Az eltűnt idők nyomában 1. - Mese a banánról...

2016. január 03. - hkatinka68

  
588667816_e748a8a99f_b.jpg

A kaszinótojásos poszt kisebb nosztalgia-lavinát indított el a karácsony kapcsán, valakinek eszébe jutott a kubai narancs, nekem meg egy kép, ahogy a piros közért előtt állunk a sorban és várunk a 30 Ft-os banánra. Mert a karácsonyhoz hozzátartozott a banán is: éretlen volt, gyönyörű sárga és ízetlen, de mi azt hittük ilyennek kell lennie, megérni, pláne megbarnulni sosem volt ideje. Dél-Amerikában élő nénikém, csak legyintett, amikor meglátta, hogy ez nem banán, ez valami selejt. Meg elmesélte, hogy náluk sütik és köretnek eszik - sült krumplihoz és rizshez szokott gyomrunk sehogy sem tudta elképzelni, hogy az milyen lehet. Mi csak ezt azt az etilén-szagút ismertük (az édeskés illat az etilén-gázé, amit azért fújnak rá, hogy megérjen), de ezzel is boldogok voltunk. 

Néha műsoron kívül is kaptunk banánt, különlegesebb ajándéknak számított 2 banán vagy egy fél kg igazi narancs, mint a csokoládé. Ilyenkor feleztünk egyet a húgommal, hogy másnapra is maradjon,én azonnal eltüntettem az egészet, a húgom szépen lassan ette, de mindig megszánt és adott még egy kicsit. Karácsony más volt, akkor nem osztoztunk, ezzel is hangsúlyozva, kivételes alkalomról van szó és dőzsölünk. Mindig megfogadtam, hogy ha egyszer sok pénzem lesz, veszek 2 kg-t és egyedül megeszem. Addig is maradt a sötétzöld héjú kubai narancs, amit úgy kellett kirágni a héjából, az alma, ami akkor még igazi Jonatán volt, néha egy kis összeszáradt datolya vagy füge.

kubai_narancs.jpg

Tavasszal jött az eper, a cseresznye és szépen sorban a többiek, úgy ahogy értek, ősszel meg befejeződött a sor a szőlővel, almával, körtével. És pont. Nem kevertük az évszakokat.

Aztán jött a rendszerváltás,eltűnt a kubai narancs és a piac tele lett banánnal. Olcsó banánnal, de annyira olcsóval, hogy még az almát is leverte.Számomra ott ért véget a szocializmus.

Egyetemista voltam, ösztöndíjjal, tanítványokkal -több pénzem volt, mint amikor elkezdtem tanítani. Megvettem a 2 kg banánt. (ha jól emlékszem, 80 Ft volt,) és nekiláttam. Az első gyorsan lecsúszott, a második után már voltak kételyeim, a harmadik után tele lettem. Rá sem bírtam nézni, a banán meg pöttyösödött, barnult, persze, azért csak elkopott a végére. Anyu is besegített, aki 26 éves korában evett először banánt, később meg eszébe nem jutott volna, hogy ne nekünk adja azt a néhány nehezen beszerzett darabot.Egyik ismerősöm mesélte, hogy anno a  nagymamája valamelyik erdélyi nagyvárosban szert tett egy kiló banánra és csomagban feladta nekik. A banán hóban-fagyban egy hetet utazott, állapota sejthető és amikor felbontották a pakkot, hihetetlenül csalódottak voltak, mert valahogy másmilyennek képzelték.

 Miután magamhoz tértem a banánkómából, persze, azért vettem továbbra is, csak a varázsa kopott meg kicsit. Készítettem a banánpépet a gyerekeimnek, aztán a szeletelt banánt, aztán már maguk hámozták és  nem kellett osztozniuk. (hm...) A brüsszeli piacon folyamatosan ott a négy évszak és az egész világ: chilei cseresznye, marokkói narancs,panamai görögdinnye, belga alma...és persze banán is mindig.

 De idén, amikor először láttam életemben olyan banánfát, amin banán is volt, egy pillanatra visszatért a régi varázs és úgy örültem, mint egy kisgyerek.

12494445_1011824778860962_237522897_o_2.jpg