BONJOUR MÖSZJŐ BÁCSI!


Közönséges, faragtlan, szolgalelkű, kapzsi: egy szóval belga

2017. szeptember 29. - m.papai

Ezek még a finomabbak azokból az inzultusokból, amiket Charles Baudelaire francia költő kétéves brüsszeli tartózkodása alatt megfogalmazott Belgiumról. „Meg kell köszönjem Istennek, hogy franciának teremtett és nem belgánakˮ állítja  abban a kéziratban, amelyet Szegény Belgium című könyvéhez készített. A könyvet végül nem adták ki az életében, viszont számtalan egyéb dokumentum fennmaradt, amelyek ékes bizonyítékai a költőn elhatalmasodott „belgofóbiának". Ebből a gyűjteményből nyílt nemrég kiállítás Brüsszelben.

Image result for baudelaire bruxelles

„Kivétel nélkül minden belga üresfejű"

Baudelaire, akiről én annyit tudok, hogy ő az egyik a bodler-verlen-rembóból (az irodalomérettségi tételei még ma is kísértenek), három évvel a halála előtt, 1864. áprilisában érkezett Párizsból Brüsszelbe. Kiábrándultan, csalódottan, betegen hagyta ott Párizst, és abban reménykedett, hogy a belga fővárosban nagyobb szerencséje lesz. A környezetváltozás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. Brüsszeli tartózkodását később „kudarcok sorozatakéntˮ aposztrofálta - nem talált kiadót és a művei sem hozták meg a várva várt sikert.

Baudelaire ezek után nem rejtette véka alá a véleményét. Keményen kritizálta Belgiumot, Brüsszelt, a belga nőket, a kutyákat, a sört, sőt még a királyt is. Brüsszelt szellemvárosnak titulálta, ami halál-, középkor- és kriptaszagot áraszt magából. Az emberek jellegtelenek, álmatag, elfelhősödött tekintettel tántorognak az utcákon. A férfiak majmok, de egyben puhatestűek is. A nők falánkok, kövérek, büdösek. Nem is nők igazán, csupán nőstények. A belgák nem értékelik a művészeteket, az irodalmat, a tudományokat. Olyanok mint a kérődzők: képtelenek bármit is megemészteni. Az arcberendezésük a birkára emlékeztet, az akcentusuk elviselhetetlen. A mosolyt még hírből sem ismerik.

Belgium olyan mint egy koszos kis utcakölyök, aki egy elegáns úr (jelen esetben Franciaország) nyakába veti magát és könyörög, hogy fogadja örökbe. Franciaországban viszont van már épp elég idióta, állítja Baudelaire, Belgiumot pedig elég lenne egyszerűen leigázni, a nőket pedig eladni a törököknek, azoknak úgyis mindegy.

Éa hogy mit szólnak a válogatott sértésekhez a belgák? Ahelyett, hogy megsértődnének, kinyomtatják őket jó nagy fekete betűkkel, szép sárga háttérre és kiállítást rendeznek belőlük!

Image result for baudelaire brussels

Sőt akad olyan belga is, aki egyenesen a védelmébe vette Baudelaire-t. Jean-Baptiste Baronian, belga író, aki Baudelaire a majmok országában címmel esszét is írt a témáról, azt állítja, hogy Baudelaire valójában önmagát és a saját létezését utálta. Mizantróp volt, aki betegesen ragaszkodott a múlthoz és a hagyományokhoz, ezért nem tudta feldolgozni azt a nagyon is liberális és haladó szellemű társadalmat, ami Belgiumban fogadta. Baronian diplomatikusan még azt is hozzátette, hogy habár Baudelaire véleményének 90%-a túlzás, azért van némi igazság benne.

Hogy mi az igazság? Döntse el mindenki maga, hogy mit gondol a belgákról. Az mindenesetre biztos, hogy nem riadnak vissza a kritikától.

 A Baudelaire >< Bruxelles kiállítás 2018. mácius 11-ig látogatható a brüsszeli városházán.

Musée de la Ville de Bruxelles 
Grand-Place
1000 Bruxelles

 

Ninglinspo-a belgák Rám-szakadéka

Belgiumban mindenki legnagyobb meglepetésére továbbra is "tombol" a nyár. Mivel az szinte ritkaságszámba megy, hogy a jó idő hétvégére is kitart, így a brüsszeliek többsége ilyenkor általában felkerekedik és leautózik a tengerpartra. Azoknak, akik másféle élményre vágynak, vagy csak szeretnék elkerülni a vasárnap esti dugót visszafelé az autópályán, ajánlom a kicsit furcsa nevű Ninglinspo völgy meglátogatását.

14022077_1270404302999925_8906250031347699984_n.jpg

A Remouschaps közelében eredő Ninglinspo völgye nagyon hasonlít a Rám-szakadékhoz. Amiben különbözik, hogy kicsit talán tágasabb és gyerekbarátabb, illetve helyenként a patak vize összegyűlik egy-egy mélyebb vájatban kis 'medencéket' hozva létre. Ezekben a medencékben ugyan jéghideg a víz, de a vállalkozó szelleműek megmártózhatnak benne. (Vagy egyszerűen csak ámuljunk azon, ahogy az Északi-tenger vízhőmérsékletén edződött flamand gyerekek vígan lubickolnak bennük.) A fürdés azért is nagy élmény, mert a patak néhány helyen annyira kimosta a sziklákat, hogy ezek természetes csúzdaként funkcionálnak.

14064102_1270404532999902_8540826564416036552_n.jpg

A gyerekekre érdemes fürdőcpőt adni, aminek nem csúszik a talpa, így akár végig tudnak a vízben gázolni. A patak medrében vezető út nagyjából másfél kilométer, kisebb gyerekekkel innen akár vissza is lehet fordulni. A teljes túra hat-hét kilométer: a patak után egy némileg egyhangú és elég hosszú szakasz vezet egy kilátóig, azután pedig még egy rövidebb szakasz vissza a parkolóig.

14040123_1270404476333241_4374229293732429121_n.jpg

13935143_1270404296333259_7698483601123717003_n.jpg

Mint sok más jó dolog Belgiumban, ez a látványosság sem annyira köztudott, oda is kell figyelni, ha meg akarjuk találni. A GPS-be a Sedoz, 4920 Remouchamps címet érdemes beírni. Akkor járunk jó helyen, ha megtaláljuk ezt az útmenti éttermet:

Szintén jó belga szokás szerint parkolóhelyből sincs túl sok. Ha azt látjuk, hogy végig állnak az autók az út két oldalán, akkor jó irányba haladunk. 

És még egy jó tanács: ha szeretnénk beülni valahová enni a túra után, akkor számoljunk vele, hogy a legtöbb étterem a környéken csak ebédre/vacsorára nyit ki. Négy órakor mi nem találtunk olyan éttermet, ami nyitva lett volna.

Aki egy kalandos, hűsítő élményre vágyik a szokatlan brüsszeli kánikulában, annak mindenképpen ajánlom ezt a kalandos programot. Bátran vágjunk bele kisebb gyerekkel is, garantáltam élvezni fogja az egész család.

Pillantás a Harry Potter filmek kulisszái mögé

Harry Potter kiállítás Brüsszelben

snapshot_1_2016_08_24_19-21.png

Régóta tervezzük már, hogy ellátogatunk a Harry Potter londoni stúdiójába, de eddig valahogy még nem jött össze a dolog. Kellemes meglepetés volt, amikor kiderült, hogy nem is kell olyan messzire mennünk, mivel idén nyáron a világ számos nagyvárosa után Brüsszelbe érkezik a Harry Potter: The exhibition névre hallgató kiállítás.

Azon kívül, hogy városszerte plakátokon hirdették az eseményt, meglepően keveset lehetett tudni róla, ami számomra mindig kicsit gyanús, de két Harry Potter rajongó gyerekkel nem nagyon volt más választásunk. Megvettük tehát a családi jegyet 75 euróért, és lesz ami lesz alapon, kikocsikáztunk az Expohoz. A jegyeket órára lebontva árulják, ami szerencsére csökkenti a sorbanállási időt, így alig tizenöt perc várakozás után már bent is voltunk.

Kis csoportokban engedik be a látogatókat, és az embernek még felocsúdni sincs ideje, amint becsukódik mögötte az ajtó, máris magával ragadja a roxforti gépezet. A vállakozó kedvű látogatók kipróbálhatják a Teszlek Süveget, ami megmondja, hogy a négy ház közül melyikbe kerülnek majd „az újonc diákokˮ. Ezután egy montázst láthatunk a filmekből, majd máris megérkezünk a sötét és ködös Roxfortba. A jelmezeket, díszleteket és ikonikus tárgyakat tematikus termekben lehet megnézni. Van külön szoba a kviddicsnek, a sötétség erőinek és az erdő lényeinek. Bemehetünk Hagrid kunyhójába, és megcsodálhatjuk a nagytermet a lebegő gyertyákkal. A filmek hangulatát fény-és hangeffektusokkal igyekeznek minél jobban visszaadni. A legtöbb tárgy vitrinben van kiállítva, és habár van néhány interaktív elem is, a kiállítás inkább amolyan „mindent a szemnek, semmit a kéznekˮ jellegű. Egy óra alatt bőven végig lehet járni, de mindenképpen hagyjunk időt az ajándékboltra. Itt aztán van minden, amire egy Harry Potter rajongó vágyhat, a mindenízű drazsétól kezdve az összes fontosabb szereplő varázspálcájáig. Készüljünk fel arra is, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha valami érdekessel szeretnénk távozni. (Nekünk sikerült többet költenünk itt, mint amennyibe a belépőjegy került.)

Összességében úgy gondolom, hogy rajongóknak kötelező a kiállítás, de azoknak is érdekes lehet, akik hozzám hasonlóan inkább csak felszínesen ismerik a Harry Potter világát. Ha még egy kicsit interaktívabb lett volna, akkor azt mondanám, hogy tökéletes volt. Elvégre Harry Potterről van szó, jó lett volna egy kicsivel több „varázslatˮ.

Kedvcsinálónak íme egy kisfilm, amit a kiállításról készítettünk:

 

süti beállítások módosítása