Szombaton a piacon a kedvenc árusom asztala tele volt szentjánoskenyérfával. Mármint a hüvelytermésével, de nem gondolnám, hogy bárki is használná egy piaci vásárlásnál a pontos növényszervezettani meghatározást. A franciák  a termést egyszerűen caroube-nak nevezik, a fát meg pain de Saint Jean-nak, Gondolkodtam, hogy veszek párat, de eszembe jutott egy régi reformkonyhás próbálkozásom, amikor karobporral sütöttem és gyorsan elvetettem az ötletet. A fa nevét egyébként Keresztelő Szent János-ról kapta, aki fel akart készülni a Messiás eljövetelére, ezért elvonult a világtól. "Teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt eledele". (Máté evangéliuma 3.4) A sáska fordítási hiba, valószínűleg sáskafát jelent, az arabok így nevezik a szentjánoskenyérfát, mert a szétnyíló hüvely a sáskához hasonlít. (Az már csak hab a tortán, hogy ez az egyik fa, amit Palesztinában nem rágtak le a sáskák). Több helyen is utalnak rá a Bibliában, például a tékozló fiú történetében: éhínség idején ezzel etették a disznókat. 

Püthagorasz babjaként is emlegetik, aki állítólag nem szívlelte a lóbabot és óva intett mindenkit a fogyasztásától. dehogy a szentjánoskenyérfa hogy kerül ebbe a történetbe, az továbbra is rejtély.

Főleg mediterrán területeken terem, akár 20 m magasra is megnő és kétlaki, ez azt jelenti, hogy a porzós és a termős virágok nem egy növényen helyezkednek el, hüvelytermést csak a "női" egyedek hoznak. 

És hogy jön ide a karát? A hüvelyben 10-15 kicsi mag van és az ókorban egy ilyen mag súlyát tekintették egy karátnak. A szentjánoskenyérfa neve görögül "keration", innen jön a név (egyébként kicsi szarvat jelent) Persze, volt ennek a termésnek többféle variánsa is, úgyhogy államonként változott, hogy hány mg egy karát, de végül úgy döntöttek, hogy a trójai mag legyen az etalon és ettől fogva egy karát súlya 205mg lett. Aztán 1907-ben a metrikus rendszert használó országok úgy határoztak, hogy legyen inkább kerek szám és azóta egy karát egészen pontosan 200 mg. A 24 karátos arany a tiszta aranyat jelenti, ebből nem lehet ékszert készíteni, mert túl lágy. Az ékszerészek ötvözetekkel dolgoznak, ezüstöt vagy rezet kevernek az aranyhoz és attól függően, hogy mekkora az arany %-a az ötvözetben, beszélünk 18 vagy 14  stb. karátos aranyról.

Ha valaki olthatatlan vágyat érez, hogy megkóstolja, az Abattoiron biztosan talál. Inkább a nyers, "rágcsálós fogyasztást javasolnám, a magokból meg összerakhatunk 24 karátot.  Bár a karobot, a megszárított, megőrölt magokat a    le cacao du Vieux Monde-nak is nevezik (azaz a "régi világ kakaójának".), azért én inkább maradok az új világ kakaójánál...

Írtam már, hogy a kémiához egy kicsit jobban értek, mint az átlag. Tanár vagyok ugyanis. Egy ideje nem tanítok, de azért még mindig sokat álmodom arról, hogy ott állok megint a gyerekek előtt. Az egyik leggyakoribb mondat, ami akkoriban elhagyta a számat az "És most vegyétek elő a periódus rendszert!" volt. Benne volt a négyjegyű függvénytáblában, az összes kémia könyvben, ott díszelgett a kémia tanterem falán. Nélkülözhetetlen és mindent el lehet magyarázni a segítségével. Közeli hozzátartozóm szerint neki inkább a rémálmaiban szerepel...

A periódusos rendszer alapjait Dmitrij Ivanovics Mengyelejev fektette le. Mengyelejev 1834-ben született a szibériai Tobolszkban egy később elszegényedett értelmiségi családban, de olyan tehetségesnek bizonyult, hogy egészen a Szentpétervári Egyetem tanszékvezetői székéig jutott. Volt közben egy kis tüdőbaj, ez-az, de viszonylag egyenes volt az út.

1867-ben adta ki A kémia alapelvei című nagyszabású munkáját. Az elemeket növekvő atomtömegük szerint rendezte és észrevette, hogy kémiai és fizikai tulajdonságaik periodicitást mutatnak. Periódusos rendszere vízszintes sorokból, az ún. "periódusokból" és 8 függőleges "csoportból" áll. Akkoriban összesen 60 elemet ismertek, de Mengyelejev a táblázat alapján olyan elemek létezését is megjósolta, amelyeket a későbbiekben fedeztek fel. A nemesgázok nem szerepeltek a rendszerben, de ezeket az 1890-es években gond nélkül be tudták illeszteni. Ez Mengyelejev 1904-es periódusos rendszere:

Vele egyidőben a német Meyer is ugyanezekre az eredményekre jutott, a két tudós között viszont alapvető különbség volt: Mengyelejev ki merte mondani, hogy a periódusos rendszer törvények szerint épül fel, Meyer viszont meghagyta azt a lehetőséget, hogy ez csak a véletlenek játéka.

A mostanában használatos periódusos rendszer az elektronszerkezetet veszi figyelembe, nem az atomtömeget. Jelenleg már 118. elemet tartalmaz  az utoljára felfedezett oganesszon-nal együtt. 

Nyugaton egyébként sokáig nem fogadták el Mengyelejev eredményeit, "orosz miszticizmusnak" tartották. 1875-ben viszont felfedezték a galliumot, amelynek létezését és tulajdonságait az orosz tudós előre megjósolta, ezután már lelkesen ünnepelték.

Emellett még felfedezte a gázok kritikus hőmérsékletét - ez az a hőmérséklet, ami felett a gázokat nem lehet cseppfolyósítani. Felismerte az általános gáztörvény alapjait - vagyis mi az összefüggés a hőmérséklet, a nyomás és a térfogat között. Önmagában megért volna ez is egy Nobel-díjat. Csak egy kicsit túl hamar történt...

Felfedezett egy füstnélküli lőport, lefektette az orosz szódagyártás alapjait. Segített feltárni a donyecki kőszénmezőket, ha már beleásta magát, kidolgozott egy eljárást, amivel meg lehet határozni az ásványi szenek fűtőértékét.

1887-ben egyedül szállt fel egy léghajóval, mert szerette volna a napfogyatkozást lefényképezni. Annak ellenére, hogy semmit sem tudott a léghajó működéséről, mégis sikeresen földet ért,

Magánélete egy kicsit zűrös volt. Kétszer is megnősült, második feleségét, aki művészeti tanulmányokat folytatott, egészen Rómáig követte, ahol megfenyegette,  hogyha nem lesz az övé, a tengerbe ugrik. Igazán nagy kár lett volna érte, ezt nyilván a lány is megértette, mert négy gyermekük született.

1907-ben február 2-án halt meg, akkor már hat éve létezett a Nobel-díj. Háromszor is felterjesztették, de nem kapta meg. Nobel úgy rendelkezett, hogy az előző év legjelentősebb eredményét kell díjazni, ennek a kritériumnak Mengyelejev nem felelt meg. De egy szabály szerint az is lehetséges, hogy egy olyan felfedezést díjazzanak, amelyre az elmúlt évben sokan tudtak építeni. Sajnos, Cannizzaro-t, aki az atomtömeget definiálta, nem jelölték és úgy ítélték meg, hogy nélküle Mengyelejev sem ment volna semmire, ezért ő sem kapta meg a díjat. Ez azóta is a Nobel-díj történetének egyik szégyenfoltja.

A periódusos rendszer 1955-ben felfedezett 101-es rendszámú elemét a tiszteletére nevezték el mendeléviumnak. A Hold egyik krátere szintén róla kapta a nevét. 

Ma 200 éve született Görgey Artúr tábornok, akit  a világosi fegyverletétel kapcsán régen szimplán hazaárulóként emlegettek, de ma már szerencsére jóval árnyaltabb a kép. A történelemhez nem értek igazán, a kémiához kicsit jobban és egy dologban biztos vagyok: jó vegyész volt. Kortársai szerint az egyik legjobb akkoriban, nemcsak Magyarországon, hanem Európában is.

Valójában sosem készült katonai pályára, de elszegényedett nemesi család sarjaként 14 évesen más választása nem lévén egy utásziskolába került, ahol 12 és háromnegyed évet töltött el. Apja halála után úgy döntött, hogy elég a katonásdiból és a természettudományok, azon belül is a kémia felé fordult az érdeklődése: a prágai egyetem vegyész tagozatán kezdett tanulni a híres Redtenbacher professzor mellett.  Rendkívül kitartó, szorgalmas, intelligens diák volt, aki szűkös anyagai keretei miatt nélkülöző életmódot folytatott:

"több, mint 6 esztendő óta hozzá vagyok szokva,vacsorára semmit, reggelire pedig egy darab kenyeret enni"

Annyira tehetségesnek bizonyult, hogy oktatója tanári állást szerzett neki a lembergi egyetemen.

1847-ben nagy kutatásba kezdett, a kókuszdió természetes zsírsavait kezdte el tanulmányozni.

Kimutatta a kaprin- és a mirisztinsavat a kókuszdióolajban. Történelmi munkákban neki tulajdonítják a pichurinsav-felfedezését, de ezt akkor már laurinsavként leírta egy francia tudós, aki  a babérolajból izolálta a vegyületet. Görgey csak azt fedezte fel, hogy a kókuszdióolajban is jelen van ez a sav. Ennek köszönheti a  kókusz jellegzetes "szappanízét".

A lembergi egyetemi állást végül nem fogadta el, hazament inkább nagynénjéhez Toporcra és kémiai ismereteit a mezőgazdaságban akarta kamatoztatni. Emellett el akart mélyülni a magyar nyelvben is, amit akkor még nem beszélt igazán jól. 1848-ban Eötvös József felkereste és állítólag egy vegytani tanszékvezetői állást ajánlott fel neki, amit aztán mégsem nyert el. A sors, vagyis a szabadságharc közbeszólt, a többi meg már történelem. Damjanich tréfásan "Patikáriusnak" hívta, Kossuth pedig tartott tőle, hogy borozgatás közben "egyszer még megéteti".

A szabadságharc leverése után Klagenfurtba száműzték, ahova 1851-ben  egy díszes oklevelet és 40 pengőforintot hozott a posta. Az okiratban arról értesíti a Császári és Királyi Tudományos Akadémia, hogy kitüntetik és dicséretben részesítik A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól című kémiai értekezését.

Klagenfurtban barátai szereztek neki egy tanári katedrát, de ezt Bécs nem engedélyezte, úgyhogy először egy szeszégető-,  majd egy gázgyárban helyezkedett el vegyészként.

A kiegyezés után hazatért, de nem vett részt a magyar tudományos életben. A képzett vegyész idejét kertészkedéssel múlatja, ellentétben Kossuth-tal, aki politikusból amatőr természetbúvárrá avanzsál.

90. születésnapján a Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szakosztálya "az első  magyar chemikust" ünnepelte személyében, aki időtálló szakmai értekezéssel jelentkezett. Baráti társaságában egyébként végig jelen vannak a kor neves kémikusai: Than Károly, Lengyel Béla, de ugyanilyen jó viszonyt ápol Mikszáth Kálmánnal és Herczegh Ferenccel is

Görgey, akkor már Görgei Artúr (aki egy új divatot követve az "archaikus"-y-t i-re cseréli) 98 évesen halt meg. Pályájáról így nyilatkozott.

 "Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chémiai tanúlmányaimnak köszönöm." 

Én tegnap majdnem láttam. De aztán csak egy kicsi kék bújt elő az égből, ami hetek óta  a szürke ötven árnyalatában pompázik. 

A belga Royal Meteorological Institute jelentése szerint több, mint 80 éve nem volt ilyen sötét decemberünk Brüsszelben, mint 2017-ben.  Egész pontosan 10 és fél órán keresztül láthattuk a Napot szemben az ilyenkor szokásos kb. 45 órával szemben. 1934-ben még ennél is egy kicsit rosszabbul jártak a belgák, akkor mindössze 9 és fél órát sütött a nap. 

Hogy még tetézzük a bajt, az ilyenkor szokásos 80 mm csapadék helyett 130 mm esett, úgyhogy túl sokat nem jártunk az utcán. Marokszám esszük a D-vitamint, muszáj pótolni, de a kedélyállapotunkon nem sokat segít. Szürke és még szürkébb.

A legnehezebben a klímát szoktam meg itt. Azzal, hogy nem olyan forró a nyár, mint nálunk, ki tudtam békülni, bár tavaly itt is megdőlt a melegrekord. Havat már nagyon szeretnék, de tudom, hogy azonnal lebénulna a város, úgyhogy anélkül is ki fogom bírni. De a sok eső, a fény hiánya..... ezt nagyon nehéz megszokni. Még az is depressziós lesz, aki egyébként nem hajlamos rá.

De mégis mit lehet tenni ilyenkor? Nemrég olvastam egy interjút Mérő Lászlóval, aki azt mondta, hogy a boldog élet  igazából három pillérre épül: több legyen a pozitív gondolatod, mint a negatív. Legyen olyan munkád, aminek értelme van . És legyen valami, amiben el tudsz mélyedni. Ha jól belegondolok, az összes depressziót megelőző-túlélő praktika erre épít.

 Amikor kezd nagyon rossz kedvem lenni, akkor sütök valamit : egy olyan süteményt, ami szép emlékeket ébreszt (nagymama receptje vagy amit csak egyszerűen szeretünk.)

Esetleg kenyeret -ezt  az illata miatt. Gondoljunk csak az aluljáróban található pékségek egyik "trükkjére" -némi vaníliaaromát fecskendeznek a levegőbe, amitől azonnal megkívánjuk a vaníliás-fahéjas süteményeket és otthonos érzetet kelt. A mézeskalács  illatát is nagyon szeretem, de az annyira a télhez kötődik, hogy ilyenkor inkább kihagyom

Jó ötlet pár cserép tavaszi virágot venni, a jácint illata vagy egy csokor tulipán behozza a tavaszt a lakásba. 

Az is segíteni szokott, ha gyorsan megcsinálok valamit, amit halogattam idáig -rendbeteszek egy fiókot, megírok egy levelet, .... valamit, amivel kicsivel előbbre jutok.

Sport. Már 20 perc séta után fokozódik az endorfin termelés, amit sokan boldogsághormonként emlegetnek, úgyhogy ilyenkor rendszeresen járok edzeni.

Aki szereti a gyógyteákat, igyon orbáncfűteát (csak óvatosan, mert bizonyos betegségek esetén ellenjavallott), jól oldja a feszültséget.

Ami az elmélyedést illeti, ilyenkor előveszem a szakácskönyveimet és úgy olvasom őket, mint a regényeket,  14 éves korom óta ez a legjobb kedélyjavítóm, úgyhogy mindenki nézzen hobby után sürgősen.

Vagy  költözzön melegebb éghajlatra. Mint szegény Van Gogh, aki az első képet Niemen-ben festette tőlünk 150 km-re, hasonló klíma mellett.

Ezt viszont Arles-ban, Provence-ban. 

Azért van egy kis különbség...

Január 12-ét írunk, de a Nap idén még nem bukkant elő, félek, hogy ebből megint rekord lesz...

Anya ült az asztalnál és vasalt. Közben meg mesélt: a Piroskát, a Hamupipőkét, a Hófehérkét meg a Jancsi is Juliskát. Úgy hallgattuk, mintha életünkben először hallottuk volna, pedig legalább százszor elmondta már. Ugyanúgy, mert ha bármit is kihagyott vagy változtatott, azonnal szóltunk, hogy nem így van.

Szemünk se rebbent, hogy a farkas tarajos zápfogával valószínűleg felaprította Piroskát és a nagymamát -nem anakonda volt, hogy egészben nyelje le - hogy a gyomrában ott a pepszin meg a sósav, ami biztos nem tett jót nekik. Hogy Hamupipőke mostohatestvére szisszenés nélkül vágta le a lábujjait, hogy beleférjen a topánkába és patak vér folyt mindenütt. Hogy Hófehérke  légútjai nyilvánvalóan elzáródtak az almától és csoda, hogy a kómából hipp-hopp feléled.. Jancsi és Juliska apja pedig gondatlan veszélyeztetés miatt bizonyára  a bíróságon kötött volna ki, Nem,  ezek a legkevésbé sem érdekeltek bennünket.

Ahogy a gyerekeimet sem. Ők is ezeket a meséket hallgatták és nem féltek, legfeljebb azon ábrándoztak, hogy a mézeskalácsházikóban volt-e rágó is és túrórudiból volt-e a kerítés. 

Pszichológusok és szülők vitatkoznak arról folyamatosan, hogy károsak-e a Grimm-mesék, hiszen tele vannak véres eseményekkel. Az én mesekönyvem, amit 1970-ben adtak ki, állítólag már egy finomított verzió volt, de mostanra annyira átírták a meséket, hogy lassan rájuk sem lehet ismerni. A nagymama bebújik a szekrénybe a farkas elől, Piroska meg egyszerűen elszalad a vadászért, aki bumm... lelövi a farkast. Semmi hasfelmetszés...

Mostanában elég sokat olvastam a Grimm mesék hátteréről, de igazából azonkívül, hogy híres a mesegyűjteményük, nem sokat tudtam a Grimm fivérekről. 

Jacob Grimm éppen ma 230 éve született Hessen-ben.Testvérével Wilhelm-mel - akivel együtt szokás emlegetni -  jogot végeztek, majd a német nyelvtannal kezdtek el foglalkozni. Jacobot tartják az első német tudományos nyelvtan megalkotójának, a  grimmi hangtörvények képezik a nyelvcsaládelmélet alapjait, Elkezdték a német nyelv nagyszótárának a kidolgozását is, de ez olyan hatalmas munkának bizonyult, hogy Wilhelm csak a D, Jacob pedig az A, B, C és E kezdőbetűs szavakat tudta befejezni haláláig. Emellett Jacob "csak úgy" egy barátja miatt megtanult szerbül és lefordította az első szerb nyelvtant németre.

Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a fivérek Petőfit a világirodalom öt legnagyobb egyénisége között tartották számon. (az illusztris névsorban rajta kívül Homérosz, Dante, Shakespeare és Goethe kapott helyet).

Mégsem a német nyelvészet terén végzett tevékenységük, hanem mesegyűjteményeik tették híressé őket. 1805-ben kezdték gyűjteni őket és 1811-től folyamatosan kiadni. Több mesének is megpróbálták megfejteni a hátterét ,például a Jancsi és Juliska történetének egy korabeli gyilkosságot rekonstruáltak.  (hosszú évek múltán kiderült, hogy az egész egy blöff, de addigra már Japánban is megjelent a történet fordítása).A Hamupipőke forrását is megtalálták.  Piroska és a farkas Kínába is eljutott, bár eleinte feltételezték, hogy egy kínai mese az őse.A Csipkerózsika eredeti története pedig szigorúan 18+-os tartalom, ezt több másik mesével együtt a francia Perrault jegyezte le először.

Ha valaki szereti az egészen vad elemzéseket a mesék szexuális hátteréről, az olvasson Bruno Bettelheim-et. Szegény Grimmék biztosan forognak a sírjukban........

Speciális kapcsolatban vagyunk a mozi meg én, Gyerekkoromban leginkább a vasárnapi matinét látogattam, két forintért vetítették a Bob herceget,  meg a szovjet mesefilmek javát. Szigorúan az első sorban ültünk mindig, kemény lehajtható székeken, merev nyakkal, hogy jól lássunk. mögöttünk meg a néhai Haladás moziban (most Karinthy színpad) zajlott az élet... de bennünket szerencsére akkoriban a film kötött le. Ha Belmondo film ment, akkor persze inkább a filmet nézték a hátul helyet foglalók is  és sűrűn jöttek a kommentek hátulról :"Ne arra menj, lelőnek!".

Később megnyílt az Olimpia mozi, majd hanyatt estünk, olyan szép volt a Haladás után - kárpitozott székekkel, ahol még nagyjából akkor is jól lehetett látni, ha egy kétméteres tagbaszakadt férfi került elénk. Itt láttam a Ben Hurt, kb. negyedéig Az ördögűzőt meg A hegyibarlang titkát és az orosz filmművészet egyéb klasszikusait, amikor november 7-ét ilyenformán ünnepeltük, 

Aztán egyetemistaként jöttek a művészmozik, Wim Wenders, Pasolini, Bergmann filmek aztán pár év kihagyással Disney rajzfilmek, majd a Harry Potter. Meg ritka, sátoros ünnepeken a Puskin mozi. Amélie csodálatos élete -az egyik kedvenc filmem, amit kétszeri nekifutásra sikerült végignézni -kicsit keveset aludtam akkoriban.

Aztán Brüsszel. És hosszú-hosszú évekig semmi, mert követni tudom a fimet franciául, de élvezni nem.... Maradt az itthoni filmnézés, ahol francia sous-titre-rel, (felirattal) nézem a francia filmeket, így értem akkor is, amikor hadarnak (még jó, hogy gondolnak a gyengénhallókra.. meg rám is).  

A mozi hosszú ideje Budapestre maradt és a szünetekben szoktuk megnézni gyorsan, amit csak lehet. Közel az Allée és sokszor eszembe jut, amikor a gyerekek becihelődnek a kukoricával a kényelmes székekbe, hogy mit szólnának a Haladás "zsöllyéihez.."

Tegnap moziba mentünk. Itt, Brüsszelben a Vendôme-ba. Enyedi Ildikó filmjét  adták, a Testről és lélekről-t, magyarul, francia-flamand képaláírással.

Gyönyörű film, nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen szépet. Nagyon büszke voltam, hogy a "mienk". Figyeltem a szinkront -nem volt rossz, de lehetetlen visszaadni az apró nüanszokat. 14-en váltottak rá jegyet, hétköznap, este 7-kor és a stáblistát is végignézték, anélkül, hogy bárki megmoccant volna. Nem tudom, hogy ennyire megérintette őket a film vagy itt ez a szokás, mindenesetre jó volt ez a csend..

Ami még érdekes volt ebben a belga mozizásban, azok a reklámok. Nem a fiatalabb korosztályt célozzák, hanem az időseket: Coca Cola Zero-val kínálják a nyugdíjasotthonban a bácsit, akiből tetovált, Harley-Davidsonos lesz az első korty után .  Hol van már a haverok, buli, Fanta szentháromság.. Azért ennek egy kicsit örültem, itt már legalább megértették, hogy egy bizonyos koron túl is van élet, sőt Belgium korfáját ismerve lassan ők lesznek többségben....

Matekból meglepő módon az egyetemen sikerült kivágnom a rezet, úgy differenciáltam, integráltam, hogy a szemeszter végén az oktatónk megajánlotta a jelest. Nagy szónak számított ez biológia-kémia szakon, a matek alapozó tantárgy, de miután szinte egyikünk sem járt matek fakultációra, nehéz volt, na.... Szóval az a  jeles maga volt a csoda, csak éppen egy feltétele volt : pótoljam be az elmaradt valószínűségszámítás ZH-t.

Volt akkoriban egyéb bajom elég, úgy döntöttem, elég a négyes és nem mélyedtem bele a val.számítás szépségeibe. Úgyhogy bekerült az indexbe a jó, az oktató pedig, aki egyébként a Bányászati Kutatóban volt munkatárs és a csak a kedvünkért járt be hétfőnként az ELTÉ-re órát adni, év végén elrepült Uruguay-ba. Nagykövetnek. Hogy őszinte legyek, ennek az eseménynek a valószínűségét nullára taksáltam volna, dehát mégis bekövetkezett....

Hogy hogy jön ez az egész ide most,érdekes történet. Ha az ember tanár, látja a naplóban a születésnapokat és csak észreveszi, ha valaki ugyanakkor ünnepel, mint ő. Azon kívül, hogy stimmel a hónap és a nap, semmi hasonló nincs bennünk rendszerint, csak véletlenül az évnek ugyanazon a napján jöttünk világra. Szerintem ennyi.  Az asztrológusok szerint persze nem. El szoktam olvasni az asztrológiai előrejelzéseket - soha nem jönnek be. Nem érzek lelki rokonságot a többi Szűzzel, a Szűz-tulajdonságok még nyomokban sem emlékeztetnek rám. Tudom, van aszcendens, meg kínai, meg kelta, de akkor sem hiszek benne. csak néha, amikor jókat írnak :)

B.-t egy budapesti gimnáziumban tanítottam, pontosan 20 évvel fiatalabb, mint én. Vegyészmérnök lett, dehát miért ne szerethetné ő is a kémiát. Szombathelyre költözött, én meg Vas megyében születtem és ott van most is a családunk egy része, ez sem olyan különleges. Szeret főzni-sütni, mint rajtunk kívül még sokan mások. 

Ami már egy kicsit érdekesebb, hogy az élete majdnem  ugyanolyan forgatókönyv szerint halad, mint az enyém, Az intimebb részeket ugorjuk át, akármelyik bekövetkezhet máshol is, de azért érdekes ez a sok hasonlóság. Néha  beszélgetünk Facebook-on, és kölcsönösen  megköszöntjük egymást augusztusban.

Az idei születésnapunkon B. kisbabát várt, a másodikat, igaz kicsit későbbre, de még az is belefért volna, ha ezen a napon  jön világra.  De nem sietett. Elérkezett szeptember 15-e és egyre izgatottabbak lettünk, igen, én is... Aztán ma reggel, szeptember 16-án nem várt tovább:

Isten hozott kicsi Noel! 

És  boldog születésnapot Rozi! ( ő az én második gyerekem).  Igen, neki is ma van.

Ha annak idején beleástam volna magam a valószínűségszámításba, talán meg tudnám mondani, hogy ennek mekkora volt az esélye...  

(A kép forrás: Wikimedia)

A kanyaró-járvány kapcsán eszembe jutott, hogy nemrég a kezembe került a lányom oltáskönyve.

A belga iskolában többször kérték, látni akarták, mit kapott - mit nem.

Mindent kapott. Mindent, amit a belga gyerekek, sőt. Egynaposan még BCG-t is a tbc ellen, amit azt hiszem, Európában csak nálunk adnak.

Az oltáskönyvben benne maradt egy papír, amit a belga infirmiere (nővér) küldött nekünk az iskolából:

Kérem a kedves szülőket, ha a családban:

-tüdőbaj

-torokgyík

-gyermekbénulás

-kanyaró

-mumpsz

-szamárköhögés

-fekete himlő

 fordulna elő, haladéktalanul jelezzék az egészségügyi központunknak. Köszönjük!

Ilyet minden évben kaptunk.. De csak az elsőnél kaptam a szívemhez.

2011. július 18-át írtunk, a nagyobbik fiam születésnapját ünnepeltük, amire halászlevet kért, méghozzá bajait, gyufatésztával természetesen. Papa (az apám) fogott épp egy nagy pontyot a Rábában, megfőzte, anyukám meggyúrta a tésztát hozzá, szépen kimertük a néhai lengyel piacon vásárolt narancssárga pettyes pléhtányérba és friss gasztrobloggerként kigondoltam, hogy én ezt most lefényképezem.

Halászlét fényképezni nehéz, nem szép étel ugyanis, a hivatásos ételfotósok mindenféle trükköt alkalmaznak ilyenkor, de ezekből egyet sem ismertem. Ide-oda forgattuk, nem lett jobb. Aztán Papa kiemelt egy épen maradt pontypatkót a fazékból, karikázott rá egy kis erős paprikát, én meg  kivittem a lépcsőre, hogy természetes legyen a fény és a bordó cementlapon lefényképeztem. Sikerült egy egész szép képet készíteni. Fel is tettem a blogomra, ahol feltüntettem, hogy képet csakis az engedélyemmel lehet közölni, egyéb célra felhasználni szigorúan tilos. Akkoriban olvasták vagy tízen, ők is mind barátok, ismerősök, nem úgy nézett ki egyikük sem, mint aki más tollával ékeskedik.

Amikor tavaly a Facebook-on véletlenül rátévedtem a whiskys rabló, bocsánat, most már Ambrus Attila keramikus oldalára és megpillantottam a halászlevünket, mint kedvenc ételét, még örültem is, hogy megtalálta. De amire ma bukkantam rá, az őszintén szólva megdöbbentett.

Ugyanis a kép minimum 170 oldalon jelenik meg... csak úgy. Addig számoltam a találatokat, a valós szám jóval nagyobb lehet.

Ami igazán meglepett, hogy itt-ott még a forrás megjelenik, de még véletlenül sem az én blogom címe. Azaz ez így nem teljesen igaz, a külföldi oldalakon általában feltüntetik.

Az, hogy magyar receptgyűjtő oldalakon fent van, meg sem lep. Tavaly a legsikeresebb süteményreceptem jelent meg úgy, mint kedves házirecept, a nagyi évszázados találmánya. Amikor írtam a "szerzőnek", leszedte, de annyit még visszaírt: "Ez Magyarország, az a rohadt irigység mindenhol..."

A kép megjelent megyei lapokban, horgászújságokban -annyian használták, hogy itt ki sem emelnék semmit. Karácsonyi ételek, hungárikumok - ezzel még bajom sincs.

Azzal már igen, hogy valaki leközölte  Egészséges receptként - passzírozva, azaz szegedi módon. Kis fáradtságot azért vehetett volna....

Örömmel konstatáltam, hogy  ugyanilyen  legkevesebb 5 magyar étterem halászleve (screenshot-ot csináltam), aki rákeres a képre Google-keresővel, az meg is találhatja őket. Ezt érzem egyébként a legkevésbé etikusnak, mert az a minimum, hogy a saját ételeiket fényképezzék le. 

Ez Don Papa titkos receptje is - a Papa még stimmel is, ugye , de Nagyi konyhatitkai között is szerepel

Pont így néz ki a felvidéki halászlé, - igaz Papát a hideg rázná a babérlevél és a passzírozás gondolatára is.

Vele harangozták be online lapok a VIII.Kárásznapot és a XVI. Nemzetközi Tiszai Halfesztivált, ismerve a dunai és a szegedi halászlé kedvelőinek rivalizálását, gondolom felhorkantak a kép láttán páran. A vasi halászléfőző versenyért csak azért nem vagyok durcás, mert legalább a hal eredete , vagyis a Rába rendben van.

Nemzeti sport - interjú Hosszú Katinkával. És mi a kedvenc étele? A bajai halászlé. Pont, mint a mienk. Ennek például örültem, annak kevésbé, hogy egész más forrást tüntettek fel.

A kép közben kilépett a nemzetközi porondra is, megjelent németül, oroszul,  spanyolul, törökül, vietnámiul,  kínaiul, Honkongban... feltette a Pinterest-re egy olasz hölgy... szóval menetel. Fisherman's soup... Arra meg kifejezetten büszke vagyok, hogy Around the world in 15 plates ...című cikkben a mi halászlevünk képviseli Magyarországot

Lassan én leszek az új Robert Capa.... De arra kérem az összes  "felhasználót", hogy akkor legalább a receptet is használják...tényleg  legyen ugyanolyan... Vagy kérjék el a fényképet, odaadom. Szívesen.

Nem tudom, ki hogy van vele - én kimondottan szeretek reklámújságokat nézegetni. Most például a Lidl jövő heti katalógusában igazi kelet európai ételekre bukkantam. Hogy kik azok a kelet-európai országok? Kicsit bizonytalan voltam a témában, úgyhogy a Wikipédiához fordultam segítségért: földrajzi értelemben Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Grúzia és Oroszország, politikai értelemben a 90-es évekig a volt szocialista országokat sorolták ide.

De nézzük csak, mit gondol erről a Lidl? Ezt:

Lengyel, magyar, litván.... Aztán lehet, hogy a Kuljanka márka kitalálói egyszerűen nem ismerik a kvárglit vagy a Zlaty Bazant-ot.... de a magyar termékskálát tekintve bennünket sem nagyon.

Ismeretlen eredetű tokaji furmint - (a tavalyi szlovén tokaij paioz után már bármit el tudok képzelni), Egri bikavér, debrecinzer (sic!) kalbász és persze Goulash...... külön feltüntetve, hogy szoljánka típusú, mintha az átlag belga tudná, hogy mi az a szoljánka (többféle húsból készült, savanyú uborkával, kapribogyóval készült orosz leves)... Nem gondolnám, hogy turisztikai-gasztronómiai értékünket növelni fogja ez a kaland.

De sebaj, majd a göncökkel befutunk. Rhapsodie hongroise -virít a márciusi Burda elején. Közép-európai kollekció, avagy "csárdás-hangulat a balkáni nap alatt".  Tekintsünk el az enyhe képzavartól, inkább örüljünk a sok szép ruhának - ha már így megihlettük a tervezőt.

A fényes kis kék zakó biztos nagy sikert aratott volna a Hortobágyon az Ofélia-koszorús  pirossal együtt, különösen bikalegeltetés esetén

És igen pontosan ebben  táncolnánk csárdást a puszta levegőjét beszíva... a balkáni nap alatt. Nadrágban és turbánban,  ebben biztos egyszerűbb lett volna felugrani Ruzsa Sándor mellé a lóra.

Mindezt Európából, európaiaknak...