Napi kisszínes: Gyöngypipi, réni és a többiek

2018. december 30. - hkatinka68

renszarvas.png

Mindenkinek vannak "tarkamacskái", nekem például az, hogy nem rövidítek, nem becézek, csak nagyon ritkán. Ennek látszólag ellentmond, hogy mindhárom gyerekemnek minimum 32 neve van és azon hívom őket legritkábban, ami az anyakönyvben szerepel.

De a husi nálam  hús, a kolbi kolbász. a biosz biológia....  Már szemem se rebben a koviubitól, "cseri, nari, savikápi" sem zavar, mit lehet tenni, hosszú leírni a táblára, ez van... A "pipicici"-t ellenben nem tudom megbocsátani, ronda leírva és hülyén is hangzik.  (innen már csak egy ugrás a bocipörkölt és a sült nyuszi. Szegény gyerekek teljesen sokkolódnak)  Idegesít a "pocaklakó", jobb szerettem kisbabának hívni őket...Nyelvnáci is vagyok, a "muszály voltam"-ért ölök.  Faksznis vagyok, na.

Az idei karácsony kifejezetten sokkolt ilyen szempontból: a rénszarvas "réni" lett, a mézeskalács "mézi". De a kegyelemdöfést tegnap kaptam meg. Beléptem egy csoportba, ahol szebbnél szebb kenyereket sütnek a tagok. Az egyik képen felbukkant egy szép piros dagasztógép: "Kariaji dolgozik" aláírással.. Kitchenaid, Bosch -ezekről már hallottam, de ez mi lehet? Új japán márka? Aztán leesett... karácsonyi ajándék... Ehhez képest a mai "gyöngypipi leves " -re már csak legyintettem..

 

Mese a Ryanair-ről, avagy Dóra vagyok, Attila vagyok-nem tudom megoldani a problémát

harfa.png

Vettem novemberben egy jegyet a fiamnak, Ryanair, saját felhasználói fiókból, gyerek adatai is rögzítve benne. Most a check-in előtt nézem, látom, hogy új neve van. A Ryanair újrakeresztelte: vezetékneve Kata, a keresztnevét meghagyták. Vagyis egy kicsit bekeveredtek az adatok, megkapta az én keresztnevemet a vezetékneve helyett. Magamtól ekkora hibát nem csinálok, úgyhogy hívtuk is rögvest a Ryanairt, azaz hívtuk volna, de aki már próbálkozott ilyesmivel, az tudja, hogy ezeket hívni nem lehet, legfeljebb aranyért.  Van viszont live-chat, ahol ugyan várni kell, mert nagy a forgalom, de legalább kapcsolatba lehet lépni velük. Ha tudunk. Dacára annak, hogy az oldal magyarul meg még huszonvalahány nyelven funkcionál, a live chat csak angolul. Első akadály annak, aki nem jó világnyelvet tanult meg, de azért ezt leküzdöttem. Válasz világos, fizessünk 115 eurót és semmi akadálya, hogy repülőre pattanjon, ingyen csak 24 óráig módosítanak. Ha észreveszed. Őszintén megmondom, amikor megjön a foglalás visszaigazolása , én meg szoktam nyugodni és a nevet nem nézem, mert azért a gyerek neve csak beégett a hosszú távú memóriámba. Azt ötször is ellenőrzöm, hogy a dátum meg az irány stimmeljen, de a nevet nem. Mérgelődtem nagyon, de kifizettem, mert sok választásom nem maradt. Közben az egyik utazási fórumon valaki feltett egy teljesen hasonló esetet, november, Ryanair.... vérszemet kaptam, én itten panaszt teszek.

Nagyon-nagyon sokat kell keresgélni, de lehet és MAGYARUL! 1000 betű max, úgyhogy lényegretörően kell fogalmazni. Meg kell adni emailt, telefonszámot, foglalási számot és a hasfájás okát. Megtörtént. Másnap reggel jön az email, hogy így nem tudja megoldani a problémát, adjam meg az emailt, foglalási számot, telefonszámot és menjek a live chat-re, link mellékelve , üdvözöl Attila . OK.

Link nem működik, a  chat-en Barbara P. jelentkezik, aki kizárólag angolul beszél. Vázolom a problémát, Barbara boldogan jelzi, hogy minden rendben a foglalás már helyes néven fut. Örülünk ugye? Annyira nem örülünk, mert ez egy kicsit nagyon sokba került és pont erről van szó. Hát tegyünk panaszt! Ezen ne múljon, még lényegretörőbben leírom a problémát. 5 perc múlva jön egy ugyanolyan levél, csak most Attila robot helyett Dóra robot nem tudja megoldani a problémát és kéri, hogy menjek livechat-re a nem működő linkre.

Közben kiderül, hogy novemberben a Ryanair rendszere egy kicsit megbolondult, dupla foglalások keletkeztek, más nevet kaptak az utasok. Volt, aki egyszerre duplán is fel akart ülni a repülőre (ő ugyan a gyerekére gondolt, de helyette őt regisztrálták kétszer és  amikor vázolta a problémát a reptéren plusz 170 euróért nagy kegyesen a gyerek is felülhetett). Javításnak helye nincs, mert ott a bűvös 24 óra. Ha nem vetted észre, ha nem jutottál géphez, ha nem jöttél rá,mit kell csinálnod, sokba lesz... Rá lehet fogni persze a Google Chrome-re meg az automatikus kitöltésre, de egy igazán jól működó rendszerben ez sem fordulhat elő ( ezzel egyidőben ugyanoda vettem még egy jegyet, azt sem az én nevemre  és azzal nem volt semmi gond) Most jó ideig látni sem akarom az ír hárfát,  az biztos. A másik fapadossal is volt kalandom, de ők belátóak voltak. Igaz, én meg nagyon kitartó...

Napi kisszínes:Jöjjetek el hozzánk, várunk rátok, kedves öreg Mikulások!

14795868_1208848595825245_670805607_o_1.jpg

Gyerekkoromban évente egy Mikulással találkoztam. Eleinte eggyel sem, mert az éj leple alatt tette a csizmámba a piros celofánzacskós csomagot. Néha egy narancs is került bele, nagyon néha banán is, ami különleges kincsnek számított. Az első igazi Mikulást, pardon akkor még szigorúan Télapót, a Budai Lottó Áruház előtt vártuk a többi elsőssel. Elérzékenyülve hallgatta a Hullapelyhest, majd mindenkinek átnyújtott egy pici Boci csokit. Simán elhittük, hogy Ő az. Pláne, hogy nagy pelyhekben hullt a hó, ahogy télen illik. Aztán elenyészett a varázs, volt férfi, női, gyerek Mikulás, püspöknek álcázott, házilag eszkábált ruhás, nagyszakállú, vattás... mindenféle, de csak egy. Jó, maximum kettő . Munkahelyi és iskolai. Volt, aki beérte a nevemmel, volt, aki éneket várt. Volt miből válogatni, énekórán ilyenkor hetekig erre készültünk.

Teltek az évek, a Mikulás kimaradt az életemből, de aztán jöttek a gyerekek és kezdtem Mikulássá átképezni magam. Nem is volt ezzel semmi baj, piros celofánzacskó, később filcből készült zokni angolszász mintára... apróbb ajándék (na ez aztán végképp nem volt divatban régen), csoki, cukor, mandarin (banán már lejátszott...). És legalább 5 Mikulás évente: munkahelyi, áruházi, utcai.... a végén már észre sem vették, ha valaki piros ruhában, fehér szakállal, puttonnyal hadonászott.  A Mikulás-dal repertoár is kurtább lett. Soha nem felejtem el azt a munkahelyi karácsonyt, ahová, több, mint 70 gyereket hoztak el a szülők és amikor a Mikulás felkérte őket egy kis produkcióra, mindannyian a Hullapelyhest énekelték el.... egyenként. Csengő hangon, hamisan, fejhangon, többször újrakezdve, belesülve, végtelenítve. Az én gyerekeim utolsónak következtek, életveszélyesen megfenyegettem őket, hogy énekeljenek valami mást...és együtt. El is énekelték a Kiskarácsonyt, majd azért a biztonság kedvéért a Hullapelyhest.. külön-külön.... 

Egy ideje látom, hogy családi ünnep lett ez, nem csak a gyerekeket lepi meg a Mikulás. Persze, Belgiumban vagyunk,  sokan ilyenkor állítanak fát és most adják át a nagy ajándékokat. Az már bevett szokás, hogy ilyenkor ledér Mikulásnak Mikuláslánynak öltözhetnek a nők:

mikino.jpg

 

Meg a gyerekek is, bár még nem a serken a szakálluk:

mikigyerek.jpg

 

A boxeren sem csodálkoztam, de azért ez a rénszarvas- meg a pingvinruha meglepett. Az meg pláne, hogy egy nap alatt elkapkodták. Hiába, vonzók a Mikulás segítői is (jó, a pingvin nem az, bár a végén majd kiderül, hogy de..)

mikiferfi.jpg

Amikor ma elmentem a Carrefourba, kicsit csalódtam.  Az itteni Mikulásnak már csak hűlt helye volt. Elég csúnyácska hűlt helye

mikihely.jpg

 Az biztos, hogy amíg csak egy volt belőle, sokkal nagyobb becsben tartottuk. Sic transit gloria mundi....