Luxemburgi kísértethistóriák

2016. március 02. - monikapapai

img_0399.JPG

Luxemburgról általában annyit tudnak az emberek, hogy egy kis ország nagy GDP-vel valahol Németország szomszédságában, de hiába a pénz meg a jómód, Luxemburgot a temérdek pénzintézet és az itt található uniós hivataloknak köszönhetően legtöbben unalmas és érdektelen helynek tartják. Pedig, ha egy kicsit jobban beleássuk magunkat a történelmébe, akkor rájöhetünk, hogy a hely furcsa mítoszok és hátborzongató legendák egész sorával büszkélkedhet.

A gróf és a gyönyörű sellő legendája
Luxemburg fővárosát, Luxembourg várost 963-ban alapította Siegfried gróf, aki lelkes vadász hírében állt. Egy nap éppen az Alzette völgyében portyázott, amikor varázslatosan szép énekhang ütötte meg a fülét. Egy római kastély romjai tövében egy gyönyörű lány üldögélt egy sziklán. Siegfriedet a hatalmába kerítette a lány szépsége, és azon nyomban megkérte a kezét. Melusine, mert így hívták a lányt, igent mondott, de csak két feltétellel: soha nem hagyja el a sziklát, és szombatonként nem láthatja őt a gróf. A férfi belement, és egy egész várat épített a sziklára a római kastély romjai fölé. Egy darabig minden rendben ment, de aztán a gróf csak nem bírta ki, és egy szombaton megleste feleségét a kulcslyukon keresztül. Képzelhetitek, hogy meglepődött, amikor meglátta az asszonykáját a római fürdőben lubickolni - sellőfarokkal. Melusine, amiért leleplezték a titkát, örökre eltűnt az ominózus sziklában. Állítólag minden hetedik évben megmutatja magát, és várja, hogy valaki kiszabadítsa a fogságából.

img_0457.JPG

Az Alzette folyó és a kazamaták

A Stierchen híd szelleme
Stierches-geescht névre hallgató szellemhez kapcsolódik Luxembourg egyik legfurcsább mítosza. A középkori szellem arról híres, hogy a kis kőhídon különböző állatok formájában ijesztgeti a népeket, elsősorban a részegeseket, mivel halála előtt maga sem vetette meg az italt. Előszerettel páholja el az embereket, "áldásos" tevékenységéről számos legenda él. Egyszer például egy férfi egy hordót látott úszni a folyóban, de amikor ki akarta halászni, a hordó hirtelen viziszörnnyé változott. A szörny feltette a halálra rémült férfit a várfal egy keskeny kiálló részére, az pedig kénytelen volt mozdulatlanul állni odafent, amíg másnap meg nem mentették. Egy-egy átmulatott éjszaka után még ma is sokan látni vélik a Stierchen szellemét, habár lehetséges, hogy ebben az alkoholnak is van némi szerepe.

img_04562.JPG

A Stierchen híd

Blair Witch Project luxemburgi módra
A következő mítosz a Luxembourg várostól északra fekvő Grünewald erdejéből származik, és egy titokzatos nevű feszülethez kapcsolódik. A feszület, ami az erdő mélyén áll, a Doudeg Fra, vagyis "halott nő" nevet viseli. Hogy mit is jelképez pontosan, arról megoszlanak a vélemények. Egyes vélekedések szerint Luxemburgi Erzsébet a XIII. században kénytelen volt eladni az országot Fülöp burgundi hercegnek és miután az üzlet megköttetett, Erzsébet drámaian így szólt: "Most már halott nő vagyok." Az adásvételt szimbolikusan egy faág és némi föld jelképezte, ezért az emberek ezért ágakkal szórták tele az út két oldalát. A kérdés már csak az, hogy hogy kerülnek még ma is pontosan ugyanarra a helyre a kis halomba rendezett faágak? 

femme_morte_croix_de_chemin.jpg

A Doudeg Fra feszület
By Cayambe, via Wikimedia Commons

A bettembourgi vérfarkas
És, ha már rémtörténetek, akkor természetesen a vérfarkas sem maradhat ki, merthogy Luxemburgnak az is van. A legenda szerint egy fiatal és meggondolatlan ifjú idős és beteg szüleit hátrahagyva elment harcolni a háborúba. Megtört emberként tért vissza, és talán a bűntudat, talán a háborúban látott szörnyűségek hatására dühében meggyalázott egy keresztet. A férfi eltűnt, de attól a naptól kezdve egy kegyetlen, gyilkos vérfarkas tartotta rettegésben Bettembourgot. A szörnyet végül egy vadász ölte meg egy ezüstgolyóval, amibe Jézus, Mária és József nevét gravírozták. Ekkor változott csak vissza emberré, de a legenda szerint még mindig nem lelt végső nyugalomra. Állítólag éjszakánként a mai napig hallani lehet hátborzongató üvöltését, amint a Bettembourg körüli erdőket járja.

Az etterbücki fehér macska átka
Etterbück folyóihoz is számos kísértethistória kapcsolódik. Az egyik egy bizonyos fehér macskáról szól, aki kísérti azokat, akik átkelnek a városka hídján. Történt egyszer, hogy újév éjszakáján pontban éjfélkor egy férfi átkelt a hídon és arra lett figyelmes, hogy egy fehér macska követi a hóban. A férfi megszaporázta a lépteit, és csak akkor könnyebbült meg, amikor bezárta maga mögött a háza ajtaját. Legnagyobb rémületére azonban a macska ott üldögélt a nappalija sarkában. Ahányszor kizavarta, a macska mindig újra és újra megjelent a házában. Végül, úgy döntött, nem törődik vele, és lefeküdt aludni. Pontban egy órakor a macska hirtelen eltűnt, a férfi arca viszont reggelre úgy össze volt karmolva, hogy többé nem ismerte meg magát a tükörben.