BONJOUR MÖSZJŐ BÁCSI!


A belga monszun, avagy milyen időnk lesz ma?

2016. június 22. - hkatinka68

vihar.JPG

Nálatok milyen idő van?- kérdezte jó 10 évvel ezelőtt minden egyes alkalommal, amikor felhívott bennünket, Belgiumban élő rokonunk. Akkoriban Budapesten éltünk és ugyan voltak kisebb-nagyobb hidegek-melegek itthon is, de nem foglalkoztatott különösebben a téma. Nem is értettem, miért kerül szóba folyamatosan az időjárás, de Belgiumba költözvén minden világos lett. 

esik.JPG

Első és legfontosabb szabály: ha eláll az eső, azonnal ki kell menni a szabadba. Könnyen megtörténhet, hogy erre napokig nem lesz lehetőségünk, úgyhogy meg kell becsülni minden egyes esőmentes pillanatot. Alapvető felszerelés az esernyő és a jó minőségű esőkabát. Olyannyira, hogy nekem már vitorlás kabátom van,(életemben nem jártam vitorláson) mert a sok víz ellen ez bizonyult a legjobbnak.

Lassan 2 hete esik. Volt kis szemű-nagy szemű eső, esett ferdén, függőlegesen, vízszintesen, jegesen. Lesz ez még rosszabb is, a rekord, amit itt megéltem, 41 nap folyamatos eső volt....

Az első néhány évben még igaz volt, hogy hűvös a nyár, de cserébe  enyhe a tél. Havat nem is láttunk, legalábbis az Ardennekbe kellett menni érte. Aztán  a rövid, forró nyárhoz hideg, havas tél társult, ami néha alaposan feladta a leckét a helyi erőknek: kevés a hókotró, hómunkásról meg szerintem nem is hallottak. A hótaposót legfeljebb a síelni járók ismerték, hólapátot is csak képről, úgyhogy amikor leesett az első igazi hó, ilyen megoldások születtek az eltakarítására:

Egész Brüsszel lebénult, szánkón húztuk haza a karácsonyfát meg az élelmet, nem indultak a repülők, de igazi, havas karácsonyunk volt. A következő évben vettem hólapátot, sót, azóta is ott állnak érintetlenül, lassan 5 éve. Esik egy-két pihe, az Ardennekben több is, de a szánkó ott porosodik évek óta a garázsban.

Néha egy nap alatt felvonul a négy évszak: eső, napsütés (madár csicsergés), jégeső, hó (varjú károgás). Egy kis ízelítő a jégből....

 

Azt elég régóta tudjuk, hogy Magyarországot nagyon súlyosan érinti a globális klímaváltozás. De Európában nem mi vagyunk az elsők. Az ENSZ jelentése alapján az bizony Belgium.....

Azért ez a sok eső erősen rányomja a bélyegét az ember hangulatára. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh   is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.

van_gogh_potato_eaters.jpg

Provence-ban meg ilyeneket:

Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk.

De ne csüggedjünk, jön a 30 fok és az sem mellékes, hogy ilyen Brüsszel by night (este 9-kor készült a kép)...

bxl_este.JPG

 

Állatkertek 2. - Pairi Daiza avagy nyolc óra alatt a Föld körül

A Pairi Daiza állatkertben az a legjobb, hogy nem is igazán állatkert. Sokkal több annál. Ott van például rögtön a neve. Miért adnak egy belga kisvárosban lévő "állatkertnek", amelyet egy egykori cisztercita apátság területére építettek, ilyen különös, idegen hangzású nevet?

Mint kiderült, azért, mert a pairi daiza óperzsa nyelven annyit tesz, hogy elzárt kert, ami a paradicsom (bibliai értelemben) egyik legősibb elnevezése is. Találó. A három kilométernyi, magas kőfallal körülzárt 135 hektáros kert valóban maga a paradicsom.

Az 1774-ben épült apátsági torony 54 méter magasan tornyosul a park fölé. Az épület méltán jelképe a parknak, és egyike azon kevés mementóknak, amelyek a hely valódi történelméről árulkodnak.
img_20150531_081713.jpg
A kicsik számára nagy élmény volt a farm, ahol szabadon sétálnak a kecskék, tyúkok és bárányok.
img_20150531_081739.jpg
Ha sikerül a gyerekeket kicsábítani a farmból, akkor végre megkezdhetjük Föld körüli utunkat.

Az első állomás: Indonézia.

Megjegyzem, hogy már az egyes világok közötti séták alatt is annyi a látnivaló, hogy az ember elfárad, mire odaér az úticéljához. Kényelmes cipő, és, főleg gyerekeseknek, elegendő mennyiségű étel és ital ajánlott!
img_20150531_081627.jpg
img_20150531_081618.jpg
A Ganesha birodalomba lépcsőzetes kialakítású rizsföldek között vezet az út.

img_20150531_083701.jpg

img_20150524_123847124_hdr.jpg

img_20150524_125052926_hdr.jpg

Ebben a birodalomban láthajuk az elefántokat, és ha szerencsénk van, és nem egy olyan nap megyünk, mint mi, hogy a tömegtől szinte lépni sem lehet, akkor láthatjuk őket fürdés közben is. Nekünk most sajnos nem volt ilyen szerencsénk. (A fotót a park honlapjáról loptam.)
4fb36463c6071.jpg
Következő állomásunk az eredet földje volt, Afrika. Itt vannak a leglátványosabb állatok, a gyerekek számára szerintem ez a világ volt a legérdekesebb. Láthatunk itt afrikai elefántot, orrszarvút, oroszlánt, fehér tigrist, leopárdot és hiénát is. Az állatok kifutói nagyon ötletesen vannak kialakítva. A zsiráfot és vizilovat nekünk valahogy sikerült kihagyni, de a nap végén arra jutottunk, hogy egy nap nem is lenne elég arra, hogy mindent megnézzünk.

img_1618.JPG

img_1610.JPG

img_1625.JPG

img_20150531_081522.jpg

img_1627.JPG

img_20150531_081535.jpg

Minden világban vannak kisebb kajáldák, ahol az arra a világra nyomokban emlékeztető, de a belga ízlésvilágnak megfelelően lebutított ételeket vásárolhatunk. Ebben a részben például megkóstolhattuk volna a banános paradicsomlevest, de végül egyikünk sem vállalkozott rá. Maradtunk az afrikai hamburgernél (belga sültkrumplival), legnagyobb csalódásunkra azonban a hamburger vega volt.
Ebéd után, úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy megnézzük a park legnagyobb attrakcióját, a két óriáspandát. Nem voltak nagyok az elvárásaink, mert úgy hallottuk, hogy a pandák idejük nagy részében alszanak. Ehhez képest még jól is jártunk, mert az egyik valóban csak feküdt egy szalmaágyban, a másikat viszont meg tudtuk nézni. Igaz, hogy teljesen be kellett húzódni a sarokba, az arcunkat felkenni az üvegre, és egy lábon kellett egyensúlyozni egy kis kövön állva, de elmondhajuk, hogy láttunk egy pandát, amelyik nem aludt. Bizonyítékunk sajnos nincs, mert ebben a pózban nem tudtunk fotózni.
Következő állomásunk a lagúna volt, amely Ausztráliát és Óceániát mutatja be. 

img_20150531_081429.jpg

img_1647.JPG

Ennek a világnak a legnagyobb szenzációja a kismajom-simogató volt. A bátor kismajmok kézről- kézre és vállról-vállra jártak az emberek között. Mondamom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték a barátkozást.

img_1659.JPG

img_20150524_153828808_hdr.jpg

img_20150524_154032606.jpg

img_20150524_154158323.jpg

Ezen a ponton már mindannyian kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy azt csináltuk, amit ilyenkor szoktunk: a felnőttek leültek meginni egy frissítőt, a gyerekek pedig fel-alá rohangásztak a hatalmas játszótéren. Ők általában ezt csinálják, ha fáradtak.
Miután mindenki jól "kipihente" magát, célba vettük a vizek világát! 
img_20150531_081400.jpg
Az akvárium előtt hatalmas sor állt, így azt kihagytuk, de szerencsére a pingvineket és a fókákat kívülről is meg lehetett nézni. 
Utolsó állomásként következett a halhatatlanok városa elnevezésű kínai világ, ami az én személyes kedvencem az összes közül. Ennek a résznek a kialakítása valahogy olyan, hogy az ember tényleg úgy érzi, mintha egy egészen más világba csöppent volna.
img_20150531_084257.jpg
Sok fantasztikus látnivaló van itt is, de szerintem a legeslegjobb a gyógyító sétány. Lágy zene, vízcsobogás, gyönyörű növények mindenfelé, és bármerre néz az ember, nem lehet látni semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy az ember nem egy távol-keleti kolostorban sétálgat, hanem a sokkal prózaibb Belgiumban. 

img_20150531_081215.jpg

img_20150531_081330.jpg

img_20150531_081229.jpg

img_20150531_081205.jpg

Ezen a ponton célba vettük a kijáratot, de mint kiderült, a kifelé vezető úton is akadt még bőven látnivaló. A lenyűgöző, apokaliptikus hangulatot árasztó röptető a flamingókkal, ...

img_1713.JPG

img_20150531_080854.jpg

 ... a Karibuni étterem (játszóházzal!), ami megint csak sokkal több mint egy szimpla étterem,
img_20150531_080844.jpg
img_1738.JPG
... és egy gyönyőrű andalúz kert.
img_20150531_080823.jpg
Hosszú, fárasztó nap volt, de megérte. A fáradtság és a belépőjegy ára is.

A Pairi Daiza egy gyönyörűen kialakított, igényes, ötletes park, amely távoli világokba kalauzolja látogatóit, és mellesleg állatok is vannak benne. Brüsszelből csak egy óra autóval, és minden, amire szükséged van hozzá: egy pár kényelmes cipő, naptej (ha szerencséd van), némi étel és ital, mindenekelőtt azonban sok-sok türelem embertársaid elviseléséhez.
Állatkerteket bemutató sorozatunk első részét a Maubeuge állakertről itt olvashatjátok el.

Brüsszelben az élet megy tovább

img_20160520_083618.jpg

Ma éppen két hónapja a brüsszeli terrortámadás-sorozatnak, amelyben a három elkövetővel együtt összesen 35 ember vesztette életét a zaventemi reptéren és a Malbeek metróállomáson. Az esetet mint a Belgiumot valaha ért legkegyetlenebb terrorista támadást tartják számon, ennek ellenére az embernek időnként mégis olyan érzése támad, mintha igazából meg sem történt volna. 

Március 22. után sokáig másról sem lehetett hallani. Az újságokban ez volt a vezető hír, ha beszélgettünk, mindig előjött a téma, mindenki szerette volna kibeszélni magából, amit így vagy úgy átélt. Az utcán, az állomásokon, a boltokban lépten-nyomon katonákba ütközött ez ember, a biztonságnak legalább az illúziója megvolt. Aztán szép lassan visszatért minden a megszokott kerékvágásba: a katonák sok helyről eltűntek, az újságokban már nem ez volt a vezető hír, és mi is egyre kevesebbet beszéltünk róla.

Belgiumot számos kritika érte az ügy miatt: akit érdekel ebben a cikkben elolvashatja, hogy mi volt a tizenkét legnagyobb hiba, illetve félreértés, ami a belga hatóságok számlájára írható. Brüsszel az a fajta a hely, amit nagyon könnyű nem szeretni, és azt hiszem, ezen a ponton még azok is meginogtak egy kicsit, akik eddig próbálták védeni a belgákat.

Ráadásul, ha mindez még nem lett volna elég, sikerült nekik egy rossz helyzetből még rosszabbat varázsolni, amikor alig néhány nappal a zaventemi reptér újbóli megnyitása után a légiforgalmi irányítók sztrájkba léptek. A legnagyobb belga napilap a Le Soir főszerkesztője akkor egy zseniális írásban tartott görbe tükröt a belga társadalom elé. Az Ez az ország saját maga legnagyobb ellensége című cikkben kifejtette, hogy Belgiumnak semmi szüksége terroristákra, egyedül is képes elásni magát a világ szemében.

És ezzel megint visszajutottunk a kiindulóponthoz: Belgium azért nem képes hatékonyan fellépni a terrorizmus ellen, és azért nem képes megoldani úgy általában a gondjait, mert nem egységes, mert igazából nincs is olyan, hogy Belgium. Az ország nyelvi és területi megosztottsága miatt még a legegyszerűbb problémák is hatványozódnak. Bármit is akarnak megoldani, először rendezniük kell a soraikat. Ez pedig akkora feladat, hogy nem is csoda, ha az ember gyakran úgy érzi, az ország vezetésének fogalma sincs róla, hogy kezdjen hozzá.

Az, hogy időnként azt érezzük, mintha mi sem történt volna, talán csak természetes önvédelmi reakció. Talán ez is része annak, hogy elfogadjuk a történteket, és tovább tudjunk lépni. Mert muszáj továbblépni.

Mi még itt vagyunk, az élet pedig megy tovább.

img_20160520_083630.jpg

Emlékfal a Malbeek metrómegállóban

Nigella epres-habcsókos tortája

fraisesrangees.jpg

A belga eprek non plus ultrája a wépioni eper, amely általában április közepén-végén jelenik meg az áruházak polcain. Wépion Namurtől délre található a Meuse folyó partján. Ezen a vidéken már a XVII.század óta foglalkoznak epertermesztéssel, és a mai napig sok környékbeli család ebből él. 

A wépion-i eper titka a szedése mikéntjében rejlik. Kis terjesztési hálózattal dolgoznak, ezért megtehetik, hogy az epret pontosan akkor szedjék le, amikor a legérettebb. A szedőknek hosszú körmük van, ezzel vágják le az epret a tőről, majd úgy rendezik el a kartondobozokban, hogy nem érnek hozzá magához a gyümölcshöz. A szedésre délelőtt kerül sor, még a délutáni meleg - már ha van ilyen egyáltalán Belgiumban - előtt. Azután egy helyi raktáráruházba viszik az árut, amely a La Criée de Wépion névre hallgat, és egyben aukciós házként is működik.

crieeauxfraisesdewepion.jpg

Az epret elárverezik, majd hűtőkocsikban szállítják a boltokba. Ezzel a módszerrel mindig frissen vehetjük meg, de ne csodálkozzunk, ha ennek megfelelően az ára is borsos. Ennek ellenére szerintem érdemes venni belőle, amíg tart a szezon, mert valóban nagyon finom.

És ha már unjuk önmagában, akkor süthetünk is vele, például ezt az epres-habcsókos tortát, aminek a receptje Nigella Egész évben nyári ízek című könyvéből származik. A torta tésztája nagyon érdekes és finom a tejszínhabos eperrel együtt. Valószínűleg még jobb lett volna, ha az eper harmadát összeturmixoljuk egy kis cukorral és belekeverjük a tejszínhabba egy kis zselatin.kíséretében.  A mi sütőnk éget felülről, így egy kicsit lapos lett a habcsók, de azért ropogós maradt.  

Hozzávalók:

125 gramm liszt
25 g kukoricaliszt (kukoricakeményítő, Maizena)
1, 5 teáskanál sütőpor
4 tojás
100 gramm puha vaj
300 gramm kristálycukor
1 zacskó vaníliás cukor vagy 2 teáskanál vaníliakivonat
2 evőkanál tej
50 gramm szeletelt (darabolt) mandula
3,5 dl habtejszín
25 dkg eper

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Zsírpapírral kibélelünk, vajazunk, lisztezünk két 22 cm-es szétnyitható tortaformát. (Nekünk egy van, úgyhogy egymás után sütöttük a két lapot). A vajat  cukorral habosra keverjük. A tojások sárgáját és fehérjét szétválasztjuk, és a sárgáját a cukros vajhoz keverjük. A lisztet, a kukorica lisztet és a sütőport összeöntjük és beleforgatjuk a cukros keverékbe. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a tejet, majd egyenlő részekre osztjuk a keveréket és a két formába öntjük.

A tojásfehérjéket addig verjük, amíg lágy csúcsokat nem vet (tejföl állagú nem lesz), utána fokozatosan hozzáadjuk a maradék 200 gramm cukrot. A habot a két lap tetejére kenjük és megszórjuk a mandulával.

30-35 percig sütjük, ezalatt a hab szépen megbarnul. A lapokat a formában hagyjuk kihűlni.

A tejszínt habbá verjük (Nigella nem írja, de egy kanál porcukrot tegyünk bele, ha az eper nem elég édes). Az epret felvágjuk (kicsiket félbe, nagyokat vékony szeletekre).

Az egyik lapot a piskótás felével felfelé egy tálra helyezzük, ráhalmozzuk a tejszínhabot, kissé belenyomkodjuk az epreket . A másik lapot úgy helyezzük a tejszínhabos eper tetejére, hogy a habos fele legyen felfelé.Kicsit nyomjuk meg, hogy egyben maradjon.

Spárga flamand módra -avagy itt a spárgaszezon!

spargaflamand.JPGSzezon van: itt a spárga! Tele van vele az összes bolt, a piac, van fehér, zöld és vad is belőle.

Otthon sosem készítettem spárgát, pedig zöld spárga van a kertünkben. De amint kidugta a fejét egy-egy síp, azonnal megettük nyersen-ha teljesen friss a spárga, úgy a legjobb.

Friss spárgát nehéz szerezni. Az Abattoir-on van két őstermelő flamand hölgy, akik többek között spárgát is termelnek. Többféle méretben van , meglehetősen borsos áron adják, de ennek ellenére pillanatok alatt elkapkodják a vevők. A spárga ugyanis nagyon hamar fás lesz és akkor már kevéssé élvezhető. A zöldspárga egy kicsit jobb ebből a szempontból, de a fehérnél van, hogy több, mint a fele "megy a levesbe" (szó szerint). Ennek ellenére boltban is érdemes venni, múlt héten pl. akciósan adták a Lidl-ben és kiváló minőségű volt.

 A piacon vettem egy fél kg-os csomag fehér spárgát és egy csomag zöldet. A fehér spárgát flamand módra készítettem el (ha már Belgiumban vagyunk), a zöldből spárgás tészta lett. A maradék, fás részeket 10 percig főztem sós vízben, turmixoltam 5 percig, utána pedig teaszűrőn átszűrtem. Ebből spárgakrémleves lesz holnap.

A spárga megtisztítása nem bonyolult dolog. Meg kell hajlítani, ott törik el, ahol a fás. alsó rész és a friss, felső rész találkozik. A fás részt is élvezhetővé lehet tenni, ha meghámozzuk, de én inkább a levesre szavazok.

A fehér spárgát Chili és Vanília receptje alapján készítettem el, érdemes kipróbálni, mert tényleg nagyon finom.

 

Hozzávalók:

500 gramm spárga

4 tojás

5 dkg vaj

fél csomag petrezselyem

1 citrom leve és lereszelt héja

só, bors, szerecsendió

olívaolaj

A spárgát megtisztítjuk. Olívaolajjal kikent tepsiben 180 fokon addig sütjük, ameddig aranybarna színt nem kap.

Közben a tojásokat félkeményre főzzük, kicsit folynia kell a sárgájának. (lobogva forró vízben főzöm, 6 perc kellett az L-es méretű tojásnak.)  Összeaprítjuk a meghámozott tojásokat, összekeverjük az olvasztott vajjal, a citromlével és az apróra vágott petrezselyemmel. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk bele egy kis szerecsendiót és citromhéjat. A spárgát meglocsoljuk egy kis olvasztott vajjal majd ráhalmozzuk a tojásos keveréket.

 

Na, mit hoztak a harangok?

Joyeuses Pâques, azaz kellemes húsvéti ünnepeket!


cloche-village.jpg

Mi ugyan idén itthon töltjük a húsvétot, sonkával, tojással, nyúllal, locsolással, de megesett, hogy Brüsszelben maradtunk az ünnepen.

Belgiumban nem jut olyan fontos szerep a nyuszinak, mint nálunk, mert a tojásokat nem ő, hanem a harangok hozzák. A legenda szerint Nagycsütörtökön a harangok Rómába mentek és amikor húsvét reggelén visszatértek, tojásokat szórtak szét a házakba és a kertekbe. A keresztény hagyományok szerint Nagycsütörtökön a Getsemáne-kertben az utolsó vacsorán Jézus búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. A nagycsütörtöki  esti misétől húsvét vigiliájáig csendben maradnak a harangok és az orgona, vasárnap reggel szólalnak meg újra.


harang.jpg


A tojást néha itt is festik - ha szerencsések vagyunk hagymalevéllel, spenóttal, curry-vel, áfonyával színezik, de a kevésbé természettudatosak rettenetes színű neon variánsokat is vehetnek az ünnep előtt hetekkel a szupermarketekben (sőt, egész évben), Van csokitojás is, a nagyobb példányokat általában sztaniol nélkül, celofánba csomagolva árulják , de a kisebb tojásokat itt is színes fóliában, sokféle ízben vehetjük meg. És van csokinyúl, bárány és persze harang is.  A csokitojás és egyéb apró ajándékok keresése akkor indul, amikor a harangok újra megkondulnak. Locsolás természetesen nincs divatban,  a csokigyűjtést Halloween-kor intézik....

cloche_noire_10.jpg

A nálunk tradicionális húsvéti ételeknek, a sonkának és  a kalácsnak nincs hagyománya. A sonka beszerzése az egyik legnehezebb feladat, ezt szinte mindig otthonról kell hozni. ( Aachenben vagy Luxemburgban lehet a közelben venni főznivaló sonkát). Tormához (raifort) nyersen a Carrefour hipermarketekben, ecetes és tejszínes formában a Delhaize-ben juthatunk hozzá.

Tipikus belga-francia húsvéti étel a Pâté de Pâques, ami egy főtt tojással töltött, leveles tésztában sült húspátétom, recept itt (maradék sonka is felhasználható hozzá).

12596587_1151387371568286_767838091_o.jpg

A karácsonyhoz hasonlóan ismét szerephez jut a foie gras, vagyis szó szerint fordítva a "zsíros máj", ami kacsa vagy libamájat takar, és hagyma-, füge- vagy cikórialekvárral esetleg bordói zselével fogyasztják. 

Főételként  főként báránysültet tálalnak, elsősorban zöldbabbal és újkrumplival körítik. Desszertet a cukrászdákban, pékségekben választanak-csokitojásokkal díszített profiterole-t vagy csokoládétortát, de népszerű az olasz colomba is (galambot formázó sütemény).

Üzenet Brüsszelből...

d16d800591382649c8c3178ae4bf8cab.png

 Thomas Grunzig, az RTBF újságírója szokásos heti két percében annyit mondott a Prem1ere belga rádióban, hogy  a keddi események kapcsán gondolkodott el azon, hogy hány családtagját, ismerősét, barátját nem kereste az utóbbi időben és nem mondta el nekik, hogy mennyire fontosak számára és mennyire szereti őket.

Kedden fél 9-kor éppen Charleroi-ban szálltam be a Budapestre induló gépbe, amikor két üzenet kaptam Facebook-on  a robbantásról. Aztán ki kellett kapcsolnom a telefont, nem tudtam, mi történt, csak találgattunk. Azt a két órát nem kívánom senkinek, mert a férjem Brüsszelben maradt sok barátunkkal, ismerőssel együtt...

Budapesten rengeteg üzenet várt, mindenki azt kérdezte jól vagyok-e, nem esett-e bajunk. Babonából ugyanis mindig bejelentkezem a repülőtérről, ami ugye Brüsszel-Charleroi néven jelenik meg és aki nem jártas a belga repterekben, nem feltétlenül tudja, hogy ez a "fapados" repülőtér. Időben a robbanás előtt 20 perccel jeleztem, hogy indulok haza... Régen látott barátok, ismerősök bukkantak fel, nagyon jó érzés volt, hogy ennyien aggódnak értünk... 

Budapesten azonnal hívtam a férjem, elérhetetlen volt. De a gyerekek igen, ők már Bp-n vannak és az interneten követték az eseményeket a belga osztálytársak folyamatos helyszíni tudósításaiból. Ők már tudták, hogy a férjem biztonságban van- mégiscsak jó ez a Facebook-  és utána folyamatosan néztük, hogy bejelentkeznek-e a barátok. Aki nem, arról kiderült, hogy már itthon van, de rettenetesen nyomasztó volt az egész.  

Az az igazság, hogy a négyes szintű terrorveszély kihirdetése során már valamennyire megtanultunk félni. Az iskolába mi, szülők, többé nem mehettünk be, nem lesz anyák napja, nem lesznek ünnepségek, még értekezlet sem, a gyerekek nem mehetnek kirándulni. Jogos. Eleinte féltem a boltban is, most is csak hét közben és reggel megyek, hátha akkor nem történik semmi. Fürkésztük a szembejövők arcát, egyszer majdnem szívszélhűdést kaptam, amikor az ismerős flamand patikusnő helyett egy ismeretlen férfi fogadott a gyógyszertárban és semmilyen gyógyszernek nem tudta a nevét... Nem mentem tornászni, sok ember kis helyen, nincs menekülőút.... De idővel visszatért a bátorságom, csökkent az éberség, nemcsak bennem, mindenkiben. Azt hittük, megússzuk. 

Aztán amikor egy hete közel hozzánk pisztollyal hadonászó rendőrökre lettem figyelmes, akik szemmel láthatóan vártak valakire, visszatért a félelem. Pár nap múlva kiderült, hogy a hónapok óta keresett terrorista itt élt  a közelünkben, mellesleg gyártott is pár detonátort a merényletekhez. Aztán tegnap azt is megtudtuk, hogy nem magányosan bujkált , hanem a keddi merénylők társaságában...  Ez egy békés kerület, van olyan része is, ahol bevándorlók laknak, de közel hozzájuk ott a belga középosztály. Néhány kép az elhíresült Forest-ről (Brüsszel külső kerülete)

Ez az apátság:

apatsag.JPG

Egy utcarészlet, 200 méterre a lövöldözés helyszínétől:

12873501_1057758114267628_106839026_o.jpg

Ez meg itt a Nyuszi háza, ugyancsak a környékről:

nyuszi_haza.JPG

Békés és nyugodt minden. Szeretek itt lakni.

Nem lehet és nem szabad félelemben élni. Carpe diem. 

Belgium: kis ország, nagy zűrzavar

big-19518386154.jpg

'Ez nem egy ország' - graffiti Brüsszelben René Magritte belga szürrealista festő 'Ez nem egy pipa' (Ceci n'est pas une pipe) című művére utalva

'Excusez-moi, én belga vagyok,' javítja ki a briliáns belga detektív, Hercule Poirot végtelen türelemmel mindazokat, akik tévedésből franciának gondolják. Agatha Christie jól látta: a belgákat gyakran hiszik franciának, hollandnak vagy éppen németnek (ha elég távolról nézik őket), ami már önmagában is sokat elárul magáról az országról, mint ahogy az is, hogy a világ talán egyik legismertebb belgája egy fiktív karakter, akit ráadásul egy angol írónő álmodott meg.

Tekintsük át, hogy mi okozza ezt a nagy zűrzavart. Belgium három markánsan elkülöníthető csoportra oszlik: északon élnek a hollandul beszélő flamandok, délen a franciául beszélő vallonok, keleten pedig van egy kisebb németül beszélő közösség. Ráadásul, csak hogy a helyzet még tovább bonyolódjon, az elvileg kétnyelvű, gyakorlatban viszont inkább francia főváros, látszólag minden logikát nélkülözve, szépen beágyazódik a flamand terület déli részébe.

12170518_10208009580696856_1908610442_n.jpg

Négynyelvű üdvözlőtábla Brüsszel határában

Teljes a káosz minden téren, ám úgy tűnik a népeket ez nem izgatja túlságosan. Egyszer például 541 napig nem volt kormánya az országnak. És mit tettek az emberek? Természetesen az utcára vonultak! Akkor rendezték meg ugyanis a kagyló és sült krumpli fesztivált. Még merje valaki azt állítani, hogy a belgák nem képesek egységet alkotni!

Amúgy az, hogy a világ túlnyomó részén a sült krumplit French fries-ként ismerik, a legkevésbé sem befolyásolja a belgákat abban, hogy sajátjukként tekintsenek eme kulináris mirákulumra. Annál, hogy a belgák vagy a franciák találták-e fel, már csak azt lenne nehezebb eldönteni, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás.

A belga nép egyik legcsodálatraméltóbb tulajdonsága egyébként az, hogy képesek önkritikát gyakorolni és kifigurázni saját magukat. Ez utóbbi képesség elsajátítására igencsak szükségük is volt, miután egy 58 centiméter magas pisilő kisfiú szobrát tették meg fővárosuk jelképének. A szobor - nevezzük az egyszerűség kedvéért így - mind a mai napig állandó gúny tárgya. És mit csinálnak a belgák? Ahelyett, hogy megsértődnének, ünnepélyes ceremónia keretében folyton idétlen ruhákba öltöztetik, sőt, az egyenjogúság jegyében, elkészítették a szobor nőnemű párját is, az átszellemült arccal guggolva pisilő kislányt, aki a Jeanneke Pis nevet kapta. És mivel a belga alapos nép, aki nem szereti a félmunkát, elkészült Zinneke Pis is, a pisilő kutya. Szegényt egy időre nélkülözni kellett, mert elütötte egy autó, de mostanra szerencsére visszakerült a régi helyére, így újra teljes lett ez a fölöttébb bizarr kis kollekció.

A Zinneke amúgy kóbor állatot jelent, és a tény, hogy a brüsszeliek Zinneke-ként utalnak saját magukra, megint csak a belgák sajátos humorérzékéről ad tanúbizonyságot. Különösen, ha utánanézünk, hogy honnan is ered ez a kifejezés. Nos, volt egyszer Brüsszelben egy Senne (brüsszeli dialektusban Zinneke) nevű folyó. A városban a XVI. század elején annyira elszaporodtak a patkányok, hogy a lakosok elkezdtek macskákat telepíteni a városba. Arra ekkor még nem számítottak, hogy a macskák keveredni fognak egymással, sőt szaporodnak is. Később aztán, amikor már elviselhetetlenné vált ezeknek a mindenféle jöttment, keverék cicusoknak a száma, a leleményes brüsszeliek kénytelenek voltak néhányat belefojtani a Zinnekébe. A szükség nagy úr, ahogy mondani szokták.

És, hogy miért nevezik magukat a brüsszeliek Zinnekének? A város sokféleségére, multikulturális és kozmopolita jellegére utalnak vele, ami a különböző kultúrák, nyelvek és etnikumok keveredésének köszönhető.

Brüsszel tagadhatatlanul sokszínű, a sok színnel viszont az a baj, hogy ha összekeverjük őket, akkor a végén mindig valami jellegtelen barnásszürke izét kapunk eredményül. Valahol érthető is, hogy a flamandok és vallonok nem akarnak ugyanerre a sorsra jutni, és időről időre elgondolkodnak azon, hogy talán mégiscsak jobb lenne nekik külön. Az elgondolásnak csak egyetlen aprócska hibája van: ahhoz a jellegtelen barnásszürke Brüsszel névre hallgató izéhez mind a ketten foggal-körömmel ragaszkodnak.

Belga málnatorta, avagy bavarois aux framboises

12755057_1038404212869685_779125650_o.jpg

Nem tudom magam megtagadni - végül is gasztrobloggerként kezdtem - úgyhogy most megint recept következik.A blog egyik küldetése, hogy próbálom házilag előállítani a belga specialitásokat, hogy bárki kipróbálhassa őket.

Tegnap volt a Kicsi születésnapi zsúrja, amit 4 osztálytársával közösen ünnepeltek és egy hatalmas csokoládétortát sütöttünk a lányommal a 23 gyereknek ( a szokásos viszontagságok nem maradtak el, de hasonló kalandjaimról már itt írtam).12765658_1125882180764945_1570384429_o.jpg

 

Csináltunk egy málnatortát is, egy Belgiumban és Franciaországban nagyon kedvelt  bavarois-t ('bávároá'). A bavarois tejszínes krém, amit zselatinnal szilárdítanak. Ezzel technikával készül a patisserie-kben kapható chocolatissimo vagy ez az általunk készített, néha csak framboise-nak, azaz szimplán málnának nevezett torta.Szerintem ez a két legfinomabb sütemény, amit itt ettem, és a Les tartes de Francoise tortái, amiről szintén meg fogok recept kíséretében emlékezni. 

A torta egyébként az utolsó morzsáig elfogyott, még azok a gyerekek is ettek belőle, akik a csokitortán kívül nem is kóstolnak meg más süteményt.

A képen még csokoládés tésztával szerepel, mert az eredeti receptben ezt javasolták, de második nekifutásra piskótát használtunk, és sokkal finomabb lett. Egyszerű elkészíteni, a piskótával együtt körülbelül félórás munka volt, csak arra kellett várni, hogy a piskóta kihűljön és a krém megszilárduljon. Kapcsos tortaformával célszerű dolgozni, mert akkor egyszerűen csak le kell pattintani a karikát a végén. Ha nincs ilyenünk, akkor ki kell venni a piskótát és ki kell bélelni a formát folpackkal,. Ezután beletesszük a piskótát, megtöltjük és a végén a folpackkal együtt ki tudjuk emelni a tortát.

12772948_1038404259536347_92377642_o.jpg

 

Hozzávalók egy 25 cm átmérőjű tortához:

A piskótához:

3 tojás

60 gramm kristálycukor

60 gramm liszt

A krémhez:

4 dl 35 %-os habtejszín

120 gramm kristálycukor

400 gramm fagyasztott málna

5 lap zselatin

A zseléhez

100 gramm málna

50 gramm porcukor

3 lap zselatin

A piskótával kezdünk: 160 fokra bemelegítjük a sütőt (nem légkeveréses!). A tojások sárgáját fehéredésig keverjük. Ezután habot verünk a  tojásfehérjékből: először egy kicsit felverjük a fehérjéket, majd két részletben hozzáadjuk a cukrot. Nem szabad a habot teljesen keményre verni, mert nem nő meg a piskóta ( olyan állagú legyen, mint a tejföl, amikor még nem kevertük el.) A tojáshabot beleforgatjuk a sárgájába, majd részletekben hozzáadjuk a lisztet is. A tortaformát kibéleljük sütőpapírral vagy kivajazzuk és kilisztezzük. Elegyengetjük benne a masszát, itt az a lényeg, hogy homorú legyen a teteje, vagyis ne középen legyen magas, hanem inkább egy kicsit a szélein. Kb. 15 percig sütjük. Ezután a formában hagyjuk kihűlni. 

A krémhez a zselatinlapokat ollóval felvágjuk és hideg vízbe áztatjuk. A málnát összekeverjük a cukorral és addig melegítjük, amíg fel nem olvad. Turmixoljuk, akit zavarnak a magok, passzírozza át szitán vagy egy sűrű szűrőn. Kihűtjük. A tejszínhabot a cukorral kemény habbá verjük és belekeverjük a málnapépet. A zselatint felmelegítjük-(nem szabad forralni) és a gyümölcsös habba keverjük. Ráöntjük a piskótára és 2 órára hűtőbe tesszük. (nekem ennyi idő alatt megdermedt a krémem)

A zseléhez a zselatin 0,5 dl hideg vízben áztatjuk 10 percig. A málnát a cukorral felmelegítjük, átpasszírozzuk, felöntjük 1 dl vízzel. A zselatint felmelegítjük és belekeverjük a málnalébe. Kicsit lehűtjük és a málnakrém tetejére öntjük. Visszatesszük a hűtőbe és megvárjuk, amíg a zselé megszilárdul.

 

A binche-i karnevál: a belga kisvárosban bizarr viaszmaszkokkal, vérnarancsháborúval és középkori ihletésű parádéval ünneplik a farsangot

A binche-i karnevál Belgium egyik legrégebbi és legnagyobb népszerűségnek örvendő karneválja. 2015-ben százezren látogattak el a Mons mellett fekvő kisvárosba, ahol minden év húshagyókeddjén, illetve az azt megelőző vasárnap és hétfőn, rendezik meg a farsangi mulatságokat. A karnevál legnagyobb attrakciója a fehér viaszmaszkot és díszes jelmezt viselő Gille-ek (zsilek) felvonulása, amelyre az ünnepségsorozat lezárásaként kerül sor.

6796130350_43c6364e54_z.jpg

Fotó: Sylvain Lecocq

Gille-nek lenni igazi kiváltság. Annak aki szeretne bekerülni a prominens társaságba, számos feltételnek kell megfelelnie. A Gille-ek általában 3 és 60 év közötti binche-i férfiak (fiúk), számuk jelenleg nagyjából ezerre tehető.

2249925869_81225e9ec3_z.jpg

Fotó: Jean-Michel Reghem

Öltözéküket, amelyeket szintén szigorú szabályok szerint készítenek el, kizárólag húshagyókedden viselhetik, és nem hagyhatják el benne a várost. A tunikából és nadrágból álló jelmezt pontosan 150 minta díszíti (oroszlán, csillag és korona). A hasukat és a hátukat szalmával tömik ki. Fejfedőjük fehér, a délutáni felvonulás alkalmával erre teszik fel a látványos strucctollakkal díszített kalapot. Lábukon fapapucsot viselnek. Ehhez jön még a seprűvég, amely a rossz szellemeket hivatott elűzni, illetve egy kosár tele vérnaranccsal, amellyel a látogatókat veszik célba. Az öltözék legjellegzetesebb darabja a fehér viaszmaszk, amit kizárólag egy cég készíthet és értékesíthet, és csak Binche-ben lehet viselni. A Gille-ek a jelmezüket a három hivatalosan elismert kölcsönző valamelyikétől bérlik ki minden évben.

3306364575_56fb9a5888_b.jpg

Fotó: Amy Dokken

A Gille-k húshagyó kedd hajnalán 4 óra tájban kezdenek el összetömörülni. A férfiak házról-házra járnak, mígnem szép lassan mindannyian összeverődnek. Útjukat zenészek kísérik. A helyi éttermekben reggeliznek, hagyományosan osztrigát és pezsgőt. Végül a város főtere felé veszik az irányt, ahol csatlakozik hozzájuk a parasztok rendje. A parasztok maszkja hasonló a Gille-ekéhez, öltözékük azonban kevésbé díszes. Közülük kerülnek ki a Gille-ek, így nekik is ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelniük mint nekik.

2249952119_f852e072f9_z.jpg

Fotó: Jean-Michel Reghem

A binche-i karnevál résztvevői hagyományosan rendekbe tömörülnek. Összesen 13 rend létezik. Ugyanúgy mint a Gille-ek, a többi rend tagjai is egyenjelmezt viselnek. Az tagságot esetükben is meghatározott feltételekhez kötik, és az ő öltözékeiket is szigorú szabályok szerint készítik.

2249915399_20a5d0d3ae_z.jpg

Fotó: Jean-Michel Reghem

113489127_65dca0fa56_z.jpg

Fotó: Eric Lemonne

15978229193_2d13897ff3_z_1.jpg

Fotó: vander_didier

A binche-i karnevál története nagyjából a XIV. századra nyúlik vissza, de a Gille szót először csak a XVIII. században említik. A karakter eredetét illetően kevés írásos anyag áll a művészettörténészek és a folklórkutatók rendelkezésére, de a binche-iek ezt nem bánják, mert úgy gondolják, hogy a Gille-ek érdekessége éppen a titokzatosságukban rejlik. Egyes - amúgy igen népszerű - vélekedések szerint a binche-i karnevál hagyománya a spanyol megszállás ideje alatt alakult ki, és a Gille-ek jelmezét a spanyolok korabeli viselete ihlette.

A binche-i karnevált 2016-ban február 7 és 9 között rendezik. A nagy felvonulás 7-én 3 órától indul. A Gille-eket 9-én kedden láthatjuk. A mulatság pirkadatkor kezdődik és egész estig tart. A részletes programról itt lehet tájékozódni.

süti beállítások módosítása