Napi kisszínes : Történetek Leninről

2019. január 24. - hkatinka68

Jó tanuló voltam, "végigkitűnő", úgyhogy az általános iskola végére szép kis gyűjteményre tettem szert jutalomkönyvekből. Volt közte klasszikus, a Copperfield Dávid, kortárs irodalom, két példányban is elolvashattam volna A hét koporsót (könyvtári pecsét mindkettőben, Martinovics Ignác kalandjait úgy látszik, senki nem akarta az otthon csendjében élvezni.)

De a kedvencem mindig ez marad. A legelső:

lenin.jpg

 

Nem tudom, milyen megfontolásból kaptam. Lehet, hogy ilyen korán el akarták kezdeni az ideológiai nevelésemet, lehet, hogy nem fogyott a könyvesboltban. A szüleim szigorúan tartották magukat a "nicht  vor dem Kind"-hez, úgyhogy információimat Leninről kizárólag ebből a könyvből merítettem. Szeptemberben be kellett számolnom a könyv tartalmáról a többi kisdobosnak, úgyhogy buzgón olvasgattam a történeteket, amiből egyértelműen kiderült, hogy Lenin derék, kedves, szorgalmas és okos ember volt. És leleményes. A börtönben kenyérből gyúrt tintatartót, tej volt a tinta, úgyhogy amikor Krupszkaja asszony otthon láng fölé tartotta a leveleit, rögtön látta, mi újság. Ha az őrök mégis észrevették, Lenin bekapta a "corpus delicti"-t.

A kedvencem mégsem ez a történet lett, hanem az, amikor Lenin sportemberként vétette észre magát. Nem tudom tökéletesen idézni, mert a könyv Budapesten maradt, de nagyjából így szólt a rege:

Történt egyszer, hogy Lenin megfáradott és egy kis faluban pihent inkognitóban. A falu lakói persze mindannyian tudták, hogy kivel állnak szemben, kivéve úszóbajnok Ványkát. Ványka épp a folyóban úszkált, amikor Lenin is kedvet kapott egy kis megmártózásra. Ha már így esett, versenyt úsztak Ványkával, aki simán legyőzte Lenint. Lenin szomorúan ballagott haza..."Fáradunk, fáradunk"-gondolta magában.Ványkát közben felvilágosították, hogy kivel mérkőzött meg és ijedtében egész nap leste Lenint, hogy kihívja egy visszavágóra. Lenin épp arra járt és rá is állt, Ványka pedig úgy döntött, hogy hagyja nyerni. Lenin azonnal rájött, hogy nem játszik tiszta eszközökkel  és megkérdezte,hogy teljes erőből úszik-e. "Igen "-felelte Ványka (itt az elbeszélő rávilágított a szörnyű bűnre: "Hazudik, Leninnek hazudik!"). Vlagyimir Iljics figyelmeztette Ványkát, hogy küzdjön teljes erőbedobással. Újra úszni kezdtek, ezúttal Ványka már nem csalt, de Lenin legyőzte. Fölényesen. Lenin boldogan ment haza .. "hát bírja még a szerkezet."...  Utólag tanulmányozva a témát négy szélütés és egy szifilisz után tényleg szép teljesítmény lehetett a középkorú elvtárstól.

Másik emlékezetes kalandom Leninnel egy-két évvel későbbre datálódik. Akkoriban nagyon szerettem azokat az énekeket, amiben sok hajlítás volt. Szerettem áriázni (apám szerint fejhangon), úgyhogy kifejezetten vadásztam az ilyenekre. Énekórán, amikor mindenkinek el kellett énekelnie a kedvenc dalát, a sok "Érik a szőlő" között előrukkoltam "A rablánc a lábon nehéz volt"-tal, mert ott volt végén  a  "példája volt, aki ééérteee feláldozta hű életét". Természetesen Lenin volt a példája a népnek, akinek hű életét  állítólag Sztálin segített feláldozni, bár a boncolás eredményét nem hozták nyilvánosságra.

Az énektanárnő a tábla felé fordulva röhögött percekig, majd amikor visszafordult, megkérdezte, hogy "ugye nagyon szeretsz énekelni?". Igennel feleltem és mindkettőnk szerencséjére nem kezdtem ideológiai fejtegetésbe. Ugyanis a legkevésbé sem érdekelt, hogy miről szólt a dal..csak az a hajlítás a végén.

Hogy legyen valamilyen apropója is az írásnak,  Lenin 95 éve halt meg. A film után, amit mindenkinek látnia kellene az én generációmból, mit is írhatnék mást, minthogy : Good bye Lenin!

Sok hűhó semmiért

2218908297.JPG

Mondjuk ki őszintén: a belgák hozzáállása a hóeséshez a szürreális kategóriába sorolható. Példának okáért képtelenek beismerni, hogy a hó az egy olyan időjárási tényező, amely télen akár elő is fordulhat.

A Belga Királyi Meteorológiai Intézet például ezt írja Belgium éghajlatáról: "A  olyan meteorológiai jelenség, amely viszonylag kis fontossággal bír Belgium alacsonyan fekvő, illetve közepes magasságú részein." Jó, az igaz, hogy legalább beletették, hogy 'viszonylag', de ennél többre egyszerűen képtelenek.

A téli gumi nem kötelező és nem is hisznek benne. A Le Soir szerint egyszer 1650 km-es dugó alakult ki a hóesés miatt, amit valaki így kommentált: "60 éves vagyok és tizenkilenc éves korom óta autóval járok dolgozni. Soha nem volt téli gumi az autómon és még soha nem akadtam el. Talán jók a reflexeim. (...)"
Hát nem is tudom, engem ez valahogy nem nyugtat meg.

A megoldás? Nem kell elmenni otthonról, ha esik a hó. "A feleségem és én otthon maradunk azon az egy-két napon (i.e.amikor esik a hó), de ez nem jelent nekünk problémát. Van tető a fejünk fölött, van fűtésünk, jó könyveink, tévénk, telefonunk és internetünk. Tömören: az élet szép, mi pedig csendben kivárjuk, amíg véget   ér ez a 'nehéz' időszak," - mondja egy másik kommentelő.

Milyen igaz! Bíbelődjenek csak a németek, a svájciak meg a többi túlvezérelt népség a hókotrókkal, a belgák inkább otthon maradnak olvasni!

"Nem akarok lelassulni", avagy kisszínesek a 73 éves Diane Keaton -ról

Diane Keaton egyedül neveli két örökbefogadott gyerekét, lakberendezési könyveket ad ki, saját bora van, évente kijön legalább egy új filmmel, amúgy meg fittyet hány a konvenciókra és arra, hogy ki mit gondol róla.

Persze, ha az embert Diane Keaton-nak hívják, akkor nagyjából azt csinál, amit csak akar. 

A Jimmy Kimmel Show-ba például egy üveg borral érkezett, és miközben iszogatott, elmondta, hogy nincs jóban például Reese Witherspoon-nal és Meryl Streep-ről is meglehetősen hűvösen nyilatkozott. Azt is bevallotta, hogy Steve Martin-on és Martin Short-on kívül nincsenek barátai.

141142_6d24a49b-4622-457b-9612-077a3a342d77.jpg 

Amikor tavalyelőtt nyáron megkapta az Amerikai Filmintézet (AFI) életműdíját, még maga Woody Allen is megjelent, hogy méltassa a színésznő teljesítményét, pedig ő híres arról, hogy nem szeret ilyen rendezvényeken részt venni. Keaton rendhagyó módon egy dallal köszöni meg a díjat, amelyet Allen írt és az Annie Hallban hallható.

És ha már az Annie Hallnál tartunk, akkor beszélnünk kell Keaton öltözködési stílusáról is. Biztosan mindenki emlékszik az Annie Hall ikonikus öltözetére, amellyel a színésznő bevonult a divatlegendák sorába. Külön érdekesség, hogy a ruhák a sajátjai voltak és a jelmeztervezőnek nem tetszett, hogy ezeket viseli.

anniehall_070pyxurz.jpg

Keaton azóta is imádja a kalapokat, a széles öveket és a férfias ruhákat. Ahogy Woody Allen fogalmazott, "szeret úgy öltözködni, hogy ne látszódjon, hogy nő". Imádja a feketét, a fehéret és gyakran visel szmokingot.

diane-keaton-golden-globes-ralph-lauren.jpg

Keaton rajong a lakberendezésért is. Aktívan használja a pinterest-et és két lakberendezési könyvet is kiadott már. A háza, amelyet saját maga tervezett, gyakran szerepel magazinokban.

gallery-1512061354-housethatpinterestbuilt-p247.JPG

Kapcsolatban állt Woody Allen-nel, Al Pacino-val és Warren Beatty-vel is, de soha nem volt férjnél. Első gyerekét 50 évesen fogadta örökbe, a másodikat pedig öt évvel azután. Akkor még azt nyilatkozta, hogy boldog egyedül, később azonban egy interjúban bevallotta, hogy talán mégis jobb lett volna, ha lett volna mellette valaki.

Két önéletrajzi könyvet is írt, amelyek Magyarországon Játszd újra, Diane és Elég volt a bújócskából címmel jelentek meg. Emellett szenvedélyesen rajong a fotózásért is.

"Sok dolgot tettem, amiről azt mondtam, hogy soha nem fogom megtenni. És örülök neki. "

 

Meghívás egy gyilkos vacsorára, avagy mit adjunk enni külföldi vendégeinknek?

libacomb.jpg

Pár éve, egyik kedvenc műsoromat, a francia tévében futó "Un diner presque parfait"-t (" Egy majdnem tökéletes vacsora") nézve dermesztő élményben volt részem. Ez a műsor a magyar Hal a tortán-ra vagy a Vacsoracsatára hasonlít, csak itt civilek főznek kihasználva Franciaország multikulturális adottságait.Aznap egy idősebb magyar hölgy volt az ötösfogat tagja, aki 50 éve él Franciaországban, de állítása szerint híven őrzi a magyar hagyományokat.

A hölgy földig érő, hímzett kalocsai mintás ruháját látva már rosszat sejtettem, de minden negatív várakozásomat felülmúlta a menü. Előételnek téliszalámi, gyulai kolbász, utána tyúkból készült leves hosszúmetélttel. Aztán jött az első igazi megrázkódtatás: paprikáscsirke nokedlivel. A csirke tocsogott a zsírban, szétfőtt a hús, a bőre felpöndörödött. A nokedli akkora volt, mint egy pingponglabda. A vendégek gyanakodva nézték, pláne, hogy evőeszközként kanalat kaptak hozzá. Ketten szinte hozzá sem nyúltak, egy matrózgyerek és egy idősebb úr hősiesen megette.. Végül a vacsorára a desszert tette fel a koronát: diós és mákos bejgli, ami teljesen szétesett, úgyhogy csak darabokban tudta felszolgálni. Ezt már meg sem kóstolták.... Hogy mentse a menthetetlent, a spájzból gyorsan előkapott még két házilag eltett cseresznyebefőttet, de a vendégek magyar konyháról alkotott véleményén ez már nem sokat módosított. Ehetetlennnek és gusztustalannak minősítették és sajnos, nem változtat a tényen, hogy a szakácsnő nem volt pályája magaslatán.

 Aki ismeri a jó magyar konyhát, az legfeljebb nagyot nevetett, de aki nem, az valószínűleg fenntartásokkal látogat meg egy magyar vendéglőt. Ennek a műsornak egyébként nagyon jó volt  a nézettsége....

Ha külföldi vendégeket hívok, mindig nagy gonddal tervezem meg a menüt. Mindenki magyaros ételt vár -első alkalommal biztosan- de figyelembe kell venni az adott ország étkezési szokásait, az általuk használt nyersanyagokat is. A konyhán keresztül Magyarországot is reprezentáljuk, tehát fontos, hogy ne egy gyomorrontást kössenek hozzánk.  Néha elég, ha csak az egyik fogás magyaros vagy az egyik alapanyag "hungaricum".

 A Brüsszelben töltött évek alatt sokszor főztem külföldieknek, a férjem munkatársaitól kezdve a gyerekek barátain át a belga szomszédokig. Sokféle náció megfordult nálunk, úgyhogy most már nagyjából tudom, mi számíthat sikerre és az is kiderült, hogy mi az, amit el kell felejteni, pedig nekünk annyira ízlik.

 Az aduász: pogácsa, lehetőleg frissen. Miután sós rágcsálnivaló a különböző magvakat és chipseket leszámítva nem nagyon van Belgiumban, a pogácsa nagyon tetszik mindenkinek. Apró gond, hogy sokan már ezzel jól laknak. Lehet még próbálkozni libatepertővel, esetleg körözöttel, én általában maradok a pogácsánál vagy a sajtos rúdnál.

 sajtos_rud.JPG

 A menüvel kapcsolatban legnagyobb problémát az itt megszokott étrend okozza: előétel, főétel, desszert. Kevés olyan magyaros előétel van, ami beleillik a képbe. Szóbajöhet a libamáj, de az itt is az egyik legkedveltebb előétel, nem megy kuriózumszámba. A hortobágyi húsos palacsinta nem vált be, mert túl tömény, nem tudnak utána többet enni. Néha valamilyen salátát találok ki, de az inkább "nemzetközi".

 Általában előétel helyett "bedobom" a húslevest cérnametélttel vagy csigatésztával, sok zöldséggel és ezt kivétel nélkül mind nagyon szeretik. Belgiumban például nincsenek ilyen típusú levesek, itt inkább a krémleves dívik. A franciák meg a pot au feu miatt lelkesednek a húslevesért, különösen télen.

 Nyáron hideg sültpaprika levest szoktam adni első fogásként, ezt Kalla Kálmánnak, a Gundel volt főszakácsának a könyvében találtam. Nem bonyolult, nagyon látványosan lehet tálalni, a külföldiek szerint ez a magyar gazpacho.

 poivron1.jpg

 Főfogás. Az a szabály. hogy tésztás leves után nem szabad tésztás főételt adni, de ezt is meg szoktam szegni, mert második fogásnak borjúpaprikást adok nokedlivel és uborkasalátával. A nokedli az abszolút kedvenc.

nokedli_1.jpg

Szafttal. Szinte nem volt olyan vendégünk, aki nem akart azonnal nokedlit venni és nagyon elcsodálkoznak azon, hogy ezt valaki otthon készíti. Meg szoktam mutatni a nokedliszaggatómat, de ettől annyira megrémülnek, hogy a recept már nem érdekli őket.  Szeretik a tarhonyát is, ez magyar kuszkusz néven fut. Amikor második alkalommal jött hozzánk valaki, megpróbáltam sülteket adni, de annyit emlegették a pörköltes nokedlit, hogy legközelebb megint azt kellett főznöm.  A franciák kenyeret is szoktak kérni, szeretnek mártogatni. Borjú helyett néha marhapörköltet vagy paprikás csirkét főzök, a disznóhúst kerülöm, mert sokan nem szeretik. Szoktam párolt zöldségeket is készíteni mellé, főleg zöldbabot. Nekünk furcsa, de a külföldieknek nem.

Bevált még a sült kacsa- vagy libacomb is, bár utóbbit otthonról kell hozni, mert talán egy az egyetlen húsféle, amit itt még nem sikerült beszereznem.

Káposztás ételekkel nem kísérleteztem, mert általában vacsorára jönnek és nem szeretném, ha elátkoznának utána.

 Desszertnek valamilyen könnyű krémet szoktam adni, mert az már tényleg alig csúszik le. Nagyon jól bevált Stahl Judit joghurtos citromkrémje, gyors és könnyű.

 Ha gulyásra hívunk vendégeket, akkor mindig sűrű bográcsgulyást készítek, utána pedig karcagi ferdinánd-tekercset szoktam adni vagy rétest többféle ízben. Ilyenkor kihagyom az előételt.

gulyaska.jpg

 Ha Magyarországon főzök külföldieknek, a halászlé is jó választás lehet, illetve a süllőt, harcsát is szokták szeretni.

Van, ami valahogy nem jön be. Nem nagyon szeretik a túrós és a mákos ételeket, a rétesnél mindig ezeket hagyták meg.  És igaz, hogy a Túró Rudit sem arat osztatlan sikert. A vajkrémes süteményeket túl töménynek találják.Az Unicum-ra egyik francia vendégünk azt mondta, hogy kár volt ezt a kiváló vacsorát ezzel a szörnyű itallal elrontani. Ízlések és pofonok...