Matekból meglepő módon az egyetemen sikerült kivágnom a rezet, úgy differenciáltam, integráltam, hogy a szemeszter végén az oktatónk megajánlotta a jelest. Nagy szónak számított ez biológia-kémia szakon, a matek alapozó tantárgy, de miután szinte egyikünk sem járt matek fakultációra, nehéz volt, na.... Szóval az a  jeles maga volt a csoda, csak éppen egy feltétele volt : pótoljam be az elmaradt valószínűségszámítás ZH-t.

Volt akkoriban egyéb bajom elég, úgy döntöttem, elég a négyes és nem mélyedtem bele a val.számítás szépségeibe. Úgyhogy bekerült az indexbe a jó, az oktató pedig, aki egyébként a Bányászati Kutatóban volt munkatárs és a csak a kedvünkért járt be hétfőnként az ELTÉ-re órát adni, év végén elrepült Uruguay-ba. Nagykövetnek. Hogy őszinte legyek, ennek az eseménynek a valószínűségét nullára taksáltam volna, dehát mégis bekövetkezett....

Hogy hogy jön ez az egész ide most,érdekes történet. Ha az ember tanár, látja a naplóban a születésnapokat és csak észreveszi, ha valaki ugyanakkor ünnepel, mint ő. Azon kívül, hogy stimmel a hónap és a nap, semmi hasonló nincs bennünk rendszerint, csak véletlenül az évnek ugyanazon a napján jöttünk világra. Szerintem ennyi.  Az asztrológusok szerint persze nem. El szoktam olvasni az asztrológiai előrejelzéseket - soha nem jönnek be. Nem érzek lelki rokonságot a többi Szűzzel, a Szűz-tulajdonságok még nyomokban sem emlékeztetnek rám. Tudom, van aszcendens, meg kínai, meg kelta, de akkor sem hiszek benne. csak néha, amikor jókat írnak :)

B.-t egy budapesti gimnáziumban tanítottam, pontosan 20 évvel fiatalabb, mint én. Vegyészmérnök lett, dehát miért ne szerethetné ő is a kémiát. Szombathelyre költözött, én meg Vas megyében születtem és ott van most is a családunk egy része, ez sem olyan különleges. Szeret főzni-sütni, mint rajtunk kívül még sokan mások. 

Ami már egy kicsit érdekesebb, hogy az élete majdnem  ugyanolyan forgatókönyv szerint halad, mint az enyém, Az intimebb részeket ugorjuk át, akármelyik bekövetkezhet máshol is, de azért érdekes ez a sok hasonlóság. Néha  beszélgetünk Facebook-on, és kölcsönösen  megköszöntjük egymást augusztusban.

Az idei születésnapunkon B. kisbabát várt, a másodikat, igaz kicsit későbbre, de még az is belefért volna, ha ezen a napon  jön világra.  De nem sietett. Elérkezett szeptember 15-e és egyre izgatottabbak lettünk, igen, én is... Aztán ma reggel, szeptember 16-án nem várt tovább:

Isten hozott kicsi Noel! 

És  boldog születésnapot Rozi! ( ő az én második gyerekem).  Igen, neki is ma van.

Ha annak idején beleástam volna magam a valószínűségszámításba, talán meg tudnám mondani, hogy ennek mekkora volt az esélye...