A karantén egyik egértelműen pozitív hozadéka, hogy sokat vagyunk együtt. A nagyobb gyerekek itthon tanulnak, úgyhogy igyekszünk mindig együtt enni és este is gyakran csinálunk közös programot. Ez mostanában gyakran színház, mert nagyon rákaptunk az online közvetítésekre. Nagyon-nagyon régen nem voltunk színházban. Mikor nyáron hazajutunk, már minden bezár, évközben pedig nem biztos, hogy éppen az van műsoron, amit szívesen megnéznék. Itt meg... bevallom, talán tudnám követni az előadást, de élvezni nem, abban biztos vagyok. 

Most viszont meg tudtuk nézni az Édes Annát, az Anyám tyúkját és nagy örömömre az "Azt meséld el Pista-"-t, Mácsai Pál Örkény estjét. (utóbbi megy még idén, ha december 26-án este nincs más program, szívből ajánlom). A gyerekek, aki már nem is gyerekek, "A padlás"-nak örültek, amit 6 és 8 évesen láttak otthon. Szépen berendeztük a nézőteret és a szünetben levonultunk a büfének kinevezett konyhába.  ( ide többször is le lehet menni, sőt máshova is bármikor és nem kell felállítani az egész sort) Egyik kedvenc történetem Gáspár Lacié, aki elmesélte, hogy régen a falujában azt gondolták az emberek, hogy a tévé oda-vissza  működik és szép ruhába öltöztek, hogy a "bent lévők" is lássák, megadják a tiszteletet. Ezt kihagytuk, de azért kicsit elszomorodtam, amikor A padlás végén kikerült a "Halljuk a tapsot!" tábla. A legkisebb családtag kedvéért megnéztük a Halász Judit koncertet is és eszembe jutott, hogy 12 évesen láttam őt először a parlamenti karácsonyi ünnepségen, le se merem írni, hány éve. És most a 3. generáció nézi velem a Micimackót. Jó, hogy látjuk őket és segíteni tudunk a túlélésben, de nekik ez nagyon nehéz lehet. Azért remélem, hogy ha túl leszünk a járványon, legalább néhány előadásra marad a streaming, hogy mi is be tudjunk kapcsolódni kicsit a magyar színházi kultúrába. Aki még nem látott ilyet, az ne a régi színházi közvetítésekre gondoljon, amikor az 5-6.sor tájékán állt a mozdulatlan kamera, ez már szinte filmszerű.  Decemberben lesz még "A diótörő" és januárra már vettem jegyet "A dzsungel könyvére", amit naponta tízszer hallgattunk meg anno. 

Azért vannak szomorú részei is az ünnepnek. Idén  először nem tudtam hazamenni,online rendeltük meg az ajándékokat, nem tudtam megnézni,becsomagolni, csak reménykedem, hogy olyan lesz, mint amire gondoltam.  Nem érkezik süteményesdoboz a gyerekeknek Anyukámtól krancedlivel (nálunk ez a linzer neve), vaníliás és gesztenyés kiflivel Budapestről, amit  mindig én hoztam haza "titkos szállítmányként".  Persze, meg tudnám én is sütni, de az nem "olyan". Ahogy Anyukám sem tudta reprodukálni "olyan"-ra a nagymamám kalácsát vagy buktáját, és ez nem a liszten vagy az élesztőn múlik. Azért lesz persze mindenből egy kicsi, de idén főleg a saját, már hagyományosnak tekinthető süteményeimet fogom sütni: aszalt-szilvás diós korongot, pozsonyi kiflit, diós marcipános friandise. Az idei sztár kétség kívül a cantuccini lett, amivel próbálkoztam már régebben, de nem aratott tetszést. Minden évben elmentünk Aachen-be az adventi vásárra, ahol kötelező program volt a forralt bor, de iden is is kimarad, ahogy brüsszeli  karácsonyi vásár is. Helyette itthon csináltam forralt bort (Móni receptje a blogon) és cantuccinit mártogattunk bele. Nagyon egyszerű, finom toszkán sütemény és sokáig eláll (na). A recept mandulát ír, de néha vegyesen -dióval, mogyoróval csinálom. Eredetileg  narancshéjjat készül, de citromhéjjal vegyesen még jobb.

Hozzávalók:

250 gramm finom liszt

150 gramm kristálycukor

1 teáskanál sütőpor

egy nagy csipet só

2 tojás

1 evőkanál méz

1 teáskanál amaretto vagy pár csepp keserűmandula aroma

1 teáskanál reszelt citromhéj

1 teáskanál reszelt narancshéj

125 gramm egész mandula

180 fokra melegítsük elő a sütőt (légkeverés nélkül). A lisztet, a cukrot, a sót és a sütőport keverjük jól össze. Adjuk hozzá a mézet, a reszelt citromhéjat, narancshéjat, a tojásokat, az amarettót  és végül a mandulát (nem kell felaprítani). Gyúrjuk össze, és osszuk 2 egyenlő részre a tésztát. Sodorjunk belőle kb. 30 cm hosszúságu és 5 cm széles  rudakat, tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe. Süssük 25-30 percig aranybarna színűre. (akkor jó, ha a tetején már látjuk, hogy megsült, de legyen nagyon sötét). Ezután egy éles késsel vágjuk ferdén 1,5 cm széles szeletekre  és tegyük őket vissza a sütőbe  10-15 percre. 

Nem írtam eddig még a karanténról a maszkkészítést leszámítva. Nem véletlenül: a múlt időre vártam.

A nagyon megijedős csoportba tartozom, akik már januárban elkezdték kongatni a vészharangokat. Ebből kifolyólag, mire ideért a járvány, mindenünk volt, csak azt nem mértem fel, hogy ez a maximum, amit megtehettem. Eleinte nagyon nehezen viseltem, hogy nem tudom irányítani a helyzetet. Minden stációt végigjártam : a kezdeti felhalmozást, "a nem megyünk ki a házból, de ha kimegyünk, akkor teljes harci díszben-t", a hírek folyamatos tanulmányozását, a teljes sokkot. A lehetetlen helyzetet, hogy a szüleim, akik a nagyon veszélyeztetett csoportba tartoznak, Budapesten vannak, én meg itt. Szerencsére, a húgom gyerekei, akik a Neptun-rendszeren edződnek az egyetemen, tökélyre vitték a szállítási időpontok leütését az éjjeli órákban az internetes kiszállításnál. Itt is kínlódtunk ezzel, a prímet az  vitte el, amikor az egyik bevásárlólistás kiszállításnál a bevásárlólegény úgy döntött, hogy nem bajlódik disznóhússal és a baconnal, helyette halal csirkét hozott. A legsötétebb időszakokban  a 24 tételből 2  joghurt és egy kiló banán érkezett meg. Akkor kezdtem el erőt venni magamon és boltban vásárolni, ami eleinte félelmetes volt és nemcsak az általam meghozott biztonsági intézkedések miatt.Kezdetben úgy néztek ki az üzletek, mint a szocialista falusi boltok, de mára már nagyjából rendeződött a helyzet. Lisztből még akadozik az ellátás - van, de innen-onnan szerzik be, minimum a duplájára drágult. A múlt héten már láttam a megszokott fajtát is, a 35 centeset is és akkor egy kicsit megnyugodtam.  Tegnap először voltunk ruhaboltban is, a kamasz 10 cm-t és majdnem 2 lábméretet nőtt, mikor, ha nem most... 

Nagy kihívás volt a "haj-kérdés". A karantén kihirdetésekor gyorsan vettem egy fodrászollót - sajnos, a rövid, hullámos, töménytelen hajjal rendelkező csoportba tartozom, akinek már egy hónap múlva oroszlánfeje lesz. A lányom viszont elég jól levágta és eleinte csak egy kicsit emlékeztettem Márta majomra (ha valaki nem ismerné Noddy kegyetlen kalandjait).

Ettől eltekintve egész jó volt a karantén. Jó, mert itthon van az összes gyerekem, amire nagyon régen nem volt példa - volt, hogy kettő is hosszabb időre távozott. Most családként  kaptunk még egy kis időt, ez volt a karantén egyik olyan hozadéka, aminek nagyon örültem. Indikátor lett ez a helyzet, kiderült, hogy ki és mi fontos igazán, és hogy nem kell erőltetni olyan dolgokat, amelyek nem működnek. Nem szeretem, amikor állandóan az "elengedés"-ről beszélnek, de tény, hogy most sok mindent el kellett engedni, legfőképpen a biztonság hamis illúzióját. Tisztulni fog minden és ez jó.

Ami nagyon sokat segített a túlélésben, az a mozgás. Sportolni az egy családba tartozók végig kijárhattak, mi egy közeli füves pályára jártunk edzeni. Ez volt  a nap fénypontja és ennek köszönhetően nem kattantunk be. Minden nap megvan a 10 ezer lépés, ha máshogy nem, a háztömb körüli körözéssel. A legzordabb időkben az ebédlőasztalon pingpongoztunk, se ütőnk, se hálónk nem volt, de megoldottuk házi eszközökkel.

Amit még nagyon szívesen megtartanék belőle, az a csend. A kevés autó miatt olyan tiszta lett a levegő, hogy még azon is elgondolkodtam, hogy bodzát szedjek a májusban szokásos üditőhöz a város közepén. Ez egyébként békeidőben eszembe nem jutna.

A főzés, amit kifejezetten szeretek, eleinte nagy tortúrának bizonyult. Előkaptam a két számmal nagyobb fazekaimat, mert azért 4 felnőtt és egy kamasz- különösen utóbbi igen sokat tud enni. Kezdetben és ez nekem is furcsa volt, klasszikus magyar ételeket főztem kivétel nélkül, "aratóebédeket", pedig aki ismer, tudja, hogy szeretek mindent kipróbálni és nemzetközi konyhát viszek. De most a  gulyás meg a krumplis tészta jelentette a biztonságot. 

És igen, van kovászos kenyér, de már több, mint egy éve van, úgyhogy nemcsak a karantén kedvéért készül.

Vettünk egy kicsi fóliasátrat a Lidl-ben, mert persze rámjött, hogy ha esetleg nem lenne mit enni, akkor majd milyen jó lesz a paradicsom. Amiből most pontosan 12 tő van.  Sárga, fekete, zebracsíkos zöld, piros, rózsaszín, kicsi, nagy. (meg még az a pár kicsi, amit magról ültettem, de nem volt szívem kidobni)  Az első kettőről már le is szedtem a termést, amiről egybehangzóan állítottuk, hogy ilyen rossz paradicsomot még soha életünkben nem ettünk. Pedig a napon van, pedig a szárának igazi paradicsom illata van és mégis. Kicsit piros, kicsit savanyú ... de a mienk. Úgyhogy megsütjük és így finom is. Egyik kedvenc szakácskönyvemben, Yotam Ottolenghi: Egyszerűen (Simple) című könyvében találtam ezt a receptet, sokszor csináljuk. A sült paradicsom nagyon finom a jéghideg joghurttal, de még jobb az itteni magas zsírtartalmú tejföllel.

Hozzávalók:

350 gramm koktélparadicsom

3 evőkanál olívaolaj

3/4 teáskanál római kömény (ha egész, akkor mozsárban kicsit megtörjük)ük a

1/2 teáskanál barnacukor

3 fokhagymagerezd megtisztítva, apróra vágva

3 ágacska kakukkfű

3 ágacska oregánó- 

1 citrom, a héjából 3 vékony csík, a többit lereszeljük

só,bors

1/2 teáskanál chilipehely

250 gramm jéghideg, sűrű görög joghurt vagy tejföl

fél teáskanál kristálysó

 Elkészítése:

A sütőt alsó-felső sütés fokozaton 200 fokra melegítjük.

Egy tálban összekeverjük a koktélparadicsomot az olívaolajjal, a római köménnyel, a fokhagymával, a barnacukorral, a kakukkfűvel, 2 ágacska oregánóval (a harmadikról lecsipegetjük a leveleket a díszítéshez), a citromhéjból vágott csíkokkal és a chilipehellyel. Sózzuk, borsozzuk és egy olyan sütőedénybe tesszük, ahol egymás mellett szorosan elférnek a paradicsomok. 20 percig sütjük, aztán 7 percig grillezzük.

Közben a joghurtot vagy a tejfölt összekeverjük a reszelt citromhéjjal és a kristálysóval. A forró sült paradicsomot a levével együtt a jéghideg joghurtra halmozzuk és az oreganolevelekkel díszítjük.Baguette-tel vagy ciabattával tálaljuk.

 A másik torta itthon maradt, ebbe a citromkrém tetejére fagyasztott erdei gyümölcsöt is tettem.  Így még finomabb.

 Hozzávalók (egy 25 cm-es tortaformához, 8 személyre)

A tésztához:

210 gramm liszt

85 gramm cukor

1 tojás

1 vaníliarúd

125 gramm vaj

25 gramm mandulapor

4 gramm só ( 1 teáskanál)

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk (késes robotgéppel a legjobb), majd a gombócot legalább két órára betesszük a hűtőbe.

A tésztát 25 mm vastagra nyújtjuk és kibélelünk vele egy kerek vagy fodros szélű, keskeny peremű formát. A formát célszerű alul zsírpapírral bélelni. 30 percre a hűtőbe tesszük. Előmelegített sütőben 190 fokon sütjük meg.

 A töltelékhez:

 4,5 citrom leve (1,5 dl)

3 tojás

20 gramm reszelt citromhéj

200 gramm porcukor (nálam 150 gramm)

140 gramm vaj

Habverővel jól összekeverjük a tojásokat, a cukrot, a citromok levét és a reszelt citromhéjat. Vízfürdő felett addig melegítjük a krémet folyamatos keverés mellett, amíg 82 fokos nem lesz. (hőmérő nélkül: amíg be nem sűrűsödik). Ezután levesszük a tűzről és folyamatos keverés mellett 50 fokra hűtjük le (jégkockákkal teli tálba tesszük a krémet tartalmazó tálat, de anélkül is kb. 5 perc alatt lehűl). Ezután jól elkeverjük benne a kockákra vágott vajat. Legalább két órára a hűtőbe tesszük.

 Hab a tetejére:

3 tojásfehérje lemérve

A kristálycukorhoz  hozzáöntünk 3 evőkanál vizet majd egy lábosban felforraljuk. Közben elkezdjük habbá verni a tojásfehérjét. A forró szirupot folyamatosan, kis részletekben adagoljuk a tojásfehérjéhez, amit tovább verünk. Kemény habot kapunk, akkor jó, ha szálakat tudunk húzni belőle. (videon meg lehet nézni itt.)

A tésztát megkenjük a citromtöltelékkel, a habot habzsákba töltjük és rózsákat vagy csigavonalat nyomunk a töltelék tetejére. Kevés porcukrot szitálunk (ez el is maradhat) a hab tetejére majd karamellizáló pisztollyal karamellizáljuk. Ha nincs ilyen szerkezetünk, forró grill alatt 5-8 perc alatt ugyanezt az eredményt érhetjük el. Ha van, akkor is célszerű még 5 percre grill alá tolni, hogy a hab megkeményedjen. 

 A legenda szerint Jó Fülöp burgundi herceg konyhájában készült először boeuf bourgignon (hogy legyen benne valami "belga" is, említett főnemes  Brüsszelben és Brugge-ben időzött gyakorta). A herceg szakácsa marhahúst pácolt, de nem volt igazán ízletes a hús. A herceg éjszaka lelopózott a konyhába és egy üveg konyakot öntött a páclébe. Hagyott egy cédulát a szakácsnak: "Én elkezdtem, te folytasd". A szakács vörösbort és fűszereket adott hozzá, így született a burgundi marhasült. Halász Zoltánnál olvastam ezt a történetet és próbáltam utánanézni a net-en, de a francia oldalakon sehol nem szerepel. Leginkább csak annyi, hogy Bourgogne-ból, azaz Burgundiából jön és a híres Charolais-marha húsát házasították össze a burgundi borral.

 Az authentikus forrásnak Paul Bocuse-t tekintettem, mégiscsak francia, 3 Michelin csillagos már 52 éve (!!), tehát valószínűleg mindent tud, amit a boeuf bourguignon-ról tudni lehet. Ráadásul kiadott egy francia "horváthilonát" "Bocuse dans votre cuisine" címmel (Bocuse az Ön konyhájában), amelyben a legismertebb francia ételeket írja le, olyan részletességgel, ami egy kezdő háziasszony számára is egyszerűvé teszi a főzést. (időnként persze elragadja a hév és a hagyományos recepthez hozzátesz ezt-azt a lábjegyzetben, amiből rögtön kiderül miért is kapott 3 Michelin-csillagot).

 Bocuse nem tesz gombát az ételhez (a klasszikus variáció szerint nem is kell) viszont fokhagymát igen, nem pácol előre, sok bort használ és jó nagy darabokra vágja a sárgarépát. (5cm)

 Ezek után egyesítettem "erőiket" és kidolgoztam a negyedik verziót. Gombával, mert úgy még jobb-de ha valaki nem szereti, hagyja ki nyugodtan. 

Miért jó a házi ramen? Először is, mert olyan kicsit, mintha Japánban járnánk. Mindenki maga állíthatja össze a saját tányér levesét, kihagyhatja, amit nem szeret, de a tészta, rántott hús, tojás hármasból általában mindenki legalább egyet talál, amit szeret. A recept leírva hosszadalmas és bonyolultnak tűnik, pedig nem az. Időben nem több, mint egy vasárnapi húsleves, rántott hússal. A lé megfő magában, a hússal sincs sok gond, a tojás meg a spenót együtt tíz perc. Ha a tésztát magunk gyúrjuk, akkor kicsit macerásabb, de az benne a legjobb.....

Az alaplé nem bonyolult, illetve az lenne, ha ragaszkodnánk a dashi-hoz, ami bonito-ból (apró füstölt hal), kombuból (alga) és shiitake gombából áll. Ettől kap egy füstölt halas beütést a lé, amit én instant dashi porral akartam pótolni.... mire a család egyöntetűen annyit mondott: ezt többet soha. Úgyhogy nálunk nincs dashi, így viszont nagyon szeretik.

Egyik kedvenc és az ázsiai ételek kedvelőinek nélkülözhetetlen szakácskönyvem  Szabolcs András-Szabolcs-Gyuris Éva: Funky Föő -je , ebből vettem az alaplé receptjét. Ő a dashi helyett füstölt oldalast ajánl, ami valószínűleg sokaknak-köztük nekem is elfogadhatóbb alternatíva, mert a halízt kiküszöböli. 

Az alapléhez sok húsos csont kell, csirke és sertés vegyesen. Általában orjacsontból dolgozom (brüsszeli lelőhelyek: Abattoir és a Delhaize), mert csontos csirkehúst ritkán veszek. Ezenkívül világos (light) szójaszósz kell még bele és kínai főzőbor, ami shao-xing cooking wine néven fut. (( brüsszeli lelőhely: Kam Yuen Szupermarket a Bourse-nál). Ezt édes cherryvel, vermuttal vagy akár egy édesebb fehér borral is ki lehet váltani. Itt az egzotikus hozzávalók sora véget is ér. Mondom, nem bonyolult dolog ez a ramen.

Alapléből érdemes sokat főzni, nagyon jól fagyasztható. Az ízesítő lé, a taré, több, mint amennyire szükségünk van az alapléhez, akkor készítsünk ennyit, ha császárhúst készítünk feltétnek. Egyébként a fele elég magához a léhez.

Hozzávalók az alapléhez 4 főre:

1 kg csirkefarhát + 1 kg sertésköröm  (vagy 2 kg orjacsont)

5 szál újhagyma ( egy közepes vöröshagyma)

2 szál sárgarépa

Az ízesítő léhez (taré)

250 ml világos szójaszósz

250 ml víz

2 evőkanál cukor

8 evőkanál főzőbor

Ha dashit is készítünk , akkor a füstölt oldalast és shiitake gombát, valamint , ha van algánk, azt is 2 liter hideg vízben feltesszük főni forrásig, majd fél órát állni hagyjuk. 

A körmöt illetve az orjacsontot, ha azzal dolgozunk, először leforrázzuk, majd megmossuk és így tesszük a fazékba. A csirkefarhátat  előtte kicsit meg kell sütni olajon és így tesszük a többi csont mellé. Felöntjük a dashival, hiányában annyi hideg vízzel, ami bőven ellepi. 4 órán át gyöngyöztetjük, közben folyamatosan szedjük a habját. Az utolsó egy órában hozzáadjuk a felszeletelt újhagymát és sárgarépát.

Az ízesítőléhez összeforraljuk a hozzávalókat, amíg a cukor fel nem olvad.

Az alaplevet leszűrjük és kanalanként adagoljuk hozzá az ízesítőlevet, amig kellemesen sós levet nem kapunk.

Feltétek (bátran válogassunk, de valamilyen hús és tészta mindenképpen legyen benne)

Hús

Chashu, azaz császárhús

Hozzávalók:

1 kg sertéscsászárhús, 4 darabra vágva kicsontozva

ízesítőlé (taré) a fenti recept szerint

 A császárhúst annyi vízben tesszük fel főni, ami éppen ellepi. Sózzuk, borsozzuk, 6-8 evőkanál tarét adunk hozzá és 3 órán át gyöngyöztetjük. Ezután kivesszük a léből, kihűtjük és a hűtőben dermesztjük folpackba tekerve egy órát. Ezután vékonyra szeleteljük, kis olajon átfuttatjuk és annyi  ízesítőlevet (tarét) öntünk rá, hogy teljesen bevonja.    

Tonkatsu - japán rántott hús

A másik variáció a tonkatsu, azaz a japán rántott hús. Nagyon hasonlít a mienkhez, csak nem zsemlemorzsába, hanem panko-ba panírozzuk a húst. A panko fehérkenyérmorzsa, méghozzá olyan fehér kenyéré, aminek levágták a héját. Sokkal egyenletesebben és ropogósabbra pirul, mint a normál zsemlemorzsa. Brüsszelben minden nagyobb szupermarketben van.

Hozzávalók:

50 dkg sertéskaraj vagy sertés szűzpecsenye (csirkemell, de akkor már nem authentikus)

1 gerezd fokhagyma

2cm friss gyömbér lereszelve (opcionális)

só, bors

liszt, tojás, panko a panírozáshoz

olaj a sütéshez

A húst felszeleteljük ugyanúgy, mintha rántott húst csinálnánk, Sózzuk, borsozzuk, a reszelt gyömbérrel és reszelt fokhagymával összeforgatjuk, majd egy fél órát állni hagyjuk. Lisztbe, tojásba és panko-ba bundázzuk, majd olajban kisütjük. Így vágjuk fel :

Szójacsíra

Újhagyma szeletelve

Párolt spenót

Hozzávalók:

- 4 marék spenót

- kevés olaj vagy kókuszzsír

-  pirított szezámmag (opcionális)

A spenótot kevés olajon megpároljuk, amikor összeesik, azonnal levesszük a tűzről.

Félkemény tojás

Nehéz kérdés, mert függ a tojás méretétől. Én egy nagyon olcsó tojásfőzővel dolgozom, ami mindig megbízható eredményt ad. Ha lábosban készíteném, az L-es méretű tojást, forró vízben főzve az újraforrástól számítva 4, maximum 5 percig főzném .

Tészta

Több lehetőség is adódik,

1. Ramentészta - veszünk pár csomag instant rament, a porokat kidobjuk és csak a tésztával dolgozunk

2. Kínai sárga tésztát használunk. Ez is kapható a boltokban, az a lényeg, hogy búzalisztből készüljön.

3. Gyúrunk. Ez lesz toronymagasan a legfinomabb és a legolcsóbb, csak liszt és szódabikarbóna kell hozzá- utóbbi adja a speciális ízét. Ami mellette szól, hogy sok tésztát gyúrtam életemben, de olyat, amivel ilyen könnyű dolgozni, nem nagyon láttam. Az állás során megpuhul, könnyű nyújtani.

Hozzávalók:

2 teáskanál szódabikarbóna

100 ml meleg víz

300 gr finomliszt

A szódabikarbónát feloldjuk meleg vízben, aztán fokozatosan belekeverjük a lisztbe. Amikor összeállt,a video szerint nyújtogatjuk kicsit (ne ijedjünk meg, ez nehéz lesz). Ha nem állna össze, akkor kis vizet adhatunk hozzá, apránként adagolva. Ha nagyjából jó, 1 órát pihentetjük. Ezután nagyon könnyű lesz nyújtani. Tésztanyújtógéppel a legegyszerűbb, de kézzel is megoldható. Ha van gépünk, 4-es fokozatig nyújtsuk, majd átküldjük a keskenymetélt fokozaton. Kézzel nyújtva  a levestésztánál vastagabb legyen a tészta és kb 2 mm széles csíkokra vágjuk.  Egy kis kukoricakeményítővel vagy riszliszttel keverjük össze, hogy ne ragadjon össze. Ötszörös mennyiségű vízben főzzük ki, kb. 5 perc alatt megfő. A legjobb, ha ez is "al dente", azaz harapható, mint az olasz tészták.

 Hogyan együk a rament? Mindenből tegyünk egy kicsit a tányérba és öntsük fel a lével. A tetejére szórhatunk egy kis szezámmagot vagy savanyított gyömbért.

Valahogy így, csak a méreteket tekintve legyünk mértékletesebbek...

Nemrégiben Lisszabonban jártunk és persze, kötelező látványosságként csekély 8 km-es folyóparti séta után megtekintettük a Torre de Belém-et.

És ha már ott jártunk, persze megkóstoltuk a híres Pastéis de Belém-et, amit 1837-ben kezdtek árusítani a Szent Jeromos-rendi kolostor szerzetesei és azóta is töretlen a sikere. Olyannyira, hogy a  Guardian a világ 15. legfinomabb csemegéjének választotta A recept titkos, úgyhogy bármennyi receptet is találunk a net-en ilyen néven, majdnem biztos, hogy nem tudjuk reprodukálni az eredetit. Nagyon jó minőségű vajjal, liszttel és tojással dolgoznak, kézi munkával készítik a kosárkákat, a titkos összetevő között pedig bizonyosan ott a fahéj és a citromhéj, de az arányokat nem lehet tudni.

Ettől függetlenül persze nekirugaszkodtam itthon, hiszen a net-en számos recept kering. Azt gondoltam, és lehet, hogy ez így is van, hogy a Portugáliában szinte minden pékségben kapható Pastéis de Nata a Pastéis de Belém "mezei" verziója, de a Wikipédia szerint ugyanarról beszélünk, mindenesetre ezt a receptet Pastéis de Nata néven találtam.

Az eredeti Pastéis de Belém-ben nagyon tetszett, hogy nem túl édes, viszont az összes recept minimum 25 dkg cukorral indított, úgyhogy ezt radikálisan csökkentettem, pláne, hogy a végén még porcukor is kerül a tetejére. Kész vajastésztát használtam, ami vajjal és nem margarinnal készült. Magyarországon sokkal egyszerűbb a dolog, mert ott téglalap alakú a vajastészta, Belgiumban viszont főleg kör alakú formában árulják, ugyanis itt quiche-hez használják elsősorban. A Carrefour sajátmárkás termékével dolgoztam, nagyon jól bevált. Kicsit trükközni kell és a kihúzogatni, hogy fel tudjuk tekerni, úgyhogy ha biztosra akarunk menni, érdemes kettőt egymásra fektetni, hogy magasabb legyen. A krém finomabb lesz, ha előző nap felforraljuk a tejet a fahéjjal és a citromhéjjal, és egy éjszakát állni hagyjuk. Muffintepsiben sütöttem meg, de könnyebb egyenként sütni, mert egyszerűbb a kosárkákat kibélelni.

Hozzávalók (12 kosárkához)

25 dkg leveles-vajas tészta

250 ml tej

1 rúd fahéj

fél citrom héja

csipet só

30 gramm liszt

125 ml víz

150 gramm cukor  ( a klasszikus recept 250 grammot ír)

4 közepes tojás sárgája

porcukor a tetejére 

 A leveles tésztát kicsit kinyújtjuk, majd feltekerjük és 12 darabra vágjuk. Az így keletkezett korongokat kicsit kinyújtjuk és kibéleljük vele a kosárkákat (én egy kis vajat is tettem alá, mert féltem, hogy beleragad a tepsibe, de simán kijönnek)

A tejből kiveszünk 3 evőkanállal, majd a maradékot felforraljuk a citromhéjjal, a fahéjjal és a csipet sóval együtt. Közben a lisztet kikeverjük a 3 evőkanál tejjel és folyamatos keverés mellett a tejhez adjuk (habverővel a legkönnyebb). Megvárjuk, amíg besűrűsödik és levesszük a tűzről. A vizet felforraljuk a kristálycukorral és a keletkező szirupot belekeverjük a lisztes krémbe. Ezután átszűrjük a krémet egy teaszűrőn, kivesszük a citromhéjat és a fahéjat.  A tojások sárgáját  belekeverjük a langyos krémbe, ezután a krémet elosztjuk a kosárkákban. 250 fokon 17 percig sütjük. Miután kivettük a sütőből, megszórjuk porcukorral.