eszik, akkor arra is vágyni fogunk, amit visel, ahová utazik, amilyen kocsit vezet, és még sorolhatnám. Vagyis, azt hihetjük, hogy ha mi is azt esszük, amit ő, akkor nekünk is olyan életünk lesz, mint neki. Egy ételfotóval egy egész életstílust el lehet adni, és ezzel pontosan tisztában vannak a hirdetők.

Az instagram visszavág

Úgy gondolom, nem lenne fair, ha nem beszélnénk azokról, akik ki nem állhatják ezt az egész ételfotózgatási mizériát. Vannak, akiket egész egyszerűen hidegen hagy a dolog, vannak akik, betudják az Y és a Z generáció hóbortjának, és vannak, akik kifejezetten rosszul érzik magukat mások ételfotóitól. Például, ha valaki sikertelenül próbál lefogyni, akkor az érthető módon nem szívesen nézegeti mások egészséges ételeiről készült fotóit. Ugyanígy nem szívesen nézegetünk puccos étteremben készült fotókat, ha mi soha nem jutunk el ilyen helyekre.

Image result for nobody cares about your food

Most akkor fotózzuk az ételt vagy ne?

Aki bármilyen közösségi médiumot használ, az tudja, hogy az ételfotókat szinte lehetetlen elkerülni. Hiba lenne azonban múló szeszélyként kezelni a trendet, elvégre az ételek megörökítése egyidős az emberiséggel. Kíváncsi lennék rá, hogy amikor például Cézanne a csendéleteit festette, akkor is megjegyezte-e valaki, hogy „Az ég szerelmére, Paul, ez csak egy alma, minek lefesteni?”. Az csupán a digitális kor velejárója, hogy ma már nem kell Cézanne-nak lenni, hogy meg tudjunk örökíteni egy almát. Akinek van fényképezőgépe vagy okostelefonja, az képes erre, sőt meg is oszthatja velünk, akár kíváncsiak vagyunk rá, akár nem.

Ráadásul, amíg ekkora üzleti lehetőség van a dologban, addig nem fog alábbhagyni a trend, ebben egészen biztos vagyok. Vannak például éttermek, amelyek kifejezetten ügyelnek rá, hogy megfelelő legyen a világítás náluk a jó minőségű fotók érdekében, a Strabucks’ pedig már nem is csinál titkot belőle, hogy bizonyos termékeit kifejezetten úgy fejleszti ki, hogy megfeleljenek az aktuális instagram trendeknek. (Pasztellrózsaszín tea tejszínhabbal? Tudni sem akarom, hogy milyen az íze, de ez furcsa mód nem is igazán számít.)

Egyszóval az ételfotózás létező jelenség, amivel számolni kell. „Mondd meg, mit eszel és megmondom, mi vagy”, mondta Jean Anthelme Brillat-Savarin francia gasztronómus, aki a XVIII. században élt.

Meg lenne lepve, ha tudná, hogy a mondása a XXI. században aktuálisabb, mint valaha.

Napi kisszínes - Mese az emberről, aki sosem kapott Nobel-díjat, pedig megérdemelte volna....

110 éve halt meg Mengyelejev

mengyi.jpg

Írtam már, hogy a kémiához egy kicsit jobban értek, mint az átlag. Tanár vagyok ugyanis. Egy ideje nem tanítok, de azért még mindig sokat álmodom arról, hogy ott állok megint a gyerekek előtt. Az egyik leggyakoribb mondat, ami akkoriban elhagyta a számat az "És most vegyétek elő a periódus rendszert!" volt. Benne volt a négyjegyű függvénytáblában, az összes kémia könyvben, ott díszelgett a kémia tanterem falán. Nélkülözhetetlen és mindent el lehet magyarázni a segítségével. Közeli hozzátartozóm szerint neki inkább a rémálmaiban szerepel...

A periódusos rendszer alapjait Dmitrij Ivanovics Mengyelejev fektette le. Mengyelejev 1834-ben született a szibériai Tobolszkban egy később elszegényedett értelmiségi családban, de olyan tehetségesnek bizonyult, hogy egészen a Szentpétervári Egyetem tanszékvezetői székéig jutott. Volt közben egy kis tüdőbaj, ez-az, de viszonylag egyenes volt az út.

1867-ben adta ki A kémia alapelvei című nagyszabású munkáját. Az elemeket növekvő atomtömegük szerint rendezte és észrevette, hogy kémiai és fizikai tulajdonságaik periodicitást mutatnak. Periódusos rendszere vízszintes sorokból, az ún. "periódusokból" és 8 függőleges "csoportból" áll. Akkoriban összesen 60 elemet ismertek, de Mengyelejev a táblázat alapján olyan elemek létezését is megjósolta, amelyeket a későbbiekben fedeztek fel. A nemesgázok nem szerepeltek a rendszerben, de ezeket az 1890-es években gond nélkül be tudták illeszteni. Ez Mengyelejev 1904-es periódusos rendszere:

periodus.jpg

Vele egyidőben a német Meyer is ugyanezekre az eredményekre jutott, a két tudós között viszont alapvető különbség volt: Mengyelejev ki merte mondani, hogy a periódusos rendszer törvények szerint épül fel, Meyer viszont meghagyta azt a lehetőséget, hogy ez csak a véletlenek játéka.

A mostanában használatos periódusos rendszer az elektronszerkezetet veszi figyelembe, nem az atomtömeget. Jelenleg már 118. elemet tartalmaz  az utoljára felfedezett oganesszon-nal együtt. 

periodusosrendszer.jpg

Nyugaton egyébként sokáig nem fogadták el Mengyelejev eredményeit, "orosz miszticizmusnak" tartották. 1875-ben viszont felfedezték a galliumot, amelynek létezését és tulajdonságait az orosz tudós előre megjósolta, ezután már lelkesen ünnepelték.

Emellett még felfedezte a gázok kritikus hőmérsékletét - ez az a hőmérséklet, ami felett a gázokat nem lehet cseppfolyósítani. Felismerte az általános gáztörvény alapjait - vagyis mi az összefüggés a hőmérséklet, a nyomás és a térfogat között. Önmagában megért volna ez is egy Nobel-díjat. Csak egy kicsit túl hamar történt...

Felfedezett egy füstnélküli lőport, lefektette az orosz szódagyártás alapjait. Segített feltárni a donyecki kőszénmezőket, ha már beleásta magát, kidolgozott egy eljárást, amivel meg lehet határozni az ásványi szenek fűtőértékét.

1887-ben egyedül szállt fel egy léghajóval, mert szerette volna a napfogyatkozást lefényképezni. Annak ellenére, hogy semmit sem tudott a léghajó működéséről, mégis sikeresen földet ért,

Magánélete egy kicsit zűrös volt. Kétszer is megnősült, második feleségét, aki művészeti tanulmányokat folytatott, egészen Rómáig követte, ahol megfenyegette,  hogyha nem lesz az övé, a tengerbe ugrik. Igazán nagy kár lett volna érte, ezt nyilván a lány is megértette, mert négy gyermekük született.

1907-ben február 2-án halt meg, akkor már hat éve létezett a Nobel-díj. Háromszor is felterjesztették, de nem kapta meg. Nobel úgy rendelkezett, hogy az előző év legjelentősebb eredményét kell díjazni, ennek a kritériumnak Mengyelejev nem felelt meg. De egy szabály szerint az is lehetséges, hogy egy olyan felfedezést díjazzanak, amelyre az elmúlt évben sokan tudtak építeni. Sajnos, Cannizzaro-t, aki az atomtömeget definiálta, nem jelölték és úgy ítélték meg, hogy nélküle Mengyelejev sem ment volna semmire, ezért ő sem kapta meg a díjat. Ez azóta is a Nobel-díj történetének egyik szégyenfoltja.

A periódusos rendszer 1955-ben felfedezett 101-es rendszámú elemét a tiszteletére nevezték el mendeléviumnak. A Hold egyik krátere szintén róla kapta a nevét. 

krater.jpg

Kedvenc képeim - Xong asszony portréja ( Rehahn)

xong_asszony_portreja.jpg

(Rehahn 2011. Hoi-An)

Rehahn, a francia fotós keresztül-kasul bejárta Vietnamot, olyan törzsekhez is eljutott, ahova alig-alig ér el a civilizáció. A 74 éves Bui Thi Xong asszonnyal Hoi-An-ban találkozott, ő fuvarozta a fotóst a csónakján, amikor megkérte, hogy hadd készítsen róla egy pár fotót. Amikor Xong asszony meglátta a képeket, ekkor készült ez azóta híressé vált portré, a "Hidden Smile" sorozat egyik darabja, ami Xong asszonyt Vietnam egyik legismertebb asszonyává tette. A kép az Asszonyok Múzeumában látható Hanoiban, de megjelent a National Geographic-ban is.

Rehahn és Xong asszony barátok lettek és a fotós egy új csónakot ajándékozott az idős hölgynek, amire ő már nagyon régóta vágyott. 

uj_csonak.jpg

Xong asszony nagyon népszerű lett a turisták körében, napi 10-20 turista keresi meg, hogy a csónakjával elvigye őket egy kicsit várost nézni és természetesen örömmel fényképezkedik is velük.

Rehahn, akit a világ 10 legjobb portréfotósa között tartanak számon, azóta is Hoi-An-ban él, itt hozott létre egy kis múzeumot, sok-sok fényképpel és  egy kiállítással, ahol ritka vietnami népviseleteket gyűjtött össze érdekes történetekkel párosítva. A fotós szerint ahhoz, hogy igazán hiteles portrét tudjon készíteni, előbb meg kell ismernie az embert, ezért mindig 2-3 napot együtt tölt modelljeivel, mielőtt fényképezni kezd.

rehan4.jpg

 

Rehahn képei egyébként lenyűgözőek, ezen az oldalon lehet megnézni őket, de a Facebook-on és Instagram-on is követhető. Ez a másik kedvencem: a kék szemű vietnami kislány, akiről később kiderült, hogy valamelyik őse francia volt.

rehahn_2.jpg

Érdemes nézegetni a munkáit, a természetfotói is csodálatosak.

rehahn.jpg

Napi kisszínes: Az "első magyar chémikus" avagy mese a tábornokról meg a kókuszdióról

gorgey.jpg

Ma 200 éve született Görgey Artúr tábornok, akit  a világosi fegyverletétel kapcsán régen szimplán hazaárulóként emlegettek, de ma már szerencsére jóval árnyaltabb a kép. A történelemhez nem értek igazán, a kémiához kicsit jobban és egy dologban biztos vagyok: jó vegyész volt. Kortársai szerint az egyik legjobb akkoriban, nemcsak Magyarországon, hanem Európában is.

Valójában sosem készült katonai pályára, de elszegényedett nemesi család sarjaként 14 évesen más választása nem lévén egy utásziskolába került, ahol 12 és háromnegyed évet töltött el. Apja halála után úgy döntött, hogy elég a katonásdiból és a természettudományok, azon belül is a kémia felé fordult az érdeklődése: a prágai egyetem vegyész tagozatán kezdett tanulni a híres Redtenbacher professzor mellett.  Rendkívül kitartó, szorgalmas, intelligens diák volt, aki szűkös anyagai keretei miatt nélkülöző életmódot folytatott:

"több, mint 6 esztendő óta hozzá vagyok szokva,vacsorára semmit, reggelire pedig egy darab kenyeret enni"

Annyira tehetségesnek bizonyult, hogy oktatója tanári állást szerzett neki a lembergi egyetemen.

1847-ben nagy kutatásba kezdett, a kókuszdió természetes zsírsavait kezdte el tanulmányozni.

 

kokuszolaj.jpg

 

Kimutatta a kaprin- és a mirisztinsavat a kókuszdióolajban. Történelmi munkákban neki tulajdonítják a pichurinsav-felfedezését, de ezt akkor már laurinsavként leírta egy francia tudós, aki  a babérolajból izolálta a vegyületet. Görgey csak azt fedezte fel, hogy a kókuszdióolajban is jelen van ez a sav. Ennek köszönheti a  kókusz jellegzetes "szappanízét".laurinsav.jpg

A lembergi egyetemi állást végül nem fogadta el, hazament inkább nagynénjéhez Toporcra és kémiai ismereteit a mezőgazdaságban akarta kamatoztatni. Emellett el akart mélyülni a magyar nyelvben is, amit akkor még nem beszélt igazán jól. 1848-ban Eötvös József felkereste és állítólag egy vegytani tanszékvezetői állást ajánlott fel neki, amit aztán mégsem nyert el. A sors, vagyis a szabadságharc közbeszólt, a többi meg már történelem. Damjanich tréfásan "Patikáriusnak" hívta, Kossuth pedig tartott tőle, hogy borozgatás közben "egyszer még megéteti".

A szabadságharc leverése után Klagenfurtba száműzték, ahova 1851-ben  egy díszes oklevelet és 40 pengőforintot hozott a posta. Az okiratban arról értesíti a Császári és Királyi Tudományos Akadémia, hogy kitüntetik és dicséretben részesítik A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól című kémiai értekezését.

Klagenfurtban barátai szereztek neki egy tanári katedrát, de ezt Bécs nem engedélyezte, úgyhogy először egy szeszégető-,  majd egy gázgyárban helyezkedett el vegyészként.

A kiegyezés után hazatért, de nem vett részt a magyar tudományos életben. A képzett vegyész idejét kertészkedéssel múlatja, ellentétben Kossuth-tal, aki politikusból amatőr természetbúvárrá avanzsál.

 

artur.jpg

 

 

90. születésnapján a Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szakosztálya "az első  magyar chemikust" ünnepelte személyében, aki időtálló szakmai értekezéssel jelentkezett. Baráti társaságában egyébként végig jelen vannak a kor neves kémikusai: Than Károly, Lengyel Béla, de ugyanilyen jó viszonyt ápol Mikszáth Kálmánnal és Herczegh Ferenccel is

Görgey, akkor már Görgei Artúr (aki egy új divatot követve az "archaikus"-y-t i-re cseréli) 98 évesen halt meg. Pályájáról így nyilatkozott.

 "Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chémiai tanúlmányaimnak köszönöm." 

 

A Déli sarktól a Mount Everest-en át a Fehér Házig: 15 fantasztikus hely, ahová a google utcakép segítségével könnyedén eljuthatunk

Ember legyen a talpán, aki a google fejlesztéseivel lépést tud tartani. A street view (utcakép) funkció eleinte csak egy praktikus kiegészítés volt a google térképeihez, mostanra azonban olyasmit is meg lehet tenni vele, amiről korábban csak álmodhattunk.  Bejárhatjuk például a világnak olyan szegleteit, amelyek rengeteg ember bakancslitáján szerepelnek, de ahová a valóságban csak nagyon keveseknek adatik meg eljutni. (Vagy épp egyáltalán nem, hacsak az adott ember nem az amerikai elnök.)

Amazonasi esőerdők? Grand Canyon? Nagy Korallzátony? A google számára a határ a csillagos ég. Szó szerint. (Lejjebb meg is mutatjuk.) 

Íme egy kis válogatás a legmenőbb helyekből, amelyeket a google street view-nak köszönhetően egy csésze teával a kezünkben a kanapán ülve is bejárhatunk. Nem mondom, hogy jobb élmény, mintha az ember igazából ott lenne, de mekkora az esélye annak, hogy egyszer tényleg eljutunk az Antarktiszra? 

Jó böngészést és álmodozást!

Adélie Pingvinkolónia - Cape Royds, Antarktisz

Grand Canyon - Arizona, USA 

Versailles-i kastály és a kertjei - Versailles, Franciaország

Fehér Ház - Washington DC, USA

Wilson Islang, Nagy Korallzátony, Ausztrália

Warner Bros Studio, a Harry Potter díszletei - London

Everest Alaptábor - Mount Everest, Nepál

Esőerdő - Amazonas, Brazília

Drakula kastélya - Románia

Nasir al-Mulk mecset - Shiraz, Irán

Emirates Airbus A380-800

A Gizai piramisok - Egyiptom

Ambrym vulkán - Vanuatu

Canal Grande - Velence, Olaszország

Nemzetközi Űrállomás - űr

Ugye megmondtam? A határ a csillagos ég.

Magyar régiségeket is lehet találni Brüsszel leghíresebb bolhapiacán

A Jeu de Balle piac vitathatatlanul Brüsszel leghíresebb bolhapiaca és az egyetlen a világon, ami az év 365 napján nyitva tart. A Jeu de Balle piac a Marolles negyed szívében található, ami Brüsszel talán legsokszínűbb, leghangulatosabb és legnyüzsgőbb városrésze.

A piac történelme a XVII. századra nyúlik vissza. Ekkor a textilkereskedők Brüsszel déli részén, a Senne bal partján árulták portékáikat a mostani Place Anneessens helyén, ám a városvezetés úgy döntött, hogy a piac látványa rontja az újonnan megépített nagy sugárutak képét és áthelyezte őket a Place du Jeu de Balle-ra. A tér neve magyarul labdajátékot jelent és annak eredeti rendeltetésére utal. Amikor ugyanis a kereskedőket idehelyezték, a teret egy akkoriban igen népszerű labdajáték, a hollandiából származó fríz kézilabda pályájaként használták. A kereskedők megjelenése kiszorította a sportot a városrészből. 

A bolhapiac egyfajta szociológiai körkép a Marolles negyedről. Találkozhatunk itt az antikvitások szerelmesivel, gyűjtőkkel, viszonteladókkal és rengeteg olyan emberrel, aki egyszerűen csak ide tévedt séta közben. Gyakorlatilag bármit lehet itt találni antik porcelánoktól kezdve régi lemezeken át ruhákig.

img_4822.JPG

img_4823.JPG

img_4825.JPG

19956790_1696202420420109_882704378506616524_o.jpg

19787082_1696202527086765_5847223874660044207_o.jpg

Vannak kifejezetten egyféle árura specializálódott kereskedők, legtöbben azonban mindenfélét árulnak. Ha szerencsénk van, akkor még magyar kincsekre is bukkanhatunk.
 capture.JPG

Kép forrása: S Marks The Spots blog

Számos étterem és kávézó is van a környéken, így minden adott hozzá, hogy a piac felkeresésével egybekövetve egy kellemes délutánt töltsünk el a Marolles városrészben. 

A piac hétköznapokon 6-14-ig, hétvégén 6-15-ig várja a látogatókat az alábbi helyen:  

Napi kisszínes: Ki látta a Napot?

szurke.jpg

Én tegnap majdnem láttam. De aztán csak egy kicsi kék bújt elő az égből, ami hetek óta  a szürke ötven árnyalatában pompázik. 

A belga Royal Meteorological Institute jelentése szerint több, mint 80 éve nem volt ilyen sötét decemberünk Brüsszelben, mint 2017-ben.  Egész pontosan 10 és fél órán keresztül láthattuk a Napot szemben az ilyenkor szokásos kb. 45 órával szemben. 1934-ben még ennél is egy kicsit rosszabbul jártak a belgák, akkor mindössze 9 és fél órát sütött a nap. 

Hogy még tetézzük a bajt, az ilyenkor szokásos 80 mm csapadék helyett 130 mm esett, úgyhogy túl sokat nem jártunk az utcán. Marokszám esszük a D-vitamint, muszáj pótolni, de a kedélyállapotunkon nem sokat segít. Szürke és még szürkébb.

A legnehezebben a klímát szoktam meg itt. Azzal, hogy nem olyan forró a nyár, mint nálunk, ki tudtam békülni, bár tavaly itt is megdőlt a melegrekord. Havat már nagyon szeretnék, de tudom, hogy azonnal lebénulna a város, úgyhogy anélkül is ki fogom bírni. De a sok eső, a fény hiánya..... ezt nagyon nehéz megszokni. Még az is depressziós lesz, aki egyébként nem hajlamos rá.

De mégis mit lehet tenni ilyenkor? Nemrég olvastam egy interjút Mérő Lászlóval, aki azt mondta, hogy a boldog élet  igazából három pillérre épül: több legyen a pozitív gondolatod, mint a negatív. Legyen olyan munkád, aminek értelme van . És legyen valami, amiben el tudsz mélyedni. Ha jól belegondolok, az összes depressziót megelőző-túlélő praktika erre épít.

 Amikor kezd nagyon rossz kedvem lenni, akkor sütök valamit : egy olyan süteményt, ami szép emlékeket ébreszt (nagymama receptje vagy amit csak egyszerűen szeretünk.)

kakaos.JPG

Esetleg kenyeret -ezt  az illata miatt. Gondoljunk csak az aluljáróban található pékségek egyik "trükkjére" -némi vaníliaaromát fecskendeznek a levegőbe, amitől azonnal megkívánjuk a vaníliás-fahéjas süteményeket és otthonos érzetet kelt. A mézeskalács  illatát is nagyon szeretem, de az annyira a télhez kötődik, hogy ilyenkor inkább kihagyom

Jó ötlet pár cserép tavaszi virágot venni, a jácint illata vagy egy csokor tulipán behozza a tavaszt a lakásba. 

Az is segíteni szokott, ha gyorsan megcsinálok valamit, amit halogattam idáig -rendbeteszek egy fiókot, megírok egy levelet, .... valamit, amivel kicsivel előbbre jutok.

Sport. Már 20 perc séta után fokozódik az endorfin termelés, amit sokan boldogsághormonként emlegetnek, úgyhogy ilyenkor rendszeresen járok edzeni.

Aki szereti a gyógyteákat, igyon orbáncfűteát (csak óvatosan, mert bizonyos betegségek esetén ellenjavallott), jól oldja a feszültséget.

Ami az elmélyedést illeti, ilyenkor előveszem a szakácskönyveimet és úgy olvasom őket, mint a regényeket,  14 éves korom óta ez a legjobb kedélyjavítóm, úgyhogy mindenki nézzen hobby után sürgősen.

Vagy  költözzön melegebb éghajlatra. Mint szegény Van Gogh, aki az első képet Niemen-ben festette tőlünk 150 km-re, hasonló klíma mellett.

van_gogh_potato_eaters_1.jpg

Ezt viszont Arles-ban, Provence-ban. 

van_gogh_arles.jpg

Azért van egy kis különbség...

Január 12-ét írunk, de a Nap idén még nem bukkant elő, félek, hogy ebből megint rekord lesz...

 

Ötszáz éves hagyomány: lovas rákhalászat a belga tengerparton

A belga tengerpart északnyugati részén, Oostduinkerkében van egy kevéssé ismert hagyomány, amit az UNESCO 2013-ban felvett a szellemi kulturális örökségek listájára: a lovas garnélarák halászat.

56-3721531-14383598426d0cea6dbe064c7f9e35f1263af72270.jpg

Koksijdében a jellegzetes sárga vízálló öltözéket viselő halászok lóháton vonulnak a tengerbe. A hatalmas brabant igáslovak maguk mögött húzzák a halászhálókat, amelyekkel összegyűjtik a garnélákat a homokból. A garnélagyűjtésre másfél órával az apály előtt és után kerül sor. A halászok egy órás szakaszokban dolgoznak, a lovaknak ugyanis utána pihenniük el. A tarisznyarákokat és a kisebb halakat visszadobják, a garnélákat pedig a lovakra erősített kosarakba gyűjtik. A tevékenység a melegebb hónapokban (áprilistól októberig) a legjellemzőbb, de bármikor végezhető, amikor nincs befagyva a tenger. A fogást gyakran már a parton megsütik és így adják el.  

1280px-horseback_fishing_oostduinkerke.jpg

shrimp-fishermen-4_tcm13-11996.jpg

A hagyomány a XV. századra nyúlik vissza, amikor elterjedt volt az Északi Tenger francia és holland partszakaszain, illetve Dél-Angliában is. Ma már csak Oostduinkerkében gyakorolják, mert ez a partszakasz a legalkalmasabb erre a tevékenységre. Ez a homoki garnéla (crangon crangon) természetes élőhelye, és ezen a helyen megfelelően sekély és homokos a part.

56-3721535-143835985292be8b26e1cd4e03b3e06d5b637495b1.jpg

Jelenleg nagyjából 15 halász van, aki fenntartja a hagyományt. A tevékenység csupán hobbi számukra, elsősorban a lovak, a halászat és a tenger szeretete vezérli őket. Ahhoz, hogy az UNESCO elismerje a hagyományt szellemi kulturális örökségként, intézményesíteni kellett. Ennek köszönhetően egy kétéves gyakorlati tanfolyam elvégzése és a záróvizsga letétele után most már bárkiből garnélarák halász válhat.

56-3721533-143835984749362ddc64904ab59fc7757d8721cacd_1.jpg

A tevékenység a környék legnagyobb turistalátványossága. A júniusban megrendezett garnéla fesztivál 10000 embert vonz minden évben.

Aki szeretne nézőként részese lenni a hagyománynak, az ezen a honlapon tájékozódhat az időpontokról. (Hetente két-három alkalommal lehet megnézni, de a 2018-as időpontok még nem kerültek fel.)

1024px-statue_to_horsefishermen.jpg

A garnélából készült legjellegzetesebb fogás, ami egy belga étterem étlapjáról sem hiányozhat a tomate aux crevettes ami majonézzel kevert garnéla paradicsomba töltve.

tomate-aux-crevettes-1.jpg

Napi kisszínes - Grimm-mesék, avagy horror a köbön?

piroska.jpg 

Anya ült az asztalnál és vasalt. Közben meg mesélt: a Piroskát, a Hamupipőkét, a Hófehérkét meg a Jancsi is Juliskát. Úgy hallgattuk, mintha életünkben először hallottuk volna, pedig legalább százszor elmondta már. Ugyanúgy, mert ha bármit is kihagyott vagy változtatott, azonnal szóltunk, hogy nem így van.

Szemünk se rebbent, hogy a farkas tarajos zápfogával valószínűleg felaprította Piroskát és a nagymamát -nem anakonda volt, hogy egészben nyelje le - hogy a gyomrában ott a pepszin meg a sósav, ami biztos nem tett jót nekik. Hogy Hamupipőke mostohatestvére szisszenés nélkül vágta le a lábujjait, hogy beleférjen a topánkába és patak vér folyt mindenütt. Hogy Hófehérke  légútjai nyilvánvalóan elzáródtak az almától és csoda, hogy a kómából hipp-hopp feléled.. Jancsi és Juliska apja pedig gondatlan veszélyeztetés miatt bizonyára  a bíróságon kötött volna ki, Nem,  ezek a legkevésbé sem érdekeltek bennünket.

Ahogy a gyerekeimet sem. Ők is ezeket a meséket hallgatták és nem féltek, legfeljebb azon ábrándoztak, hogy a mézeskalácsházikóban volt-e rágó is és túrórudiból volt-e a kerítés. 

Pszichológusok és szülők vitatkoznak arról folyamatosan, hogy károsak-e a Grimm-mesék, hiszen tele vannak véres eseményekkel. Az én mesekönyvem, amit 1970-ben adtak ki, állítólag már egy finomított verzió volt, de mostanra annyira átírták a meséket, hogy lassan rájuk sem lehet ismerni. A nagymama bebújik a szekrénybe a farkas elől, Piroska meg egyszerűen elszalad a vadászért, aki bumm... lelövi a farkast. Semmi hasfelmetszés...

 

piri.jpg

 

Mostanában elég sokat olvastam a Grimm mesék hátteréről, de igazából azonkívül, hogy híres a mesegyűjteményük, nem sokat tudtam a Grimm fivérekről. 

 

grimm.jpg

Jacob Grimm éppen ma 230 éve született Hessen-ben.Testvérével Wilhelm-mel - akivel együtt szokás emlegetni -  jogot végeztek, majd a német nyelvtannal kezdtek el foglalkozni. Jacobot tartják az első német tudományos nyelvtan megalkotójának, a  grimmi hangtörvények képezik a nyelvcsaládelmélet alapjait, Elkezdték a német nyelv nagyszótárának a kidolgozását is, de ez olyan hatalmas munkának bizonyult, hogy Wilhelm csak a D, Jacob pedig az A, B, C és E kezdőbetűs szavakat tudta befejezni haláláig. Emellett Jacob "csak úgy" egy barátja miatt megtanult szerbül és lefordította az első szerb nyelvtant németre.

Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a fivérek Petőfit a világirodalom öt legnagyobb egyénisége között tartották számon. (az illusztris névsorban rajta kívül Homérosz, Dante, Shakespeare és Goethe kapott helyet).

Mégsem a német nyelvészet terén végzett tevékenységük, hanem mesegyűjteményeik tették híressé őket. 1805-ben kezdték gyűjteni őket és 1811-től folyamatosan kiadni. Több mesének is megpróbálták megfejteni a hátterét ,például a Jancsi és Juliska történetének egy korabeli gyilkosságot rekonstruáltak.  (hosszú évek múltán kiderült, hogy az egész egy blöff, de addigra már Japánban is megjelent a történet fordítása).A Hamupipőke forrását is megtalálták.  Piroska és a farkas Kínába is eljutott, bár eleinte feltételezték, hogy egy kínai mese az őse.A Csipkerózsika eredeti története pedig szigorúan 18+-os tartalom, ezt több másik mesével együtt a francia Perrault jegyezte le először.

Ha valaki szereti az egészen vad elemzéseket a mesék szexuális hátteréről, az olvasson Bruno Bettelheim-et. Szegény Grimmék biztosan forognak a sírjukban........