Miért szeretjük lefotózni, amit eszünk

2018. február 09. - monikapapai

dia1_1.JPG

Ülünk az étteremben és várunk, hogy kihozzák a rendelést. Beszélgetünk, iszogatunk, nevetgélünk. És éhesek vagyunk. Végre megérkezik a pincér, de amikor elkezdenénk enni, valaki megszólal: „Várjatok, előbb lefotózom.” Ami ezután következik, az általában egy komplikált és gyakran időigényes folyamat, amelynek során először meg kell találni az étel legesztétikusabb oldalát, aztán a poharakat, szalvétákat, sótartókat megfelelő kompozícióba kell rendezni, majd el kell távolítani az olyan zavaró tényezőket, mint az asztaltársaságunk tagjai. „Te dőlj egy kicsit jobbra, te vedd le a kezedet az asztalról, te pedig ne takard el a fényt!” Ideális esetben már az első kép instaworthy (i.e. méltó arra, hogy felkerüljön az instagramra) lesz, ha nem, akkor mindez megismétlődik egy másik szögből is. Majd egy harmadikból. Ha szerencsénk van, még azelőtt elkezdhetünk enni, mielőtt kihűl az étel. (Mert ugyebár addig a többiek sem kezdhetnek el enni, amíg nincs meg a tökéletes kép.)

Ismerős a helyzet? Nekem igen, sőt, nem ritka, hogy én magam vagyok az az idegesítő vacsorapartner, akinek „muszáj megörökíteni élete minden pillanatát". A jó hír az, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen eszement. Az instagramon jelenleg 258 millió #food hashtaggel ellátott fotó van, amit egyedül a #selfie hashtag előz meg 333 millióval.

De vajon miért szeretjük annyira megmutatni, hogy mit eszünk, és miért szeretjük nézegetni mások ételfotóit?

Az evés összeköt

A rituálék mindig is fontos szerepet töltöttek be a közösségteremtésben, és mi lenne alapvetőbb rituálé, mint az étkezések? Mindenki eszik, ezért ez olyasmi, ami még azokkal is összeköt, akik a világ másik végén élnek vagy épp más nyelvet beszélnek. Az étkezés alapvetően intim dolog, amit leggyakrabban a szeretteink és a barátaink körében csinálunk, ezért azzal, hogy mindezt nyilvánossá tesszük egy fotóval, megnyílunk és kapcsolatot teremtünk másokkal. Megosztjuk az érzéseinket, örömünket és élményeinket, ezáltal pedig kielégítjük az önkifejezés és a valahová tartozás iránti igényünket. Elvégre az ember társas lény, és a szociális médiának köszönhetően még soha nem volt ilyen egyszerű olyanokat találni, akik hozzánk hasonló érdeklődési körrel rendelkeznek.

Amikor elkattan a kép

Tetszik vagy sem, tény, hogy az ételfotózási trend alapvetően megváltoztatta az ételekhez való hozzáállásunkat. Kutatások bizonyítják például, hogy ha tudjuk, hogy le fogjuk fotózni az ételt, akkor nagyobb gonddal készítjük el és jobban is értékeljük. Az ételekhez mindig társul valami történet, egy régi családi recept, egy felejthetetlen utazás, egy jó barát, akivel megosztjuk, vagyis már a fotózás pillanatában kialakul egyfajta nosztalgia a fotósban, amit az is érezni fog, aki később megnézi a képet. Emellett azt is kutatások bizonyítják, hogy ha kicsit halogatjuk az étkezés megkezdését, akkor jobban esik majd az étel. Először a „szemünkkel eszünk”, vagyis amíg elkészítjük a fotót, addig gyönyörködünk az ételben, csodáljuk az esztétikai értékét és pozitív kapcsolatot építünk ki vele.

Egy kép többet mond ezer szónál

A kérdés csak az, hogy mit? Egy egyszerű fotó az ételünkről többet elmond rólunk, mint gondolnánk. Csokis croissant háttérben az Eiffel toronnyal, bográcsban fövő marhapörkölt, avokádó pirítóson, húsleves a nagyi régi porcelántáljában szervírozva vagy Nigella Lawson pavlovája rengeteget elmond a társadalmi státuszunkról, a korunkról, a vagyoni helyzetünkről, az érdeklődési körünkről, sőt még talán a világnézetünkről is. A gond csak ott kezdődik, ha mindaz, amit a fotó elmond, nem áll összhangban a valósággal.

Az online marketing ereje

Nagy közösségi média felhasználónak tartom magam, az instagramon akár órákat is el tudnék tölteni. Nem vagyok naiv, tisztában vagyok vele, hogy sok minden, amit látok, színtiszta üzlet. Az étel az egyik legértékesebb közösségi valuta, állítják az online marketinges szakemberek, méghozzá éppen az univerzális jellege miatt. A képlet tulajdonképpen rém egyszerű: ha vágyunk arra, amit valaki eszik, akkor arra is vágyni fogunk, amit visel, ahová utazik, amilyen kocsit vezet, és még sorolhatnám. Vagyis, azt hihetjük, hogy ha mi is azt esszük, amit ő, akkor nekünk is olyan életünk lesz, mint neki. Egy ételfotóval egy egész életstílust el lehet adni, és ezzel pontosan tisztában vannak a hirdetők.

Az instagram visszavág

Úgy gondolom, nem lenne fair, ha nem beszélnénk azokról, akik ki nem állhatják ezt az egész ételfotózgatási mizériát. Vannak, akiket egész egyszerűen hidegen hagy a dolog, vannak akik, betudják az Y és a Z generáció hóbortjának, és vannak, akik kifejezetten rosszul érzik magukat mások ételfotóitól. Például, ha valaki sikertelenül próbál lefogyni, akkor az érthető módon nem szívesen nézegeti mások egészséges ételeiről készült fotóit. Ugyanígy nem szívesen nézegetünk puccos étteremben készült fotókat, ha mi soha nem jutunk el ilyen helyekre.

Image result for nobody cares about your food

Most akkor fotózzuk az ételt vagy ne?

Aki bármilyen közösségi médiumot használ, az tudja, hogy az ételfotókat szinte lehetetlen elkerülni. Hiba lenne azonban múló szeszélyként kezelni a trendet, elvégre az ételek megörökítése egyidős az emberiséggel. Kíváncsi lennék rá, hogy amikor például Cézanne a csendéleteit festette, akkor is megjegyezte-e valaki, hogy „Az ég szerelmére, Paul, ez csak egy alma, minek lefesteni?”. Az csupán a digitális kor velejárója, hogy ma már nem kell Cézanne-nak lenni, hogy meg tudjunk örökíteni egy almát. Akinek van fényképezőgépe vagy okostelefonja, az képes erre, sőt meg is oszthatja velünk, akár kíváncsiak vagyunk rá, akár nem.

Ráadásul, amíg ekkora üzleti lehetőség van a dologban, addig nem fog alábbhagyni a trend, ebben egészen biztos vagyok. Vannak például éttermek, amelyek kifejezetten ügyelnek rá, hogy megfelelő legyen a világítás náluk a jó minőségű fotók érdekében, a Strabucks’ pedig már nem is csinál titkot belőle, hogy bizonyos termékeit kifejezetten úgy fejleszti ki, hogy megfeleljenek az aktuális instagram trendeknek. (Pasztellrózsaszín tea tejszínhabbal? Tudni sem akarom, hogy milyen az íze, de ez furcsa mód nem is igazán számít.)

Egyszóval az ételfotózás létező jelenség, amivel számolni kell. „Mondd meg, mit eszel és megmondom, mi vagy”, mondta Jean Anthelme Brillat-Savarin francia gasztronómus, aki a XVIII. században élt.

Meg lenne lepve, ha tudná, hogy a mondása a XXI. században aktuálisabb, mint valaha.

A bejegyzés trackback címe:

https://bonjourmoszjobacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr2513633376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

atoszp 2018.02.10. 22:40:57

Még mindig azt vallom, hogy inkább megeszem mint lefotózom :D

Dan da Man 2018.02.10. 22:41:07

Azért ez a Cézanne-hasonlat elég meredek.

De a poszttal a nagyobb baj, hogy nem tudtam meg belőle, hogy miért szeretitek lefotózni az ételeket.

Szóval a cím elég félrevezető...

Jegkoko 2018.02.10. 22:41:14

Iszonyatosan gáz amikor az emberek lefotózzák mit esznek, legyen az étterem vagy akár otthon.

CCnick 2018.02.10. 22:41:20

"Miért szeretjük lefotózni, amit eszünk"

Mert médiavezérelt konzumidióták vagytok.

Fotósképző · https://www.fotoskepzo.hu 2018.02.10. 23:54:17

"Nagy közösségi média felhasználónak tartom magam, az instagramon akár órákat is el tudnék tölteni. Nem vagyok naiv..."
De! Mégis az vagy, mert felteszed a kérdést, hogy miért fotózza le valaki az ételt, amit megeszik.

Normális ember nem fotózza le sem saját magát (szelfi), sem azt amit megeszik. Csak a azok teszik ezt, akik "nagy közösségi média felhasználók", mert azt hiszik, hogy ezzel többek lesznek az átlagnál, a nagy tömegnél. Pedig pont ezért nem lesznek többek...

Normális ember azt fotózza, amit _arra érdemesnek tart_ a világból, ami szerinte értéket képvisel. Az étel, amit naponta megeszünk, nem az. A fotózás nem egy napi riportmunka, hanem az önkifejezés egyik eszköze. Még, ha csak a családi eseményeket is fotózzuk, akkor is a _másik, a többi_ ember a fontos, nem pedig maga a fotós.

Tesztelo.hu · http://www.tesztelo.hu 2018.02.11. 00:26:54

@Fotósképző: "Az étel, amit naponta megeszünk, nem az.". Azt nem is szokta a többség lefotózni. Csak azt, amit nem eszik naponta. És próbálj meg egyszer megfőzni egy bonyolultabb ételt, és szépen kitálalni. Majd meglátod, hogy mennyire értékes lesz az a látvány több órányi munka után...

swfla 2018.02.11. 09:41:53

@CCnick: a szambol vetted ki a szot.

Azer van abba vmi vicces, mikor vki hazhoz jon a pofonert...

Józan :):( 2018.02.11. 09:42:09

Mert folyton bizonyítanak (bizonygatnak), mindenki mindenkinek....szebb, nagyobb, hosszabb, drágább... Régi meglátásom hogy itt a maga keresetlen módján az értelmiség és a tehetős réteg is szegény...nem kicsit...

rnz 2018.02.11. 09:42:13

Dehogy szeretik. A nyomorult, elkorcsosult média sugallja ezt, néhány szerencsétlen meg azt hiszi, hogy ettől majd nagyobb lesz az e-pénisze. Nettó önös magamutogatás ez is, pedig az emberek nagy részét icipicit sem érdekli.
Lazán (vagy talán nem is annyira lazán...) kapcsolódik: www.vice.com/en_uk/article/434gqw/i-made-my-shed-the-top-rated-restaurant-on-tripadvisor
Pontosan megmutatja a videó, hogy mennyire értéktelenné tette a média az emberek nagy részét, simán behazudnak bármit, csak hogy kicsit fel tudjanak vágni, ki tudjanak tűnni.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2018.02.11. 09:42:17

Mert a kaja jobban néz ki mint aki eszi.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2018.02.11. 09:42:20

Azért szeretitek, mert szerintetek az vagy amit megosztasz. Virtuális hazugságokban éltek. Függőek vagytok.