Híres belgák 1. Edda Kathleen Ruston, azaz......

2019. május 03. - hkatinka68

 

 audrey_4.jpg

Edda Kathleen Ruston 1929. május 4-én  született Ixelles-ben. Édesanyja, Ella van Heemstra holland bárónő Brüsszelben találkozott  Joseph Victor Anthony Rustonnal, aki az egyik angol bank belga leányvállalatának volt az igazgatója. Ruston szintén nemesi származásúnak tartotta magát: nagyanyja Stuart Mária skót királynő harmadik férjének, Bothwell Earl-jénak volt a leszármazottja.

A pár Ixelles-ben telepedett le, akkoriban ez a hely nagyon kedvelt volt a diákok, művészek és az értelmiségiek körében. Két év múlva itt született meg a kis Edda, majd a család kiköltözött Linkebeek-be.

A vidám és nagy képzelőerővel rendelkező kislányt apja Monkey Puzzle-nak becézte. Edda 5 évesen beleszeretett a klasszikus balettbe és balerinának készült.

A második világháború elmérgesítette a szülők kapcsolatát, náci szimpatizáns apja egyik pillanatról a másikra elhagyta a családot. Eddát Angliába küldték tanulni, ahol szigorú viktoriánus nevelést kapott. Anglia, Hollandia és Belgium között ingázott folyamatosan. Amikor 1939-ben Anglia hadat üzent Németországnak, anyja a bombázásoktól félve Hollandiába vitte és itt a történet belga szála véget is ér.

Ezután történt vele egy s más. Új nevet választott, apja híres rokonának, Bothwell Earl-jének a vezetéknevét vette fel, aki Joseph Hepburn névre hallgatott. Keresztnevét megtartotta, de az angol változatát, az Audrey-t használta. A civil életben viszont továbbra is Edda (Audrey) Kathleen Ruston maradt,

audrey3.jpg

 
Ugye, így már ismerős? Álom luxuskivitelbenRómai vakációSabrinaHáború és béke......

Hála a holland-angol-ír származásnak és a brüsszeli éveknek haláláig tökéletesen beszélt angolul, hollandul és franciául, sőt spanyolul és olaszul is.  Itt a bizonyíték:

 Ezt meg egyszerűen nem lehet kihagyni:

 

 Ha valaki kíváncsi rá : ez Audrey Hepburn szülőháza, Ixelles-ben, a Rue Keyenveld 48.-ban  a Porte de Namur közelében. 

 

 

Napi kisszínes: Mese a hurkáról meg a cuberdonról

 

hurka2.jpg

Pár éve már írtam a belga disznótorosról, akinek nincs kedve elolvasni, annak csak röviden: van itt véres hurka -ami boudin noir, avagy fekete hurka névre hallgat és van fehér hurka- a boudin blanc, ami húsból és valamilyen töltelékanyagból (zsemlére tippelek) készül. Eddig nincs is semmi gond, megsütjük, megesszük és megállapítjuk, hogy nem olyan, mint az otthoni, de azért jó.

Most jön a cifrábbik fele. Karácsony előtt megjelennek a boltokban  a különleges hurkák.  A fekete hurkát málnával, áfonyával, mézeskaláccsal vagy mazsolával ízesítik, a fehéret mandarinnal, körtével, calvadossal és még sorolhatnám. Mazochista vagyok, mindet megkóstoltam, legnagyobb meglepetésemre a legjobb a mézeskalácsos ( a mi mézeskalácsunkhoz hasonló speculoos kekszet darálják bele.) Elment a málnás is, a mazsolás viszont olyan édes volt, hogy nem tudtam megenni. Kifejezetten finom viszont a zöld hurka, amit káposztával töltenek.

zoldhurka.jpg

Idén is érdeklődve néztem végig a hurkás pultot, vajon mit sikerült kitalálni . A fügés véres hurka ugyanazt az élményt hozta, mint a mazsolás, jobb elfelejteni. Meglepően jó volt a pisztáciás fehér, egy 10 cm-es darabból 14 szem pisztáciát horgásztam ki.

piszt.jpg

A truffe-ös (szarvasgombás) fehérnek nagyon intenzív íze volt, nem sajnálták belőle a gombát (vagy a gombás olajat). 

Erre azonban nem vitt rá a lélek. Cuberdonos hurka.

cubhurka.jpg

 Hogy mi az a Cuberdon? A belgák egyik kedvenc cukorkája. Jellegzetes alakú, lilásrózsaszín, általában málnaízű, de mindenképpen gyümölcsös aromájú..

cuberdon.jpg

 Flamandul neuzeke, azaz "kicsi orr" a neve. 1873-ban készítette először egy gant-i patikus, gondolom, forog a sírjában, hogy híres gyógycukorkája végül egy boudin blanc-ban végzi. Belga mintára esetleg mi is megpróbálkozhatnánk egy negrós véressel..

 

 

 

Ötszáz éves hagyomány: lovas rákhalászat a belga tengerparton

A belga tengerpart északnyugati részén, Oostduinkerkében van egy kevéssé ismert hagyomány, amit az UNESCO 2013-ban felvett a szellemi kulturális örökségek listájára: a lovas garnélarák halászat.

56-3721531-14383598426d0cea6dbe064c7f9e35f1263af72270.jpg

Koksijdében a jellegzetes sárga vízálló öltözéket viselő halászok lóháton vonulnak a tengerbe. A hatalmas brabant igáslovak maguk mögött húzzák a halászhálókat, amelyekkel összegyűjtik a garnélákat a homokból. A garnélagyűjtésre másfél órával az apály előtt és után kerül sor. A halászok egy órás szakaszokban dolgoznak, a lovaknak ugyanis utána pihenniük el. A tarisznyarákokat és a kisebb halakat visszadobják, a garnélákat pedig a lovakra erősített kosarakba gyűjtik. A tevékenység a melegebb hónapokban (áprilistól októberig) a legjellemzőbb, de bármikor végezhető, amikor nincs befagyva a tenger. A fogást gyakran már a parton megsütik és így adják el.  

1280px-horseback_fishing_oostduinkerke.jpg

shrimp-fishermen-4_tcm13-11996.jpg

A hagyomány a XV. századra nyúlik vissza, amikor elterjedt volt az Északi Tenger francia és holland partszakaszain, illetve Dél-Angliában is. Ma már csak Oostduinkerkében gyakorolják, mert ez a partszakasz a legalkalmasabb erre a tevékenységre. Ez a homoki garnéla (crangon crangon) természetes élőhelye, és ezen a helyen megfelelően sekély és homokos a part.

56-3721535-143835985292be8b26e1cd4e03b3e06d5b637495b1.jpg

Jelenleg nagyjából 15 halász van, aki fenntartja a hagyományt. A tevékenység csupán hobbi számukra, elsősorban a lovak, a halászat és a tenger szeretete vezérli őket. Ahhoz, hogy az UNESCO elismerje a hagyományt szellemi kulturális örökségként, intézményesíteni kellett. Ennek köszönhetően egy kétéves gyakorlati tanfolyam elvégzése és a záróvizsga letétele után most már bárkiből garnélarák halász válhat.

56-3721533-143835984749362ddc64904ab59fc7757d8721cacd_1.jpg

A tevékenység a környék legnagyobb turistalátványossága. A júniusban megrendezett garnéla fesztivál 10000 embert vonz minden évben.

Aki szeretne nézőként részese lenni a hagyománynak, az ezen a honlapon tájékozódhat az időpontokról. (Hetente két-három alkalommal lehet megnézni, de a 2018-as időpontok még nem kerültek fel.)

1024px-statue_to_horsefishermen.jpg

A garnélából készült legjellegzetesebb fogás, ami egy belga étterem étlapjáról sem hiányozhat a tomate aux crevettes ami majonézzel kevert garnéla paradicsomba töltve.

tomate-aux-crevettes-1.jpg

Napi kisszínes: Hurrá, moziba megyünk!

testrol1.jpg

Speciális kapcsolatban vagyunk a mozi meg én, Gyerekkoromban leginkább a vasárnapi matinét látogattam, két forintért vetítették a Bob herceget,  meg a szovjet mesefilmek javát. Szigorúan az első sorban ültünk mindig, kemény lehajtható székeken, merev nyakkal, hogy jól lássunk. mögöttünk meg a néhai Haladás moziban (most Karinthy színpad) zajlott az élet... de bennünket szerencsére akkoriban a film kötött le. Ha Belmondo film ment, akkor persze inkább a filmet nézték a hátul helyet foglalók is  és sűrűn jöttek a kommentek hátulról :"Ne arra menj, lelőnek!".

Később megnyílt az Olimpia mozi, majd hanyatt estünk, olyan szép volt a Haladás után - kárpitozott székekkel, ahol még nagyjából akkor is jól lehetett látni, ha egy kétméteres tagbaszakadt férfi került elénk. Itt láttam a Ben Hurt, kb. negyedéig Az ördögűzőt meg A hegyibarlang titkát és az orosz filmművészet egyéb klasszikusait, amikor november 7-ét ilyenformán ünnepeltük, 

Aztán egyetemistaként jöttek a művészmozik, Wim Wenders, Pasolini, Bergmann filmek aztán pár év kihagyással Disney rajzfilmek, majd a Harry Potter. Meg ritka, sátoros ünnepeken a Puskin mozi. Amélie csodálatos élete -az egyik kedvenc filmem, amit kétszeri nekifutásra sikerült végignézni -kicsit keveset aludtam akkoriban.

Aztán Brüsszel. És hosszú-hosszú évekig semmi, mert követni tudom a fimet franciául, de élvezni nem.... Maradt az itthoni filmnézés, ahol francia sous-titre-rel, (felirattal) nézem a francia filmeket, így értem akkor is, amikor hadarnak (még jó, hogy gondolnak a gyengénhallókra.. meg rám is).  

A mozi hosszú ideje Budapestre maradt és a szünetekben szoktuk megnézni gyorsan, amit csak lehet. Közel az Allée és sokszor eszembe jut, amikor a gyerekek becihelődnek a kukoricával a kényelmes székekbe, hogy mit szólnának a Haladás "zsöllyéihez.."

Tegnap moziba mentünk. Itt, Brüsszelben a Vendôme-ba. Enyedi Ildikó filmjét  adták, a Testről és lélekről-t, magyarul, francia-flamand képaláírással.

testrol3.jpg

Gyönyörű film, nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen szépet. Nagyon büszke voltam, hogy a "mienk". Figyeltem a szinkront -nem volt rossz, de lehetetlen visszaadni az apró nüanszokat. 14-en váltottak rá jegyet, hétköznap, este 7-kor és a stáblistát is végignézték, anélkül, hogy bárki megmoccant volna. Nem tudom, hogy ennyire megérintette őket a film vagy itt ez a szokás, mindenesetre jó volt ez a csend..

Ami még érdekes volt ebben a belga mozizásban, azok a reklámok. Nem a fiatalabb korosztályt célozzák, hanem az időseket: Coca Cola Zero-val kínálják a nyugdíjasotthonban a bácsit, akiből tetovált, Harley-Davidsonos lesz az első korty után .  Hol van már a haverok, buli, Fanta szentháromság.. Azért ennek egy kicsit örültem, itt már legalább megértették, hogy egy bizonyos koron túl is van élet, sőt Belgium korfáját ismerve lassan ők lesznek többségben....

 

belga_korfa.gif

Közönséges, faragtlan, szolgalelkű, kapzsi: egy szóval belga

Ezek még a finomabbak azokból az inzultusokból, amiket Charles Baudelaire francia költő kétéves brüsszeli tartózkodása alatt megfogalmazott Belgiumról. „Meg kell köszönjem Istennek, hogy franciának teremtett és nem belgánakˮ állítja  abban a kéziratban, amelyet Szegény Belgium című könyvéhez készített. A könyvet végül nem adták ki az életében, viszont számtalan egyéb dokumentum fennmaradt, amelyek ékes bizonyítékai a költőn elhatalmasodott „belgofóbiának". Ebből a gyűjteményből nyílt nemrég kiállítás Brüsszelben.

Image result for baudelaire bruxelles

„Kivétel nélkül minden belga üresfejű"

Baudelaire, akiről én annyit tudok, hogy ő az egyik a bodler-verlen-rembóból (az irodalomérettségi tételei még ma is kísértenek), három évvel a halála előtt, 1864. áprilisában érkezett Párizsból Brüsszelbe. Kiábrándultan, csalódottan, betegen hagyta ott Párizst, és abban reménykedett, hogy a belga fővárosban nagyobb szerencséje lesz. A környezetváltozás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. Brüsszeli tartózkodását később „kudarcok sorozatakéntˮ aposztrofálta - nem talált kiadót és a művei sem hozták meg a várva várt sikert.

Baudelaire ezek után nem rejtette véka alá a véleményét. Keményen kritizálta Belgiumot, Brüsszelt, a belga nőket, a kutyákat, a sört, sőt még a királyt is. Brüsszelt szellemvárosnak titulálta, ami halál-, középkor- és kriptaszagot áraszt magából. Az emberek jellegtelenek, álmatag, elfelhősödött tekintettel tántorognak az utcákon. A férfiak majmok, de egyben puhatestűek is. A nők falánkok, kövérek, büdösek. Nem is nők igazán, csupán nőstények. A belgák nem értékelik a művészeteket, az irodalmat, a tudományokat. Olyanok mint a kérődzők: képtelenek bármit is megemészteni. Az arcberendezésük a birkára emlékeztet, az akcentusuk elviselhetetlen. A mosolyt még hírből sem ismerik.

Belgium olyan mint egy koszos kis utcakölyök, aki egy elegáns úr (jelen esetben Franciaország) nyakába veti magát és könyörög, hogy fogadja örökbe. Franciaországban viszont van már épp elég idióta, állítja Baudelaire, Belgiumot pedig elég lenne egyszerűen leigázni, a nőket pedig eladni a törököknek, azoknak úgyis mindegy.

Éa hogy mit szólnak a válogatott sértésekhez a belgák? Ahelyett, hogy megsértődnének, kinyomtatják őket jó nagy fekete betűkkel, szép sárga háttérre és kiállítást rendeznek belőlük!

Image result for baudelaire brussels

Sőt akad olyan belga is, aki egyenesen a védelmébe vette Baudelaire-t. Jean-Baptiste Baronian, belga író, aki Baudelaire a majmok országában címmel esszét is írt a témáról, azt állítja, hogy Baudelaire valójában önmagát és a saját létezését utálta. Mizantróp volt, aki betegesen ragaszkodott a múlthoz és a hagyományokhoz, ezért nem tudta feldolgozni azt a nagyon is liberális és haladó szellemű társadalmat, ami Belgiumban fogadta. Baronian diplomatikusan még azt is hozzátette, hogy habár Baudelaire véleményének 90%-a túlzás, azért van némi igazság benne.

Hogy mi az igazság? Döntse el mindenki maga, hogy mit gondol a belgákról. Az mindenesetre biztos, hogy nem riadnak vissza a kritikától.

 A Baudelaire >< Bruxelles kiállítás 2018. mácius 11-ig látogatható a brüsszeli városházán.

Musée de la Ville de Bruxelles 
Grand-Place
1000 Bruxelles

 

Mese a szalagavatóról, a ballagásról meg az érettségiről..

gaudeamus_igelkur.jpg

(a kép forrása: Wikimédia)

Javában zajlanak az érettségik, ilyenkor persze mindenkinek eszébe jut a sajátja. Nekem is. A József Attila Gimnáziumban érettségiztem jól, különösebb izgalom nélkül. Valóban az első nagy megmérettetés volt életemben, nem voltak előtte vizsgák, kisérettségi. Az érettségi akkoriban nem is számított, sokkal jobban féltem a felvételitől, aminek komoly tétje volt. A Műszaki Egyetem egyik hatalmas előadójában írtam az írásbelit, a szóbelire meg már az ELTÉ-n, idegenek előtt került sor,  nulla vizsgarutinnal. Enyhén (?) stresszeltem.

Persze ballagtam is. Miután 8 párhuzamos osztály volt - minimum 35 fősek - nemcsak az iskolában vonultunk hanem a Feneketlen tó körül is, hogy legyen hely a sok rokonnak, ismerősnek. Utána szerenádoztunk, ahogy illik, keresztül-kasul vonultunk Budapesten, szemerkélő esőben, amikor még csak sejteni lehetett, hogy Csernobilban történt valami.....

Szalagavatóm nem volt. Pedig nagyon szerettem voltam nagy fehér ruhában keringőzni, de éppen tatarozták az iskolát és akkor még nem volt divat külső helyszínre kiszervezni. Előtte is, utána is mindig volt, csak akkor nem. Ugrott a romantika, úgyhogy a fehér ruhára várni kellett még egy darabig.

Pár év múlva aztán jött szalagavató, ballagás, érettségi, csak más szerepben, úgyhogy kaptam szerenádot is. Fájdalmas dolgok ezek, mert minden osztállyal meghal egy kicsit az ember, jó nézni, ahogy megnőnek, de valami el is veszik örökre, soha többet nem látom őket így együtt.

Később megszülettek a gyerekeim és velük együtt sok tervem, hogy milyenek lesznek, hova járnak. Felnőnek, én meg könnyes szemmel nézem,  amint szmokingban meg fehér habosban lejtenek a színpadon. Aztán elballagnak, és tövig rágom a körmömet az érettségin meg a felvételin.

Hát nem hatódtam meg és nem rágtam tövig, csak egy kicsit. Belgiumban, ahol mindent megünnepelnek: a zöld hurkát, az epret, a chicont (cikóriát),  a karnevált... nem divat a felnőttéválást megünnepelni. Van ebben egy nagyon kicsi jó is, nem szembesülünk azzal, hogy eltelt az idő. (persze dehogynem, például amikor megjelenik a házban még egy  borotva - nehéz pillanatok ezek.) De az a "szervezett öröm" is elmarad, hogy van egy  felnőtt szép, okos gyerekünk -  elértünk idáig, megvan  az első 18 év.

Szóval itt nincs szalagavató, nincs ballagás.... Van egy rhéto-k (azaz végzősök) 100. napját ünnepelő bolondballagás, ahol jelmezekbe öltöznek a diákok. Amikor az én lányom ballagott, éppen a Vadnyugat volt a téma.. Úgyhogy a Ballag már a vén diák helyett techno szólt és elegáns kosztüm helyett rojtos bőrruhás apacslányok vonultak az utcán, öltönyös fiúk helyett pedig cowboyok kísérték őket. Év végén van még egy végzős bál, ahova a szülők nem mehetnek, legfeljebb a ruha online megrendelésében és a gyerek helyszínre történő fuvarozásában segíthetnek.

Viszont cserébe a körömrágás elmarad.  Minden félév végén vizsgáznak, minden tantárgyból kicsi koruktól kezdve. Érettségi viszont nincs, be kell fejezni az utolsó osztályt. Ennyi. Van, aki megbukik, de semmi baj, szeptemberben utóvizsgázik és simán beiratkozhat az egyetemre. Bárhova. A nagy kérdés az, hogy ott mit csinál, mert jöhet bárki, de az első szemeszter végén kegyetlen a rosta.

Hogy azért mégse legyen ilyen egyszerű a helyzet, a nagyobbik fiam az egyik brüsszeli Európai Iskolába járt, ahol ugyan szintén nincs szalagavató és ballagás, érettségi, azaz "bac" (baccalaureat) viszont igen. Az írásbeli és a szóbeli között tartottak egy "bac-bált", ahova a változatosság kedvéért szintén nem mehettünk el, de előtte volt egy kis állófogadás a Bois de Cambre-ban, konkrétan egy homokozó mellett, ahol legalább egy közös fényképre jók voltunk. Nekem kicsit  "előre iszunk a medve bőrére" érzésem volt, mert lehet, hogy az ünneplést inkább az eredményhirdetés utánra hagytam volna. Volt, akinek az is extra izgalmakat hozott, meghívót ugyanis mindenki kap, csak enyhén kínos, ha felvonul a család és nincs miért. Szerencsére az ünnepélyes aktus előtt két órával meg lehet tudni, hogy átment-e a gyerek és nem kell lógó orral távozni a helyszínről. 

Summa summarum van már egy örökké éretlen meg egy érett gyerekem, némi elveszett romantikus ábrándom meg a remény,hogy a nehezén túl vagyok. Ebben azért nem vagyok egészen biztos..

 

Napi kisszínes -"Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn nem hallatik"

 

armitrice.jpg

 Ez is egy olyan reggel, mint a többi: fél 7-kor csörög az óra  mobil, öltözködés, reggeli és irány az iskola. 10 perc alatt odaérünk a szokásos fél óra helyett, lélek nincs az utcán, néhány elszánt futót leszámítva, akik az Observatoire körül köröznek. Csak az Európai Iskola körül nagy a csődület, befutnak az iskolabuszok, az autós szülők, lassan kezdődik a tanítás. De az iskolát elhagyva újra a néma csend, hiszen itt még a kutyák sem ugatnak. (hangszálműtéttel intézik el a problémát)

November 11. munkaszüneti nap Belgiumban, a jour de l'Armictice, azaz a fegyverszünet napja . A világháborút lezáró compiègne-i egyezményt 1918-ban ezen a napon írták alá és Belgiumnak az antant tagjaként van mit ünnepelnie. Ahogy Nagy-Britanniának, Írországnak, Franciaországnak is (Olaszországban ez november 4., mert a padovai egyezményt aznap írták alá).... de nem ünnep Németországban, Ausztriában, nálunk.. Úgyhogy az európai intézményekben ma munkanap van, az Európai Iskolában pedig tanítás. Miközben Brüsszelben zárva vannak a boltok, ritkábban járnak a buszok, a villamosok, a belgák meg délig alszanak (tényleg későn kelők...).

Irány az egyetem! - avagy hogyan tanuljunk tovább Belgiumban...

 

egyetem.jpg

Ma hirdették ki a magyar felvételi ponthatárokat és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy írnék a belga egyetemekről, elsősorban az itt élő magyaroknak segítségül, de hátha akad jelentkező, aki otthonról próbálkozna. Leszögezem, ez most nem egy teljes körű ismertető lesz és bárki, aki kedvet kap, nézzen utána részletesen a felvételi eljárásnak, feltételeknek.  Amiért esetleg fokozottan  érdekes lehet a téma: a beiratkozás szeptember 30-ig tart, tehát erős francia vagy flamand tudás birtokában más országból is lehet ide jelentkezni. Most csak a francia nyelvű oktatással foglalkozom, mert a flamand egyetemekről azontúl, hogy erőteljesen szorgalmazzák a felvételi vizsga bevezetését, nincsenek tapasztalataim.

Kezdjük a legfontosabbal: felvételi vizsga általában nincs, illetve ha van is, az egy belépő teszt, amit a beiratkozáshoz meg kell írni, de valódi tétje nincs. Az építész szakon illetve a művészeti iskolákban, vannak rajz stb. felvételik, de ezeket inább alkalmassági vizsgának tekinthetjük. Belgiumban nincs érettségi vizsga, ezért itt a jelentkezés feltétele a középiskola sikeres befejezése. (mivel  az utóvizsgákkal elég bőkezűen bánnak, az is előfordulhat, hogy a szeptemberi sikeres utóvizsga után simán jelentkezhet valaki egyetemre.) Az érdemjegyeknek nincs jelentősége. Külföldről érkező vagy az itteni magániskolákban tanuló diákok esetében kérik az érettségit, erről hiteles fordítást kell készíttetni. Be kell nyújtani a születési anyakönyvi kivonatot, általában az eredetihez ragaszkodnak (a magyar születési anyakönyvi kivonathoz szerencsére nem kell fordítás, mert eleve franciául is rajta van a szöveg.). Ha van DALF C1 vagy C2 nyelvvizsgabizonyítvány, azt is mellékelni kell, ellenkező esetben év közben kérik, hogy tegyen le a hallgató egy francia nyelvvizsgát. Nyelvvizsga híján érvényteleníthetik az egész tanévüket. Annak ellenére, hogy pl. a fiam francia nyelven érettségizett, őt is kötelezték a vizsgára, ez alól csak azokat a diákokat mentik fel, akik belga, francia nyelvű oktatásban vettek részt (azt nem tudom, hány évet kell ott eltölteni). 

A beiratkozáshoz ki kell tölteni egy jelentkezési papírt, ezzel be kell menni az egyetemre a felvételi irodákba, ahol átnézik illetve adnak egy számlaszámot, ahová át kell utalni a tandíjat. Ez egyetemenként változik: az ULB-re (Université Libre Bruxelles) például egységesen 835 euro egy tanévre (tehát az első két szemeszterre), részletekben is fizethető. Főiskolákon 500-600 euro körüli összegre számíthatunk.

Kicsit problémásabb azokra a szakokra bekerülni, ahol kvóta van, itt ugyanis van egy meghatározott keretszám a belga hallgatóknak (résident) és egy külön keret az egyéb országokból érkező (non-résident)  felvételizőknek. (ez az összes rendelkezésre álló hely 30%-a, állatorvosoknál a 20 %-a). Ezt a szabályt 2006-ban vezették be, mert a belga képzés jóval olcsóbb volt, mint a francia, illetve gyakorlatilag mindenkit felvettek ezért rengeteg francia végezte Belgiumban az egyetemet.

Ezek a szakok: kinezoterapeuta, orvos, állatorvos, pszichológus, gyógypedagógus-logopédus, fogorvos .

Ki számít résident-nek? Nem szükséges hozzá a belga állampolgárság, de meghatározott feltételeknek kell megfelelni: a felvételiző meghatározott ideje tartózkodjon Belgiumban, az egyik szülője, gyámja, házastársa legalább 6 hónapja Belgiumban dolgozzon és fizessen adót. Figyelem: a nevelőszülő nem minősül rokonsági kapcsolatnak, amennyiben nem történt adoptálás. Végig kell olvasni alaposan az összes kritériumot, ha kell, többször is bemenni a felvételi irodába (időpontot kell kérni), mert ha a dosszié hiányos, akkor elutasítják a felvételt. A jelentkezések határideje általában szept 15-30., de  a kvótás szakoknál ez a non-résident jelentkezők számára már augusztusban zárul. Ha a non-résident jelentkezők száma meghaladja a keretszámot, akkor a  a jelentkező egy sorsoláson vesz részt, tehát azon múlik a felvétele, hogy mennyire szerencsés.

Ezeken a szakokon kötelező egy orientációs teszten résztvenni, ami 6 területet érint: matematikából, fizikából, kémiából, biológiából, franciából és angolból kell tesztet írni. Tulajdonképpen nincs tétje, de aki nagyon gyenge eredményt ér el, az igen nagy valószínűséggel nem tudja elvégezni az első tanévet. Az egyetemek valamennyi tantárgyból tartanak előkészítőt, az előző évi teszteket és ezek megoldásait megtalálhatjuk az egyetemek (pl. az ULB) honlapján. A teszteket július illetve szeptember elején lehet megírni (természetesen nem ugyanaz a kettő), és mivel központi tesztről van szó, Brüsszelben vagy több vidéki városban is írhatnak tesztet a jelentkezők, bármelyik belga egyetemre.

A belga egyetemek egyébként előkelő helyen állnak a világ legjobb egyetemeinek rangsorában, a leuveni egyetem pélául a 61-70.. a rangsorban.

Ha a beiratkozást lebonyolítottuk, már csak szállást kell keresni. Legközelebb egy igazi belgaság jön : a kot, avagy hol laknak a diákok?

Napi kisszínes: Monsieur Dubois, De heer Peeters és Madame Diallo

coca_francia.jpg

A múltkori EB-s poszthoz keresgéltem a leggyakoribb belga családnevek között, így lett Pierre Dubois a belga átlagszurkoló, noha még az első 10-ben sincs bent a Dubois ('Düboá). Azért tetszett meg, mert az első francia nyelvkönyvemben Dubois-ék, vagyis "Erdeiék" voltak a főszereplők.

Igazság szerint, ha egész Belgiumot nézzük kiütéssel nyernek a flamand családnevek, az első 10-be nem is került be vallon eredetű név. A legtöbben 32.417-en a Peeters-t viselik, Flandriában is ez a név nyer, ahol természetesen csak flamand nevek vannak az első 10-ben. A Peeters név jelentése : Peter fia, ez a vezetéknév-képzés nagyon jellemző a flamandokra. Wallóniában a Dubois az első 9.577-tel, itt szintén vallon (francia) nevek az egyeduralkodóak a lista első 10 helyén.

Brüsszelben viszont nagyon érdekes a helyzet. Nézzük az első 10 nevet:

1. Diallo      2.155

2. Bah        1.244

3. Jansens   1.084

4.  Peeters    977

5.  Dubois      946

6.  Nguyen     925

7.  Barry        847

8.  Jacobs      804

9.  Mertens     798

10. Martin       750

A listát vezető első két név Nyugat-Afrikából ered, Szenegálban és Malin gyakori és az az oka a viszonylag magas számnak, hogy ezekben az országokban nagy közösségek viselik ezt a vezetéknevet. (kasztokra illetve foglalkozásokra utal :pl. a Bah "kecskét" jelent, jellemzően a pásztoroknál gyakori).Ugyanez a helyzet a vietnámi közösségben a Nguyen-nel.

A keresztnevek esetében nem találtam statisztikát a leggyakoribb női és férfi nevekről, de itt egy ábra a listavezető nevekről a 2014-ben született gyermekeknél Brüsszelben és Charleroi-ban. 

2014.jpg

A Coca-cola "neves" kampányában 150 név került fel a kólás üvegekre, az 1983-2000 született gyermekek keresztnevei alapján választották ki a leggyakoribbakat. A cégnek gondot okozott, hogy az egyik leggyakoribb férfinevet, a Mohamed-et feltegyék-e az üvegekre. Végül is a muzulmán közösség vezetőinek tanácsára nem került fel a név a palackokra, de később kitalálták azt az opciót, hogy bárki, akinek max.12 betű a keresztneve, nyomtathatott magának címkét.

Öt belgából négy szereti a keresztnevét, ezzel Európában az utolsó helyre szorultak elégedettség tekintetében (Írország a listavezető, ott az emberek 94 %-a szereti a nevét). Viszont ők örülnek a legjobban, ha egy dalban meghallják a saját keresztnevüket, ami annyira egyébként nem lelkesíti az európaiakat.

A belga monszun, avagy milyen időnk lesz ma?

vihar.JPG

Nálatok milyen idő van?- kérdezte jó 10 évvel ezelőtt minden egyes alkalommal, amikor felhívott bennünket, Belgiumban élő rokonunk. Akkoriban Budapesten éltünk és ugyan voltak kisebb-nagyobb hidegek-melegek itthon is, de nem foglalkoztatott különösebben a téma. Nem is értettem, miért kerül szóba folyamatosan az időjárás, de Belgiumba költözvén minden világos lett. 

esik.JPG

Első és legfontosabb szabály: ha eláll az eső, azonnal ki kell menni a szabadba. Könnyen megtörténhet, hogy erre napokig nem lesz lehetőségünk, úgyhogy meg kell becsülni minden egyes esőmentes pillanatot. Alapvető felszerelés az esernyő és a jó minőségű esőkabát. Olyannyira, hogy nekem már vitorlás kabátom van,(életemben nem jártam vitorláson) mert a sok víz ellen ez bizonyult a legjobbnak.

Lassan 2 hete esik. Volt kis szemű-nagy szemű eső, esett ferdén, függőlegesen, vízszintesen, jegesen. Lesz ez még rosszabb is, a rekord, amit itt megéltem, 41 nap folyamatos eső volt....

Az első néhány évben még igaz volt, hogy hűvös a nyár, de cserébe  enyhe a tél. Havat nem is láttunk, legalábbis az Ardennekbe kellett menni érte. Aztán  a rövid, forró nyárhoz hideg, havas tél társult, ami néha alaposan feladta a leckét a helyi erőknek: kevés a hókotró, hómunkásról meg szerintem nem is hallottak. A hótaposót legfeljebb a síelni járók ismerték, hólapátot is csak képről, úgyhogy amikor leesett az első igazi hó, ilyen megoldások születtek az eltakarítására:

Egész Brüsszel lebénult, szánkón húztuk haza a karácsonyfát meg az élelmet, nem indultak a repülők, de igazi, havas karácsonyunk volt. A következő évben vettem hólapátot, sót, azóta is ott állnak érintetlenül, lassan 5 éve. Esik egy-két pihe, az Ardennekben több is, de a szánkó ott porosodik évek óta a garázsban.

Néha egy nap alatt felvonul a négy évszak: eső, napsütés (madár csicsergés), jégeső, hó (varjú károgás). Egy kis ízelítő a jégből....

 

Azt elég régóta tudjuk, hogy Magyarországot nagyon súlyosan érinti a globális klímaváltozás. De Európában nem mi vagyunk az elsők. Az ENSZ jelentése alapján az bizony Belgium.....

Azért ez a sok eső erősen rányomja a bélyegét az ember hangulatára. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh   is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.

van_gogh_potato_eaters.jpg

Provence-ban meg ilyeneket:

Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk.

De ne csüggedjünk, jön a 30 fok és az sem mellékes, hogy ilyen Brüsszel by night (este 9-kor készült a kép)...

bxl_este.JPG