Nem tudom, ki hogy van vele, én mindig nagyon szerettem régi családi történeteket hallgatni sosem ismert dédszülőkről, ükapákról, szépanyákról. Ha ehhez még fényképek is párosultak, az meg külön öröm volt. Az sem zavart különösebben, ha csak annyit mondtak "valami rokon", mert már senki nem tudta, ki van a képen. Kerestem magamat az arcában,  - volt, hogy meg is találtam

A "honnan jövünk"-nél persze fontosabb a "hová tartunk", de azért mindig érdekelt, hogy kiféle-miféle vagyok. A szüleim szerint magyar-osztrák-szlovák-szerb, vagyis közép-európai sétatéri keverék, ahogy sokan mások Magyarországon. Az anyai dédmamám ugyan mindig emlegetett olasz vonalat, ami  nagyon tetszett nekem - Olaszország, azon belül is Szicília a kedvenc helyem Európában.  

Pár hete rábukkantam egy amerikai oldalra, a FamilySearch-re, ahol ingyen lehet családfát kutatni.( Adatvédelmi okokból célszerű csak keresgélni, a családfát pedig papíron megcsinálni). Azt gondolná az ember, hogy ezzel nem sokra megyünk, de  az összes magyar anyakönyvet, a legeldugottabb magyar kis faluét is mikrofilmre vették és számítógépre vitték. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy mindenkit megtalálunk .....aki 1895 előtt  született. Vagyis remekül kutathatóak az ükszülők, a szépszülők és előttük 1780-ig (sőt még korábbról)  mindenki. 1895 után a magyar anyakönyveket laponként kell átnézni (ezek is fent vannak az adatbázisban), de névre nem tudunk keresni. 

A saját családommal 1780-90-ig jutottam mindkét ágon. Az volt a szerencsém, hogy tudtam a dédszüleim nevét és pont abba az időintervallumba estek, ahol már könnyű volt keresgélni. Az is megkönnyítette a dolgom, hogy kisvárosokban éltek, ahol a jellegzetes vezetéknevek miatt könnyen boldogultam. 

Hogyan kezdjünk hozzá?

Nyilván az ember első lépésben beírja a saját paramétereit és mindenkit, aki él és mozog a családban. Aztán azokat, akik már nincsenek köztünk, de tudja a nevét és a születési évét. Ha szerencséje van, akkor már 1895 előtt tart. Ha nem, akkor szét kell néznie a születési helynek megfelelő magyar anyakönyvekben. Ehhez kell a legnagyobb türelem....Sokat segít, ha abban a városban lakunk, ahol az idősebb szeretteink sírja van, mert a születés évét meg tudjuk keresni.

Ha 1895 alá értünk végre, akkor a 'search' pont alatt  a 'record' -ban tudunk "Név"-re keresni. A név mellett megkapjuk a keresztelés időpontját, helyét, az apa és az anya nevét, illetve sok esetben a foglalkozását is. Megnézhetjük  eredetiben  is. (Ez egy körmendi anyakönyv 1839-ből. Ekkor született a szépanyám..)

Ha tovább akarunk kutatni, akkor nézzük is meg magát az eredeti anyakönyvet, mert az adatbázisba sokszor helytelenül kerül be a név - nem tudják elolvasni vagy kihagynak betűket, ezért legbiztosabb, ha az eredetiből tájékozódunk. Ez azért fontos, mert ahogy lefelé haladunk az időben, egyre nehezebb lesz keresni, mert már nem ismerősek a nevek. Ilyenkor, ha nem hoz eredményt a keresés,  érdemes több variációban beütni a neveket - pl. sokszor lemarad az "i", például Somogyi helyett Somogy. 

A régebbi anyakönyvekben németül vagy latinul szerepelnek a keresztnevek - pl. a Ferencet feltételezhetően  "Franciscus " néven keresztelték, Lajost pedig "Ludwig" néven találjuk meg.1895 után viszont a magyarosítás jelent gondot.

Amikor megvan az apa vagy az anya neve, a következő lépés az ő születési helyük-idejük megkeresése. Kis szerencsével nem nagyon mozognak, tehát ahol a gyerek születik, a szülők is jó eséllyel a környékről származnak. A szülők életkoránál a gyerek születésnapjához képest az anya születési évét 14-35, az apánál 16-45 évvel korábbra lőttem be. Ez általában bevált.

Szerencsések vagyunk, ha valaki a rokonságból már kutatott ezen az oldalon. Ha ő bejegyzett valakit a családfájába és mi erre a személyre keresünk, azt rögtön jelzi a program és felkínálja a mások által már megtalált adatokat.

És hogy miért jó játék ez? Két egészen magas kort megért dédanyámat is ismertem, de dédapából nem jutott egy sem. Egyik apai dédapámról viszont maradt egy fénykép: csillogó, nagy autó mellett öltönyben és kalapban áll, széles mosollyal, ahogy kell. Tiszta Amerika. És az is volt.  A családi legenda szerint még egészen kicsi volt a nagyanyám, amikor kivándorolt Chicago-ba, ahol komoly szakszervezeti karriert futott be. Egyszer nagyot nyert  a tőzsdén és az akkor már felnőtt nagyanyámnak  küldött 10 ezer dollárt, amit Rákosiék egy az egy arányban forintra váltottak. Aztán bukott egy nagyot és többet nem hallottak róla. Nem maradt utána semmi, csak ez a fénykép. Miért indult el, hogyan keveredett ki, mi történt vele közben, nem tudtuk.

Az ő nevét is beütöttem persze a keresőbe. Kis keresgélés után aztán meglett: 1920. december 21-én érkezett meg Ellis Island-re a Rotterdamból induló Ryndam fedélzetén.

Van ebben valami hátborzongató, amikor az ember megtalál egy majdnem 100 éves iratot a "sohanemismert" rokonáról.  A dédpapa tényleg Chicago-ban élt sokáig, aztán Bronx-ba költözött. Mindez az amerikai iratokból derült ki, kicsit bizarr, nem?

Ja, és az olasz vér. Tényleg igaz, csak nem az eddig felderített anyai oldalról, hanem az apairól jön. Az időközben jókora átalakuláson keresztül ment vezetéknév, amit nem lehetett egyszerű magyarosítani, Szicíliában gyakori. Vannak véletlenek?

Azért előre szólok, hogy akit érdekel az ilyesmi, azt gyorsan beszippantja..