Ötszáz éves hagyomány: lovas rákhalászat a belga tengerparton

2018. január 07. - monikapapai

A belga tengerpart északnyugati részén, Oostduinkerkében van egy kevéssé ismert hagyomány, amit az UNESCO 2013-ban felvett a szellemi kulturális örökségek listájára: a lovas garnélarák halászat.

56-3721531-14383598426d0cea6dbe064c7f9e35f1263af72270.jpg

Koksijdében a jellegzetes sárga vízálló öltözéket viselő halászok lóháton vonulnak a tengerbe. A hatalmas brabant igáslovak maguk mögött húzzák a halászhálókat, amelyekkel összegyűjtik a garnélákat a homokból. A garnélagyűjtésre másfél órával az apály előtt és után kerül sor. A halászok egy órás szakaszokban dolgoznak, a lovaknak ugyanis utána pihenniük el. A tarisznyarákokat és a kisebb halakat visszadobják, a garnélákat pedig a lovakra erősített kosarakba gyűjtik. A tevékenység a melegebb hónapokban (áprilistól októberig) a legjellemzőbb, de bármikor végezhető, amikor nincs befagyva a tenger. A fogást gyakran már a parton megsütik és így adják el.  

1280px-horseback_fishing_oostduinkerke.jpg

shrimp-fishermen-4_tcm13-11996.jpg

A hagyomány a XV. századra nyúlik vissza, amikor elterjedt volt az Északi Tenger francia és holland partszakaszain, illetve Dél-Angliában is. Ma már csak Oostduinkerkében gyakorolják, mert ez a partszakasz a legalkalmasabb erre a tevékenységre. Ez a homoki garnéla (crangon crangon) természetes élőhelye, és ezen a helyen megfelelően sekély és homokos a part.

56-3721535-143835985292be8b26e1cd4e03b3e06d5b637495b1.jpg

Jelenleg nagyjából 15 halász van, aki fenntartja a hagyományt. A tevékenység csupán hobbi számukra, elsősorban a lovak, a halászat és a tenger szeretete vezérli őket. Ahhoz, hogy az UNESCO elismerje a hagyományt szellemi kulturális örökségként, intézményesíteni kellett. Ennek köszönhetően egy kétéves gyakorlati tanfolyam elvégzése és a záróvizsga letétele után most már bárkiből garnélarák halász válhat.

56-3721533-143835984749362ddc64904ab59fc7757d8721cacd_1.jpg

A tevékenység a környék legnagyobb turistalátványossága. A júniusban megrendezett garnéla fesztivál 10000 embert vonz minden évben.

Aki szeretne nézőként részese lenni a hagyománynak, az ezen a honlapon tájékozódhat az időpontokról. (Hetente két-három alkalommal lehet megnézni, de a 2018-as időpontok még nem kerültek fel.)

1024px-statue_to_horsefishermen.jpg

A garnélából készült legjellegzetesebb fogás, ami egy belga étterem étlapjáról sem hiányozhat a tomate aux crevettes ami majonézzel kevert garnéla paradicsomba töltve.

tomate-aux-crevettes-1.jpg

Napi kisszínes: Hurrá, moziba megyünk!

testrol1.jpg

Speciális kapcsolatban vagyunk a mozi meg én, Gyerekkoromban leginkább a vasárnapi matinét látogattam, két forintért vetítették a Bob herceget,  meg a szovjet mesefilmek javát. Szigorúan az első sorban ültünk mindig, kemény lehajtható székeken, merev nyakkal, hogy jól lássunk. mögöttünk meg a néhai Haladás moziban (most Karinthy színpad) zajlott az élet... de bennünket szerencsére akkoriban a film kötött le. Ha Belmondo film ment, akkor persze inkább a filmet nézték a hátul helyet foglalók is  és sűrűn jöttek a kommentek hátulról :"Ne arra menj, lelőnek!".

Később megnyílt az Olimpia mozi, majd hanyatt estünk, olyan szép volt a Haladás után - kárpitozott székekkel, ahol még nagyjából akkor is jól lehetett látni, ha egy kétméteres tagbaszakadt férfi került elénk. Itt láttam a Ben Hurt, kb. negyedéig Az ördögűzőt meg A hegyibarlang titkát és az orosz filmművészet egyéb klasszikusait, amikor november 7-ét ilyenformán ünnepeltük, 

Aztán egyetemistaként jöttek a művészmozik, Wim Wenders, Pasolini, Bergmann filmek aztán pár év kihagyással Disney rajzfilmek, majd a Harry Potter. Meg ritka, sátoros ünnepeken a Puskin mozi. Amélie csodálatos élete -az egyik kedvenc filmem, amit kétszeri nekifutásra sikerült végignézni -kicsit keveset aludtam akkoriban.

Aztán Brüsszel. És hosszú-hosszú évekig semmi, mert követni tudom a fimet franciául, de élvezni nem.... Maradt az itthoni filmnézés, ahol francia sous-titre-rel, (felirattal) nézem a francia filmeket, így értem akkor is, amikor hadarnak (még jó, hogy gondolnak a gyengénhallókra.. meg rám is).  

A mozi hosszú ideje Budapestre maradt és a szünetekben szoktuk megnézni gyorsan, amit csak lehet. Közel az Allée és sokszor eszembe jut, amikor a gyerekek becihelődnek a kukoricával a kényelmes székekbe, hogy mit szólnának a Haladás "zsöllyéihez.."

Tegnap moziba mentünk. Itt, Brüsszelben a Vendôme-ba. Enyedi Ildikó filmjét  adták, a Testről és lélekről-t, magyarul, francia-flamand képaláírással.

testrol3.jpg

Gyönyörű film, nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen szépet. Nagyon büszke voltam, hogy a "mienk". Figyeltem a szinkront -nem volt rossz, de lehetetlen visszaadni az apró nüanszokat. 14-en váltottak rá jegyet, hétköznap, este 7-kor és a stáblistát is végignézték, anélkül, hogy bárki megmoccant volna. Nem tudom, hogy ennyire megérintette őket a film vagy itt ez a szokás, mindenesetre jó volt ez a csend..

Ami még érdekes volt ebben a belga mozizásban, azok a reklámok. Nem a fiatalabb korosztályt célozzák, hanem az időseket: Coca Cola Zero-val kínálják a nyugdíjasotthonban a bácsit, akiből tetovált, Harley-Davidsonos lesz az első korty után .  Hol van már a haverok, buli, Fanta szentháromság.. Azért ennek egy kicsit örültem, itt már legalább megértették, hogy egy bizonyos koron túl is van élet, sőt Belgium korfáját ismerve lassan ők lesznek többségben....

 

belga_korfa.gif

Közönséges, faragtlan, szolgalelkű, kapzsi: egy szóval belga

Ezek még a finomabbak azokból az inzultusokból, amiket Charles Baudelaire francia költő kétéves brüsszeli tartózkodása alatt megfogalmazott Belgiumról. „Meg kell köszönjem Istennek, hogy franciának teremtett és nem belgánakˮ állítja  abban a kéziratban, amelyet Szegény Belgium című könyvéhez készített. A könyvet végül nem adták ki az életében, viszont számtalan egyéb dokumentum fennmaradt, amelyek ékes bizonyítékai a költőn elhatalmasodott „belgofóbiának". Ebből a gyűjteményből nyílt nemrég kiállítás Brüsszelben.

Image result for baudelaire bruxelles

„Kivétel nélkül minden belga üresfejű"

Baudelaire, akiről én annyit tudok, hogy ő az egyik a bodler-verlen-rembóból (az irodalomérettségi tételei még ma is kísértenek), három évvel a halála előtt, 1864. áprilisában érkezett Párizsból Brüsszelbe. Kiábrándultan, csalódottan, betegen hagyta ott Párizst, és abban reménykedett, hogy a belga fővárosban nagyobb szerencséje lesz. A környezetváltozás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. Brüsszeli tartózkodását később „kudarcok sorozatakéntˮ aposztrofálta - nem talált kiadót és a művei sem hozták meg a várva várt sikert.

Baudelaire ezek után nem rejtette véka alá a véleményét. Keményen kritizálta Belgiumot, Brüsszelt, a belga nőket, a kutyákat, a sört, sőt még a királyt is. Brüsszelt szellemvárosnak titulálta, ami halál-, középkor- és kriptaszagot áraszt magából. Az emberek jellegtelenek, álmatag, elfelhősödött tekintettel tántorognak az utcákon. A férfiak majmok, de egyben puhatestűek is. A nők falánkok, kövérek, büdösek. Nem is nők igazán, csupán nőstények. A belgák nem értékelik a művészeteket, az irodalmat, a tudományokat. Olyanok mint a kérődzők: képtelenek bármit is megemészteni. Az arcberendezésük a birkára emlékeztet, az akcentusuk elviselhetetlen. A mosolyt még hírből sem ismerik.

Belgium olyan mint egy koszos kis utcakölyök, aki egy elegáns úr (jelen esetben Franciaország) nyakába veti magát és könyörög, hogy fogadja örökbe. Franciaországban viszont van már épp elég idióta, állítja Baudelaire, Belgiumot pedig elég lenne egyszerűen leigázni, a nőket pedig eladni a törököknek, azoknak úgyis mindegy.

Éa hogy mit szólnak a válogatott sértésekhez a belgák? Ahelyett, hogy megsértődnének, kinyomtatják őket jó nagy fekete betűkkel, szép sárga háttérre és kiállítást rendeznek belőlük!

Image result for baudelaire brussels

Sőt akad olyan belga is, aki egyenesen a védelmébe vette Baudelaire-t. Jean-Baptiste Baronian, belga író, aki Baudelaire a majmok országában címmel esszét is írt a témáról, azt állítja, hogy Baudelaire valójában önmagát és a saját létezését utálta. Mizantróp volt, aki betegesen ragaszkodott a múlthoz és a hagyományokhoz, ezért nem tudta feldolgozni azt a nagyon is liberális és haladó szellemű társadalmat, ami Belgiumban fogadta. Baronian diplomatikusan még azt is hozzátette, hogy habár Baudelaire véleményének 90%-a túlzás, azért van némi igazság benne.

Hogy mi az igazság? Döntse el mindenki maga, hogy mit gondol a belgákról. Az mindenesetre biztos, hogy nem riadnak vissza a kritikától.

 A Baudelaire >< Bruxelles kiállítás 2018. mácius 11-ig látogatható a brüsszeli városházán.

Musée de la Ville de Bruxelles 
Grand-Place
1000 Bruxelles

 

Mese a szalagavatóról, a ballagásról meg az érettségiről..

gaudeamus_igelkur.jpg

(a kép forrása: Wikimédia)

Javában zajlanak az érettségik, ilyenkor persze mindenkinek eszébe jut a sajátja. Nekem is. A József Attila Gimnáziumban érettségiztem jól, különösebb izgalom nélkül. Valóban az első nagy megmérettetés volt életemben, nem voltak előtte vizsgák, kisérettségi. Az érettségi akkoriban nem is számított, sokkal jobban féltem a felvételitől, aminek komoly tétje volt. A Műszaki Egyetem egyik hatalmas előadójában írtam az írásbelit, a szóbelire meg már az ELTÉ-n, idegenek előtt került sor,  nulla vizsgarutinnal. Enyhén (?) stresszeltem.

Persze ballagtam is. Miután 8 párhuzamos osztály volt - minimum 35 fősek - nemcsak az iskolában vonultunk hanem a Feneketlen tó körül is, hogy legyen hely a sok rokonnak, ismerősnek. Utána szerenádoztunk, ahogy illik, keresztül-kasul vonultunk Budapesten, szemerkélő esőben, amikor még csak sejteni lehetett, hogy Csernobilban történt valami.....

Szalagavatóm nem volt. Pedig nagyon szerettem voltam nagy fehér ruhában keringőzni, de éppen tatarozták az iskolát és akkor még nem volt divat külső helyszínre kiszervezni. Előtte is, utána is mindig volt, csak akkor nem. Ugrott a romantika, úgyhogy a fehér ruhára várni kellett még egy darabig.

Pár év múlva aztán jött szalagavató, ballagás, érettségi, csak más szerepben, úgyhogy kaptam szerenádot is. Fájdalmas dolgok ezek, mert minden osztállyal meghal egy kicsit az ember, jó nézni, ahogy megnőnek, de valami el is veszik örökre, soha többet nem látom őket így együtt.

Később megszülettek a gyerekeim és velük együtt sok tervem, hogy milyenek lesznek, hova járnak. Felnőnek, én meg könnyes szemmel nézem,  amint szmokingban meg fehér habosban lejtenek a színpadon. Aztán elballagnak, és tövig rágom a körmömet az érettségin meg a felvételin.

Hát nem hatódtam meg és nem rágtam tövig, csak egy kicsit. Belgiumban, ahol mindent megünnepelnek: a zöld hurkát, az epret, a chicont (cikóriát),  a karnevált... nem divat a felnőttéválást megünnepelni. Van ebben egy nagyon kicsi jó is, nem szembesülünk azzal, hogy eltelt az idő. (persze dehogynem, például amikor megjelenik a házban még egy  borotva - nehéz pillanatok ezek.) De az a "szervezett öröm" is elmarad, hogy van egy  felnőtt szép, okos gyerekünk -  elértünk idáig, megvan  az első 18 év.

Szóval itt nincs szalagavató, nincs ballagás.... Van egy rhéto-k (azaz végzősök) 100. napját ünnepelő bolondballagás, ahol jelmezekbe öltöznek a diákok. Amikor az én lányom ballagott, éppen a Vadnyugat volt a téma.. Úgyhogy a Ballag már a vén diák helyett techno szólt és elegáns kosztüm helyett rojtos bőrruhás apacslányok vonultak az utcán, öltönyös fiúk helyett pedig cowboyok kísérték őket. Év végén van még egy végzős bál, ahova a szülők nem mehetnek, legfeljebb a ruha online megrendelésében és a gyerek helyszínre történő fuvarozásában segíthetnek.

Viszont cserébe a körömrágás elmarad.  Minden félév végén vizsgáznak, minden tantárgyból kicsi koruktól kezdve. Érettségi viszont nincs, be kell fejezni az utolsó osztályt. Ennyi. Van, aki megbukik, de semmi baj, szeptemberben utóvizsgázik és simán beiratkozhat az egyetemre. Bárhova. A nagy kérdés az, hogy ott mit csinál, mert jöhet bárki, de az első szemeszter végén kegyetlen a rosta.

Hogy azért mégse legyen ilyen egyszerű a helyzet, a nagyobbik fiam az egyik brüsszeli Európai Iskolába járt, ahol ugyan szintén nincs szalagavató és ballagás, érettségi, azaz "bac" (baccalaureat) viszont igen. Az írásbeli és a szóbeli között tartottak egy "bac-bált", ahova a változatosság kedvéért szintén nem mehettünk el, de előtte volt egy kis állófogadás a Bois de Cambre-ban, konkrétan egy homokozó mellett, ahol legalább egy közös fényképre jók voltunk. Nekem kicsit  "előre iszunk a medve bőrére" érzésem volt, mert lehet, hogy az ünneplést inkább az eredményhirdetés utánra hagytam volna. Volt, akinek az is extra izgalmakat hozott, meghívót ugyanis mindenki kap, csak enyhén kínos, ha felvonul a család és nincs miért. Szerencsére az ünnepélyes aktus előtt két órával meg lehet tudni, hogy átment-e a gyerek és nem kell lógó orral távozni a helyszínről. 

Summa summarum van már egy örökké éretlen meg egy érett gyerekem, némi elveszett romantikus ábrándom meg a remény,hogy a nehezén túl vagyok. Ebben azért nem vagyok egészen biztos..

 

Napi kisszínes -"Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn nem hallatik"

 

armitrice.jpg

 Ez is egy olyan reggel, mint a többi: fél 7-kor csörög az óra  mobil, öltözködés, reggeli és irány az iskola. 10 perc alatt odaérünk a szokásos fél óra helyett, lélek nincs az utcán, néhány elszánt futót leszámítva, akik az Observatoire körül köröznek. Csak az Európai Iskola körül nagy a csődület, befutnak az iskolabuszok, az autós szülők, lassan kezdődik a tanítás. De az iskolát elhagyva újra a néma csend, hiszen itt még a kutyák sem ugatnak. (hangszálműtéttel intézik el a problémát)

November 11. munkaszüneti nap Belgiumban, a jour de l'Armictice, azaz a fegyverszünet napja . A világháborút lezáró compiègne-i egyezményt 1918-ban ezen a napon írták alá és Belgiumnak az antant tagjaként van mit ünnepelnie. Ahogy Nagy-Britanniának, Írországnak, Franciaországnak is (Olaszországban ez november 4., mert a padovai egyezményt aznap írták alá).... de nem ünnep Németországban, Ausztriában, nálunk.. Úgyhogy az európai intézményekben ma munkanap van, az Európai Iskolában pedig tanítás. Miközben Brüsszelben zárva vannak a boltok, ritkábban járnak a buszok, a villamosok, a belgák meg délig alszanak (tényleg későn kelők...).

Irány az egyetem! - avagy hogyan tanuljunk tovább Belgiumban...

 

egyetem.jpg

Ma hirdették ki a magyar felvételi ponthatárokat és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy írnék a belga egyetemekről, elsősorban az itt élő magyaroknak segítségül, de hátha akad jelentkező, aki otthonról próbálkozna. Leszögezem, ez most nem egy teljes körű ismertető lesz és bárki, aki kedvet kap, nézzen utána részletesen a felvételi eljárásnak, feltételeknek.  Amiért esetleg fokozottan  érdekes lehet a téma: a beiratkozás szeptember 30-ig tart, tehát erős francia vagy flamand tudás birtokában más országból is lehet ide jelentkezni. Most csak a francia nyelvű oktatással foglalkozom, mert a flamand egyetemekről azontúl, hogy erőteljesen szorgalmazzák a felvételi vizsga bevezetését, nincsenek tapasztalataim.

Kezdjük a legfontosabbal: felvételi vizsga általában nincs, illetve ha van is, az egy belépő teszt, amit a beiratkozáshoz meg kell írni, de valódi tétje nincs. Az építész szakon illetve a művészeti iskolákban, vannak rajz stb. felvételik, de ezeket inább alkalmassági vizsgának tekinthetjük. Belgiumban nincs érettségi vizsga, ezért itt a jelentkezés feltétele a középiskola sikeres befejezése. (mivel  az utóvizsgákkal elég bőkezűen bánnak, az is előfordulhat, hogy a szeptemberi sikeres utóvizsga után simán jelentkezhet valaki egyetemre.) Az érdemjegyeknek nincs jelentősége. Külföldről érkező vagy az itteni magániskolákban tanuló diákok esetében kérik az érettségit, erről hiteles fordítást kell készíttetni. Be kell nyújtani a születési anyakönyvi kivonatot, általában az eredetihez ragaszkodnak (a magyar születési anyakönyvi kivonathoz szerencsére nem kell fordítás, mert eleve franciául is rajta van a szöveg.). Ha van DALF C1 vagy C2 nyelvvizsgabizonyítvány, azt is mellékelni kell, ellenkező esetben év közben kérik, hogy tegyen le a hallgató egy francia nyelvvizsgát. Nyelvvizsga híján érvényteleníthetik az egész tanévüket. Annak ellenére, hogy pl. a fiam francia nyelven érettségizett, őt is kötelezték a vizsgára, ez alól csak azokat a diákokat mentik fel, akik belga, francia nyelvű oktatásban vettek részt (azt nem tudom, hány évet kell ott eltölteni). 

A beiratkozáshoz ki kell tölteni egy jelentkezési papírt, ezzel be kell menni az egyetemre a felvételi irodákba, ahol átnézik illetve adnak egy számlaszámot, ahová át kell utalni a tandíjat. Ez egyetemenként változik: az ULB-re (Université Libre Bruxelles) például egységesen 835 euro egy tanévre (tehát az első két szemeszterre), részletekben is fizethető. Főiskolákon 500-600 euro körüli összegre számíthatunk.

Kicsit problémásabb azokra a szakokra bekerülni, ahol kvóta van, itt ugyanis van egy meghatározott keretszám a belga hallgatóknak (résident) és egy külön keret az egyéb országokból érkező (non-résident)  felvételizőknek. (ez az összes rendelkezésre álló hely 30%-a, állatorvosoknál a 20 %-a). Ezt a szabályt 2006-ban vezették be, mert a belga képzés jóval olcsóbb volt, mint a francia, illetve gyakorlatilag mindenkit felvettek ezért rengeteg francia végezte Belgiumban az egyetemet.

Ezek a szakok: kinezoterapeuta, orvos, állatorvos, pszichológus, gyógypedagógus-logopédus, fogorvos .

Ki számít résident-nek? Nem szükséges hozzá a belga állampolgárság, de meghatározott feltételeknek kell megfelelni: a felvételiző meghatározott ideje tartózkodjon Belgiumban, az egyik szülője, gyámja, házastársa legalább 6 hónapja Belgiumban dolgozzon és fizessen adót. Figyelem: a nevelőszülő nem minősül rokonsági kapcsolatnak, amennyiben nem történt adoptálás. Végig kell olvasni alaposan az összes kritériumot, ha kell, többször is bemenni a felvételi irodába (időpontot kell kérni), mert ha a dosszié hiányos, akkor elutasítják a felvételt. A jelentkezések határideje általában szept 15-30., de  a kvótás szakoknál ez a non-résident jelentkezők számára már augusztusban zárul. Ha a non-résident jelentkezők száma meghaladja a keretszámot, akkor a  a jelentkező egy sorsoláson vesz részt, tehát azon múlik a felvétele, hogy mennyire szerencsés.

Ezeken a szakokon kötelező egy orientációs teszten résztvenni, ami 6 területet érint: matematikából, fizikából, kémiából, biológiából, franciából és angolból kell tesztet írni. Tulajdonképpen nincs tétje, de aki nagyon gyenge eredményt ér el, az igen nagy valószínűséggel nem tudja elvégezni az első tanévet. Az egyetemek valamennyi tantárgyból tartanak előkészítőt, az előző évi teszteket és ezek megoldásait megtalálhatjuk az egyetemek (pl. az ULB) honlapján. A teszteket július illetve szeptember elején lehet megírni (természetesen nem ugyanaz a kettő), és mivel központi tesztről van szó, Brüsszelben vagy több vidéki városban is írhatnak tesztet a jelentkezők, bármelyik belga egyetemre.

A belga egyetemek egyébként előkelő helyen állnak a világ legjobb egyetemeinek rangsorában, a leuveni egyetem pélául a 61-70.. a rangsorban.

Ha a beiratkozást lebonyolítottuk, már csak szállást kell keresni. Legközelebb egy igazi belgaság jön : a kot, avagy hol laknak a diákok?

Napi kisszínes: Monsieur Dubois, De heer Peeters és Madame Diallo

coca_francia.jpg

A múltkori EB-s poszthoz keresgéltem a leggyakoribb belga családnevek között, így lett Pierre Dubois a belga átlagszurkoló, noha még az első 10-ben sincs bent a Dubois ('Düboá). Azért tetszett meg, mert az első francia nyelvkönyvemben Dubois-ék, vagyis "Erdeiék" voltak a főszereplők.

Igazság szerint, ha egész Belgiumot nézzük kiütéssel nyernek a flamand családnevek, az első 10-be nem is került be vallon eredetű név. A legtöbben 32.417-en a Peeters-t viselik, Flandriában is ez a név nyer, ahol természetesen csak flamand nevek vannak az első 10-ben. A Peeters név jelentése : Peter fia, ez a vezetéknév-képzés nagyon jellemző a flamandokra. Wallóniában a Dubois az első 9.577-tel, itt szintén vallon (francia) nevek az egyeduralkodóak a lista első 10 helyén.

Brüsszelben viszont nagyon érdekes a helyzet. Nézzük az első 10 nevet:

1. Diallo      2.155

2. Bah        1.244

3. Jansens   1.084

4.  Peeters    977

5.  Dubois      946

6.  Nguyen     925

7.  Barry        847

8.  Jacobs      804

9.  Mertens     798

10. Martin       750

A listát vezető első két név Nyugat-Afrikából ered, Szenegálban és Malin gyakori és az az oka a viszonylag magas számnak, hogy ezekben az országokban nagy közösségek viselik ezt a vezetéknevet. (kasztokra illetve foglalkozásokra utal :pl. a Bah "kecskét" jelent, jellemzően a pásztoroknál gyakori).Ugyanez a helyzet a vietnámi közösségben a Nguyen-nel.

A keresztnevek esetében nem találtam statisztikát a leggyakoribb női és férfi nevekről, de itt egy ábra a listavezető nevekről a 2014-ben született gyermekeknél Brüsszelben és Charleroi-ban. 

2014.jpg

A Coca-cola "neves" kampányában 150 név került fel a kólás üvegekre, az 1983-2000 született gyermekek keresztnevei alapján választották ki a leggyakoribbakat. A cégnek gondot okozott, hogy az egyik leggyakoribb férfinevet, a Mohamed-et feltegyék-e az üvegekre. Végül is a muzulmán közösség vezetőinek tanácsára nem került fel a név a palackokra, de később kitalálták azt az opciót, hogy bárki, akinek max.12 betű a keresztneve, nyomtathatott magának címkét.

Öt belgából négy szereti a keresztnevét, ezzel Európában az utolsó helyre szorultak elégedettség tekintetében (Írország a listavezető, ott az emberek 94 %-a szereti a nevét). Viszont ők örülnek a legjobban, ha egy dalban meghallják a saját keresztnevüket, ami annyira egyébként nem lelkesíti az európaiakat.

A belga monszun, avagy milyen időnk lesz ma?

vihar.JPG

Nálatok milyen idő van?- kérdezte jó 10 évvel ezelőtt minden egyes alkalommal, amikor felhívott bennünket, Belgiumban élő rokonunk. Akkoriban Budapesten éltünk és ugyan voltak kisebb-nagyobb hidegek-melegek itthon is, de nem foglalkoztatott különösebben a téma. Nem is értettem, miért kerül szóba folyamatosan az időjárás, de Belgiumba költözvén minden világos lett. 

esik.JPG

Első és legfontosabb szabály: ha eláll az eső, azonnal ki kell menni a szabadba. Könnyen megtörténhet, hogy erre napokig nem lesz lehetőségünk, úgyhogy meg kell becsülni minden egyes esőmentes pillanatot. Alapvető felszerelés az esernyő és a jó minőségű esőkabát. Olyannyira, hogy nekem már vitorlás kabátom van,(életemben nem jártam vitorláson) mert a sok víz ellen ez bizonyult a legjobbnak.

Lassan 2 hete esik. Volt kis szemű-nagy szemű eső, esett ferdén, függőlegesen, vízszintesen, jegesen. Lesz ez még rosszabb is, a rekord, amit itt megéltem, 41 nap folyamatos eső volt....

Az első néhány évben még igaz volt, hogy hűvös a nyár, de cserébe  enyhe a tél. Havat nem is láttunk, legalábbis az Ardennekbe kellett menni érte. Aztán  a rövid, forró nyárhoz hideg, havas tél társult, ami néha alaposan feladta a leckét a helyi erőknek: kevés a hókotró, hómunkásról meg szerintem nem is hallottak. A hótaposót legfeljebb a síelni járók ismerték, hólapátot is csak képről, úgyhogy amikor leesett az első igazi hó, ilyen megoldások születtek az eltakarítására:

Egész Brüsszel lebénult, szánkón húztuk haza a karácsonyfát meg az élelmet, nem indultak a repülők, de igazi, havas karácsonyunk volt. A következő évben vettem hólapátot, sót, azóta is ott állnak érintetlenül, lassan 5 éve. Esik egy-két pihe, az Ardennekben több is, de a szánkó ott porosodik évek óta a garázsban.

Néha egy nap alatt felvonul a négy évszak: eső, napsütés (madár csicsergés), jégeső, hó (varjú károgás). Egy kis ízelítő a jégből....

 

Azt elég régóta tudjuk, hogy Magyarországot nagyon súlyosan érinti a globális klímaváltozás. De Európában nem mi vagyunk az elsők. Az ENSZ jelentése alapján az bizony Belgium.....

Azért ez a sok eső erősen rányomja a bélyegét az ember hangulatára. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh   is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.

van_gogh_potato_eaters.jpg

Provence-ban meg ilyeneket:

Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk.

De ne csüggedjünk, jön a 30 fok és az sem mellékes, hogy ilyen Brüsszel by night (este 9-kor készült a kép)...

bxl_este.JPG

 

Állatkertek 2. - Pairi Daiza avagy nyolc óra alatt a Föld körül

A Pairi Daiza állatkertben az a legjobb, hogy nem is igazán állatkert. Sokkal több annál. Ott van például rögtön a neve. Miért adnak egy belga kisvárosban lévő "állatkertnek", amelyet egy egykori cisztercita apátság területére építettek, ilyen különös, idegen hangzású nevet?

Mint kiderült, azért, mert a pairi daiza óperzsa nyelven annyit tesz, hogy elzárt kert, ami a paradicsom (bibliai értelemben) egyik legősibb elnevezése is. Találó. A három kilométernyi, magas kőfallal körülzárt 135 hektáros kert valóban maga a paradicsom.

Az 1774-ben épült apátsági torony 54 méter magasan tornyosul a park fölé. Az épület méltán jelképe a parknak, és egyike azon kevés mementóknak, amelyek a hely valódi történelméről árulkodnak.
img_20150531_081713.jpg
A kicsik számára nagy élmény volt a farm, ahol szabadon sétálnak a kecskék, tyúkok és bárányok.
img_20150531_081739.jpg
Ha sikerül a gyerekeket kicsábítani a farmból, akkor végre megkezdhetjük Föld körüli utunkat.

Az első állomás: Indonézia.

Megjegyzem, hogy már az egyes világok közötti séták alatt is annyi a látnivaló, hogy az ember elfárad, mire odaér az úticéljához. Kényelmes cipő, és, főleg gyerekeseknek, elegendő mennyiségű étel és ital ajánlott!
img_20150531_081627.jpg
img_20150531_081618.jpg
A Ganesha birodalomba lépcsőzetes kialakítású rizsföldek között vezet az út.

img_20150531_083701.jpg

img_20150524_123847124_hdr.jpg

img_20150524_125052926_hdr.jpg

Ebben a birodalomban láthajuk az elefántokat, és ha szerencsénk van, és nem egy olyan nap megyünk, mint mi, hogy a tömegtől szinte lépni sem lehet, akkor láthatjuk őket fürdés közben is. Nekünk most sajnos nem volt ilyen szerencsénk. (A fotót a park honlapjáról loptam.)
4fb36463c6071.jpg
Következő állomásunk az eredet földje volt, Afrika. Itt vannak a leglátványosabb állatok, a gyerekek számára szerintem ez a világ volt a legérdekesebb. Láthatunk itt afrikai elefántot, orrszarvút, oroszlánt, fehér tigrist, leopárdot és hiénát is. Az állatok kifutói nagyon ötletesen vannak kialakítva. A zsiráfot és vizilovat nekünk valahogy sikerült kihagyni, de a nap végén arra jutottunk, hogy egy nap nem is lenne elég arra, hogy mindent megnézzünk.

img_1618.JPG

img_1610.JPG

img_1625.JPG

img_20150531_081522.jpg

img_1627.JPG

img_20150531_081535.jpg

Minden világban vannak kisebb kajáldák, ahol az arra a világra nyomokban emlékeztető, de a belga ízlésvilágnak megfelelően lebutított ételeket vásárolhatunk. Ebben a részben például megkóstolhattuk volna a banános paradicsomlevest, de végül egyikünk sem vállalkozott rá. Maradtunk az afrikai hamburgernél (belga sültkrumplival), legnagyobb csalódásunkra azonban a hamburger vega volt.
Ebéd után, úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy megnézzük a park legnagyobb attrakcióját, a két óriáspandát. Nem voltak nagyok az elvárásaink, mert úgy hallottuk, hogy a pandák idejük nagy részében alszanak. Ehhez képest még jól is jártunk, mert az egyik valóban csak feküdt egy szalmaágyban, a másikat viszont meg tudtuk nézni. Igaz, hogy teljesen be kellett húzódni a sarokba, az arcunkat felkenni az üvegre, és egy lábon kellett egyensúlyozni egy kis kövön állva, de elmondhajuk, hogy láttunk egy pandát, amelyik nem aludt. Bizonyítékunk sajnos nincs, mert ebben a pózban nem tudtunk fotózni.
Következő állomásunk a lagúna volt, amely Ausztráliát és Óceániát mutatja be. 

img_20150531_081429.jpg

img_1647.JPG

Ennek a világnak a legnagyobb szenzációja a kismajom-simogató volt. A bátor kismajmok kézről- kézre és vállról-vállra jártak az emberek között. Mondamom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték a barátkozást.

img_1659.JPG

img_20150524_153828808_hdr.jpg

img_20150524_154032606.jpg

img_20150524_154158323.jpg

Ezen a ponton már mindannyian kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy azt csináltuk, amit ilyenkor szoktunk: a felnőttek leültek meginni egy frissítőt, a gyerekek pedig fel-alá rohangásztak a hatalmas játszótéren. Ők általában ezt csinálják, ha fáradtak.
Miután mindenki jól "kipihente" magát, célba vettük a vizek világát! 
img_20150531_081400.jpg
Az akvárium előtt hatalmas sor állt, így azt kihagytuk, de szerencsére a pingvineket és a fókákat kívülről is meg lehetett nézni. 
Utolsó állomásként következett a halhatatlanok városa elnevezésű kínai világ, ami az én személyes kedvencem az összes közül. Ennek a résznek a kialakítása valahogy olyan, hogy az ember tényleg úgy érzi, mintha egy egészen más világba csöppent volna.
img_20150531_084257.jpg
Sok fantasztikus látnivaló van itt is, de szerintem a legeslegjobb a gyógyító sétány. Lágy zene, vízcsobogás, gyönyörű növények mindenfelé, és bármerre néz az ember, nem lehet látni semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy az ember nem egy távol-keleti kolostorban sétálgat, hanem a sokkal prózaibb Belgiumban. 

img_20150531_081215.jpg

img_20150531_081330.jpg

img_20150531_081229.jpg

img_20150531_081205.jpg

Ezen a ponton célba vettük a kijáratot, de mint kiderült, a kifelé vezető úton is akadt még bőven látnivaló. A lenyűgöző, apokaliptikus hangulatot árasztó röptető a flamingókkal, ...

img_1713.JPG

img_20150531_080854.jpg

 ... a Karibuni étterem (játszóházzal!), ami megint csak sokkal több mint egy szimpla étterem,
img_20150531_080844.jpg
img_1738.JPG
... és egy gyönyőrű andalúz kert.
img_20150531_080823.jpg
Hosszú, fárasztó nap volt, de megérte. A fáradtság és a belépőjegy ára is.

A Pairi Daiza egy gyönyörűen kialakított, igényes, ötletes park, amely távoli világokba kalauzolja látogatóit, és mellesleg állatok is vannak benne. Brüsszelből csak egy óra autóval, és minden, amire szükséged van hozzá: egy pár kényelmes cipő, naptej (ha szerencséd van), némi étel és ital, mindenekelőtt azonban sok-sok türelem embertársaid elviseléséhez.
Állatkerteket bemutató sorozatunk első részét a Maubeuge állakertről itt olvashatjátok el.

Brüsszelben az élet megy tovább

img_20160520_083618.jpg

Ma éppen két hónapja a brüsszeli terrortámadás-sorozatnak, amelyben a három elkövetővel együtt összesen 35 ember vesztette életét a zaventemi reptéren és a Malbeek metróállomáson. Az esetet mint a Belgiumot valaha ért legkegyetlenebb terrorista támadást tartják számon, ennek ellenére az embernek időnként mégis olyan érzése támad, mintha igazából meg sem történt volna. 

Március 22. után sokáig másról sem lehetett hallani. Az újságokban ez volt a vezető hír, ha beszélgettünk, mindig előjött a téma, mindenki szerette volna kibeszélni magából, amit így vagy úgy átélt. Az utcán, az állomásokon, a boltokban lépten-nyomon katonákba ütközött ez ember, a biztonságnak legalább az illúziója megvolt. Aztán szép lassan visszatért minden a megszokott kerékvágásba: a katonák sok helyről eltűntek, az újságokban már nem ez volt a vezető hír, és mi is egyre kevesebbet beszéltünk róla.

Belgiumot számos kritika érte az ügy miatt: akit érdekel ebben a cikkben elolvashatja, hogy mi volt a tizenkét legnagyobb hiba, illetve félreértés, ami a belga hatóságok számlájára írható. Brüsszel az a fajta a hely, amit nagyon könnyű nem szeretni, és azt hiszem, ezen a ponton még azok is meginogtak egy kicsit, akik eddig próbálták védeni a belgákat.

Ráadásul, ha mindez még nem lett volna elég, sikerült nekik egy rossz helyzetből még rosszabbat varázsolni, amikor alig néhány nappal a zaventemi reptér újbóli megnyitása után a légiforgalmi irányítók sztrájkba léptek. A legnagyobb belga napilap a Le Soir főszerkesztője akkor egy zseniális írásban tartott görbe tükröt a belga társadalom elé. Az Ez az ország saját maga legnagyobb ellensége című cikkben kifejtette, hogy Belgiumnak semmi szüksége terroristákra, egyedül is képes elásni magát a világ szemében.

És ezzel megint visszajutottunk a kiindulóponthoz: Belgium azért nem képes hatékonyan fellépni a terrorizmus ellen, és azért nem képes megoldani úgy általában a gondjait, mert nem egységes, mert igazából nincs is olyan, hogy Belgium. Az ország nyelvi és területi megosztottsága miatt még a legegyszerűbb problémák is hatványozódnak. Bármit is akarnak megoldani, először rendezniük kell a soraikat. Ez pedig akkora feladat, hogy nem is csoda, ha az ember gyakran úgy érzi, az ország vezetésének fogalma sincs róla, hogy kezdjen hozzá.

Az, hogy időnként azt érezzük, mintha mi sem történt volna, talán csak természetes önvédelmi reakció. Talán ez is része annak, hogy elfogadjuk a történteket, és tovább tudjunk lépni. Mert muszáj továbblépni.

Mi még itt vagyunk, az élet pedig megy tovább.

img_20160520_083630.jpg

Emlékfal a Malbeek metrómegállóban