Sziget 2016. 1. Sárkány, Pók és egyéb "kreatívságok"

2016. augusztus 09. - hkatinka68
sarkany2.jpg
"Ha fizetnének, sem mennék oda" . Én is ezt mondtam pár évvel ezelőtt a Szigetről látva a port meg a sátrakat és ne szépítsük: koromat tekintve régen kinőttem a Sziget elsőszámú célcsoportjából. De van két gyerekem, akik nem, úgyhogy az első "szigetes" évemet fuvarozással töltöttem: költöztettem a sátrakat meg az egyéb hallatlanul fontos dolgokat. Aztán 2 éve már én is kint voltam, idén meg kifejezetten vártam. Dolgoztunk mindhárman,önkéntesként, ők a francia kempingben én meg kísérő tanárként (legalább egy hétig végre én is azt csinálom, amit legjobban szeretek...utólag is köszönet a Vajdásoknak az együttműködésért).
A két gyerek, illetve két éve  már csak az egyik, mindig elégedetten nyugtázza a fellépők névsorát, én meg kevéssé elragadtatva állapítom meg, hogy a magyarokat leszámítva szinte nem ismerek senkit. Idén végre eljön az én időm is, jön Manu Chao, akire 13 éve várok (de ez majd egy külön történet lesz) és minden évben elmegyek a Magashegyi Undergroundra. Egy igazi kuriózum, ami Manu Chao és a Magashegyi Underground együttműködéséből született:

A Sziget tudatosan kezd elmozdulni a nagyon költséges előadók megfizetése helyett az egyéb kulturális programok irányába, ezzel egy igényesebb réteget is megcélozva.  Érdemes egy napra is kijönni, rengeteg a látnivaló. Tavaly a Fidelio-sátor volt a kedvencem, ahol nagy színes puffokon lehetett heverészni zene hallgatás közben. Az iszonyú hőségben a már nem túl szomjas fiatalok tátott szájjal aludtak a párnákon, de amint rákezdett a zenekar, nagy horkantások közepette felugrottak és késlekedés nélkül távoztak. De nagyon sokan voltak, akik valóban élvezték a műsort: az interaktív operaelődásokon a Carmen nyitányát vezényelhették :az élelmesebbek teljesen lelassították, majd felgyorsították a zenekart. Zenélhettek, rendezhettek, ismeretlen áriákról próbálták kideríteni, hogy miről is szólhatnak. Esténként az Operaház művészei énekeltek ismert áriákat Shakespeare-drámák stílusában, óriási sikerrel. Szandálban és rövidgatyában.
Hasonlóan nagy siker volt a  magyar táncház, ahol egész éjjel ropták az ifjak, a többség nagy igyekezettel, enyhe "pogó" beütéssel.
Miután a Sziget számomra elsősorban a Sárkányt jelenti, amit a bicskei Vajdások építettek 15000 PET palackból, az időm nagy részét ott töltöm. Mennydörgő, aki elegánsan a Dragon of Freedom névre hallgat, 25 méter hosszú, éjszaka világít és tüzet (helyesebben ködöt: eper, kókusz és vanília illatút) is okád. Idén új fejet kapott:
sarkanyfej.jpg
Egy másik tavalyi installációjuk is nagy sikert aratott: ez az Élet fája
elet_faja.jpg
Az idei új szenzáció a Pók, amelynek a kitinpáncélját CD lemezekből készítették, a lábait pedig sörös dobozokból (a fejtor-ra és a potrohra várom a tippeket!)
pok.jpg
Ezenkívül van születésnapi torta:
torta.jpg
Mindenféle ülő alkalmatosság, pl. Pokémon pad az elfáradt vadászoknak
pokemon_pad.jpg

 

 Abroncsülőkék á la Trónok harca

abroncs.jpg

 És készült újrahasznosított páncéling (sörösdoboz tetőből)

panceling.jpg

 Holnap kezdődik a Sziget, már folyik a beköltözés, végeláthatatlan sorokban érkeznek busszal, taxival, gyalog a szigetlakók. Olvastam olyan cikkeket, ahol azt írták, hogy nyugat-európai műhippik felvonulása zajlik. Igen, van aki a reptérről taxival a Decathlonba siet, ahol felvásárol sátrat, horgászszéket, matracot. Majd a Szigeten 4 ezer eurot tesz a kártyájára, végül mielőtt taxival kivitetné magát a reptérre, miszlikbe aprít mindent és feldobálja a fákra. De a többség nem ebbe a csoportba tartozik. Inkább azt láttam, hogy nagyon érdeklődőek és lelkesek, tetszik nekik, amit látnak. Azt hiszem, a Sziget igazán jó reklám Magyarországnak.

Napi kiszínes: Mese a túrómignonról meg a kutyamosodáról

13898163_1137844736258965_915083599_o.jpg

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 2 utcányira lakom attól a háztól, ahol felnőttem, úgyhogy nem kellett Budapesten új környéket tanulnom. Itthon ugyanazokban a boltokban vásárolok (legfeljebb a nevük változott kórházi közértről Plusz-ra, majd Spar-ra), a Bikás-parkba járok futni reggelente, ami anno a szemünk előtt nőtt ki a földből és ha csak tehetem, szombatonként kimegyek az MDF (most talán Vahot-utcai) piacra, amikor hazajövünk.

Időről-időre érnek meglepetések, most például a megszokott újságos helyén ezt találtam:

13681905_1137844902925615_236612038_o.jpg

Van kötény is, hogy ne legyen vizes a gazda ruhája. Utána már csak programozni kell:

13681796_1137844872925618_1172085713_o.jpg

Aztán van, ami elveszett hosszú időre, aztán meglett újra. Még egészen kicsik voltak a gyerekeim, amikor a BMK alagsorában a kicsi cukrászdában megjelent a felirat : Túrómignon érkezett! Kisebb sor verődött össze és ötösével vitték a túrómignonokat, persze az enyémeknek is kellett. Rózsaszín fondantmáz alatt, nagyon habos, tejszínes-túrós töltelék egy szem meggyel, piskóta alapon.

13662506_1137844729592299_1751296331_o.jpg

Nem nagyon kaptak édességet, de ha mégis, akkor mindig ezt kérték. Aztán évekre eltűnt, a kis cukrászdában azt mondták, nem sütnek többet,  máshol nem is tudtak róla, hogy van ilyen. Én az utasellátós grillázsos piskótát ( az a kék vagy zöld sztaniolos) emlegettem, mint "hú, de finom volt"-ot, ők meg a túrómignont. 

Aztán tavaly egyszer a kis cukrászda felé sétáltunk, és mit láttunk a kirakatban? 

13902082_1137844726258966_241388483_o.jpg

 

Rég örültek ennyire valaminek. Ugyanolyan, mint régen, gejl a fondant, habos a túrókrém. Aki megkóstolná, a kelenföldi üzletközpont alsó részen keresse, a Burger King mögött.

Most már csak utasellátós grillázs piskótát kell keresni.