Spenót a négyzeten, avagy spenótos-fetás tekercs és lepény réteslapból

2019. június 29. - hkatinka68

 fetas_2.JPG

Itt is tombol a nyár és ugyan ilyenkor nem szeretem begyújtani a sütőt, de most kivételt tettem. Nagyon szeretjük a spenótot minden formában, de ebben a fetás-sajtos töltelékben különösen.  Réteslapot eddig otthonról hoztam vagy arab boltban vettem, de most már a Carrefour-ban is van.

retesteszta.jpg

 

Ma lepényt csináltam, ez az adag -ha főételnek esszük salátával -  2-3 embernek ideális.  A tekercsek nagyon jó vendégvárók. És 10 perc alatt előkészíthető mindkettő, a lepény sütéséhez kicsit több idő kell, de 20-25 perc alatt kisül az is.

 Hozzávalók:

 

40 dkg spenót

5 tojás

30 deka fetasajt

6 réteslap a tekercsekhez vagy 3 réteslap a lepényhez

olívaolaj a réteslapok megkenéséhez

diónyi vaj

5 dkg reszelt gouda vagy parmezán (akármilyen reszelt sajt jó)

bors

szerecsendió

180 fokra előmelegítjük a sütőt. A spenótot a vajon és kevés olívaolajon megpároljuk. (érdemes részletekben adagolni a spenótot a párolás során). A levét kinyomkodjuk és kicsit felaprítjuk. Megborsozzuk.

A tojásokat felverjük, hozzáadjuk az összemorzsolt fetát és a reszelt sajtot. Reszelhetünk bele kevés szerecsendiót is.Végül belekeverjük a spenótot.

 

Ha tekercseket készítünk:

fetas_tekercs_1.JPG

 

Egy nedves konyharuhán 3 réteslapot egymásra fektetünk, előtte megkenjük őket olívaolajjal, hogy jobban tapadjanak. 9 részre vágjuk (vagy négy részre, ha kicsi a réteslap) A tészta közepére halmozunk egy nagykanál tölteléket és feltekerjük.  A másik 3 réteslappal hasonlóan járunk el.

Sütőpapírral kibélelt  vagy egyszerűen kiolajozott tepsiben sütjük meg. Nagyon hamar elkészül, 5-10 perc alatt.

 

Ha lepény ennénk:

spenotos.jpg

Egy pite (quiche) formát kibélelünk sütőpapírral. Belefektetünk egy réteslapot, alaposan beolajozzuk, majd befedjük egy másik réteslappal, amelyet 90 fokkal elforgatunk (így béleljük ki a formát teljesen). Ezt is beolajozzuk és jön a harmadik réteslap a tetejére, ismét 90 fokkal elfordítva. Beleöntjük a tölteléket és ráhajtogatjuk a tetejére a réteslapokat. Körülbelül 20 percig sütjük a 180 fokos sütőben, amíg aranysárga lesz a réteslap a tetején és a töltelék megszilárdul. Hidegen is finom

 

 

 

Egy olasz klasszikus - Osso bucco rizottóval

ossobucco2.jpg

Osso bucco-t akkor szoktam készíteni, amikor  a borjúlábszár akciós és kedvező az ára és ilyenkor nemcsak két-három darab akad belőle a pultban a közeli boltban Az osso bucco "lyukas csontot" jelent, utalva a csont közepén található velőre. Személyenként egy darabbal érdemes számolni, de férfiak és kamasz fiúk simán megesznek kettőt. Hármat is.

 

ossobucco1.jpg

Többféle köret is szóba jöhet: tagliatelle (olasz "nagyonhosszú" metélt"), polenta (parmezánnal ízesített puliszka-kukoricakása) vagy rizottó. Most utóbbit választottam és ugyanazt a félszáraz olasz fehér bort (Pinot Grigio) használtam hozzá, mint a húshoz.

 

Osso bucco

 

4 szelet csontos borjúlábszár

2 evőkanál liszt

1 ágacska kakukkfű

1 babérlevél

3 evőkanál olívaolaj

2 dl fehérbor

1 dl húsleves

2 doboz hámozott paradicsom

bors

 

A zöldséges alaphoz

1 közepes vöröshagyma

1 sárgarépa

2 ág szárzeller

2 gerezd fokhagyma

6 dkg vaj

1 citrom héja

egy kávéskanál szárított majoranna (vagy oregano)

 

A gremolata-hoz

fél citrom reszelt héja

fél narancs reszelt héja

fél csokor petrezselyem

1 gerezd fokhagyma

só, bors

 

A zöldséges alaphoz a vöröshagymát, a sárgarépát és a zellert apró kockákra, ( én robotgépben aprítom), a fokhagymát nagyon apróra vágjuk. A vajon kicsit átpirítjuk a zöldségeket és hozzáadunk egy darabka citromhéjat. Majorannával és a fokhagyma felével fűszerezzük, sózzuk borsozzuk.

A húsokat megmossuk ( ez az esetleg előforduló csontszilánkok miatt fontos). Megtöröljük, sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel fűszerezzük, majd lisztbe forgatjuk. Olívaolajon hirtelen barnára pirítjuk mindkét oldalukat. Ezután egy vaslábosba, tűzálló tálba vagy egy kisebb tepsibe terítjük a zöldséges alapot és ráfektetjük a húsokat. A hús serpenyőben maradt zsírját felöntjük a borral és 1 dl húslevessel, és ezt a húsokra locsoljuk. A paradicsomkonzerveket is a húsokra öntjük (előzőleg ha egyben vannak a paradicsomok, egy fakanállal szétnyomkodjuk őket), beledobjuk a babérlevelet. Én vaslábosban készítettem, a lábost először egy benedvesített zsírpapírral borítottam le, ezután helyeztem rá a fedelét.180 fokon másfél órát sütöttem a sütőben, utána fedő nélkül sűrítettem. 

Közben a petrezselymet felaprítjuk, összekeverjük a reszelt narancs- illetve citromhéjjal és a maradék fokhagymával. Ez az ún. gremolata. Amikor a hús elkészült, a tetejére szórjuk és még 5 percet várunk a tálalással.

 

A rizottóhoz

 

1,1 liter alaplé-húsleves

2 evőkanál olívaolaj

diónyi vaj

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

egy fél megtisztított, apróra vágott zellergumó ( 2 szál szárzeller)

400 gramm rizs (kerek szemű arborio)

4 dl száraz vermut vagy fehérbor

só, bors

70 gramm vaj

110 gramm frissen reszelt parmezán

 

A húslevest felforraljuk. A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk, majd a zellerrel együtt a vaj és az olívaolaj keverékén megpároljuk. Fontos a takarékláng, nem szabad megbarnulnia, de ne legyen nyers. Ezután erősebbre állítjuk a lángot és a zöldségekhez adjuk a rizst. Addig kevergetjük, amíg megüvegesedik, majd hozzáadjuk a vermutot vagy a bort és folyamatosan keverjük. Miután az alkoholt felszívta a rizs, merőkanalanként adagoljuk a húslevest. Itt is fontos a folyamatos keverés és nagyon figyeljünk arra, hogy ne adjunk túl sok levest egyszerre a rizshez, várjuk meg, amíg az előző adagot felszívja. Közben időnként kóstoljuk meg és ha megfőtt, vegyük le a tűzről. Keverjük bele a vajat és adjuk hozzá a frissen reszelt parmezánt. Akkor jó, ha nem száraz, hanem  inkább"lefolyik a tányérról".

 

Az osso bucco Hargitai György receptje, a rizottó Jamie Oliver Olasz kaják című könyvéből származik

 

Híres belgák 1. Edda Kathleen Ruston, azaz......

 

 audrey_4.jpg

Edda Kathleen Ruston 1929. május 4-én  született Ixelles-ben. Édesanyja, Ella van Heemstra holland bárónő Brüsszelben találkozott  Joseph Victor Anthony Rustonnal, aki az egyik angol bank belga leányvállalatának volt az igazgatója. Ruston szintén nemesi származásúnak tartotta magát: nagyanyja Stuart Mária skót királynő harmadik férjének, Bothwell Earl-jénak volt a leszármazottja.

A pár Ixelles-ben telepedett le, akkoriban ez a hely nagyon kedvelt volt a diákok, művészek és az értelmiségiek körében. Két év múlva itt született meg a kis Edda, majd a család kiköltözött Linkebeek-be.

A vidám és nagy képzelőerővel rendelkező kislányt apja Monkey Puzzle-nak becézte. Edda 5 évesen beleszeretett a klasszikus balettbe és balerinának készült.

A második világháború elmérgesítette a szülők kapcsolatát, náci szimpatizáns apja egyik pillanatról a másikra elhagyta a családot. Eddát Angliába küldték tanulni, ahol szigorú viktoriánus nevelést kapott. Anglia, Hollandia és Belgium között ingázott folyamatosan. Amikor 1939-ben Anglia hadat üzent Németországnak, anyja a bombázásoktól félve Hollandiába vitte és itt a történet belga szála véget is ér.

Ezután történt vele egy s más. Új nevet választott, apja híres rokonának, Bothwell Earl-jének a vezetéknevét vette fel, aki Joseph Hepburn névre hallgatott. Keresztnevét megtartotta, de az angol változatát, az Audrey-t használta. A civil életben viszont továbbra is Edda (Audrey) Kathleen Ruston maradt,

audrey3.jpg

 
Ugye, így már ismerős? Álom luxuskivitelbenRómai vakációSabrinaHáború és béke......

Hála a holland-angol-ír származásnak és a brüsszeli éveknek haláláig tökéletesen beszélt angolul, hollandul és franciául, sőt spanyolul és olaszul is.  Itt a bizonyíték:

 Ezt meg egyszerűen nem lehet kihagyni:

 

 Ha valaki kíváncsi rá : ez Audrey Hepburn szülőháza, Ixelles-ben, a Rue Keyenveld 48.-ban  a Porte de Namur közelében. 

 

 

Napi kisszínes : Történetek Leninről

Jó tanuló voltam, "végigkitűnő", úgyhogy az általános iskola végére szép kis gyűjteményre tettem szert jutalomkönyvekből. Volt közte klasszikus, a Copperfield Dávid, kortárs irodalom, két példányban is elolvashattam volna A hét koporsót (könyvtári pecsét mindkettőben, Martinovics Ignác kalandjait úgy látszik, senki nem akarta az otthon csendjében élvezni.)

De a kedvencem mindig ez marad. A legelső:

lenin.jpg

 

Nem tudom, milyen megfontolásból kaptam. Lehet, hogy ilyen korán el akarták kezdeni az ideológiai nevelésemet, lehet, hogy nem fogyott a könyvesboltban. A szüleim szigorúan tartották magukat a "nicht  vor dem Kind"-hez, úgyhogy információimat Leninről kizárólag ebből a könyvből merítettem. Szeptemberben be kellett számolnom a könyv tartalmáról a többi kisdobosnak, úgyhogy buzgón olvasgattam a történeteket, amiből egyértelműen kiderült, hogy Lenin derék, kedves, szorgalmas és okos ember volt. És leleményes. A börtönben kenyérből gyúrt tintatartót, tej volt a tinta, úgyhogy amikor Krupszkaja asszony otthon láng fölé tartotta a leveleit, rögtön látta, mi újság. Ha az őrök mégis észrevették, Lenin bekapta a "corpus delicti"-t.

A kedvencem mégsem ez a történet lett, hanem az, amikor Lenin sportemberként vétette észre magát. Nem tudom tökéletesen idézni, mert a könyv Budapesten maradt, de nagyjából így szólt a rege:

Történt egyszer, hogy Lenin megfáradott és egy kis faluban pihent inkognitóban. A falu lakói persze mindannyian tudták, hogy kivel állnak szemben, kivéve úszóbajnok Ványkát. Ványka épp a folyóban úszkált, amikor Lenin is kedvet kapott egy kis megmártózásra. Ha már így esett, versenyt úsztak Ványkával, aki simán legyőzte Lenint. Lenin szomorúan ballagott haza..."Fáradunk, fáradunk"-gondolta magában.Ványkát közben felvilágosították, hogy kivel mérkőzött meg és ijedtében egész nap leste Lenint, hogy kihívja egy visszavágóra. Lenin épp arra járt és rá is állt, Ványka pedig úgy döntött, hogy hagyja nyerni. Lenin azonnal rájött, hogy nem játszik tiszta eszközökkel  és megkérdezte,hogy teljes erőből úszik-e. "Igen "-felelte Ványka (itt az elbeszélő rávilágított a szörnyű bűnre: "Hazudik, Leninnek hazudik!"). Vlagyimir Iljics figyelmeztette Ványkát, hogy küzdjön teljes erőbedobással. Újra úszni kezdtek, ezúttal Ványka már nem csalt, de Lenin legyőzte. Fölényesen. Lenin boldogan ment haza .. "hát bírja még a szerkezet."...  Utólag tanulmányozva a témát négy szélütés és egy szifilisz után tényleg szép teljesítmény lehetett a középkorú elvtárstól.

Másik emlékezetes kalandom Leninnel egy-két évvel későbbre datálódik. Akkoriban nagyon szerettem azokat az énekeket, amiben sok hajlítás volt. Szerettem áriázni (apám szerint fejhangon), úgyhogy kifejezetten vadásztam az ilyenekre. Énekórán, amikor mindenkinek el kellett énekelnie a kedvenc dalát, a sok "Érik a szőlő" között előrukkoltam "A rablánc a lábon nehéz volt"-tal, mert ott volt végén  a  "példája volt, aki ééérteee feláldozta hű életét". Természetesen Lenin volt a példája a népnek, akinek hű életét  állítólag Sztálin segített feláldozni, bár a boncolás eredményét nem hozták nyilvánosságra.

Az énektanárnő a tábla felé fordulva röhögött percekig, majd amikor visszafordult, megkérdezte, hogy "ugye nagyon szeretsz énekelni?". Igennel feleltem és mindkettőnk szerencséjére nem kezdtem ideológiai fejtegetésbe. Ugyanis a legkevésbé sem érdekelt, hogy miről szólt a dal..csak az a hajlítás a végén.

Hogy legyen valamilyen apropója is az írásnak,  Lenin 95 éve halt meg. A film után, amit mindenkinek látnia kellene az én generációmból, mit is írhatnék mást, minthogy : Good bye Lenin!

Sok hűhó semmiért

2218908297.JPG

Mondjuk ki őszintén: a belgák hozzáállása a hóeséshez a szürreális kategóriába sorolható. Példának okáért képtelenek beismerni, hogy a hó az egy olyan időjárási tényező, amely télen akár elő is fordulhat.

A Belga Királyi Meteorológiai Intézet például ezt írja Belgium éghajlatáról: "A  olyan meteorológiai jelenség, amely viszonylag kis fontossággal bír Belgium alacsonyan fekvő, illetve közepes magasságú részein." Jó, az igaz, hogy legalább beletették, hogy 'viszonylag', de ennél többre egyszerűen képtelenek.

A téli gumi nem kötelező és nem is hisznek benne. A Le Soir szerint egyszer 1650 km-es dugó alakult ki a hóesés miatt, amit valaki így kommentált: "60 éves vagyok és tizenkilenc éves korom óta autóval járok dolgozni. Soha nem volt téli gumi az autómon és még soha nem akadtam el. Talán jók a reflexeim. (...)"
Hát nem is tudom, engem ez valahogy nem nyugtat meg.

A megoldás? Nem kell elmenni otthonról, ha esik a hó. "A feleségem és én otthon maradunk azon az egy-két napon (i.e.amikor esik a hó), de ez nem jelent nekünk problémát. Van tető a fejünk fölött, van fűtésünk, jó könyveink, tévénk, telefonunk és internetünk. Tömören: az élet szép, mi pedig csendben kivárjuk, amíg véget   ér ez a 'nehéz' időszak," - mondja egy másik kommentelő.

Milyen igaz! Bíbelődjenek csak a németek, a svájciak meg a többi túlvezérelt népség a hókotrókkal, a belgák inkább otthon maradnak olvasni!

"Nem akarok lelassulni", avagy kisszínesek a 73 éves Diane Keaton -ról

Diane Keaton egyedül neveli két örökbefogadott gyerekét, lakberendezési könyveket ad ki, saját bora van, évente kijön legalább egy új filmmel, amúgy meg fittyet hány a konvenciókra és arra, hogy ki mit gondol róla.

Persze, ha az embert Diane Keaton-nak hívják, akkor nagyjából azt csinál, amit csak akar. 

A Jimmy Kimmel Show-ba például egy üveg borral érkezett, és miközben iszogatott, elmondta, hogy nincs jóban például Reese Witherspoon-nal és Meryl Streep-ről is meglehetősen hűvösen nyilatkozott. Azt is bevallotta, hogy Steve Martin-on és Martin Short-on kívül nincsenek barátai.

141142_6d24a49b-4622-457b-9612-077a3a342d77.jpg 

Amikor tavalyelőtt nyáron megkapta az Amerikai Filmintézet (AFI) életműdíját, még maga Woody Allen is megjelent, hogy méltassa a színésznő teljesítményét, pedig ő híres arról, hogy nem szeret ilyen rendezvényeken részt venni. Keaton rendhagyó módon egy dallal köszöni meg a díjat, amelyet Allen írt és az Annie Hallban hallható.

És ha már az Annie Hallnál tartunk, akkor beszélnünk kell Keaton öltözködési stílusáról is. Biztosan mindenki emlékszik az Annie Hall ikonikus öltözetére, amellyel a színésznő bevonult a divatlegendák sorába. Külön érdekesség, hogy a ruhák a sajátjai voltak és a jelmeztervezőnek nem tetszett, hogy ezeket viseli.

anniehall_070pyxurz.jpg

Keaton azóta is imádja a kalapokat, a széles öveket és a férfias ruhákat. Ahogy Woody Allen fogalmazott, "szeret úgy öltözködni, hogy ne látszódjon, hogy nő". Imádja a feketét, a fehéret és gyakran visel szmokingot.

diane-keaton-golden-globes-ralph-lauren.jpg

Keaton rajong a lakberendezésért is. Aktívan használja a pinterest-et és két lakberendezési könyvet is kiadott már. A háza, amelyet saját maga tervezett, gyakran szerepel magazinokban.

gallery-1512061354-housethatpinterestbuilt-p247.JPG

Kapcsolatban állt Woody Allen-nel, Al Pacino-val és Warren Beatty-vel is, de soha nem volt férjnél. Első gyerekét 50 évesen fogadta örökbe, a másodikat pedig öt évvel azután. Akkor még azt nyilatkozta, hogy boldog egyedül, később azonban egy interjúban bevallotta, hogy talán mégis jobb lett volna, ha lett volna mellette valaki.

Két önéletrajzi könyvet is írt, amelyek Magyarországon Játszd újra, Diane és Elég volt a bújócskából címmel jelentek meg. Emellett szenvedélyesen rajong a fotózásért is.

"Sok dolgot tettem, amiről azt mondtam, hogy soha nem fogom megtenni. És örülök neki. "

 

Meghívás egy gyilkos vacsorára, avagy mit adjunk enni külföldi vendégeinknek?

libacomb.jpg

Pár éve, egyik kedvenc műsoromat, a francia tévében futó "Un diner presque parfait"-t (" Egy majdnem tökéletes vacsora") nézve dermesztő élményben volt részem. Ez a műsor a magyar Hal a tortán-ra vagy a Vacsoracsatára hasonlít, csak itt civilek főznek kihasználva Franciaország multikulturális adottságait.Aznap egy idősebb magyar hölgy volt az ötösfogat tagja, aki 50 éve él Franciaországban, de állítása szerint híven őrzi a magyar hagyományokat.

A hölgy földig érő, hímzett kalocsai mintás ruháját látva már rosszat sejtettem, de minden negatív várakozásomat felülmúlta a menü. Előételnek téliszalámi, gyulai kolbász, utána tyúkból készült leves hosszúmetélttel. Aztán jött az első igazi megrázkódtatás: paprikáscsirke nokedlivel. A csirke tocsogott a zsírban, szétfőtt a hús, a bőre felpöndörödött. A nokedli akkora volt, mint egy pingponglabda. A vendégek gyanakodva nézték, pláne, hogy evőeszközként kanalat kaptak hozzá. Ketten szinte hozzá sem nyúltak, egy matrózgyerek és egy idősebb úr hősiesen megette.. Végül a vacsorára a desszert tette fel a koronát: diós és mákos bejgli, ami teljesen szétesett, úgyhogy csak darabokban tudta felszolgálni. Ezt már meg sem kóstolták.... Hogy mentse a menthetetlent, a spájzból gyorsan előkapott még két házilag eltett cseresznyebefőttet, de a vendégek magyar konyháról alkotott véleményén ez már nem sokat módosított. Ehetetlennnek és gusztustalannak minősítették és sajnos, nem változtat a tényen, hogy a szakácsnő nem volt pályája magaslatán.

 Aki ismeri a jó magyar konyhát, az legfeljebb nagyot nevetett, de aki nem, az valószínűleg fenntartásokkal látogat meg egy magyar vendéglőt. Ennek a műsornak egyébként nagyon jó volt  a nézettsége....

Ha külföldi vendégeket hívok, mindig nagy gonddal tervezem meg a menüt. Mindenki magyaros ételt vár -első alkalommal biztosan- de figyelembe kell venni az adott ország étkezési szokásait, az általuk használt nyersanyagokat is. A konyhán keresztül Magyarországot is reprezentáljuk, tehát fontos, hogy ne egy gyomorrontást kössenek hozzánk.  Néha elég, ha csak az egyik fogás magyaros vagy az egyik alapanyag "hungaricum".

 A Brüsszelben töltött évek alatt sokszor főztem külföldieknek, a férjem munkatársaitól kezdve a gyerekek barátain át a belga szomszédokig. Sokféle náció megfordult nálunk, úgyhogy most már nagyjából tudom, mi számíthat sikerre és az is kiderült, hogy mi az, amit el kell felejteni, pedig nekünk annyira ízlik.

 Az aduász: pogácsa, lehetőleg frissen. Miután sós rágcsálnivaló a különböző magvakat és chipseket leszámítva nem nagyon van Belgiumban, a pogácsa nagyon tetszik mindenkinek. Apró gond, hogy sokan már ezzel jól laknak. Lehet még próbálkozni libatepertővel, esetleg körözöttel, én általában maradok a pogácsánál vagy a sajtos rúdnál.

 sajtos_rud.JPG

 A menüvel kapcsolatban legnagyobb problémát az itt megszokott étrend okozza: előétel, főétel, desszert. Kevés olyan magyaros előétel van, ami beleillik a képbe. Szóbajöhet a libamáj, de az itt is az egyik legkedveltebb előétel, nem megy kuriózumszámba. A hortobágyi húsos palacsinta nem vált be, mert túl tömény, nem tudnak utána többet enni. Néha valamilyen salátát találok ki, de az inkább "nemzetközi".

 Általában előétel helyett "bedobom" a húslevest cérnametélttel vagy csigatésztával, sok zöldséggel és ezt kivétel nélkül mind nagyon szeretik. Belgiumban például nincsenek ilyen típusú levesek, itt inkább a krémleves dívik. A franciák meg a pot au feu miatt lelkesednek a húslevesért, különösen télen.

 Nyáron hideg sültpaprika levest szoktam adni első fogásként, ezt Kalla Kálmánnak, a Gundel volt főszakácsának a könyvében találtam. Nem bonyolult, nagyon látványosan lehet tálalni, a külföldiek szerint ez a magyar gazpacho.

 poivron1.jpg

 Főfogás. Az a szabály. hogy tésztás leves után nem szabad tésztás főételt adni, de ezt is meg szoktam szegni, mert második fogásnak borjúpaprikást adok nokedlivel és uborkasalátával. A nokedli az abszolút kedvenc.

nokedli_1.jpg

Szafttal. Szinte nem volt olyan vendégünk, aki nem akart azonnal nokedlit venni és nagyon elcsodálkoznak azon, hogy ezt valaki otthon készíti. Meg szoktam mutatni a nokedliszaggatómat, de ettől annyira megrémülnek, hogy a recept már nem érdekli őket.  Szeretik a tarhonyát is, ez magyar kuszkusz néven fut. Amikor második alkalommal jött hozzánk valaki, megpróbáltam sülteket adni, de annyit emlegették a pörköltes nokedlit, hogy legközelebb megint azt kellett főznöm.  A franciák kenyeret is szoktak kérni, szeretnek mártogatni. Borjú helyett néha marhapörköltet vagy paprikás csirkét főzök, a disznóhúst kerülöm, mert sokan nem szeretik. Szoktam párolt zöldségeket is készíteni mellé, főleg zöldbabot. Nekünk furcsa, de a külföldieknek nem.

Bevált még a sült kacsa- vagy libacomb is, bár utóbbit otthonról kell hozni, mert talán egy az egyetlen húsféle, amit itt még nem sikerült beszereznem.

Káposztás ételekkel nem kísérleteztem, mert általában vacsorára jönnek és nem szeretném, ha elátkoznának utána.

 Desszertnek valamilyen könnyű krémet szoktam adni, mert az már tényleg alig csúszik le. Nagyon jól bevált Stahl Judit joghurtos citromkrémje, gyors és könnyű.

 Ha gulyásra hívunk vendégeket, akkor mindig sűrű bográcsgulyást készítek, utána pedig karcagi ferdinánd-tekercset szoktam adni vagy rétest többféle ízben. Ilyenkor kihagyom az előételt.

gulyaska.jpg

 Ha Magyarországon főzök külföldieknek, a halászlé is jó választás lehet, illetve a süllőt, harcsát is szokták szeretni.

Van, ami valahogy nem jön be. Nem nagyon szeretik a túrós és a mákos ételeket, a rétesnél mindig ezeket hagyták meg.  És igaz, hogy a Túró Rudit sem arat osztatlan sikert. A vajkrémes süteményeket túl töménynek találják.Az Unicum-ra egyik francia vendégünk azt mondta, hogy kár volt ezt a kiváló vacsorát ezzel a szörnyű itallal elrontani. Ízlések és pofonok...

 

 

Napi kisszínes: Gyöngypipi, réni és a többiek

renszarvas.png

Mindenkinek vannak "tarkamacskái", nekem például az, hogy nem rövidítek, nem becézek, csak nagyon ritkán. Ennek látszólag ellentmond, hogy mindhárom gyerekemnek minimum 32 neve van és azon hívom őket legritkábban, ami az anyakönyvben szerepel.

De a husi nálam  hús, a kolbi kolbász. a biosz biológia....  Már szemem se rebben a koviubitól, "cseri, nari, savikápi" sem zavar, mit lehet tenni, hosszú leírni a táblára, ez van... A "pipicici"-t ellenben nem tudom megbocsátani, ronda leírva és hülyén is hangzik.  (innen már csak egy ugrás a bocipörkölt és a sült nyuszi. Szegény gyerekek teljesen sokkolódnak)  Idegesít a "pocaklakó", jobb szerettem kisbabának hívni őket...Nyelvnáci is vagyok, a "muszály voltam"-ért ölök.  Faksznis vagyok, na.

Az idei karácsony kifejezetten sokkolt ilyen szempontból: a rénszarvas "réni" lett, a mézeskalács "mézi". De a kegyelemdöfést tegnap kaptam meg. Beléptem egy csoportba, ahol szebbnél szebb kenyereket sütnek a tagok. Az egyik képen felbukkant egy szép piros dagasztógép: "Kariaji dolgozik" aláírással.. Kitchenaid, Bosch -ezekről már hallottam, de ez mi lehet? Új japán márka? Aztán leesett... karácsonyi ajándék... Ehhez képest a mai "gyöngypipi leves " -re már csak legyintettem..

 

Mese a Ryanair-ről, avagy Dóra vagyok, Attila vagyok-nem tudom megoldani a problémát

harfa.png

Vettem novemberben egy jegyet a fiamnak, Ryanair, saját felhasználói fiókból, gyerek adatai is rögzítve benne. Most a check-in előtt nézem, látom, hogy új neve van. A Ryanair újrakeresztelte: vezetékneve Kata, a keresztnevét meghagyták. Vagyis egy kicsit bekeveredtek az adatok, megkapta az én keresztnevemet a vezetékneve helyett. Magamtól ekkora hibát nem csinálok, úgyhogy hívtuk is rögvest a Ryanairt, azaz hívtuk volna, de aki már próbálkozott ilyesmivel, az tudja, hogy ezeket hívni nem lehet, legfeljebb aranyért.  Van viszont live-chat, ahol ugyan várni kell, mert nagy a forgalom, de legalább kapcsolatba lehet lépni velük. Ha tudunk. Dacára annak, hogy az oldal magyarul meg még huszonvalahány nyelven funkcionál, a live chat csak angolul. Első akadály annak, aki nem jó világnyelvet tanult meg, de azért ezt leküzdöttem. Válasz világos, fizessünk 115 eurót és semmi akadálya, hogy repülőre pattanjon, ingyen csak 24 óráig módosítanak. Ha észreveszed. Őszintén megmondom, amikor megjön a foglalás visszaigazolása , én meg szoktam nyugodni és a nevet nem nézem, mert azért a gyerek neve csak beégett a hosszú távú memóriámba. Azt ötször is ellenőrzöm, hogy a dátum meg az irány stimmeljen, de a nevet nem. Mérgelődtem nagyon, de kifizettem, mert sok választásom nem maradt. Közben az egyik utazási fórumon valaki feltett egy teljesen hasonló esetet, november, Ryanair.... vérszemet kaptam, én itten panaszt teszek.

Nagyon-nagyon sokat kell keresgélni, de lehet és MAGYARUL! 1000 betű max, úgyhogy lényegretörően kell fogalmazni. Meg kell adni emailt, telefonszámot, foglalási számot és a hasfájás okát. Megtörtént. Másnap reggel jön az email, hogy így nem tudja megoldani a problémát, adjam meg az emailt, foglalási számot, telefonszámot és menjek a live chat-re, link mellékelve , üdvözöl Attila . OK.

Link nem működik, a  chat-en Barbara P. jelentkezik, aki kizárólag angolul beszél. Vázolom a problémát, Barbara boldogan jelzi, hogy minden rendben a foglalás már helyes néven fut. Örülünk ugye? Annyira nem örülünk, mert ez egy kicsit nagyon sokba került és pont erről van szó. Hát tegyünk panaszt! Ezen ne múljon, még lényegretörőbben leírom a problémát. 5 perc múlva jön egy ugyanolyan levél, csak most Attila robot helyett Dóra robot nem tudja megoldani a problémát és kéri, hogy menjek livechat-re a nem működő linkre.

Közben kiderül, hogy novemberben a Ryanair rendszere egy kicsit megbolondult, dupla foglalások keletkeztek, más nevet kaptak az utasok. Volt, aki egyszerre duplán is fel akart ülni a repülőre (ő ugyan a gyerekére gondolt, de helyette őt regisztrálták kétszer és  amikor vázolta a problémát a reptéren plusz 170 euróért nagy kegyesen a gyerek is felülhetett). Javításnak helye nincs, mert ott a bűvös 24 óra. Ha nem vetted észre, ha nem jutottál géphez, ha nem jöttél rá,mit kell csinálnod, sokba lesz... Rá lehet fogni persze a Google Chrome-re meg az automatikus kitöltésre, de egy igazán jól működó rendszerben ez sem fordulhat elő ( ezzel egyidőben ugyanoda vettem még egy jegyet, azt sem az én nevemre  és azzal nem volt semmi gond) Most jó ideig látni sem akarom az ír hárfát,  az biztos. A másik fapadossal is volt kalandom, de ők belátóak voltak. Igaz, én meg nagyon kitartó...

Napi kisszínes:Jöjjetek el hozzánk, várunk rátok, kedves öreg Mikulások!

14795868_1208848595825245_670805607_o_1.jpg

Gyerekkoromban évente egy Mikulással találkoztam. Eleinte eggyel sem, mert az éj leple alatt tette a csizmámba a piros celofánzacskós csomagot. Néha egy narancs is került bele, nagyon néha banán is, ami különleges kincsnek számított. Az első igazi Mikulást, pardon akkor még szigorúan Télapót, a Budai Lottó Áruház előtt vártuk a többi elsőssel. Elérzékenyülve hallgatta a Hullapelyhest, majd mindenkinek átnyújtott egy pici Boci csokit. Simán elhittük, hogy Ő az. Pláne, hogy nagy pelyhekben hullt a hó, ahogy télen illik. Aztán elenyészett a varázs, volt férfi, női, gyerek Mikulás, püspöknek álcázott, házilag eszkábált ruhás, nagyszakállú, vattás... mindenféle, de csak egy. Jó, maximum kettő . Munkahelyi és iskolai. Volt, aki beérte a nevemmel, volt, aki éneket várt. Volt miből válogatni, énekórán ilyenkor hetekig erre készültünk.

Teltek az évek, a Mikulás kimaradt az életemből, de aztán jöttek a gyerekek és kezdtem Mikulássá átképezni magam. Nem is volt ezzel semmi baj, piros celofánzacskó, később filcből készült zokni angolszász mintára... apróbb ajándék (na ez aztán végképp nem volt divatban régen), csoki, cukor, mandarin (banán már lejátszott...). És legalább 5 Mikulás évente: munkahelyi, áruházi, utcai.... a végén már észre sem vették, ha valaki piros ruhában, fehér szakállal, puttonnyal hadonászott.  A Mikulás-dal repertoár is kurtább lett. Soha nem felejtem el azt a munkahelyi karácsonyt, ahová, több, mint 70 gyereket hoztak el a szülők és amikor a Mikulás felkérte őket egy kis produkcióra, mindannyian a Hullapelyhest énekelték el.... egyenként. Csengő hangon, hamisan, fejhangon, többször újrakezdve, belesülve, végtelenítve. Az én gyerekeim utolsónak következtek, életveszélyesen megfenyegettem őket, hogy énekeljenek valami mást...és együtt. El is énekelték a Kiskarácsonyt, majd azért a biztonság kedvéért a Hullapelyhest.. külön-külön.... 

Egy ideje látom, hogy családi ünnep lett ez, nem csak a gyerekeket lepi meg a Mikulás. Persze, Belgiumban vagyunk,  sokan ilyenkor állítanak fát és most adják át a nagy ajándékokat. Az már bevett szokás, hogy ilyenkor ledér Mikulásnak Mikuláslánynak öltözhetnek a nők:

mikino.jpg

 

Meg a gyerekek is, bár még nem a serken a szakálluk:

mikigyerek.jpg

 

A boxeren sem csodálkoztam, de azért ez a rénszarvas- meg a pingvinruha meglepett. Az meg pláne, hogy egy nap alatt elkapkodták. Hiába, vonzók a Mikulás segítői is (jó, a pingvin nem az, bár a végén majd kiderül, hogy de..)

mikiferfi.jpg

Amikor ma elmentem a Carrefourba, kicsit csalódtam.  Az itteni Mikulásnak már csak hűlt helye volt. Elég csúnyácska hűlt helye

mikihely.jpg

 Az biztos, hogy amíg csak egy volt belőle, sokkal nagyobb becsben tartottuk. Sic transit gloria mundi....