Sok-sok május elsejét megértem életemben - felvonulást a Papa nyakában, majálist a Bikás-dombon, biciklizést Brüsszelben, de úgy magamtól, igazából csak egyszer vonultam.

Érettségiztünk abban az évben és az volt a divat, hogy az utolsó évesek résztvehettek vagy inkább részt kellett venniük) a felvonuláson.  Az iskola udvarán gyakoroltunk, egyszer talán a helyszínen is, az üres tribün előtt, de nem voltunk túl lelkesek. Kaptunk egy 100%-os műszálból készült formátlan fehér melegítőt és ebben találkoztunk a helyszínen. Sokan voltak, tábla, lufik, zászlók, minden, ami ilyenkor kell.  Mi voltunk a vége, a BÉKE felirat, tiszta fehérben. Én voltam az "ékezet", úgyhogy jó előre megmondtam az eseményt a tévén követő családnak, hogy nem kell keresgélni, jól beazonosítható leszek. Őket viszont jobban érdekelte, hogy miért maradt  üres a tribün a Dózsa György úton, ami mindig tele szokott lenni. Kivonult "Vörös Csepel", felelt neki a "Váci út", de a megszokott arcok hiányoztak. 

Lassan szivárogtak a hírek, hogy nem kéne salátát enni meg egyáltalán semmit, aminek levele van. Meg hogy valami Csernobil. Mindenkit megnyugtattak, hogy a Szovjetunió ura a helyzetnek és nincs itt semmi látnivaló. Úgyhogy mi még elballagtunk és zuhogó esőben lezavartunk egy két napos szerenádot.. Túl sok információnk ezután sem volt, de ezért levágtuk és kidobtuk a salátát a telken. A fizika tanáraink mérték a levegőben szálló por radioaktivitását (porszívócsőre textil, beszív, Geiger-Müller), de szerencsére nagy bajt nem jelzett.

Legalább három rádiót vettünk, hogy Papa végre hallgathassa a Szabad Európát, de sosem jártunk sikerrel, úgyhogy a magyar sajtóból informálódtunk.. Rebesgettek mindenfélét, hogy merre ment az a "felhő", hogy furcsa tulipánok és almák nőttek a következő évben... Hogy éppen Kijevbe ment a közkedvelt riporter, bemondónő és műsorvezető  és három éven belül mindannyian meghaltak. Később persze láttam riportokat a zónáról, sokat olvastam a robbanás következményeiről.  De  megmondom őszintén, azt, hogy igazából mi történt és mi történhetett volna, most értettem meg, amikor a Csernobil című sorozatot megnéztem. Sokat gondoltam utána arra, hogy akik azt a tribünt üresen hagyták abban az évben, valójában mit tudtak. És hogy akartam-e volna tudni, hogy egy hajszálon múlik,hogy sikerül-e megúsznunk...