Étteremajánló: Aux Vieux Spytigen Duivel (Brüsszel- Uccle) - egy igazi belga...

avagy Baudelaire és Victor Hugo törzshelye..

2018. március 09. - hkatinka68

28951492_1694889203887846_6071996799105630208_n.jpg

Sokszor elmentem emellett az étterem mellett a Chaussée Alsembergen , de valamiért mindig azt gondoltam, hogy valami füstös söröző ez, tősgyökeres iszákosokkal. Aztán egyszer nem volt kedvünk messzebbre menni, ez meg gyalog is közel van hozzánk..betértünk.

Csudálatos hely.  A falakat sörreklámok, innen-onnan összeszedett utcatáblák borítják:

28872156_1694887663888000_3887287093298200576_n.jpg

Többek között azé az utcáé, ahol először laktunk Brüsszelben, nem gondoltam volna, hogy egyszer újra az Avenue Francois Folie tábla alatt fogok vacsorázni. Középen egy szép vaskályha meredezik : van, aki odateszi melegedni a kagylóját.

28959031_1694887580554675_7062315716673798144_n.jpg

Azt csak most tudtam meg, amikor  kicsit utánaolvastam a kocsma, pardon estaminet történetének hogy Brüsszel egyik legrégebbi, ha nem a legrégebbi sörözőjében járunk. Az estaminet eredetileg kávézót jelent, de nem annyira kávét, mint inkább sört szolgálnak fel  és különböző tradicionális játékokat is lehet játszani bennük.

Az anekdota szerint maga V. Károly is megállt majd 500 éve az  "öreg haragos ördögnél" egy italra, merthogy ezt jelenti a neve. Később gyakran látogatta a helyett brüsszeli utazása során Charles Baudelaire és Victor Hugo, aki 1865-ben Brüsszelben telepedett le és ez volt az egyik törzshelye.

28872227_1694888840554549_2808925306121879552_n.jpg

A sörválaszték hatalmas, nem mondom, hogy Delirium-szintű, de az átlag belga kocsmánál sokkal többet tud. Nagyon jó a csapolt Westmalle, én meg találtam egy hasonló flamand sört, mint a kedvencem. Mellé kiskosárban rögtön érkezik a friss bagette és a vaj.

28872086_1694910833885683_552298717995073536_n.jpg

Természetesen enni is lehet. Igazi belga kosztot. Például rognon-t, azaz marhavesét - háromféle módon elkészítve. És megkérdezik, mint a steak-nél, hogy jól átsütve, félvéresen vagy éppen csak kérgesítve szeretnéd. Burgonyakrokettel adják, én a hárommustárost és a liège-it kóstoltam, mindkettő kitűnő.

28959260_1694887410554692_2897131255638261760_n.jpg

Van persze onglet is - ezt a húst a hentes falatjának nevezik a franciák, nagyon jó marhaszeletet lehet sütni belőle. Hatalmas adag sült krumplival adják és béarni mártással. De különböző argentin steakekkel is megbirkózhatunk, ezeket dekára mérik és árazzák.

Lehet filet américain-t enni (ez a brüsszeli tatárbifsztek, nemsokára jövök a recepttel), de így nem fogjuk megtalálni az étlapon, előbb rejtvényt kell fejteni hozzá: USA maison boeuf haché minute néveb szerepel.

28951544_1694887300554703_4924762466853847040_o.jpg

Van chicon au gratin, carbonnades flamandes (ez az egyetlen, ami annyira nem ízlett, kicsit száraznak találtuk), stoemp, vol au vent és kagyló, azaz moule minden mennyiségben és ízben. A gyerekeknek ott az obligát spaghetti bolo (vagyis bolognai spagetti, amit a belgák teljesen a sajátjuknak éreznek) vagy sonkás tészta, esetleg sima sajtos spagetti (nem nagy kulináris történet, de ők szeretik). Rendelhetünk nekik vagy magunknak hamburgert, de ne döbbenjünk meg, óriási ...

Desszert is van, de olyan hatalmas adag főételt hoztak mindig, hogy nem vitt rá a lélek, hogy édességet is egyek. Itt a választék:

28795240_1694944883882278_5428190349715570688_n.jpg

 Hétvégén esténként mindig tele van, érdemes előre asztalt foglalni:telefonon vagy online. (itt a cím és a nyitvatartás is)

Magyar régiségeket is lehet találni Brüsszel leghíresebb bolhapiacán

A Jeu de Balle piac vitathatatlanul Brüsszel leghíresebb bolhapiaca és az egyetlen a világon, ami az év 365 napján nyitva tart. A Jeu de Balle piac a Marolles negyed szívében található, ami Brüsszel talán legsokszínűbb, leghangulatosabb és legnyüzsgőbb városrésze.

A piac történelme a XVII. századra nyúlik vissza. Ekkor a textilkereskedők Brüsszel déli részén, a Senne bal partján árulták portékáikat a mostani Place Anneessens helyén, ám a városvezetés úgy döntött, hogy a piac látványa rontja az újonnan megépített nagy sugárutak képét és áthelyezte őket a Place du Jeu de Balle-ra. A tér neve magyarul labdajátékot jelent és annak eredeti rendeltetésére utal. Amikor ugyanis a kereskedőket idehelyezték, a teret egy akkoriban igen népszerű labdajáték, a hollandiából származó fríz kézilabda pályájaként használták. A kereskedők megjelenése kiszorította a sportot a városrészből. 

A bolhapiac egyfajta szociológiai körkép a Marolles negyedről. Találkozhatunk itt az antikvitások szerelmesivel, gyűjtőkkel, viszonteladókkal és rengeteg olyan emberrel, aki egyszerűen csak ide tévedt séta közben. Gyakorlatilag bármit lehet itt találni antik porcelánoktól kezdve régi lemezeken át ruhákig.

img_4822.JPG

img_4823.JPG

img_4825.JPG

19956790_1696202420420109_882704378506616524_o.jpg

19787082_1696202527086765_5847223874660044207_o.jpg

Vannak kifejezetten egyféle árura specializálódott kereskedők, legtöbben azonban mindenfélét árulnak. Ha szerencsénk van, akkor még magyar kincsekre is bukkanhatunk.
 capture.JPG

Kép forrása: S Marks The Spots blog

Számos étterem és kávézó is van a környéken, így minden adott hozzá, hogy a piac felkeresésével egybekövetve egy kellemes délutánt töltsünk el a Marolles városrészben. 

A piac hétköznapokon 6-14-ig, hétvégén 6-15-ig várja a látogatókat az alábbi helyen:  

Napi kisszínes: Ki látta a Napot?

szurke.jpg

Én tegnap majdnem láttam. De aztán csak egy kicsi kék bújt elő az égből, ami hetek óta  a szürke ötven árnyalatában pompázik. 

A belga Royal Meteorological Institute jelentése szerint több, mint 80 éve nem volt ilyen sötét decemberünk Brüsszelben, mint 2017-ben.  Egész pontosan 10 és fél órán keresztül láthattuk a Napot szemben az ilyenkor szokásos kb. 45 órával szemben. 1934-ben még ennél is egy kicsit rosszabbul jártak a belgák, akkor mindössze 9 és fél órát sütött a nap. 

Hogy még tetézzük a bajt, az ilyenkor szokásos 80 mm csapadék helyett 130 mm esett, úgyhogy túl sokat nem jártunk az utcán. Marokszám esszük a D-vitamint, muszáj pótolni, de a kedélyállapotunkon nem sokat segít. Szürke és még szürkébb.

A legnehezebben a klímát szoktam meg itt. Azzal, hogy nem olyan forró a nyár, mint nálunk, ki tudtam békülni, bár tavaly itt is megdőlt a melegrekord. Havat már nagyon szeretnék, de tudom, hogy azonnal lebénulna a város, úgyhogy anélkül is ki fogom bírni. De a sok eső, a fény hiánya..... ezt nagyon nehéz megszokni. Még az is depressziós lesz, aki egyébként nem hajlamos rá.

De mégis mit lehet tenni ilyenkor? Nemrég olvastam egy interjút Mérő Lászlóval, aki azt mondta, hogy a boldog élet  igazából három pillérre épül: több legyen a pozitív gondolatod, mint a negatív. Legyen olyan munkád, aminek értelme van . És legyen valami, amiben el tudsz mélyedni. Ha jól belegondolok, az összes depressziót megelőző-túlélő praktika erre épít.

 Amikor kezd nagyon rossz kedvem lenni, akkor sütök valamit : egy olyan süteményt, ami szép emlékeket ébreszt (nagymama receptje vagy amit csak egyszerűen szeretünk.)

kakaos.JPG

Esetleg kenyeret -ezt  az illata miatt. Gondoljunk csak az aluljáróban található pékségek egyik "trükkjére" -némi vaníliaaromát fecskendeznek a levegőbe, amitől azonnal megkívánjuk a vaníliás-fahéjas süteményeket és otthonos érzetet kelt. A mézeskalács  illatát is nagyon szeretem, de az annyira a télhez kötődik, hogy ilyenkor inkább kihagyom

Jó ötlet pár cserép tavaszi virágot venni, a jácint illata vagy egy csokor tulipán behozza a tavaszt a lakásba. 

Az is segíteni szokott, ha gyorsan megcsinálok valamit, amit halogattam idáig -rendbeteszek egy fiókot, megírok egy levelet, .... valamit, amivel kicsivel előbbre jutok.

Sport. Már 20 perc séta után fokozódik az endorfin termelés, amit sokan boldogsághormonként emlegetnek, úgyhogy ilyenkor rendszeresen járok edzeni.

Aki szereti a gyógyteákat, igyon orbáncfűteát (csak óvatosan, mert bizonyos betegségek esetén ellenjavallott), jól oldja a feszültséget.

Ami az elmélyedést illeti, ilyenkor előveszem a szakácskönyveimet és úgy olvasom őket, mint a regényeket,  14 éves korom óta ez a legjobb kedélyjavítóm, úgyhogy mindenki nézzen hobby után sürgősen.

Vagy  költözzön melegebb éghajlatra. Mint szegény Van Gogh, aki az első képet Niemen-ben festette tőlünk 150 km-re, hasonló klíma mellett.

van_gogh_potato_eaters_1.jpg

Ezt viszont Arles-ban, Provence-ban. 

van_gogh_arles.jpg

Azért van egy kis különbség...

Január 12-ét írunk, de a Nap idén még nem bukkant elő, félek, hogy ebből megint rekord lesz...

 

Napi kisszínes: Hurrá, moziba megyünk!

testrol1.jpg

Speciális kapcsolatban vagyunk a mozi meg én, Gyerekkoromban leginkább a vasárnapi matinét látogattam, két forintért vetítették a Bob herceget,  meg a szovjet mesefilmek javát. Szigorúan az első sorban ültünk mindig, kemény lehajtható székeken, merev nyakkal, hogy jól lássunk. mögöttünk meg a néhai Haladás moziban (most Karinthy színpad) zajlott az élet... de bennünket szerencsére akkoriban a film kötött le. Ha Belmondo film ment, akkor persze inkább a filmet nézték a hátul helyet foglalók is  és sűrűn jöttek a kommentek hátulról :"Ne arra menj, lelőnek!".

Később megnyílt az Olimpia mozi, majd hanyatt estünk, olyan szép volt a Haladás után - kárpitozott székekkel, ahol még nagyjából akkor is jól lehetett látni, ha egy kétméteres tagbaszakadt férfi került elénk. Itt láttam a Ben Hurt, kb. negyedéig Az ördögűzőt meg A hegyibarlang titkát és az orosz filmművészet egyéb klasszikusait, amikor november 7-ét ilyenformán ünnepeltük, 

Aztán egyetemistaként jöttek a művészmozik, Wim Wenders, Pasolini, Bergmann filmek aztán pár év kihagyással Disney rajzfilmek, majd a Harry Potter. Meg ritka, sátoros ünnepeken a Puskin mozi. Amélie csodálatos élete -az egyik kedvenc filmem, amit kétszeri nekifutásra sikerült végignézni -kicsit keveset aludtam akkoriban.

Aztán Brüsszel. És hosszú-hosszú évekig semmi, mert követni tudom a fimet franciául, de élvezni nem.... Maradt az itthoni filmnézés, ahol francia sous-titre-rel, (felirattal) nézem a francia filmeket, így értem akkor is, amikor hadarnak (még jó, hogy gondolnak a gyengénhallókra.. meg rám is).  

A mozi hosszú ideje Budapestre maradt és a szünetekben szoktuk megnézni gyorsan, amit csak lehet. Közel az Allée és sokszor eszembe jut, amikor a gyerekek becihelődnek a kukoricával a kényelmes székekbe, hogy mit szólnának a Haladás "zsöllyéihez.."

Tegnap moziba mentünk. Itt, Brüsszelben a Vendôme-ba. Enyedi Ildikó filmjét  adták, a Testről és lélekről-t, magyarul, francia-flamand képaláírással.

testrol3.jpg

Gyönyörű film, nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen szépet. Nagyon büszke voltam, hogy a "mienk". Figyeltem a szinkront -nem volt rossz, de lehetetlen visszaadni az apró nüanszokat. 14-en váltottak rá jegyet, hétköznap, este 7-kor és a stáblistát is végignézték, anélkül, hogy bárki megmoccant volna. Nem tudom, hogy ennyire megérintette őket a film vagy itt ez a szokás, mindenesetre jó volt ez a csend..

Ami még érdekes volt ebben a belga mozizásban, azok a reklámok. Nem a fiatalabb korosztályt célozzák, hanem az időseket: Coca Cola Zero-val kínálják a nyugdíjasotthonban a bácsit, akiből tetovált, Harley-Davidsonos lesz az első korty után .  Hol van már a haverok, buli, Fanta szentháromság.. Azért ennek egy kicsit örültem, itt már legalább megértették, hogy egy bizonyos koron túl is van élet, sőt Belgium korfáját ismerve lassan ők lesznek többségben....

 

belga_korfa.gif

Étteremajánló: Kokuban (Brüsszel) - avagy kóstoljuk meg Japánt!

 kokuban1.jpg

Budapesten ha valaki pho-t enne vagy rament, nagyjából azt kell eldöntenie, hogy hol... Brüsszelben kicsit nehezebb a helyzet, nincs akkora leveskultusz, mint nálunk. Ha már leves, akkor krémleves - ezerféle színben és ízben, de leginkább a szín nyomjelző, mert nagyon ritkán ettem olyat, aminek az íze nem a "feledhető" kategóriába sorolódott,

Van viszont egy japán étterem, a Kokuban  (nem is egy, mert egy kisebb hálózatról beszélünk), ahol  jó rament lehet enni és gyozát - japán töltött derelyét. Mi a Schuman mellett voltunk, de van egy a Louise-on is. A design különleges: hatalmas fekete táblák krétarajzokkal, japán stílusú tányérok-poharak és természetesen evőpálcika mindenhez.

tea.jpg

Előételként választhatunk kimchi-t, koreai módra savanyított kínai kelt vagy vörös tonhalat (1 percig sütve, felvágva, wasabis szósszal). Mi gyozá-t kértünk, ez húsos-kínai keles, gazdagon fűszerezett töltelékkel töltött tészta, amit megpirítanak és a végén szójaszószos mártogatóval tálalják.

gyoza.jpg

 Főételnek jöhet ramen, amihez húsos csontokból főznek alaplevet, szójaszósszal és ezzel-azzal ízesítik , aztán jön a lényeg: friss tészta, párolt spenót, lágyra főzött tojás, szójacsíra és végül a hús, ami sokféle lehet. Pl. tonkatsu : ez a ropogós pankoba -kenyérmorzsába- panírozott rántott hús vagy főtt császárhús. Többféle variácót kínál az étlap, ez egy császárhúsos ramen:

ramen_kokuban.jpg

 Létezik vegetáriánus változatban is, az alaplé fajtájától függően lehet pl csirkés  sertéshús helyett. Vannak különböző tésztaételek is, ehhez udon (vastag, búzatésztából készült) vagy soba (ezt hajdinalisztből gyúrják) tésztát használnak.  Salátákat is rendelhetünk.

Van menü is, egy ramenhez adnak egy csésze zöldteát, de néha megesik, hogy gyozát is.

A desszertlapon különleges fagylaltok sorakoznak, egyszerre három gombócot kóstolhatunk a következő ízekből: gyömbér, zöld tea, fehér vagy fekete szezám, wasabi, cseresznye.  Elég markánsak, de kicsit édesek az én ízlésemnek.

A képen: cseresznye, gyömbér és feketeszezám

fagyi.jpg

 Végül, de nem utolsósorban.... Nemsokára hozom a házi ramen és gyoza receptjét, a szójaszószon kívül nem nagyon kell hozzá egzotikus hozzávaló és meglepő módon a gyerekek is szeretik. Ennyire :

csibeszke.jpg

Ez itt a "saját" gyozám:

gyoza_sajat.jpg

 Ez pedig a "saját" ramen:

ramen_sajat.jpg

 

 

 

 

Napi kisszínes -"Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn nem hallatik"

 

armitrice.jpg

 Ez is egy olyan reggel, mint a többi: fél 7-kor csörög az óra  mobil, öltözködés, reggeli és irány az iskola. 10 perc alatt odaérünk a szokásos fél óra helyett, lélek nincs az utcán, néhány elszánt futót leszámítva, akik az Observatoire körül köröznek. Csak az Európai Iskola körül nagy a csődület, befutnak az iskolabuszok, az autós szülők, lassan kezdődik a tanítás. De az iskolát elhagyva újra a néma csend, hiszen itt még a kutyák sem ugatnak. (hangszálműtéttel intézik el a problémát)

November 11. munkaszüneti nap Belgiumban, a jour de l'Armictice, azaz a fegyverszünet napja . A világháborút lezáró compiègne-i egyezményt 1918-ban ezen a napon írták alá és Belgiumnak az antant tagjaként van mit ünnepelnie. Ahogy Nagy-Britanniának, Írországnak, Franciaországnak is (Olaszországban ez november 4., mert a padovai egyezményt aznap írták alá).... de nem ünnep Németországban, Ausztriában, nálunk.. Úgyhogy az európai intézményekben ma munkanap van, az Európai Iskolában pedig tanítás. Miközben Brüsszelben zárva vannak a boltok, ritkábban járnak a buszok, a villamosok, a belgák meg délig alszanak (tényleg későn kelők...).

Napi kisszínes - Mini(bb)-Európa

atomium.jpg

Budapesten közel -villamossal 10 percre- van hozzánk a Gellérthegy. Egyik vendégünk egyszer felsóhajtott : "de jó nektek, akár minden nap felsétálhattok oda". Hosszan gondolkodtam, hogy mikor sétáltam fel utoljára: majdnem 20 éve... Amit bármikor megtehetsz, azt ritkán teszed meg..

Így voltam  a brüsszeli Mini-Európával is,  csak fél óra autóval, de úgy gondoltam, hogy a lényeget már úgyis láttam. Amikor kijöttünk ide, természetesen elmentünk megnézni, az akkor még romos Atomiummal együtt. Még nem is volt magyar nevezetesség, csak egy halom föld, ami mellé kiírták, hogy majd egyszer lesz itt valami... Hát lett és őszintén szólva, nagyon büszke vagyok, mert az újonnan belépő államok közül szerintem a mienk lett a legszebb: a Széchenyi-fürdő. 2008-ban adták át, kb. 200 ezer euro-ba került. Ezek a makettek nagyon drágák, a gazdagabb országok 5-6 épülettel is jelen vannak, a kisebbek egy, maximum kettővel.

szechenyi.jpg

 Ha már itt voltam, persze fényképeztem is, leginkább apró részleteket. 

A Big Ben mellett tüntető csoportot, ahol erős nagyítással látszik a felirat: Brexit 2016.06.23.

 

brexit.jpg

És a berlini fal lebontását:

berlini_fal.jpg

A holland sajtpiacot :


holland_sajt_1.jpg

Don Quijoté-t és Sancho Panzá-t:

sancho.jpg

A trier-i Porta Nigrá-t, a város római kapuját - építés alatt - enyhe Empire State Building beütéssel:

porta_negra.jpg

A Grand-Place-t  a virágszőnyeggel , a közelgő Halloween-t a tökök jelzik:

brusselviragsz.jpg
Végül Dinant, felvonulás óriásokkal és itt is tök tök hátán:

belga_felvonulas.jpg

Pillantás a Harry Potter filmek kulisszái mögé

Harry Potter kiállítás Brüsszelben

snapshot_1_2016_08_24_19-21.png

Régóta tervezzük már, hogy ellátogatunk a Harry Potter londoni stúdiójába, de eddig valahogy még nem jött össze a dolog. Kellemes meglepetés volt, amikor kiderült, hogy nem is kell olyan messzire mennünk, mivel idén nyáron a világ számos nagyvárosa után Brüsszelbe érkezik a Harry Potter: The exhibition névre hallgató kiállítás.

Azon kívül, hogy városszerte plakátokon hirdették az eseményt, meglepően keveset lehetett tudni róla, ami számomra mindig kicsit gyanús, de két Harry Potter rajongó gyerekkel nem nagyon volt más választásunk. Megvettük tehát a családi jegyet 75 euróért, és lesz ami lesz alapon, kikocsikáztunk az Expohoz. A jegyeket órára lebontva árulják, ami szerencsére csökkenti a sorbanállási időt, így alig tizenöt perc várakozás után már bent is voltunk.

Kis csoportokban engedik be a látogatókat, és az embernek még felocsúdni sincs ideje, amint becsukódik mögötte az ajtó, máris magával ragadja a roxforti gépezet. A vállakozó kedvű látogatók kipróbálhatják a Teszlek Süveget, ami megmondja, hogy a négy ház közül melyikbe kerülnek majd „az újonc diákokˮ. Ezután egy montázst láthatunk a filmekből, majd máris megérkezünk a sötét és ködös Roxfortba. A jelmezeket, díszleteket és ikonikus tárgyakat tematikus termekben lehet megnézni. Van külön szoba a kviddicsnek, a sötétség erőinek és az erdő lényeinek. Bemehetünk Hagrid kunyhójába, és megcsodálhatjuk a nagytermet a lebegő gyertyákkal. A filmek hangulatát fény-és hangeffektusokkal igyekeznek minél jobban visszaadni. A legtöbb tárgy vitrinben van kiállítva, és habár van néhány interaktív elem is, a kiállítás inkább amolyan „mindent a szemnek, semmit a kéznekˮ jellegű. Egy óra alatt bőven végig lehet járni, de mindenképpen hagyjunk időt az ajándékboltra. Itt aztán van minden, amire egy Harry Potter rajongó vágyhat, a mindenízű drazsétól kezdve az összes fontosabb szereplő varázspálcájáig. Készüljünk fel arra is, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha valami érdekessel szeretnénk távozni. (Nekünk sikerült többet költenünk itt, mint amennyibe a belépőjegy került.)

Összességében úgy gondolom, hogy rajongóknak kötelező a kiállítás, de azoknak is érdekes lehet, akik hozzám hasonlóan inkább csak felszínesen ismerik a Harry Potter világát. Ha még egy kicsit interaktívabb lett volna, akkor azt mondanám, hogy tökéletes volt. Elvégre Harry Potterről van szó, jó lett volna egy kicsivel több „varázslatˮ.

Kedvcsinálónak íme egy kisfilm, amit a kiállításról készítettünk:

 

Hess madár! - avagy "szemétügyek" Belgiumban

 corneille-poubelle-ville.jpg

Ma általános sztrájk van Belgiumban, tegnap még csak ízelítőt láttunk, ami "csekély " 444 km-es dugót idézett elő az országban. Erről aztán eszembe jutott minden idők egyik legkellemetlenebb sztrájkja: a kukásoké. Nyáron, 30 fokos melegben, amikor pillanatok alatt szagos lesz a szemetes, egy hétre leállt a szemétszállítás. Az előző este kitett zsákokat kénytelenek voltunk visszahurcolni a házba, amit persze nem kíméltek a rókák, akik rendszeresen beszabadulnak a városba. Legalábbis egy ideig vakon hittem, hogy a rókák voltak vagy a szomszéd macskák.

Aztán egy idő után gyanús lett a sok kövér varjú... Ha kiteszem a szemetet, 10 perc múlva az egész utca láthatja, mit ettünk, ittunk egész héten, a zsák foszlányokban, minden a földön és persze abban a percben fordulnak be a kukások, akik sajnálkozva, de otthagyják az egészet. 

Persze, nagy méreg ez, de eddig legfeljebb rárivalltam a madarakra és eltakarodtak, most már halálnyugodtan folytatják tovább, hiába lármázok. Ma reggel olvastam  a  híreket a Frankel Leó utcai véres varjú támadásról, azóta inamba szállt a bátorságom, lehet, hogy ők is továbblépnek? A video annyira érdekes a cikkben, hogy ide is bemásolom, ha valakinek nincs kedve kattintgatni:

 

 

De térjünk át néhány hasznos információ erejéig a szemétügyekre, amik egy kicsit bonyolultabbak Belgiumban, mint otthon. Amikor Brüsszelbe érkeztünk, úri dolgom volt. A harmadik emeleten laktunk, fogtam a szemetet, levittem a tárolóba. Ennyi. 

Aztán házba költöztünk és vele megérkezett a szemétprobléma is: a fehér zsákba kerül a háztartási szemét, a kékbe a PET-palackok meg a fémdobozok, a sárgába a papír. (de ha nem Brüsszelben lakunk, akkor más színskálát kell megtanulni: Drogenbos-ban élénkpiros és bordó zsákok vannak meg nem tudom mire való hatalmas papírzsákok).

szemet2.JPG

Előbbit hetente kétszer, a kéket meg a sárgát kéthetente (egyszerre csak az egyiket, meg kell jegyezni, melyik van soron) viszik el a kukások. Jaj annak, aki lekésik az időpontról, ami nálunk hétfő és csütörtök reggel 6 és fél 7 között van valamikor. Még jó, hogy nagyon éberen alszom, mert ha reggel meghallom a kukásautó semmihez nem hasonlítható berregését, még van időm pizsamában, mezítláb kirontani a zsákokkal, ha előző este elfeledkeztem róluk. Este 6 után lehet kitenni a zsákokat. Ha eltévesztjük a napot és csak úgy kitesszük a zsákokat, 75 euro lehet a büntetés. A commune emberei átvizsgálhatják a zsákokat és ha "azonosítani" tudnak bennünket a tartalmából, akkor jöhet a büntetés. 

A kék zsákokra, ha véletlenül üveg is került bele, csinos cédulát ragasztanak a kukások, hogy miért hagyják itt. Kartondobozokat nyugodtan ki lehet tenni sárga zsák nélkül, úgy vettem észre, hogy bármennyit elvisznek gond nélkül.

A szemeteszsákokat bármelyik szupermarketben: Carrefour, Delhaize stb. meg lehet venni: az a lényeg, hogy csak a hivatalos,Bruxelles-propre-os zacskókat viszik el. (tájékoztatásul 15 db fehér, 60 l-es zsák 2,50 euro, a kék ugyancsak, a sárga kisebb, csak 30 literes és 15 db 1,50 euroba kerül).Nincs szemétdíj, gyakorlatilag a zacskó áráért szemetelhetsz és annyi zsákkal tehetsz ki, amennyit csak szeretnél.

Külön kategória a kertészeti hulladék: levágott fű, elszáradt növények stb. Ezeket zöld zsákban kell kitenni és hetente egyszer viszi el a speciális autó. (60 literes, 15db 2,50 euro). Van lehetőség a komposztálható hulladék gyűjtésére, ezen a címen igényelhetünk zsákokat.

Év végén a kukásokmeg szoktak jelenni a saját naptárjukkal, ezt illik megvenni. Rendesen dolgoznak egyébként, néha még a madarak után is összetakarítanak, amiért nem bírok elég hálás lenni.

 

Üveg és használt ruha

Az üvegeket színes-fehér válogatásban gyűjtőbe kell vinni, szinte mindegyik szupermarketben van, de az utcákon is rengeteget helyeztek ki belőlük. A ruhákat Les Petit Rien-es konténerekbe lehet bedobni, általában az üvegesek mellett mindig találunk egy ilyet is. Nagyon ne tömjük meg a zsákot, mert nem tudjuk bepréselni.

 

Használt olaj, elemek, izzók

Olajat nálunk a két nagyobb Carrefour-ban gyűjtenek, elemeket szintén itt illetve az Aldiban láttam kihelyezett dobozokat. Izzók, neoncsövek: nagy Carrefour, illetve Ikea, aki Action közelében lakik, oda is elviheti

 

Lomtalanítás

szemet_3.jpg

A lomtalanítás nagyon jól meg van szervezve: ha van autónk, a nagyobb darabok kivételével azonnal megszabadulhatunk a lomoktól. Két nagy konténerparkot alakítottak ki, ide brüsszeli lakosok vihetik a hulladékukat. (néha kérnek igazolványt, de általában beérik az irányítószámmal. Vannak kisebb, helyi gyűjtők, ott néha ragaszkodnak ahhoz, hogy kerületi lakosok legyünk). Tervureni olvasónk szerint arrafelé nem ilyen fényes a helyzet, a lerakott hulladékért ugyanis fizetni kell és nem is keveset.

A konténerparkok bejáratánál végignézik a szemetet és megmondják, mit hova dobjunk. Bővebb információ ezen az oldalon.

Minden nap nyitva vannak, pontos időpontok a honlapon, de úgy kalkuláljunk, hogy 15 perccel zárás előtt már nem engednek be. Hétvégén és hétfő délután sokat kell várni, egyébként szinte azonnal indulhat a "dobálás".

3 köbméterig ingyenes, Építési hulladéknál 20 kg zsákonként 3 euro-t kérnek.A konténer-telepeken mindent ki lehet dobni: a megmaradt festéktől kezdve a törött műanyagvödrökön át a levágott gallyakig. A nagyon speciális hulladékokon (speciális vegyszerek, sugárzó anyagok - gondolom vörös higanyt mégse...) kívül egyetlen dolgot nem fogadnak be: háztartási szemetet.

Évente vannak kerületi lomtalanítási akciók, de ilyenkor megadnak egy telefonszámot és ha egyeztetünk velük, kijönnek és ingyen elviszik a lomokat bizonyos mennyiségig.

No sport. Vagy mégis? - avagy kezdjünk magunkkal valamit 40 felett

13260226_1096511403725632_1818630628910421541_n.jpg

Igazi eminens kislány voltam kitűnő bizonyítvánnyal, csak két tantárggyal gyűlt meg a bajom: a testneveléssel és a gyakorlati foglalkozással. Sehogy nem ment a faragás, a fémlemezek szakszerű megmunkálásáról ne is beszéljünk, úgyhogy a szalvétatartó alapanyagait meg a fakarót rendszeresen hazaloptam a táskámban, hogy apám valami értékelhetőt kalapáljon helyettem. A torna nehezebb volt, mert  a svédszekrénynél ez a megoldás értelemszerűen  kiesett, úgyhogy maradt a belefejelés meg a feldöntés.

                                  (a video illusztráció)

Szomorúan lógtam a kötél végén meg a gyűrűn, amin lány lévén fel nem foghattam, mi végre kell nekem összetett gyakorlatot végrehajtanom. A kötelező úszás szintén a rémálmaim közé tartozott, miután olyan alacsonyra nőttem, hogy a vízből nem állt ki az orrom.

Ennyi kudarc után érthető, hogy a sport sosem volt a szívem csücske. Súlyproblémám nem igazán lévén nem is nagyon volt motiváció, másrészt úgy gondoltam, futok annyit a három gyerek után, hogy bőven letudom a napi mozgásadagomat. 

Aztán negyven felett egyszer csak feltűnt, hogy régen volt derekam, most meg nincs... A férjem egyik nap kitalálta, hogy járjunk edzőterembe és vett is egy bérletet, akkor még elég borsos áron. Miután elég skót vagyok, nem hagyhattam kárba veszni, úgyhogy elkezdtem, nem nagy örömmel, mert a gépeket utálom. Ráadásul az átkozott szerkezetek valamiért nem mérték a pulzusomat - az edző szerint ez nőknél gyakran előfordul- ezért aztán elkezdték növelni a sebességet, úgyhogy kishíján úgy jártam, mint Bob Kelso a futópaddal:

 

Végül betévedtem egy csoportos órára, ahol 20 perc után a 30. felülésnél éreztem, hogy végem van, miközben a körülöttem levő jóval idősebbek lazán lenyomják. Innentől a büszkeség hajtott és az volt a cél, hogy mindent meg tudjak csinálni, amit mutatnak. Kellett pár hónap, amíg sikerült, de minden szempontból megérte, mind fizikailag, mind lelkileg - nem ismerek jobb módszert a stressz ellen. Lassan függő is lettem, mert ha nincs meg a heti 3 alkalom, már látja a család, hogy "bolond" vagyok. 

Ezekben az órákban az a legjobb, hogy van zene, nem úgy, mint régen a klasszikus tornaórákon és az ember nem feltétlenül arra figyel, hogy mindjárt leszakad a keze, hanem örül a kedvenc számának. Ráadásul, hála a zenének, a ritmusérzéke is fejlődik -állítom, hogy részben ennek köszönhető, hogy jobban tudok táncolni. Eleinte kerültem a táncos kurzusokat (zumba és társai), mert képtelen voltam követni a koreográfiát, de most már ez sem okoz gondot. 

Brüsszelben sokféle edzőterem közül választhatunk, én az uccle-i Basic-Fit terembe járok, ahol 19,99 euro a családi bérlet ára, amivel bármelyik családtag  bemehet, az a lényeg, hogy egyszerre csak egyikük. (ez az ár a 12 hónapos hűségnyilatkozat esetén érvényes, enélkül 24 euro a havidíj)  9,99 euro a havi kiegészítés, ha olyan kurzusra járunk, ahol edző is jelen van.  Ha beérjük virtuális edzéssel (ilyenkor óriás képernyőre vetítik az animációt), az ingyenes. Itt Uccle-ben van Crossfit-terem is, ennek 50 euro a havi díja. Természetesen ezekkel a bérletekkel bármelyik Basic-Fit-be bemehetünk.

Rövid ismertető a csoportos órákról:

Bodysculpt :   - az egész testet megmozgató edzés, kis kézisúlyzókkal (1-2,5kg).Roppant hasznos  integetőháj ellen

Bodypump :   -  súlyemelés, 5-15 kg-os súlyokkal, ez is sokat segít, ha nem vállakoznánk mellplasztikára

Bodycombat : - kickbox alapokra épül és azt az illúziót is megadja, hogy vészhelyzetben meg tudnánk védeni magunkat egy jól irányzott rúgással. Az egy óra alatt elégetett 600 kcal már csak hab a tortán..

Bodystep        - step-pad-on végrehajtott  gyakorlatok, nagyon intenzív, ennél is áll a majdnem 700 kcal elvesztése

TAF                   - taille, abdomen, fesse:  azaz derék, has, fenék a célkeresztben

Abdofessiers  - has-fenék a célpontban

Viper                - női "Crossfit", 1 percig csináljuk az adott gyakorlatot, pl. négyütemű fekvőtámaszt,         elegánsabb nevén a "burpee"-t, de nagyon sokféle mozgásformát váltogatnak

Grit                   - ez egyfajta "katonai kiképzés", még mindig kifog rajtam

Sh'bam            - sok benne a táncos elem, latin-amerikai zenei alapokkal

Zumba             - kolumbiai zenei alapokkal, hasonló, mint a sh'bam

RPM                 - biciklis edzés, erre be kell előre jelentkezni

Külön teremben van a Crossfit, ahol nekünk, magyaroknak, igen magas a reputációnk 'Lészi Kovakx" okán, akit az itteni edzők a műfaj pápájának tartanak és akit mi természetesen Kovács Laciként ismerhetnénk, ha bennfentesek lennénk a Crossfit világában. 

lacee_kovacs-03.jpg

Szóval sportolni jó, különösen a 40. perc után, amikor megindul a béta-endorfin, meg a végén, amikor az ember megállapítja, hogy 10 dekát fogyhatott vagy csak jogot szerzett egy croissant lelkiismeretfurdalás nélküli elfogyasztására.

Aki komolyan bele akarja ásni magát a témába, annak ajánlom a sajátságos stílusú, de vérprofi Tamás oldalát, nekem nagyon sokat segített. Ugyan továbbra is azt gondolom, hogy a világon az egyik, ha nem a legjobb dolog finomakat enni, de ehhez 40 felett mozogni kell és nem keveset...