Megérkezett az idei Beaujolais!

2016. november 17. - hkatinka68

15101934_1238453739531397_6593527_o.jpg

Elegáns bor, a gyümölcsös és a savas jegyek tökéletes egyensúlyával -mondják a szakértők a 2016-os Beaujolais-ről.

A Beaujolais nouveau, ('bozsolé nuvó', vagyis az új Beaujolais) Burgundia egyik híres történelmi borvidékéről, a Lyon felett fekvő Beaujolais-ről kapta a nevét. Miután ez volt az első bor, amit a szüret után piacra tudtak dobni, egyfajta verseny alakult ki a gazdák között, hogy kinek sikerül először. Nem akarták, hogy ez a minőség rovására menjen, ezért az 1941-es borrendelet kimondta, hogy új bort legkorábban november 15-én lehet forgalomba hozni. A lyoni borászok minden évben azt választották az év bortermelőjének, aki leghamarabb hajtatott új borával Lyonba. Hosszú ideig a Beaujolais a lyoniak kiváltsága maradt, aztán 1970-ben az egyik helyi borkereskedő, Georges DuBoeuf ,"Le Beaujolais nouveau est arrivé"  (megérkezett az új Beaujolais) felirattal küldött pár palack bort Párizsba, ami nagy sikernek bizonyult. Ezután belföldre, majd külföldre is kiterjesztettél a forgalmazást és 1985-ben november harmadik csütörtökjét jelölték ki annak a napnak, amikor az első palackok elhagyhatják a pincéket. Japánban azontúl, hogy nagyon népszerű a bor, medencéket is megtöltenek vele, amit az igazi fanatikusok spa-nak használnak, állítólag csodálatosan hidratálja a bőrt.

japon-bain.jpg

 

Igazából nem egy, hanem legalább ezer beaujolais-ról beszélhetünk, körülbelül ennyi borász készít ilyen bort. A mi szupermarketünkbe 8 félét hoztak, 3-7 euroba kerül egy üveg. 

15065016_1238453842864720_1547277086_o_1.jpg

A beaujolais-hez általában egy régi szőlőfajtát, a gamay-t használják fel,  ami már csak itt terem Burgundiában. Korai szüretelésű fajta,  a bor ízeiben a bogyós gyümölcsöket vélik felfedezni: málnát, áfonyát, szedret. A szőlőt augusztus végén szüretelik, a bogyókat óvatosan kezelik, hogy ne repedjen meg a héjuk, majd a tartályban szén-dioxiddal szorítják ki róla a levegőt. Szüret után hat héttel már palackozzák, de vigyázat, amilyen gyorsan elkészül, olyan gyorsan meg kell inni - lehetőleg még év vége előtt. Legfeljebb egy évig lehet eltartani, de frissen a legfinomabb.

15065152_1238453692864735_1378844374_o.jpg

A borászok szerint a Beaujolais csak a színében vörösbor, sokkal inkább a fehér borokhoz hasonlít, éppen ezért 11 fokon a legintenzívebb az aromája. A franciák kis kolbászokat, hentesárut, sajtokat esznek mellé.

 

saucisse.jpg

Állatkertek 1. Maubeuge, avagy állatkert a város közepén

zsiraf.jpg
Gyerekkel állatkertbe menni jó. Annyit kell eldönteni, hogy állatokat akarunk nézegetni vagy az " oroszlánt, zsiráfot, vízilovat és egyéb "főállatokat" megtekinteni.

Vannak állatkertek, amihez egy egész nap is kevés és a hatodik óra elteltével a család üveges szemekkel keresi a fókát, amit a kicsi látni szeretne, de egy óra járásnyira van a kengurutól, amit szintén meg kellett tekinteni. Ilyen állatkert Planckandael, amit még sosem sikerült egy nap alatt körbejárni,  olyan hatalmas a tér, hogy inkább bérletet érdemes venni és több fordulóban megnézni. Még úgyis megvan a veszélye, hogy a nem extrém állatbarát gyerek elunja magát és haza akar menni. 

A másik választás a kicsi állatkert, amit simán be lehet járni, van benne minden, ami kell. Ilyen az antwerpeni, ahova Brüsszelből vonattal érdemes menni, mert  a pályaudvar mellett van és így nem kell a parkolással bajlódni. 

Ha autóval mennénk inkább, akkor mindenképpen Maubeuge-t ('mobözs') ajánlanám, ami ugyan egy órányira van, Franciaországban, de szinte végig autópályán haladhatunk. 

A parkolás ingyenes, van saját parkolója, de szemben a szocreál hangulatú "tanácsházánál" is parkolhatunk, legfeljebb szombatonként belecsöppenünk egy esküvői menetbe.

13225025_1091237337586372_1022585437_o.jpg

A belépőjegy felnőtteknek 9,50 euró, gyerekeknek 3-16 évig: 5,50 euró, 3 évnél fiatalabb gyerekeknek nem kell fizetni, (összehasonlításul: Antwerpenben felnőtteknek:24 euró, gyerekeknek:19 euró, 3 év alatt ingyenes). A nyitvatartásról a honlapon lehet tájékozódni. 

 Az állatkert a város közepén fekszik, 2 óra alatt bejárható még akkor is, ha megtekintjük az elefántok fürdését meg a zsiráfok etetését. Nincsenek sokan, nem kell a nyakba felvett gyerekkel kunsztozni, hogy lásson valamit és nem kell folyamatosan rettegni, hogy mikor tűnik el egy túlságosan belelkesült 5 éves.

13225080_1091237357586370_1613631036_o.jpg

Van fehér tigris, oroszlán, víziló, zsiráf - ezenkívül még rengeteg minden, de például a jegesmedve-fóka részleg hiányzik. Hüllőkből is be kell érni az óriásteknősökkel, úgyhogy vadállatos könyvet ne vigyünk a gyerekkel, mert ha pipálgatni kezd, nagy bajban leszünk.

 Elkülönítettek egy  "erődszerű" részt, ahol egy lámacsorda van és szabadon lehet sétálgatni közöttük.  Kivétel nélkül mindenki, a felnőttek is le vannak nyűgözve tőlük. 

guanaco.jpg

 Két kedvencem is van.   A vidáman napozó zászlósfarkú kolobuszmajmok (akiket Brehm a kacskakezű majmok családjába sorol, remek név, nem?)    

13230784_1090998680943571_1413301003_o.jpg

 Aztán fújni kezd a szél és a kölyök fázik. Gyorsan összebújnak és megmelegítik:

13224144_1090998557610250_1983158220_o.jpg

 És a legvidámabb részleg a három Potamochere, azaz vörös folyami disznó, akik fáradhatatlanul róják a köröket körbe-körbe, legalább 20-at számoltunk össze, amíg ott voltunk. Őket a vízilovakkal szemben lehet megtalálni.

potamocher.jpg

Hihetetlen fejük van :
13223586_1091238107586295_1956706618_o_1.jpg
Lehet piknikezni, hozhatunk otthonról is élelmet, de árulnak jégkrémet, italokat, rágcsálnivalót is. Van játszótér is, ahol könnyű szemmel tartani a gyerekeket ( nem úgy, mint a Pairi Daizaban...)
Ha nem vasárnap megyünk, akkor kellemest a hasznossal.... 3 km-re van egy Auchan (Louvroil-ban), ahol vehetünk ezt-azt. Például sajtokat, ezek a camembert-ek:
13234701_1091237267586379_1914832369_o.jpg
és egy kevés kecskesajt...
13214991_1091237287586377_544406419_o.jpg
Jó hely ez, na....

Ebéd a Mont Blanc csúcsán

Megmászni egy 3842 méteres hegyet csak azért, hogy az ember egyen egy tartiflette-et, elsőre elég elvetemült ötletnek tűnik, pedig ha az ember ellátogat Chamonix-Mont-Blanc-ba, akkor kifejezetten adja magát a dolog. Ráadásul mászni sem kell hozzá.

Sokáig azt gondoltam, hogy a Mont Blanc-nal való kapcsolatom Vajda János Húsz év múlva című költeményének memoriterjében fog kimerülni. Öt éve azonban ellátogattam Genfbe, és mint kiderült, onnan egyszerűen át lehet buszozni Chamonix-Mont-Blanc-ba, ahonnan pedig szinte már csak egy "ugrás" a csúcs.

Chamonix-Mont-Blanc egy festői kisváros Felső-Savoyában, az Alpok kapujának is nevezik. Néhány utcából áll csak, de mindenhonnan remek kilátás nyílik a környező hegyekre. Érdekesség, hogy itt rendezték 1924-ben az első téli olimpiát, amelyen Magyarországot négy sportoló képviselte.

 img_0599.JPG

A vonat-, illetve buszpályaudvarról rövid sétával elérhetjük a felvonót, amivel két részletben 20 perc alatt eljuthatunk a Mont Blanc hegység l'Aguille du Midi nevű csúcsához.

 

dsc_0475.JPG

A felvonó első megállója a Plan de l’Aiguille 2310 méteren, ahonnan még könnyen járható sétautak indulnak. Ettől kezdve válik az út igazán izgalmassá azok számára, akik még tovább akarnak menni. A második szakasz felvonói már belevesznek a ködbe, az alattunk haladó vállalkozó kedvű túrázók pedig hangyának tűnnek, már ha egyáltalán látjuk őket. A köd aztán szép lassan eloszlik, és, ha szerencsénk van, gyönyörű napsütés fogad minket a végállomáson, 3842 méteren. A látvány valóban lélegzetelállító. 

dsc_0529.JPG

Az étteremnek és ajándékboltnak is helyet adó kilátó Európa legmagasabb pontján lévő kilátója, jó időben a teraszon is lehet üldögélni. (Nekünk erre sajnos nem volt lehetőségünk.)

dsc_0527.JPG

És hogy mit együnk az étteremben? Természetesen tartiflette-et, Savoya hagyományos rakott krumpliját. A tartiflette nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, mivel összesen négy hozzávalóból áll. Amitől igazán különleges lesz ez az étel, az a reblochon nevű helyi sajt.

12631126_1116608815046142_2139752098_o.jpg

A reblochon története a XIV. századra nyúlik vissza, amikor a tenyésztőknek a lefejt tej mennyisége után kellett adót fizetniük. Az élelmes hegyi gazdák úgy próbálták csökkenteni az adó mértékét, hogy nem fejték le az összes tejet, csak miután már megtörtént a tej lemérése. A második fejéskor nyert tej sokkal sűrűbb volt, ebből készítették a reblochont.

És akkor jöjjön a recept! 

TARTIFLETTE (4 személyre)

img_1411.JPG

Hozzávalók:
-1 kg krumpli
-3 közepes fej hagyma
-20 dkg bacon
-1 db reblochon
(ízlés szerint tejszín)

Főzzük meg héjában a krumplit, hűtsük ki, majd karikázzuk fel. A hagymákat vágjuk apró kockákra, és a baconnel együtt kicsit pirítsuk meg egy nagyobb serpenyőben. Tegyük rá a krumplikarikákat és az egészet forgassuk össze. Kanalazzuk bele az egészet egy jénaiba. Aki egy kicsit selymesebb ízt szeretne, az itt öntsön rá kb. másfél deciliter tejszínt. (A franciák véleménye is megoszlik ebben a kérdésben, de aki igazán hű akar maradni a recepthez, az hagyja ki.) A reblochont vágjuk fel vékony szeletekre és rendezzük el a krumpli tetején. Előmelegített sütőben süssük 180 fokon nagyjából 20 percig, amíg a sajt meg nem pirul. Voilà! Igazi téli comfort food!

Strasbourg, a karácsony fővárosa-óriási képgaléria az ünnepi díszbe öltözött városról

image00001.jpg

A magát nemes egyszerűséggel a karácsony fővárosának kikiáltó Strasbourg Európa egyik leglátványosabb és legnagyobb múltra visszatekintő karácsonyi vásárát tudhatja magáénak. 1570-ben állítólag itt rendezték meg a kontinens első karácsonyi vásárát, amelyet Christkindelsmärik-nek, azaz a kis Jézus vásárának hívtak. A vásár szép lassan hagyománnyá vált, Strasbourg pedig mind a mai napig sokat tesz azért, hogy decemberben valódi, hamisítatlan elzászi hangulatot teremtsen a városban. A strasbourgi karácsonyi vásár óriási népszerűségnek örvend, eddig kétszer nyerte el az Európa legjobb karácsonyi vására díjat.

Amellett, hogy a legjobb, a legnagyobb is: idén például a város 12 pontján több mint 300 elárusítóbódéval várják a látogatókat. Ha követjük a mézeskalács és a forralt bor illatát, könnyen megtalálhatjuk őket.

image00002.jpg

A világítással sem spórolnak: 'több tucat kilométernyi' izzósort húznak ki szerte a városban.   

image00003.jpg

image00004.jpg

image00005.jpg

image00006.jpg

image00007.jpg

image00008.jpg

image00009.jpg

A karácsonyi vásár ideje a városban található boltok is kitesznek magukért. A giccs határát súroló (illetve esetenként átlépő) dekorációik a strasbourgi karácsony elmaradhatatlan kellékei.

image00010.jpg

image00011.jpg

image00012.jpg

image00013.jpg

image00014.jpg

image00015.jpg

image00016.jpg

image00017.jpg

image00018.jpg

A vásárban a karácsonyi dekorációtól a hagyományos elzászi finomságokon át számtalan dolog kapható. Akinek esetleg nincs ötlete, hogy mit vegyen ajándékba, itt könnyen találhat inspirációt.

image00019.jpg

image00020.jpg

image00024.jpg

image00023.jpg

image00022.jpg

image00021.jpg

image00030.jpg

image00029.jpg

image00028.jpg

image00027.jpg

image00026.jpg

Ha pedig megéhezünk, akkor érdemes kipróbálni valamilyen helyi jellegzetességet, például a spaetzle à la crème-et, ami egy nokedlihez hasonló étel tejszínes, baconos mártásban, vagy a flammkuchen-t, azaz a kenyérlángost. Természetesen egy pohár forralt borral az igazi!

12398568_10208330787766832_1441572867_o.jpg

img_3719.JPG

A strasbourgi karácsonyfa története 1605-re nyúlik vissza, amikor az adventi időszakra helyi kézművesek által készített díszekkel ékesített fát tettek ki a város főterére. Ma a nagy karácsonyfa a place Kléberen áll, és a varázslatos díszeivel és világításával szó szerint és átvitt értelemben is a vásár fénypontja.

image00032.jpg

image00033.jpg

A párizsi események hatására idén szemmel láthatóan kevesebben látogatták meg a strasbourgi karácsonyi vásárt, pedig, mint a képek is tanúsítják, a város mindent megtett a tökéletes hangulat megteremtése érdekében. Reméljük, hogy jövőre ismét felhőtlenül lehet majd élvezni az ünnepet!

Normandiai marhaszelet, almatorta, calvados-vendégségben Monet-nál

Claude Monet francia festőről, az impresszionizmus névadójáról csak kevesen tudják, hogy a jó ételeknek és italoknak is a szerelmese volt. Giverny-i házának ajtaja mindig nyitva állt művészbarátai előtt, akik egy fejedelmien elkészített normandiai marhaszelet és egy pompás almatorta reményében vasárnaponként örömmel maguk mögött hagyták Párizs forgatagát, és kivonatoztak Monet családi kúriájába.

p1090279.JPG

Monet állítólag a vonat ablakából pillantotta meg a mesebeli környezetben álló házikót, de csak jó néhány évvel később, már elismert művészként engedhette meg magának, hogy megvásárolja a birtokot. Gyakorlatilag minden pénzét és idejét beleölte a ház felújításába, kibővítésébe és a csodálatos kert megalkotásába, amely kései műveinek, köztük a méltán híres vízililiom sorozatnak az ihletője lett.

p1090215.JPG

Monet életének legtermékenyebb és legboldogabb éveit töltötte ebben a házban. Itt talált egymásra a festészet és a konyhaművészet iránti olthatatlan szerelme. A házhoz tartozó kert nagy részét a millió színben és formában burjánzó virágok foglalták el. A kert kialakításánál Monet-nak egyetlen célja volt: olyan környezetet akart teremteni, amely a nap minden szakában egyedülálló látványt nyújtott. A színek megfelelő kombinálására helyezte a fő hangsúlyt, így jól megfértek egymás mellett az őshonos normandiai virágok az egzotikus növényekkel, amelyeket Monet annak ellenére ültetett, hogy a helyi lakosok a vizeik mérgezésétől tartva hevesen ellenezték.

p1090262.JPG

Monet sokat utazott, de mindig visszatért Giverny-be. Az utazásain szerzett kulináris élményeiről jegyzeteket készített, és hazatérve utasította a szakácsnőjét, Marguerite-et, hogy készítse el ezeket. A Yorkshire puding például a londoni Savoy-ban való tartózkodása után jelent meg először a giverny-i ebédlőasztalon. A finom falatok két hatalmas tűzhelyen készültek a Rouen-ban vásárolt türkiz-fehér csempékkel kirakott hamisítatlan vidéki hangulatot árasztó konyhában, ahol Monet már-már kényszeres precizitásának köszönhetően rendezett sorokban álltak a különböző méretű rézedények.

20825284216_e2d171ae05_h.jpg

Fotó: Andy Hay

A festő azonban leginkább a jó minőségű alapanyagokból készült, egyszerű helyi ételekben lelte örömét. Csirkéket és kacsákat nevelt - amelyeket saját maga választott ki -, így mindig került friss tojás az asztalra. Saját fűszerkertje volt, és számos zöldséget is termesztett, például cukkinit, paradicsomot, kelbimbót, retket, gyöngyhagymát és spárgát. A kertben álló fák roskadoztak a friss gyümölcstől. Borospincéje is volt, habár Normandia a cudar időjárásnak köszönhetően nem bortermelő vidék, inkább a calvados volt elterjedt a régióban.

A pompás díszlet, amit a kert és a Monet által gyönyörűen felújított ház szolgáltatott, az ínycsiklandó ételek és a kiváló italok, valamint a tény, hogy a festő a vendéglátásban is oly nagy figyelmet szentelt minden apró részletnek mint a festményein, valódi élménnyé tették a kúriában való vendégeskedést. Egy nyári vasárnap Giverny-ben igazi gasztronómia ünnepnek számított. Gyakran ellátogattak ide Monet festőtársai, Degas, Sisley vagy Pissarro, a leggyakoribb vendégek azonban Monet legközelebbi barátai, a szobrász Rodin, az író Maupassant és a híres államférfi Clemencaeu voltak. Ezek a látogatások mint egyfajta rituálé, mindig ugyanúgy zajlottak. A vendégek először megtekintették Monet műhelyét, az üvegházat és a kertet, majd pontban 11:30-kor felszolgálták az ebédet az impozáns sárga ebédlőben, amelynek falait a Monet által gyűjtött japán fametszetek díszítették. Az terítéket mindig Monet komponálta meg különös gonddal. Az asztal közepére a kertből szedett virágokból készült kompozíció került. Az ételt a festő saját tervezésű kék-sárga étkészletében tálalták. Az összhang tökéletes volt.

7e3e92c6-dd89-4eb2-927c-ca9b30bbf16b-1020x612.jpeg

Monet és barátai Giverny-ben, fotó: National gallery

Monet kedvenc előétele a kecskesajtos batyu volt. Főételnek általában valamilyen húst szolgáltak fel, helyi szokás szerint némi calvados-szal megbolondítva. A desszert, mi is lehetett volna más, mint valamilyen gyümölcsös pite, amelyhez az alapanyagot a kertben álló gyümölcsfák szolgáltatták. Ebéd után Monet visszavonult a stúdiójába festeni vagy kiment a kertbe, ha a fényviszonyok megfelelőek voltak. A délutáni teát az illatos citromfák alatt szolgáltál fel, aztán a vendégek el is indultak vissza Párizsba. Senki sem maradt sokáig. Barátai tiszteletben tartották, hogy Monet szigorú menetrend szerint élt és dolgozott. Mindig korán nyugovóra tért, hogy másnap már hajnali 4-kor kedvenc tava előtt festegethessen.

p1090264.JPG

Tökéletes hely a délutáni piknikhez

Aki kedvet érez hozzá, hogy elkészítse Monet egyik kedvenc ételét, annak a normandiai almatortát javaslom, amit a mester annyira szeretett, hogy meg is festett.

Normadiai almatorta, ahogy Monet szerette

impressionism_3215540b.jpg

Egy kiló édes almát vágjunk fel cikkekre és pároljunk meg vajban. Keverjünk össze 10 dkg vajat, 20 dkg lisztet, 3 kiskanál cukrot, egy csipet sót és 3-4 kanál víz hozzáadásával gyúrjunk belőle tésztát. Kis pihentetés után kézzel nyomjuk bele egy kivajazott tortaformába. Kenjük meg híg tejszínnel vagy tejjel a tészta szélét, majd rendezzük el rajta kör alakban az almaszeleteket. Előmelegített sütőben süssük kb. fél órát 180 fokon. Vegyük ki a sütőből, és öntsük rá a vajas levet, amely az almából párolás közben kicsorgott. Hintsük meg porcukorral, majd tegyük vissza még pár percre a sütőbe, hogy a cukor karamellizálódjon rajta. Melegen fogyasszuk, fahéjjal megszórt vaníliafagylalttal tálalva.