A Költészet Napja van. Gondolkodtam, hogy melyik verset tegyem fel,aztán eszembe jutott egy régi emlék.

A Saint Luc-ben ültünk  (sajnos, sokan ismerik Brüsszelben, az egyik legnagyobb és leghíresebb belga kórház) és vártuk, hogy vége legyen egy műtétnek, amiről akkor még nem tudtuk, hogy megváltást hoz majd. Van egy kis szoba vagy nem is tudom, minek nevezzem a kórház földszintjén, ahol bibliai idézetek vannak, egy könyv, amibe mindenki beírhatja a fohászát vagy a fájdalmát és akkor volt éppen egy nagy plakát is, amire idézeteket ragasztott valaki különböző nyelveken. Ez volt középen:

"A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok."

                                                                                                  (József Attila)

Nekem akkor ez sokat jelentett, erőt adott még úgyis, hogy a vers címe Reménytelenül.. Jó volt, hogy ott volt. Magyarul.