Meghívás egy gyilkos vacsorára, avagy mit adjunk enni külföldi vendégeinknek?

2019. január 02. - hkatinka68

libacomb.jpg

Pár éve, egyik kedvenc műsoromat, a francia tévében futó "Un diner presque parfait"-t (" Egy majdnem tökéletes vacsora") nézve dermesztő élményben volt részem. Ez a műsor a magyar Hal a tortán-ra vagy a Vacsoracsatára hasonlít, csak itt civilek főznek kihasználva Franciaország multikulturális adottságait.Aznap egy idősebb magyar hölgy volt az ötösfogat tagja, aki 50 éve él Franciaországban, de állítása szerint híven őrzi a magyar hagyományokat.

A hölgy földig érő, hímzett kalocsai mintás ruháját látva már rosszat sejtettem, de minden negatív várakozásomat felülmúlta a menü. Előételnek téliszalámi, gyulai kolbász, utána tyúkból készült leves hosszúmetélttel. Aztán jött az első igazi megrázkódtatás: paprikáscsirke nokedlivel. A csirke tocsogott a zsírban, szétfőtt a hús, a bőre felpöndörödött. A nokedli akkora volt, mint egy pingponglabda. A vendégek gyanakodva nézték, pláne, hogy evőeszközként kanalat kaptak hozzá. Ketten szinte hozzá sem nyúltak, egy matrózgyerek és egy idősebb úr hősiesen megette.. Végül a vacsorára a desszert tette fel a koronát: diós és mákos bejgli, ami teljesen szétesett, úgyhogy csak darabokban tudta felszolgálni. Ezt már meg sem kóstolták.... Hogy mentse a menthetetlent, a spájzból gyorsan előkapott még két házilag eltett cseresznyebefőttet, de a vendégek magyar konyháról alkotott véleményén ez már nem sokat módosított. Ehetetlennnek és gusztustalannak minősítették és sajnos, nem változtat a tényen, hogy a szakácsnő nem volt pályája magaslatán.

 Aki ismeri a jó magyar konyhát, az legfeljebb nagyot nevetett, de aki nem, az valószínűleg fenntartásokkal látogat meg egy magyar vendéglőt. Ennek a műsornak egyébként nagyon jó volt  a nézettsége....

Ha külföldi vendégeket hívok, mindig nagy gonddal tervezem meg a menüt. Mindenki magyaros ételt vár -első alkalommal biztosan- de figyelembe kell venni az adott ország étkezési szokásait, az általuk használt nyersanyagokat is. A konyhán keresztül Magyarországot is reprezentáljuk, tehát fontos, hogy ne egy gyomorrontást kössenek hozzánk.  Néha elég, ha csak az egyik fogás magyaros vagy az egyik alapanyag "hungaricum".

 A Brüsszelben töltött évek alatt sokszor főztem külföldieknek, a férjem munkatársaitól kezdve a gyerekek barátain át a belga szomszédokig. Sokféle náció megfordult nálunk, úgyhogy most már nagyjából tudom, mi számíthat sikerre és az is kiderült, hogy mi az, amit el kell felejteni, pedig nekünk annyira ízlik.

 Az aduász: pogácsa, lehetőleg frissen. Miután sós rágcsálnivaló a különböző magvakat és chipseket leszámítva nem nagyon van Belgiumban, a pogácsa nagyon tetszik mindenkinek. Apró gond, hogy sokan már ezzel jól laknak. Lehet még próbálkozni libatepertővel, esetleg körözöttel, én általában maradok a pogácsánál vagy a sajtos rúdnál.

 sajtos_rud.JPG

 A menüvel kapcsolatban legnagyobb problémát az itt megszokott étrend okozza: előétel, főétel, desszert. Kevés olyan magyaros előétel van, ami beleillik a képbe. Szóbajöhet a libamáj, de az itt is az egyik legkedveltebb előétel, nem megy kuriózumszámba. A hortobágyi húsos palacsinta nem vált be, mert túl tömény, nem tudnak utána többet enni. Néha valamilyen salátát találok ki, de az inkább "nemzetközi".

 Általában előétel helyett "bedobom" a húslevest cérnametélttel vagy csigatésztával, sok zöldséggel és ezt kivétel nélkül mind nagyon szeretik. Belgiumban például nincsenek ilyen típusú levesek, itt inkább a krémleves dívik. A franciák meg a pot au feu miatt lelkesednek a húslevesért, különösen télen.

 Nyáron hideg sültpaprika levest szoktam adni első fogásként, ezt Kalla Kálmánnak, a Gundel volt főszakácsának a könyvében találtam. Nem bonyolult, nagyon látványosan lehet tálalni, a külföldiek szerint ez a magyar gazpacho.

 poivron1.jpg

 Főfogás. Az a szabály. hogy tésztás leves után nem szabad tésztás főételt adni, de ezt is meg szoktam szegni, mert második fogásnak borjúpaprikást adok nokedlivel és uborkasalátával. A nokedli az abszolút kedvenc.

nokedli_1.jpg

Szafttal. Szinte nem volt olyan vendégünk, aki nem akart azonnal nokedlit venni és nagyon elcsodálkoznak azon, hogy ezt valaki otthon készíti. Meg szoktam mutatni a nokedliszaggatómat, de ettől annyira megrémülnek, hogy a recept már nem érdekli őket.  Szeretik a tarhonyát is, ez magyar kuszkusz néven fut. Amikor második alkalommal jött hozzánk valaki, megpróbáltam sülteket adni, de annyit emlegették a pörköltes nokedlit, hogy legközelebb megint azt kellett főznöm.  A franciák kenyeret is szoktak kérni, szeretnek mártogatni. Borjú helyett néha marhapörköltet vagy paprikás csirkét főzök, a disznóhúst kerülöm, mert sokan nem szeretik. Szoktam párolt zöldségeket is készíteni mellé, főleg zöldbabot. Nekünk furcsa, de a külföldieknek nem.

Bevált még a sült kacsa- vagy libacomb is, bár utóbbit otthonról kell hozni, mert talán egy az egyetlen húsféle, amit itt még nem sikerült beszereznem.

Káposztás ételekkel nem kísérleteztem, mert általában vacsorára jönnek és nem szeretném, ha elátkoznának utána.

 Desszertnek valamilyen könnyű krémet szoktam adni, mert az már tényleg alig csúszik le. Nagyon jól bevált Stahl Judit joghurtos citromkrémje, gyors és könnyű.

 Ha gulyásra hívunk vendégeket, akkor mindig sűrű bográcsgulyást készítek, utána pedig karcagi ferdinánd-tekercset szoktam adni vagy rétest többféle ízben. Ilyenkor kihagyom az előételt.

gulyaska.jpg

 Ha Magyarországon főzök külföldieknek, a halászlé is jó választás lehet, illetve a süllőt, harcsát is szokták szeretni.

Van, ami valahogy nem jön be. Nem nagyon szeretik a túrós és a mákos ételeket, a rétesnél mindig ezeket hagyták meg.  És igaz, hogy a Túró Rudit sem arat osztatlan sikert. A vajkrémes süteményeket túl töménynek találják.Az Unicum-ra egyik francia vendégünk azt mondta, hogy kár volt ezt a kiváló vacsorát ezzel a szörnyű itallal elrontani. Ízlések és pofonok...

 

 

Napi kisszínes: "A semmi ágán ül szivem"....

a_semmi.jpg

A Költészet Napja van. Gondolkodtam, hogy melyik verset tegyem fel,aztán eszembe jutott egy régi emlék.

A Saint Luc-ben ültünk  (sajnos, sokan ismerik Brüsszelben, az egyik legnagyobb és leghíresebb belga kórház) és vártuk, hogy vége legyen egy műtétnek, amiről akkor még nem tudtuk, hogy megváltást hoz majd. Van egy kis szoba vagy nem is tudom, minek nevezzem a kórház földszintjén, ahol bibliai idézetek vannak, egy könyv, amibe mindenki beírhatja a fohászát vagy a fájdalmát és akkor volt éppen egy nagy plakát is, amire idézeteket ragasztott valaki különböző nyelveken. Ez volt középen:

"A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok."

                                                                                                  (József Attila)

Nekem akkor ez sokat jelentett, erőt adott még úgyis, hogy a vers címe Reménytelenül.. Jó volt, hogy ott volt. Magyarul. 

 

Napi kisszínes: Hurrá, moziba megyünk!

testrol1.jpg

Speciális kapcsolatban vagyunk a mozi meg én, Gyerekkoromban leginkább a vasárnapi matinét látogattam, két forintért vetítették a Bob herceget,  meg a szovjet mesefilmek javát. Szigorúan az első sorban ültünk mindig, kemény lehajtható székeken, merev nyakkal, hogy jól lássunk. mögöttünk meg a néhai Haladás moziban (most Karinthy színpad) zajlott az élet... de bennünket szerencsére akkoriban a film kötött le. Ha Belmondo film ment, akkor persze inkább a filmet nézték a hátul helyet foglalók is  és sűrűn jöttek a kommentek hátulról :"Ne arra menj, lelőnek!".

Később megnyílt az Olimpia mozi, majd hanyatt estünk, olyan szép volt a Haladás után - kárpitozott székekkel, ahol még nagyjából akkor is jól lehetett látni, ha egy kétméteres tagbaszakadt férfi került elénk. Itt láttam a Ben Hurt, kb. negyedéig Az ördögűzőt meg A hegyibarlang titkát és az orosz filmművészet egyéb klasszikusait, amikor november 7-ét ilyenformán ünnepeltük, 

Aztán egyetemistaként jöttek a művészmozik, Wim Wenders, Pasolini, Bergmann filmek aztán pár év kihagyással Disney rajzfilmek, majd a Harry Potter. Meg ritka, sátoros ünnepeken a Puskin mozi. Amélie csodálatos élete -az egyik kedvenc filmem, amit kétszeri nekifutásra sikerült végignézni -kicsit keveset aludtam akkoriban.

Aztán Brüsszel. És hosszú-hosszú évekig semmi, mert követni tudom a fimet franciául, de élvezni nem.... Maradt az itthoni filmnézés, ahol francia sous-titre-rel, (felirattal) nézem a francia filmeket, így értem akkor is, amikor hadarnak (még jó, hogy gondolnak a gyengénhallókra.. meg rám is).  

A mozi hosszú ideje Budapestre maradt és a szünetekben szoktuk megnézni gyorsan, amit csak lehet. Közel az Allée és sokszor eszembe jut, amikor a gyerekek becihelődnek a kukoricával a kényelmes székekbe, hogy mit szólnának a Haladás "zsöllyéihez.."

Tegnap moziba mentünk. Itt, Brüsszelben a Vendôme-ba. Enyedi Ildikó filmjét  adták, a Testről és lélekről-t, magyarul, francia-flamand képaláírással.

testrol3.jpg

Gyönyörű film, nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen szépet. Nagyon büszke voltam, hogy a "mienk". Figyeltem a szinkront -nem volt rossz, de lehetetlen visszaadni az apró nüanszokat. 14-en váltottak rá jegyet, hétköznap, este 7-kor és a stáblistát is végignézték, anélkül, hogy bárki megmoccant volna. Nem tudom, hogy ennyire megérintette őket a film vagy itt ez a szokás, mindenesetre jó volt ez a csend..

Ami még érdekes volt ebben a belga mozizásban, azok a reklámok. Nem a fiatalabb korosztályt célozzák, hanem az időseket: Coca Cola Zero-val kínálják a nyugdíjasotthonban a bácsit, akiből tetovált, Harley-Davidsonos lesz az első korty után .  Hol van már a haverok, buli, Fanta szentháromság.. Azért ennek egy kicsit örültem, itt már legalább megértették, hogy egy bizonyos koron túl is van élet, sőt Belgium korfáját ismerve lassan ők lesznek többségben....

 

belga_korfa.gif

Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki....

 magyar_abece.jpg

Külföldön határozottan jó magyarul beszélni. Van egy saját titkos nyelvünk, amiből egy kukkot sem ért senki. Mert tényleg nem ért: zavartalanul társaloghatunk bármiről vagy bárkiről.

Az anyanyelv furcsa dolog. Ha egy itteni boltban vásárolok, szinte kizárom a teljes külvilágot. De azonnal kiszúrom, ha valaki magyarul beszél, ez mindenképpen beszűrődik. Amikor hosszabb ideig nem jutok haza Magyarországra, otthon hirtelen "megüt" a nyelv és eleinte szabályosan zavar, hogy mindent értek. Aztán persze nagyon jó lesz, mert ha meg kéne mondanom, mi hiányzik legjobban külföldön, egyértelműen az anyanyelvemet mondanám. Igazán tartalmas beszélgetéseket csak magyarul tudok folytatni.

Belgiumban - de külföldön szinte mindenhol- látom, hogy fülelnek körülöttünk, kik lehetnek ezek? A bátrabbak meg is kérdezik, hogy "dehát milyen nyelven beszélnek Önök?"

Magyarul. Ha tovább kérdeznek, akkor elmondom, hogy Európában finnek és az észtek a legközelebbi nyelvrokonaink és a nyelvünk se nem szláv, se nem latin. És mindenkinek felteszem a kedvenc kérdésemet: melyik nyelvre hasonlít  szerintük a magyar az alapján, amit hallanak? Ez az a kérdés, amire mi, akik értjük is, nem tudunk válaszolni.

 A leggyakoribb válasz: nem hallottak még ilyet vagyis semelyikre. Dán barátunk mondta, hogy hiába figyelt percekig, egy ismerős szót sem tudott elkapni. Mondjuk, mi sem a dánból.

 A második leggyakoribb, amit említenek: a finn, de gyanítom, hogy a műveltebbek talán hallottak a finnugor nyelvcsaládról. Lomb Kató, a híres tolmács, aki 16 nyelven beszélt, azt nyilatkozta egyszer, hogy a finnel volt a legtöbb kudarcélménye, nem is tudta rendesen megtanulni. A magyar szavakkal hiába próbálkozott Finnországban, ha leírt nekik egy magyar szót, csak a fejüket csóválták. Ennek ellenére szerintem hasonlít a két nyelv, legalábbis úgy hangzik ez a finn dal,  mint amikor magyar kisgyerekek megpróbálnak "külföldiül" beszélni. (a dal a Liza, a rókatündérben hangzik el és tényleg finn, de még egy finn barátunk sem hallotta soha..)

 

A harmadik, meglepően gyakori válasz: a portugál. A portugálok szerint ez nem igaz, de más nemzetiségűek gyakran szavaznak erre a nyelvre.

A legkedvesebb egy francia barátunktól jött: szerinte így beszélnek az elfek, vagyis a tündék A Gyűrűk urában.

Lányom belga osztálytársai szerint ( akik egyébként még véletlenül sem belga felmenőkkel rendelkeznek, de ez egy másik történet lesz)  ennyi "a" betűt még nem hallottak, mint tőlünk. Az, hogy gyönyörű "h"-kat ejtünk, már csak hab a tortán.  ( a franciák és a belgák a "h"-t nem ejtik.A "h" hang neve egyébként 'ás')

Sokan nem kérdezik meg, hogy miféle nemzethez tartozunk, hanem improvizálnak. Így kerül sor olyan félig nevetséges-félig megalázó helyzetekre, mint legutóbb az egyik brüsszeli kórház sürgősségi osztályán.

Az orvos a kezembe nyomott egy receptet és megkérdezte:

"Tud olvasni?"

"Persze, tudok." -válaszoltam némileg elszomorodva, hogy analfabéta ábrázatom van, ha van ilyen egyáltalán.

"Úgy értem, ismeri a latin betűket? Mert én nem tudok cirill betűkkel írni."

"Igen, ismerem, mi is így írunk." (azt már nem tettem, hozzá, hogy a cirill betűkkel is boldogulnék, miután én még jó pár évig tanultam oroszul).

És ez nem egyedi eset.

A nevünkbe garantáltan beletörik mindenkinek a nyelve, még betűzve is nehezen megy, úgyhogy inkább oda szoktam adni az igazolványomat, hogy másolják le. Ami végképp feladja a leckét, az a dupla vezetéknevem, mert -né végződéssel viselem a férjemét is. Ez már a teljesen érthetetlen kategória. úgyhogy kínomban egyszer úgy magyaráztam el, hogy azért van így, mert az "övé" vagyok. 
A magyar nyelv egy nemrégiben kiadott listán a világ legnehezebb nyelvei között a második helyre került a szlovák mögé, de ennek a hitelességét a nyelvészek megkérdőjelezik. Elfogadhatónak tartják viszont  az amerikai külügyminisztérium által felállított sorrendet, amely az alapján rangsorolja a nyelveket, hogy hány óra tanulás kell ahhoz, hogy egy bizonyos szintre eljussunk vele. Ez alapján csak a kínai, az arab és a tujuka nyelv előzi meg a magyart. Nem csoda, hogy kevesen próbálkoznak a magyar nyelvvel..

 

Kedvenc és legbizarrabb történetem egy thai étteremben esett meg, ahol az ételre várva beszélgettünk a lányommal. E szerint az alkalmazás szerint  lehet, hogy szorulhatott belénk egy kis ázsiai vér, de azért ránézésre az európai rasszhoz tartozunk mindketten. A thai tulajdonos hallgatott bennünket egy darabig, aztán megkérdezte: milyen nyelven beszélnek önök? Kínaiul?

Azért ezen én is meglepődtem..

Napi kisszínes: A Tokaij Pajoz

tokaji_slov.jpg

Bementem ma a Mozart Delhaize-be (belga szupermarket-lánc) nézelődni egyet és épp azt a lila kockás üveget szemléltem, amikor megütötte a szemem a felirat: Slovenie Tokaji.

Ennek fele se tréfa, hiszen a Tokaji hungárikum, de ez a Pajoz egy kicsit elbizonytalanított. Ez akár szlovén is lehet...ne. Gyorsan megkerestem a szóban forgó bort és persze, kiderült, hogy a Pajoz Pajzos, tehát feketén-fehéren magyar termékről van szó. A Tokaij már csak hab a tortán, nehéz a mi nyelvünk, na.

12773339_1039416046101835_1936754546_o.jpg

Na akkor rendben is vagyunk, már csak azt nem értettem, hogy az egyszeri belga közértes miért nem olvasta el, hogy ez egy Made in Hungary bor, vagyis miért nem Tokaji hongrois (e?) néven fut az akció?

Hát ezért:

12751681_1039416039435169_1252606825_o.jpg

Ember legyen a talpán, aki ebből megállapítja, milyen borról van szó. Tulajdonképpen csak pár 100 km-t tévedtek, végül is ennyi pénzért írhattak volna Ausztráliát is.

Azért örüljünk, mert coup de coeur, vagyis a szívük csücske....

Sajtos stangli, avagy barátkozzunk a szomszédokkal

 

sajtosrud.JPG

Mindjárt itt van szilveszter, amikor nagy sikere van a sós rágycsálnivalóknak, ez meg ráadásul sokáig is eláll(na). Belgiumban nem nagyon ismerik a sós süteményeket, ha valamit adni kell a bor vagy a sör mellé, az leginkább zellersóval megszórt sajtkocka, pici kolbász esetleg chips, vagy egy ostyaszerű, ízetlen valami, amire sajtkrémet kennek. 

Ami ugyancsak nem ismeretes, az a kóstoló. Társasházban nőttem fel és számtalanszor megesett, hogy az egyik szomszéd sütött valami finomat és hozott belőle:almás pitét, pogácsát vagy pár palacsintát. Persze, mi is vittünk, mert az én anyukám is sokat sütött, így aztán szinte minden napra jutott valami finomság.

Egyik nap eszembe jutott, hogy meg kéne ezt itt is próbálni és egy tepsi sajtos stanglit kiküldtem a gyerekeknek a kisfiammal. Először furcsán nézegették, de hamar elfogyott. Másnap hogy-hogy nem megint sütöttem egy kis sajtos stanglit, túl nagy sikere lett előző nap és vendégeket is vártunk, küldtem abból is egy kicsit.

Aztán harmadnap megjelent a fiam egy marék ananásszal "a gyerekek hozták ki" felkiáltással, másnap gumicukrot kapott, amit az "angol bácsi" adott a gyerekeknek. Lassan alakul.... 

Mindenesetre a sajtos rúd akkora sikert aratott, hogy azóta franciául és angolul is leírtam a receptet, és a rádlit (derelyevágót) is kivittem szemléltetőeszköznek.

sajtosstangli.JPG

Ezt a receptet itt találtam és az egyik legfinomabb sajtos stangli, amit valaha ettünk. Sokszor megcsináltam már, általában gouda sajttal, mert itt azt a legegyszerűbb beszerezni. A zsír azért kell bele,mert így lesz igazán omlós. Egyébként ki lehet hagyni, akkor zsír helyett több vajat tegyünk bele. (de zsírral finomabb..) Én vajat használok margarin helyett, ezért kevesebb zsírt teszek bele (2 evőkanállal).

Hozzávalók:

 

750 gramm liszt

150 gramm reszelt sajt 

250 gramm vaj vagy margarin

10 deka zsír 

2 tojássárgája

1 dl tej

30 gramm élesztő

1 kávéskanál cukor

1 pohár tejföl

2 teáskanál só (ízlés kérdése)

 

A stanglik megkenéséhez

1 tojássárgája

vagy köménymag

 

Az élesztőt a cukorral felfuttatjuk langyos tejben. Közben a lisztet összemorzsoljuk a vajjal és a zsírral, megsózzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, majd a közepébe öntjük a felfuttatott élesztőt, a tojássárgájákat és a tejfölt. Alaposan összegyúrjuk. Ha nagyon ragadna, akkor adjunk hozzá lisztet, ha túl kemény lenne, akkor tejet vagy tejfölt (ha egyik sincs, akár vizet). 

 

Negyedórát pihentetjük. Ezután négy részre osztjuk. Lisztezett deszkán egyenként kinyújtjuk: akkora legyen, mint egy nagy tepsi.  Rádlival (derelyevágóval) vagy egy éles késsel csíkokra vágjuk. 

 

Egyenként megkenjük tojássárgájával és megszórjuk a sajt felével. Köménymaggal is díszíthetjük sajt helyett. Előmelegített 200 fokos sütőben kb 10 percig sütjük-amíg a tetején a sajt szépen megpirul.