Kicsit szomorúan járkáltam mostanában a szupermarketekben. Ez az első év, hogy egyáltalán nem kell a tanévkezdéssel foglalkoznom. Ugyan a táska-tolltartó-füzetek-minden egyéb nehezen beszerezhető vacakból kinőttek a gyerekeim, de egy-két dosszié meg írószer becsúszott még néha. Már nem kell azon izgulni, hogy megfelel-e a szögmérő típusa,. gond-e, ha 64 oldalas a füzet 32 helyett (GOND!), baj-e, ha a bic (nálunk a "4színű" toll ) nem BIC márkájú. hanem noname (BAJ!). Stresszes volt ez mindig, de most hiányzik egy kicsit..Van ugyan a családban kicsi, aki most kezdi az iskolát, de az ő Elzás táskáját már nem én veszem. Nem én fogok sírdogálni egy kicsit, hogy őt is beszippantja a gépezet, amikor majd először elindul az iskolába (szegény már elindult egyébként is, a hollandok ezt korábban kezdik, mint mi, csak gyengített fokozaton).
Ma, az egyik utolsó budapesti napomon betértem az Intersparba az Allée-ban, amikor elém toppant két nagyon helyes kislány, akik a Máltai Szeretetszolgálat nevében gyűjtöttek iskolaszereket rászoruló gyerekeknek. A bejárat mellett vannak közvetlenül a tanszerek, nem túl nagy választékben, de azért vannak. Akinek sok pénze van, az bemegy az emeleti ÁPISZ-ba (minden papír-írószert így hívok, életkorom belőhető. Időbe telt, amíg a régi Skáláról áttértem az Allée-ra), ha meg nincs, kimegy az egyik nagy Auchan-Tesco-ba. Itt meg csak azt veszi meg, amit elfelejtett.
Ennek ellenére meghökkentően sokan nézelődtünk ezen a részlegen.. Mellettem 70 körüli jól öltözött hölgy, balra egy baseballsapkás sűrűn tetovált fiú a barátnőjével, meg egy csillogó szemű huszonéves pár. Senkinél nincs papír, mobilon sem keresgélik az elmentett tanszerlistát. Mindenki a máltaiaknak vásárol. Mi kell egy gyereknek, aki iskolába indul? A tetkós fiú elvesz egy nagy csomag füzetet, a fiatal pár körzőt választ- azon vitatkoznak, melyikkel a legkönnyebb szerkeszteni. Mind vásárolunk színes ceruzát, festéket, ceruzahegyezőt. Azt figyelem, hogy mindenki végigggondolja, neki mit vettek vagy ő mit vett utoljára annak a valakinek, akit iskolába indított. Bedobok a kosárba egy csomó csillámpónis meg autós vignettát is, mintha a sajátjaimnak vásárolnék. Aztán fizetek és viszem a máltaiaknak a pakkot, ahol ott vannak már a többiek is. A két kislány nagyon kedvesen megköszöni a segítséget, pár szót váltok a felnőttekkel is. Azontúl, hogy segíthettünk, mi is kaptunk valamit. Én azt, hogy mégiscsak részt vettem a tanszervásárban.. Köszönöm Máltaiak, a nyár egyik legszebb élménye volt.
