BONJOUR MÖSZJŐ BÁCSI!

A nagy európai zabálás

2016. január 17. - m.papai

A brüsszeli multikulti egyik legjellemzőbb megnyilvánulási formája, és egyben legkellemesebb hozadéka, a gasztronómiai sokszínűség. Ebből minden januárban ízelítőt kapok, átvitt értelemben és szó szerint is, amikor minden nálunk dolgozó nemzet hoz valamilyen rá jellemző ételt-italt és kezdetét veszi a "nagy európai zabálás". A legnagyobb sikere természetesen mindig  a saját készítésű ételeknek van, de vérmérséklettől és konyhaművészeti képességektől függően akadnak olyanok is, akik maradnak a jól bevált bolti termékeknél. 

Nézzük meg, idén ki mivel állt elő. 

Kezdjük rögtön az idei kedvencemmel, a szlovák asztallal. Számomra ez a konyha hasonlít legjobban a magyarhoz, és olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egyik szlovák kolléganőnk nagyon lelkes szakács. Elmondása szerint egy hétig készült az eseményre, és ennek meg is lett az eredménye. Volt itt minden: palacsinta, fánk, tepertős pogácsa, bejgli, kolbász, sonka, szalonna, házi savanyúságok. Külön említést érdemelnek az apukája által készített pálinkák, amiket kénytelenek voltunk jó sokszor letesztelni, mert nem tudtuk eldönteni, hogy melyik a legjobb. 

img_20160115_122722_1.jpg

img_20160115_123812_1.jpg

A szlovákokkal ellentétben a csehek idén nem bonyolították túl a dolgot: néhány doboz különböző ízesítésű töltött ostyával készültek. A Kolonada egyébként a cseh fürdővárosok hagyományos édessége.

img_20160115_122741.jpg

A szlovének és a horvátok idén közös asztallal készültek, és igencsak kitettek magukért. Itt is volt jó néhány ismerős étel, felvágottak, káposzta, aprósütemények és bejgli. Én legjobban a főtt sonkának örültem, amit tormával kínáltak.

img_20160115_122750.jpg

A lengyel asztal általában érdekesebb szokott lenni, bevallom őszintén, idén egyedül a Żubrówkát teszteltem le náluk. Az hozta a megszokott színvonalat.

img_20160115_123118.jpg

A legszebb tálalás különdíját én idén a bolgároknak adtam oda. Az ételkínálat is letisztult volt, ráadásul finom is.

img_20160115_123229.jpg

A kelet-európai nemzetek közül még meg kell említenem a románokat, akiknek az asztaláról sajnos nem készítettem fotót, de nagyon jó töltött káposztával és túrós süteménnyel készültek.

Most pedig irány dél!

Az olaszok jó szokásukhoz híven idén is pizzával és néhány tál tiramisuval érkeztek. Egyiket sem sikerült megkóstolnom, mert percek alatt elkapkodták őket. Mintha egyébként nem lehetne bárhol, bármikor pizzát enni!

img_20160115_122818.jpg

A spanyol asztal is minden évben nagyon népszerű, így sikerült erről is jól lemaradnom. Volt náluk tortilla, jóféle spanyol borok, középen abban a nagy tálban pedig egy szép adag paella. Ezt tényleg sajnálom, hogy kihagytam.

img_20160115_122835.jpg

Érthető módon a görög asztal finomságait is hamar el szokták kapkodni. Az idei kínálat is nagyon népszerű volt: a húsgolyó, a tzatziki és a baklava örök kedvencek, de nekem nagyon ízlett a dolmadakia is, ami szőlőlevélbe csomagolt rizses-darált húsos étel.

img_20160115_122829.jpg

A máltai konyha számomra mindig kicsit jellegtelennek tűnik, mintha elveszne az olasz, görög, spanyol konyha árnyékában. Azért voltak náluk is guszta dolgok.

img_20160115_122844.jpg

A franciák idén is konyhaművészetük egyszerűen nagyszerű mivoltára helyezték a hangsúlyt. Végül is igazuk van, a bordói jó, a sajt jó, a quiche jó, több valóban nem is kell.

img_20160115_122912.jpg

A belgák is az letisztultságra szavaztak: őszibarackos-tonhalas apéróval készültek és egy tál zöldsalátával.

img_20160115_123429.jpg

A holland gasztronómiát én valahogy soha nem tudom hova tenni. Az látszik, hogy szeretik ötvözni az édeset a sóssal, de ez a rózsaszín cukorkákkal megszórt kenyér azért tényleg túlzás volt egy kicsit. 

img_20160115_123413.jpg

A németek és az osztrákok is együtt készültek az idén, így a képen látható krumplisaláta és perec később kiegészült egy tálca rántott hússal. Ez is minden évben nagy kedvenc, én ettem egyet, és mire pár perc múlva visszamentem repetáért, már üres volt a tálca.

img_20160115_123444.jpg

Ezzel pedig el is érkeztünk Észak-Európába!

A dán asztalon is sok finomság volt, ráadásul valamilyen különleges okból kifolyólag arra is nagyon ügyeltek, hogy mértani pontossággal tálaljanak.

img_20160115_122948.jpg

A svédeket külön dicséret illeti a házi készítésű ételekért, mivel akár az IKEÁ-ban is vehettek volna valamit.

img_20160115_122957.jpg

A finnek rénszarvashúsos szendvicsekkel (nagyon finom!) és persze Salmiaki-val készültek.

img_20160115_123008.jpg

Az észtek szó szerint vették a meghívón szereplő kitételt, miszerint egy sós és egy édes ételt kell hozni: halas pitét készítettek és valamilyen krémes süteményt.

img_20160115_123016.jpg

A lettek halas-uborkás szendvicseket hoztak, ami egyszerű, de jó, ráadásul a tálalás is gusztusos volt.

img_20160115_123022.jpg

A litván asztalnak minden évben a Šakotis nevű édesség a főszereplője, ami ágas fát jelent és kicsit hasonlít a kürtőskalácsra. 

img_20160115_123258.jpg

A britek általában nem szoktak túl ötletesek lenni, idén azonban akadt náluk egy-két érdekesség. Szarvashús, illetve a nem túl gusztusos haggis, ami teljesen olyan ízű volt, mint a májas hurka.

img_20160115_131137.jpg

img_20160115_131152.jpg

És végül, de nem utolsósorban, jöjjön a magyar asztal. A menü: kolbász, pörkölt tarhonyával és kovászos uborkával, zserbó és sós aprósütemények. Mindennek nagy volt a sikere, a pörkölt elfogyott, a süteményekből alig pár darab maradt. A három üveg bor is elfogyott, mint mindig, most is a Tokaji volt a legkelendőbb.

img_20160115_125824.jpg

img_20160115_123050.jpg

img_20160115_123109.jpg

 

Mese a fapadosról, avagy mi a teendő járattörlés esetén?

6680810831_98335ab553_b.jpg

Hősünk úgy döntött, hogy villámlátogatást tesz Budapesten  jó pár felhalmozódott elintéznivaló miatt -orvosi vizsgálat, okmányiroda, közművek sorakoztak a tennivalók között. Vett egy retúrjegyet Budapestre az egyik fapadosnál és elkezdte szervezni a pontos programot. Még 2 óra késést is bekalkulált, de ismerve a légitársaság menetrendjét ennek nem tulajdonított nagy valószínűséget, mert ilyenkor a budapesti hajnali gép fordul vissza Brüsszelből.

Reggel 5-kor kelt, időben kiért Charleroi-ba. A budapesti gép megérkezett, az utasok kiszálltak, ő meg várt a beszállásra. Várt 10 percet, huszat, fél órát. Nem történt semmi. Végül a személyzet franciául közölte, hogy a gép nem indul el és a 19 óra 50-kor induló járattal mehetnek el, írassák át a jegyüket lent. Indok egy szál se. Lent meghökkentően gyorsan ment az átíratás, pedig hősünk tartott attól, hogy nem lesz hely az esti járatra. Aztán mindenkit odatereltek a fapados pultjához, ahol adtak egy brossúrát az utas jogairól illetve 12 euro értékű étkezési bónt 4 euro-s címletekben. Utóbbira ráírták, hogy pénzre nem váltható és visszaadni sem fognak belőle. Aki ismeri a reptéri árakat, tudja, hogy aranyárban mérnek mindent: a legolcsóbb szendvics 4 euro, egy 5 dl-es ásványvíz 3.30-ba kerül, úgyhogy 11 órás várakozásra méretezve nem túl bőkezű az ellátás.  Másfél óra múlva franciául bemondták, hogy a budapesti járat utasai még egyszer fáradjanak a pulthoz és ott adtak még egy 4 euro-s cetlit, de ezt kevesen értették, úgyhogy a legtöbben 12 euroból és a saját kereteikből oldották meg az ellátásukat.

Hősünk úgy vélte, hogy időben nem éri meg visszatérni Brüsszelbe, úgyhogy a reptéren maradt és rögtön írt a légitársaság web-oldalára, ahol a járattörlés esetén panaszt lehet (és szerinte kell is) tenni. Előtte elolvasta a brossúrát, ahol arról tájékoztatják, hogy jogosult a jegy árának visszatérítésére vagy átfoglalásra egy másik járatra, ellátásra a várakozás idejére, transzfer és szállástérítésre, amennyiben ott is kell éjszakáznia. És kártérítésre.1500 km-nél közelebbi úticél esetén, amennyiben a légitársaság nem tudja 2 órán belül eljuttatni az útícéljához, ez az összeg 250 euro. (ha igen, akkor csak a fele). Attól függően, hogy az úticél milyen messze van, más-más az összeg, akár 600 euro is lehet. A brossúra a   261/2004/EK   rendeletre hivatkozik.

Ha figyelmesen elolvassuk, léteznek vis maior helyzetek is, amikor mentesül a légitársaság a fizetés alól: ilyenek a kedvezőtlen időjárási körülmények, a sztrájkok (de ha a saját dolgozói sztrájkolnak, akkor nem) és az olyan műszaki hibák, amelyek elháríthatatlanok és nem kerülhetőek ki (seregély a hajtóműben és társai).

Hősünk biztos, ami biztos alapon bejelentette a kártérítési igényét, már csak azért is, mert ez nap népiesen fogalmazva már a "kutyáké" volt. Mindezt magyarul, a cég magyar nyelvű oldalán.

13 óra 49 -kor névre szólóan megérkezett a cég válasza - angolul. Kellett hozzá egy kis segítség, de azért a lényeg kihámozható volt: a gép műszaki hibás, csak Budapesten lehet megjavítani, ezért szépen felszállt és hazarepült. Utasokat nem akartak vinni, mert az utasok biztonsága a legfontosabb.Egyébként meg majd adnak valamilyen kompenzációt, de abban ne a kiadott ismertetőt tekintse mérvadónak.Emellett felhívja a reptéren üldögélő hősünk figyelmét, hogy az esti gép indulása előtt két órával legyen a reptéren.

Az esti gép végül késett, úgyhogy az eredeti 11 órás érkezés helyett éjjel 22 óra 15-kor sikerült leszállni Budapesten. Olyan kevesen voltak az utasok, hogy felszállásnál a pilóta külön kérte, hogy néhányan menjenek hátra az egyenletes terhelés érdekében...

Néhány nap múlva megérkezett a légitársaság e-mailje, amiben közlik: adtunk enni-inni, kaptál egy új jegyet, végül is megérkeztél Budapestre. Ha tudsz számlát mellékelni, akkor két telefonhívásod költségeit is átvállaljuk az adott napon. Ugye, milyen aranyosak vagyunk? Mindezt persze hivatalos formában. Kártérítésről egy szó sem esik, bár az adott rendeletre hivatkoznak, csak ez a része valahogy elkerülte a figyelmüket. Hősünk mérgében utánanézett részletesen a kérdésnek, és talált bírósági ítéletet is, nem egyet, amelyben a bíróság kimondja, hogytechnikai hiba nem vis maior helyzet  és a légitársaságoknak viselnie kell a felelősséget miatta. Ami még jobban megrémisztette: több olyan céget talált, aki 20 % sikerdíjért (plusz ÁFA) vállalják, hogy perlik a légitársaságot. Gyakori probléma lehet ez, na.

Úgy döntött, fut egy pár kört egyedül, aztán ha nem jön össze, jöhetnek a sikerdíjasok. Közben meg vesz még egy jegyet, mert persze, úgy elcsúszott, hogy a felét sem sikerült elintéznie, amit akart.

U.i, A harmadik levélváltás után, amelyben hősünk az említett bírósági ítéletre hivatkozott, a repülőtársaság kifizette a fejenként 250 euros kártérítést.

Piton - In memoriam Alan Rickman

alan.jpg

Valamit rajzoltam a táblára, laposférget vagy gilisztát, mindenesetre valami olyasmit, ami annyira nem volt érdekes. Egy pillanatra hátrafordultam magyarázni az osztály felé, erre látom, olvasnak. Nem egy, nem kettő, sokan. Biztos dolgozatra készülnek,megértem én, dehát azért mégis... Odamegyek a legközelebb ülő olvasó gyerekhez, nézem a könyvet, amit pirosló arccal végül elővett a pad alól. 

De hiszen ez egy könyv. Nem tankönyv, igazi könyv. Tizensokéve volt, de már akkor is nagy szó volt, hogy olvasnak, annak ellenére, hogy ez egy nagyon jó gimnázium volt. Harry Potter és a bölcsek köve - nem mondott semmit a cím. Milyen könyv ez?- kérdeztem. És itt elszabadult a pokol, kórusban kiabálták, hogy fantasztikus és olvassam el, mert nekem is tetszeni fog. Hazafelé megvettem, aztán nem túl nagy lelkesedéssel belekezdtem.

Nem fokozom tovább, teljesen lenyűgözött és elvarázsolt ez a világ, amit Rowling alkotott. Amikor kijött az első film, nem akartam megnézni, mert féltem, hogy nem tudja visszaadni a regényt és csalódni fogok. 

Nem csalódtam. Hála Dumbledore-nak, McGalagony-nak és leginkább Piton professzornak, azaz Alan Rickman-nek, aki még annál is jobb volt, mint amire én számítottam. Igazából ott fedeztem fel Alan Rickmant, holott láttam már a Die Hard-ban is, de őszintén szólva csak az arca maradt meg bennem, a neve nem. Utána már kerestem a nevét, megnéztem az Értelem és érzelemben, a PS. I love you-ban és persze a Harry Potter sorozat többi darabjában, amelyek mérsékelten tetszettek, de ő mindig jó volt. Egyszerűen jó színész volt.

Miközben felfedezte Hollywood, játszott színházban és alacsony költségvetésű művészfilmekben.Nem kapott Oscar-díjat, de nem is érdekelte különösebben, mert a díjat szerinte nem a színész, hanem a szerep kapja. Nyugodt, sztárallűröktől mentes életet élt feleségével, akit 19 éves korában ismert meg és 50 év együttélés után vett feleségül New York-ban. A szertartás után, amelyre nem hívtak vendégeket, átsétáltak a Brooklyn-hídon és megebédeltek.

Alan Rickman ma ment el örökre. Hiányozni fog.

Brüsszelben freskóval tisztelegtek David Bowie előtt

w3rhvtmzxysbg5b.jpg

Lucien Gilson, 26 éves belga művész, közismertebb nevén, Noir Artist, a Galerie de la Toison d’Or egyik fehér falára varázsolt látványos graffitit Bowie utolsó albuma, a Blackstar megjelenése alkalmából. Noir Artist a Sony Music Belgium megrendelésre készítette el a fekete-fehér falfestményt. A munka két napot vett igénybe, és szomorú egybeesésként éppen a zenész halálára lett készen. A festés menetéről készült timelapse videót Bowie facebook oldalán is közzétették, ez volt az utolsó bejegyzés a halálhíre előtt. Noir Artist azt nyilatkozta, hogy az elmúlt 24 órát valódi érzelmi hullámvasútként élte meg, és hatalmas megtiszteltetés számára, hogy részt vehetett ennek a műalkotásnak az elkészítésében. A freskó alatt tegnap már gyűlni kezdtek a virágok, sőt a fehér részekre üzenetet is írhatnak azok, akik szeretnék leróni tiszteletüket a 69 éves korában elhunyt angol zenész előtt.

 

TIMELAPSE OF BOWIE BELGIAN ★ BILLBOARD

TIMELAPSE OF BOWIE BELGIAN ★ BILLBOARDWatch NOIR Artist create and complete a mural commissioned by Sony Music Belgium for David Bowie’s ★ album.

Közzétette: David Bowie – 2016. január 10.
süti beállítások módosítása