BONJOUR MÖSZJŐ BÁCSI!


Volt egyszer egy brüsszeli ősz

2015. november 19. - m.papai

Minden együtt volt egy tökéletes péntekhez. Az őszi napsütés szikrázó kékre festette a brüsszeli eget, csak helyenként törte meg a látványt egy-egy bárányfelhő. A parkban a fák és a bokrok a rozsda ezer árnyalatát öltötték magukra. A levelekben gázolva időnként megálltunk és hagytuk, hogy a nap megsimogassa az arcunkat. Amikor feltámadt a szél, a megfáradt levelek elengedték a fák ágait és táncra perdültek a levegőben. Ősz volt, de mégsem az elmúlást juttatta eszünkbe, hanem a megújulás lehetőségét.

Aztán eleredt az eső. Az ég kékből szürkébe fordult, a levegőt pillanatok alatt átitatta a nedves avar illata. A parkot körülvevő patinás épületek rezzenéstelenül állták az esőcseppek kitartó ostromát. Az emberek sem bánták az esőt. Felkerültek a kapucnik, kinyíltak az esernyők, aztán mindenki ment tovább, mintha mi sem történt volna. Megszokták már.

Most is esik. Már előkerültek a nagykabátok, a sálak, sapkák, az ablakból nézem, ahogy a járókelők esernyővel a kezükben sietnek ügyes-bajos dolgaikra. Minden ugyanolyannak tűnik mint máskor, de valami mégis más. Ma mindenki egy kicsit szaporábban lépked és igyekszik észrevétlen maradni az esernyője alatt. Megértem őket.

Az igazság az, hogy most Brüsszelben nem lehet egyszerűen csak kinyitni az esernyőt, és menni tovább mintha mi sem történt volna. Meg kell újulni, ehhez pedig emlékezni kell az olyan tökéletes napokra, mint amilyen az az őszi péntek volt.

süti beállítások módosítása