2 nagy padlizsán

1 nagy vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 kis csokor petrezselyem szára és levele

2 evőkanál kapribogyó (leöblítve)

fél csésze (kb. 10-15 szem) kimagozott olajbogyó

1 doboz hámozott paradicsom-konzerv

1 evőkanál paradicsompüré

4-5 szárított paradicsom apróra vágva(elmaradhat)

1 teáskanál szárított oreganó

2 evőkanál fehér borecet

1 kávéskanál cukor

só, bors

3-4 evőkanál olívaolaj

A Pairi Daiza állatkertben az a legjobb, hogy nem is igazán állatkert. Sokkal több annál. Ott van például rögtön a neve. Miért adnak egy belga kisvárosban lévő "állatkertnek", amelyet egy egykori cisztercita apátság területére építettek, ilyen különös, idegen hangzású nevet?

Mint kiderült, azért, mert a pairi daiza óperzsa nyelven annyit tesz, hogy elzárt kert, ami a paradicsom (bibliai értelemben) egyik legősibb elnevezése is. Találó. A három kilométernyi, magas kőfallal körülzárt 135 hektáros kert valóban maga a paradicsom.

Ebéd után, úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy megnézzük a park legnagyobb attrakcióját, a két óriáspandát. Nem voltak nagyok az elvárásaink, mert úgy hallottuk, hogy a pandák idejük nagy részében alszanak. Ehhez képest még jól is jártunk, mert az egyik valóban csak feküdt egy szalmaágyban, a másikat viszont meg tudtuk nézni. Igaz, hogy teljesen be kellett húzódni a sarokba, az arcunkat felkenni az üvegre, és egy lábon kellett egyensúlyozni egy kis kövön állva, de elmondhajuk, hogy láttunk egy pandát, amelyik nem aludt. Bizonyítékunk sajnos nincs, mert ebben a pózban nem tudtunk fotózni.

Következő állomásunk a lagúna volt, amely Ausztráliát és Óceániát mutatja be. 

Ennek a világnak a legnagyobb szenzációja a kismajom-simogató volt. A bátor kismajmok kézről- kézre és vállról-vállra jártak az emberek között. Mondamom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték a barátkozást.

Ezen a ponton már mindannyian kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy azt csináltuk, amit ilyenkor szoktunk: a felnőttek leültek meginni egy frissítőt, a gyerekek pedig fel-alá rohangásztak a hatalmas játszótéren. Ők általában ezt csinálják, ha fáradtak.

Miután mindenki jól "kipihente" magát, célba vettük a vizek világát! 

Az akvárium előtt hatalmas sor állt, így azt kihagytuk, de szerencsére a pingvineket és a fókákat kívülről is meg lehetett nézni. 

Utolsó állomásként következett a halhatatlanok városa elnevezésű kínai világ, ami az én személyes kedvencem az összes közül. Ennek a résznek a kialakítása valahogy olyan, hogy az ember tényleg úgy érzi, mintha egy egészen más világba csöppent volna.

Sok fantasztikus látnivaló van itt is, de szerintem a legeslegjobb a gyógyító sétány. Lágy zene, vízcsobogás, gyönyörű növények mindenfelé, és bármerre néz az ember, nem lehet látni semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy az ember nem egy távol-keleti kolostorban sétálgat, hanem a sokkal prózaibb Belgiumban. 

Ezen a ponton célba vettük a kijáratot, de mint kiderült, a kifelé vezető úton is akadt még bőven látnivaló. A lenyűgöző, apokaliptikus hangulatot árasztó röptető a flamingókkal, ...

 ... a Karibuni étterem (játszóházzal!), ami megint csak sokkal több mint egy szimpla étterem,

... és egy gyönyőrű andalúz kert.

Hosszú, fárasztó nap volt, de megérte. A fáradtság és a belépőjegy ára is.

A Pairi Daiza egy gyönyörűen kialakított, igényes, ötletes park, amely távoli világokba kalauzolja látogatóit, és mellesleg állatok is vannak benne. Brüsszelből csak egy óra autóval, és minden, amire szükséged van hozzá: egy pár kényelmes cipő, naptej (ha szerencséd van), némi étel és ital, mindenekelőtt azonban sok-sok türelem embertársaid elviseléséhez.

Állatkerteket bemutató sorozatunk első részét a Maubeuge állakertről itt olvashatjátok el.

A cikória egyik legjobb tulajdonsága,hogy egész télen elérhető. Májusban elvetik, aztán novemberben kiássák a növényeket, levágják a leveleket, a gyökereket földdel fedik és az ezután kihajtott leveleket fogyasztják. (akár egy homokkal teli vödörben kivitelezhető a művelet.) Belgiumban télen-nyáron van, télen egytálételeket készítenek belőle, pl. sonkába tekerve, sajtos besamellel leöntve - ez a chicon au gratin, levesbe főzik, karamellizálják és tarte-ot töltenek meg vele. Nyáron salátának is kiváló, én ebben a formában szeretem a legjobban.

Igazi eminens kislány voltam kitűnő bizonyítvánnyal, csak két tantárggyal gyűlt meg a bajom: a testneveléssel és a gyakorlati foglalkozással. Sehogy nem ment a faragás, a fémlemezek szakszerű megmunkálásáról ne is beszéljünk, úgyhogy a szalvétatartó alapanyagait meg a fakarót rendszeresen hazaloptam a táskámban, hogy apám valami értékelhetőt kalapáljon helyettem. A torna nehezebb volt, mert  a svédszekrénynél ez a megoldás értelemszerűen  kiesett, úgyhogy maradt a belefejelés meg a feldöntés.

                                  (a video illusztráció)

Szomorúan lógtam a kötél végén meg a gyűrűn, amin lány lévén fel nem foghattam, mi végre kell nekem összetett gyakorlatot végrehajtanom. A kötelező úszás szintén a rémálmaim közé tartozott, miután olyan alacsonyra nőttem, hogy a vízből nem állt ki az orrom.

Ennyi kudarc után érthető, hogy a sport sosem volt a szívem csücske. Súlyproblémám nem igazán lévén nem is nagyon volt motiváció, másrészt úgy gondoltam, futok annyit a három gyerek után, hogy bőven letudom a napi mozgásadagomat. 

Aztán negyven felett egyszer csak feltűnt, hogy régen volt derekam, most meg nincs... A férjem egyik nap kitalálta, hogy járjunk edzőterembe és vett is egy bérletet, akkor még elég borsos áron. Miután elég skót vagyok, nem hagyhattam kárba veszni, úgyhogy elkezdtem, nem nagy örömmel, mert a gépeket utálom. Ráadásul az átkozott szerkezetek valamiért nem mérték a pulzusomat - az edző szerint ez nőknél gyakran előfordul- ezért aztán elkezdték növelni a sebességet, úgyhogy kishíján úgy jártam, mint Bob Kelso a futópaddal:

Végül betévedtem egy csoportos órára, ahol 20 perc után a 30. felülésnél éreztem, hogy végem van, miközben a körülöttem levő jóval idősebbek lazán lenyomják. Innentől a büszkeség hajtott és az volt a cél, hogy mindent meg tudjak csinálni, amit mutatnak. Kellett pár hónap, amíg sikerült, de minden szempontból megérte, mind fizikailag, mind lelkileg - nem ismerek jobb módszert a stressz ellen. Lassan függő is lettem, mert ha nincs meg a heti 3 alkalom, már látja a család, hogy "bolond" vagyok. 

Ezekben az órákban az a legjobb, hogy van zene, nem úgy, mint régen a klasszikus tornaórákon és az ember nem feltétlenül arra figyel, hogy mindjárt leszakad a keze, hanem örül a kedvenc számának. Ráadásul, hála a zenének, a ritmusérzéke is fejlődik -állítom, hogy részben ennek köszönhető, hogy jobban tudok táncolni. Eleinte kerültem a táncos kurzusokat (zumba és társai), mert képtelen voltam követni a koreográfiát, de most már ez sem okoz gondot. 

Brüsszelben sokféle edzőterem közül választhatunk, én az uccle-i Basic-Fit terembe járok, ahol 19,99 euro a családi bérlet ára, amivel bármelyik családtag  bemehet, az a lényeg, hogy egyszerre csak egyikük. (ez az ár a 12 hónapos hűségnyilatkozat esetén érvényes, enélkül 24 euro a havidíj)  9,99 euro a havi kiegészítés, ha olyan kurzusra járunk, ahol edző is jelen van.  Ha beérjük virtuális edzéssel (ilyenkor óriás képernyőre vetítik az animációt), az ingyenes. Itt Uccle-ben van Crossfit-terem is, ennek 50 euro a havi díja. Természetesen ezekkel a bérletekkel bármelyik Basic-Fit-be bemehetünk.

Rövid ismertető a csoportos órákról:

Bodysculpt :   - az egész testet megmozgató edzés, kis kézisúlyzókkal (1-2,5kg).Roppant hasznos  integetőháj ellen

Bodypump :   -  súlyemelés, 5-15 kg-os súlyokkal, ez is sokat segít, ha nem vállakoznánk mellplasztikára

Bodycombat : - kickbox alapokra épül és azt az illúziót is megadja, hogy vészhelyzetben meg tudnánk védeni magunkat egy jól irányzott rúgással. Az egy óra alatt elégetett 600 kcal már csak hab a tortán..

Bodystep        - step-pad-on végrehajtott  gyakorlatok, nagyon intenzív, ennél is áll a majdnem 700 kcal elvesztése

TAF                   - taille, abdomen, fesse:  azaz derék, has, fenék a célkeresztben

Abdofessiers  - has-fenék a célpontban

Viper                - női "Crossfit", 1 percig csináljuk az adott gyakorlatot, pl. négyütemű fekvőtámaszt,         elegánsabb nevén a "burpee"-t, de nagyon sokféle mozgásformát váltogatnak

Grit                   - ez egyfajta "katonai kiképzés", még mindig kifog rajtam

Sh'bam            - sok benne a táncos elem, latin-amerikai zenei alapokkal

Zumba             - kolumbiai zenei alapokkal, hasonló, mint a sh'bam

RPM                 - biciklis edzés, erre be kell előre jelentkezni

Külön teremben van a Crossfit, ahol nekünk, magyaroknak, igen magas a reputációnk 'Lészi Kovakx" okán, akit az itteni edzők a műfaj pápájának tartanak és akit mi természetesen Kovács Laciként ismerhetnénk, ha bennfentesek lennénk a Crossfit világában. 

Szóval sportolni jó, különösen a 40. perc után, amikor megindul a béta-endorfin, meg a végén, amikor az ember megállapítja, hogy 10 dekát fogyhatott vagy csak jogot szerzett egy croissant lelkiismeretfurdalás nélküli elfogyasztására.

Aki komolyan bele akarja ásni magát a témába, annak ajánlom a sajátságos stílusú, de vérprofi Tamás oldalát, nekem nagyon sokat segített. Ugyan továbbra is azt gondolom, hogy a világon az egyik, ha nem a legjobb dolog finomakat enni, de ehhez 40 felett mozogni kell és nem keveset...

Ritkán veszek boltban süteményt, igazából főleg úgy kóstolunk ilyeneket, hogy a vendégeink belga szokás szerint desszertet hoznak ajándékba. Szerintem a legjobb patisserie - de tudjuk, hogy ízlések és pofonok- a Les tartes de Françoise.

A Les tartes de Françoise története 1994-ben egy kicsi brüsszeli konyhában kezdődött, Volt egyszer egy háziasszony, aki finom, jó minőségű alapanyagokból készült, egyszerű tortákat készített először a barátainak, aztán a környék vendéglőinek ( mint a mi Mónink). Ebből nőtte ki magát az első üzlete Ixelles-ben, majd Brüsszel más negyedeiben is nyitott boltokat. Ezek nem egyszerű patisserie-k, inkább atelier-k, láthatjuk, hogyan készülneka sütemények, háziasan, nagyon vidám hangulatban. A mi fogalmaink szerint nem klasszikus torták ezek, vajas krémnek, piskótának nyoma sincs.

Általában tarte-ok, omlós tészta alapon, rengeteg töltelékkel,  ami lehet édes vagy sós, Amikor tarte-ot vagy quiche-t sütök, a honlapon szoktam nézelődni töltelék-ügyben (alaprecept a blogon nemsokára), inspirációnak nagyon jó. 

Rendelni is lehet a honlapon: 50 euro felett házhoz is hozzák, de természetesen személyesen is elmehetünk érte, bár a teljes választékot nem találjuk meg mindig a boltban. Nagy (8-10 szeletes) illetve kicsi (4-5 szeletes) méretben készülnek, de a sósaknál van duo, azaz 2 személyes forma is. Gondolnak a gluténérzékenyekre is, van pl. krumpli alapú galette-jük illetve egy különleges, gombás rizottó lepényük is. az édes tarte-oknál pedig mandulalisztet használnak,

Az én kedvencem a Fruits rouges meringuées, azaz a Habcsókos erdei gyümölcsös. Miután nem olcsók ezek a torták, másrészt az is izgatott, hogy itthon is el lehet-e készíteni, elég sokat kísérleteztem vele és sikerült egy "majdnem" verziót előállítani. (amit majd otthon, Magyarországon is meg tudok sütni, mert nekem mindig ez az első motivációm).

A torta speculoos alapon, sok-sok tejszínhabbal és erdei gyümölccsel készül, a tetején olasz habcsókkal, ami egyszerre ropogós és lágy. Friss gyümölccsel az igazi, de ha gyorsan feltálaljuk, és nem enged levet, fagyasztott ribizlivel, málnával, szederrel is finom lesz. (már csak azért is, mert a Françoise is fagyasztva árulja, úgyhogy legalább 2 órát állni kell hagyni a  fogyasztás előtt.) A speculoos egy speciális belga keksz, sokféle fűszerrel (fahéj, szerecsendió, ánizs, gyömbér, szegfűszeg), ízesítik, otthon fahéjas keksszel, esetleg maradék mézeskaláccsal is kiváltható.