"Ha fizetnének, sem mennék oda" . Én is ezt mondtam pár évvel ezelőtt a Szigetről látva a port meg a sátrakat és ne szépítsük: koromat tekintve régen kinőttem a Sziget elsőszámú célcsoportjából. De van két gyerekem, akik nem, úgyhogy az első "szigetes" évemet fuvarozással töltöttem: költöztettem a sátrakat meg az egyéb hallatlanul fontos dolgokat. Aztán 2 éve már én is kint voltam, idén meg kifejezetten vártam. Dolgoztunk mindhárman,önkéntesként, ők a francia kempingben én meg kísérő tanárként (legalább egy hétig végre én is azt csinálom, amit legjobban szeretek...utólag is köszönet a Vajdásoknak az együttműködésért).
A két gyerek, illetve két éve már csak az egyik, mindig elégedetten nyugtázza a fellépők névsorát, én meg kevéssé elragadtatva állapítom meg, hogy a magyarokat leszámítva szinte nem ismerek senkit. Idén végre eljön az én időm is, jön Manu Chao, akire 13 éve várok (de ez majd egy külön történet lesz) és minden évben elmegyek a Magashegyi Undergroundra. Egy igazi kuriózum, ami Manu Chao és a Magashegyi Underground együttműködéséből született:
A Sziget tudatosan kezd elmozdulni a nagyon költséges előadók megfizetése helyett az egyéb kulturális programok irányába, ezzel egy igényesebb réteget is megcélozva. Érdemes egy napra is kijönni, rengeteg a látnivaló. Tavaly a Fidelio-sátor volt a kedvencem, ahol nagy színes puffokon lehetett heverészni zene hallgatás közben. Az iszonyú hőségben a már nem túl szomjas fiatalok tátott szájjal aludtak a párnákon, de amint rákezdett a zenekar, nagy horkantások közepette felugrottak és késlekedés nélkül távoztak. De nagyon sokan voltak, akik valóban élvezték a műsort: az interaktív operaelődásokon a Carmen nyitányát vezényelhették :az élelmesebbek teljesen lelassították, majd felgyorsították a zenekart. Zenélhettek, rendezhettek, ismeretlen áriákról próbálták kideríteni, hogy miről is szólhatnak. Esténként az Operaház művészei énekeltek ismert áriákat Shakespeare-drámák stílusában, óriási sikerrel. Szandálban és rövidgatyában.
Hasonlóan nagy siker volt a magyar táncház, ahol egész éjjel ropták az ifjak, a többség nagy igyekezettel, enyhe "pogó" beütéssel.
Miután a Sziget számomra elsősorban a Sárkányt jelenti, amit a bicskei Vajdások építettek 15000 PET palackból, az időm nagy részét ott töltöm. Mennydörgő, aki elegánsan a Dragon of Freedom névre hallgat, 25 méter hosszú, éjszaka világít és tüzet (helyesebben ködöt: eper, kókusz és vanília illatút) is okád. Idén új fejet kapott:
Egy másik tavalyi installációjuk is nagy sikert aratott: ez az Élet fája
Az idei új szenzáció a Pók, amelynek a kitinpáncélját CD lemezekből készítették, a lábait pedig sörös dobozokból (a fejtor-ra és a potrohra várom a tippeket!)
Ezenkívül van születésnapi torta:
Mindenféle ülő alkalmatosság, pl. Pokémon pad az elfáradt vadászoknak
Abroncsülőkék á la Trónok harca
És készült újrahasznosított páncéling (sörösdoboz tetőből)
Holnap kezdődik a Sziget, már folyik a beköltözés, végeláthatatlan sorokban érkeznek busszal, taxival, gyalog a szigetlakók. Olvastam olyan cikkeket, ahol azt írták, hogy nyugat-európai műhippik felvonulása zajlik. Igen, van aki a reptérről taxival a Decathlonba siet, ahol felvásárol sátrat, horgászszéket, matracot. Majd a Szigeten 4 ezer eurot tesz a kártyájára, végül mielőtt taxival kivitetné magát a reptérre, miszlikbe aprít mindent és feldobálja a fákra. De a többség nem ebbe a csoportba tartozik. Inkább azt láttam, hogy nagyon érdeklődőek és lelkesek, tetszik nekik, amit látnak. Azt hiszem, a Sziget igazán jó reklám Magyarországnak.
