Nem tudom, ki hogy van vele, én mindig nagyon szerettem régi családi történeteket hallgatni sosem ismert dédszülőkről, ükapákról, szépanyákról. Ha ehhez még fényképek is párosultak, az meg külön öröm volt. Az sem zavart különösebben, ha csak annyit mondtak "valami rokon", mert már senki nem tudta, ki van a képen. Kerestem magamat az arcában,  - volt, hogy meg is találtam

A "honnan jövünk"-nél persze fontosabb a "hová tartunk", de azért mindig érdekelt, hogy kiféle-miféle vagyok. A szüleim szerint magyar-osztrák-szlovák-szerb, vagyis közép-európai sétatéri keverék, ahogy sokan mások Magyarországon. Az anyai dédmamám ugyan mindig emlegetett olasz vonalat, ami  nagyon tetszett nekem - Olaszország, azon belül is Szicília a kedvenc helyem Európában.  

Pár hete rábukkantam egy amerikai oldalra, a FamilySearch-re, ahol ingyen lehet családfát kutatni.( Adatvédelmi okokból célszerű csak keresgélni, a családfát pedig papíron megcsinálni). Azt gondolná az ember, hogy ezzel nem sokra megyünk, de  az összes magyar anyakönyvet, a legeldugottabb magyar kis faluét is mikrofilmre vették és számítógépre vitték. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy mindenkit megtalálunk .....aki 1895 előtt  született. Vagyis remekül kutathatóak az ükszülők, a szépszülők és előttük 1780-ig (sőt még korábbról)  mindenki. 1895 után a magyar anyakönyveket laponként kell átnézni (ezek is fent vannak az adatbázisban), de névre nem tudunk keresni. 

A saját családommal 1780-90-ig jutottam mindkét ágon. Az volt a szerencsém, hogy tudtam a dédszüleim nevét és pont abba az időintervallumba estek, ahol már könnyű volt keresgélni. Az is megkönnyítette a dolgom, hogy kisvárosokban éltek, ahol a jellegzetes vezetéknevek miatt könnyen boldogultam. 

Hogyan kezdjünk hozzá?

Nyilván az ember első lépésben beírja a saját paramétereit és mindenkit, aki él és mozog a családban. Aztán azokat, akik már nincsenek köztünk, de tudja a nevét és a születési évét. Ha szerencséje van, akkor már 1895 előtt tart. Ha nem, akkor szét kell néznie a születési helynek megfelelő magyar anyakönyvekben. Ehhez kell a legnagyobb türelem....Sokat segít, ha abban a városban lakunk, ahol az idősebb szeretteink sírja van, mert a születés évét meg tudjuk keresni.

Ha 1895 alá értünk végre, akkor a 'search' pont alatt  a 'record' -ban tudunk "Név"-re keresni. A név mellett megkapjuk a keresztelés időpontját, helyét, az apa és az anya nevét, illetve sok esetben a foglalkozását is. Megnézhetjük  eredetiben  is. (Ez egy körmendi anyakönyv 1839-ből. Ekkor született a szépanyám..)

Ha tovább akarunk kutatni, akkor nézzük is meg magát az eredeti anyakönyvet, mert az adatbázisba sokszor helytelenül kerül be a név - nem tudják elolvasni vagy kihagynak betűket, ezért legbiztosabb, ha az eredetiből tájékozódunk. Ez azért fontos, mert ahogy lefelé haladunk az időben, egyre nehezebb lesz keresni, mert már nem ismerősek a nevek. Ilyenkor, ha nem hoz eredményt a keresés,  érdemes több variációban beütni a neveket - pl. sokszor lemarad az "i", például Somogyi helyett Somogy. 

A régebbi anyakönyvekben németül vagy latinul szerepelnek a keresztnevek - pl. a Ferencet feltételezhetően  "Franciscus " néven keresztelték, Lajost pedig "Ludwig" néven találjuk meg.1895 után viszont a magyarosítás jelent gondot.

Amikor megvan az apa vagy az anya neve, a következő lépés az ő születési helyük-idejük megkeresése. Kis szerencsével nem nagyon mozognak, tehát ahol a gyerek születik, a szülők is jó eséllyel a környékről származnak. A szülők életkoránál a gyerek születésnapjához képest az anya születési évét 14-35, az apánál 16-45 évvel korábbra lőttem be. Ez általában bevált.

Szerencsések vagyunk, ha valaki a rokonságból már kutatott ezen az oldalon. Ha ő bejegyzett valakit a családfájába és mi erre a személyre keresünk, azt rögtön jelzi a program és felkínálja a mások által már megtalált adatokat.

És hogy miért jó játék ez? Két egészen magas kort megért dédanyámat is ismertem, de dédapából nem jutott egy sem. Egyik apai dédapámról viszont maradt egy fénykép: csillogó, nagy autó mellett öltönyben és kalapban áll, széles mosollyal, ahogy kell. Tiszta Amerika. És az is volt.  A családi legenda szerint még egészen kicsi volt a nagyanyám, amikor kivándorolt Chicago-ba, ahol komoly szakszervezeti karriert futott be. Egyszer nagyot nyert  a tőzsdén és az akkor már felnőtt nagyanyámnak  küldött 10 ezer dollárt, amit Rákosiék egy az egy arányban forintra váltottak. Aztán bukott egy nagyot és többet nem hallottak róla. Nem maradt utána semmi, csak ez a fénykép. Miért indult el, hogyan keveredett ki, mi történt vele közben, nem tudtuk.

Az ő nevét is beütöttem persze a keresőbe. Kis keresgélés után aztán meglett: 1920. december 21-én érkezett meg Ellis Island-re a Rotterdamból induló Ryndam fedélzetén.

Van ebben valami hátborzongató, amikor az ember megtalál egy majdnem 100 éves iratot a "sohanemismert" rokonáról.  A dédpapa tényleg Chicago-ban élt sokáig, aztán Bronx-ba költözött. Mindez az amerikai iratokból derült ki, kicsit bizarr, nem?

Ja, és az olasz vér. Tényleg igaz, csak nem az eddig felderített anyai oldalról, hanem az apairól jön. Az időközben jókora átalakuláson keresztül ment vezetéknév, amit nem lehetett egyszerű magyarosítani, Szicíliában gyakori. Vannak véletlenek?

Azért előre szólok, hogy akit érdekel az ilyesmi, azt gyorsan beszippantja..

Pár hónapja a "maszk szabásminta" keresésre még  a "cica-kutya farsangi álarc" vonalat adta volna ki a Google... Most aztán számolatlan mennyiségben dobja ki a koronavírus elleni maszkokat, Van itt minden : harmonika szerű, grenoble-i papagájcsőr, magyar DIY- csak győzzünk válogatni.

A karantén kezdetén azonnal megalakult egy Facebook csoport, ahol belga profi és hobbi varrónők jelentkeztek saját maguk készítette maszkokkal  vagy csak felajánlották honleányi szolgálataikat. Van varrógépünk, varrni is tudunk a lányommal, így nagy lelkesen jelentkeztünk Brüsszel városánál, hogy hozott anyagból legyártunk 50 maszkot. A szabásminta egyáltalán nem tűnt bonyolultnak- 3 hajtás, levarr, gumit behúz ... 5 perc, na jó 10.  Jött is a futár... maszk nélkül, biciklivel és átnyújtott egy kartondobozt. 50 darab előre kivágott anyaggal, kiszámolt gumival, leírással és az üzenettel: 5-öt megtarthatunk majd, a többit minél gyorsabban szállítsuk le.

Mi sem könnyebb ennél.. gondoltuk 5 percig. A  100 %-os poliészter lila anyag úgy foszlott, hogy percenként kellett szétbontani a varrógépet. Fejen is rettenetesen mutatott, olyannyira nem volt szoros a konstrukció, hogy a tenyerem befért volna oldalt, nemhogy egy nanométeres nagyságrendű vírus. A harmadik nap végére olyanok lettünk, mint a kedves Tóték, minden kedvünk elment a dobozolástól... pardon, a varrástól.  Végül elkészült és megtartottuk a 3 legrondábbat, amit szégyelltünk volna odaadni.. bár a többire sem voltunk nagyon büszkék. 

Azért még így is sikerünk volt, mert megkérdezték, hogy esetleg még egy ötvenest bevállalunk-e..... Neeeeeem.

Aztán úgy alakult, hogy mégiscsak varrtam és varrok maszkokat a családnak és a barátoknak. Nyilván nem védi ki a fertőzést, de ha mindenki hordaná, akkor legalább azt az esélyt csökkentjük, hogy a fertőzöttek köhögéssel vagy simán  beszéddel átadják a vírust. Másrészt sem mennyiséggel, sem pénzzel nem lehet bírni egy több tagú családnál azt a mennyiséget, amire akkor lenne szükség, ha  mindannyian elhagynák a lakást és minden szabályt (2-4 óránként csere) betartanának. Így sem elég személyenként egy maszk, még cserélhető filterekkel is többre van szükség.

Ha valaki ezek után rászánná magát a saját készítésre , itt van néhány ötlet-tanács, amit sikerült összeszednem innen onnan.

A legjobb, legszorosabb típus egyértelműen az ezen a linken található maszk. Igényesen néz ki és jól illeszkedik az arcra. Van hozzá video, amin jól látszik, hogy pontosan hogyan kell megvarrni.

Ekkor jön a kérdés, hogy milyen anyagból? Rengeteg szakirodalmat elolvastam, de legjobban egy belga textilmérnöklány tapasztalatait tudtam hasznosítani. 

1. Miből varrjunk?

Ha igazán "emberbarát" anyagot szeretnénk, amin levegőt is kapunk, akkor a pamut jöhet szóba, kizárólag a szorosabb szövésű változata: pl. az ingek anyaga a puplin. Ami viszont nem jó, hogy nedvesedik és ideális talajt jelent a baktériumoknak. Nem véletlen, hogy az orvosok inkább poliésztert ajánlják, ami pont ezt a nedvesedést akadályozza meg (ilyen a sebészi maszkok anyaga). Vettem az itteni Carrefourban egy 100%-os poliészter fehér lepedőt (elég vékony, nem merev, cserébe rettenetes varrni.) A maszk designos külső rétegét pamutból készítem, a belsőt ebből a vékony poliészterből... lehet benne levegőt venni. De a dupla 100%-os pamutos kivitel sem rossz opció, ha műszálas filtert használunk.

Fontos szabály : Ha "főzni" szándékozunk a sterilizálásnál (60 fok), akkor előzetesen be kell avatni a pamutanyagot, vagyis 60 fokon ki kell mosni és csak utána szabni. Megtörténhet, hogy úgy összemegy, mint a Samu nadrágja (de ki lehetett az a Samu???)   és legfeljebb egy csecsemő tudná hordani.  Ugyanilyen fontos, hogy szálirányban szabjunk, különben amorf lesz. Egészen extrém maszkokat is varrhatunk, ez pl. egy régi IKEA anyagból készült. (a nagyszámú cérnaszálból látszik, hogy a darab még kidolgozás alatt áll),

2. Filter

A sebészi maszkok anyagának a gyártási technológiája megegyik a portörlő "papírokéval", ezek magukhoz vonzzák és megtartják a porrészecskéket, amihoz a vírusok hozzátapadnak. (Swiffer, illetve az itteni Carrefournak is van ilyen portörlő papírja). Ami gondot jelent, hogy ezek illatosítottak lehetnek, amit nem feltétlenül jó belélegezni. Végső esetben jó a konyhai papírtörlő (van, aki két darabot használ ebből, az egyiket 90 fokkal elfordítva a másikhoz képest)  vagy a papírzsebkendő. Vagy lehet rendelni is. Kínából.

3. Rögzítés

Általában gumit használnak, de pl. az én Teletubby-szerű füleimnél ez nem jó opció és kevésbé lehet szabályozni. A fertőtlenítésnél gondot jelent, mert nem lehet kifőzni,  kinyúlik, egy idő után elöregszik. (Arról az apróságról ne is beszéljünk, hogy jelenleg szinte mindenhol hiánycikk.). Ha valaki mégis ezt szeretné, mert különösen színes kivitelben sokkal szebb, mint a madzag, annak ajánlom a "fertőtlenítés" pont áttanulmányozását.) Említett okok miatt jobban szeretem a kötős változatot, mert sokkal szorosabb. A pántokat speciális anyagból készítem, nem foszlik, 100 %-os műanyag. A díszpárnáknak a belsejét, (tehát magát a párnát, amire a huzatot húzzuk, vagyis a belső huzatot) olyan műanyagból készítik, mint a sebészi maszkokat. (IKEA párnák) Ugyanilyen anyagból készülnek a legolcsóbb nyári paplanok is. Ezeket vágom fel vékony csíkokra és  befűzöm a gumiházba. Ki is lehet húzni és külön fertőtleníteni, és kicsi biztosítótűvel visszahúzni. Ha vékony gumis maszkokat használunk és nem lenne elég szoros, akkor a következő megoldást érdemes alkalmaznI : egy kb. 2-3 cm-es guminak a két szélére  rávarrunk 1-1 gombot és a maszk gumijait ebbe akasztjuk (van, aki horgolt pántra varrja a gombokat, ez is jó megoldás).

4. Fertőtlenítés

A kísérletek szerint még 60 fokon is sokáig él a vírus, úgyhogy vagy 90 fokon főzzük 15 percet vagy más módszert keresünk. Az egyik variáció a 20 fokos mosásnál is használható fertőtlenítőszer adalék, amit öblítő helyett használnak (Dettol vagy Sanytol) .  Az összes többi sokkal körülményesebb módszer. Talán jó lehet még az a fajta színes ruhákhoz használt folteltávolító folyadék is,  ami hidrogén-peroxidot tartalmaz (ennek a vizes oldatára is érzékeny a vírus, csak nem tudom a %-os összetételét). 

Nem kis munka, ha igényesen meg akarjuk varrni, de figyelembevéve a jelenlegi maszkárakat (1, 39 euro a szomszédos patikában a sebészeti maszk darabja) megéri nekirugaszkodni. Venni is lehet, egyre szélesebb a kínálat és kifejezetten szépeket kínálnak. (Brüsszelben is van magyar készítő). Jó filterrel, szoros kivitelben mindenképpen hasznos és környezetbarát. Főleg, ha az eldobott használt sebészmaszkokra gondolunk. Ki tudja, meddig lesz rá szükség. Remélem, egyszer és minél hamarabb sutba vághatjuk őket.

Sok-sok május elsejét megértem életemben - felvonulást a Papa nyakában, majálist a Bikás-dombon, biciklizést Brüsszelben, de úgy magamtól, igazából csak egyszer vonultam.

Érettségiztünk abban az évben és az volt a divat, hogy az utolsó évesek résztvehettek vagy inkább részt kellett venniük) a felvonuláson.  Az iskola udvarán gyakoroltunk, egyszer talán a helyszínen is, az üres tribün előtt, de nem voltunk túl lelkesek. Kaptunk egy 100%-os műszálból készült formátlan fehér melegítőt és ebben találkoztunk a helyszínen. Sokan voltak, tábla, lufik, zászlók, minden, ami ilyenkor kell.  Mi voltunk a vége, a BÉKE felirat, tiszta fehérben. Én voltam az "ékezet", úgyhogy jó előre megmondtam az eseményt a tévén követő családnak, hogy nem kell keresgélni, jól beazonosítható leszek. Őket viszont jobban érdekelte, hogy miért maradt  üres a tribün a Dózsa György úton, ami mindig tele szokott lenni. Kivonult "Vörös Csepel", felelt neki a "Váci út", de a megszokott arcok hiányoztak. 

Lassan szivárogtak a hírek, hogy nem kéne salátát enni meg egyáltalán semmit, aminek levele van. Meg hogy valami Csernobil. Mindenkit megnyugtattak, hogy a Szovjetunió ura a helyzetnek és nincs itt semmi látnivaló. Úgyhogy mi még elballagtunk és zuhogó esőben lezavartunk egy két napos szerenádot.. Túl sok információnk ezután sem volt, de ezért levágtuk és kidobtuk a salátát a telken. A fizika tanáraink mérték a levegőben szálló por radioaktivitását (porszívócsőre textil, beszív, Geiger-Müller), de szerencsére nagy bajt nem jelzett.

Legalább három rádiót vettünk, hogy Papa végre hallgathassa a Szabad Európát, de sosem jártunk sikerrel, úgyhogy a magyar sajtóból informálódtunk.. Rebesgettek mindenfélét, hogy merre ment az a "felhő", hogy furcsa tulipánok és almák nőttek a következő évben... Hogy éppen Kijevbe ment a közkedvelt riporter, bemondónő és műsorvezető  és három éven belül mindannyian meghaltak. Később persze láttam riportokat a zónáról, sokat olvastam a robbanás következményeiről.  De  megmondom őszintén, azt, hogy igazából mi történt és mi történhetett volna, most értettem meg, amikor a Csernobil című sorozatot megnéztem. Sokat gondoltam utána arra, hogy akik azt a tribünt üresen hagyták abban az évben, valójában mit tudtak. És hogy akartam-e volna tudni, hogy egy hajszálon múlik,hogy sikerül-e megúsznunk...