Gyerekkel állatkertbe menni jó. Annyit kell eldönteni, hogy állatokat akarunk nézegetni vagy az " oroszlánt, zsiráfot, vízilovat és egyéb "főállatokat" megtekinteni.
Vannak állatkertek, amihez egy egész nap is kevés és a hatodik óra elteltével a család üveges szemekkel keresi a fókát, amit a kicsi látni szeretne, de egy óra járásnyira van a kengurutól, amit szintén meg kellett tekinteni. Ilyen állatkert Planckandael, amit még sosem sikerült egy nap alatt körbejárni, olyan hatalmas a tér, hogy inkább bérletet érdemes venni és több fordulóban megnézni. Még úgyis megvan a veszélye, hogy a nem extrém állatbarát gyerek elunja magát és haza akar menni.
A másik választás a kicsi állatkert, amit simán be lehet járni, van benne minden, ami kell. Ilyen az antwerpeni, ahova Brüsszelből vonattal érdemes menni, mert a pályaudvar mellett van és így nem kell a parkolással bajlódni.
Ha autóval mennénk inkább, akkor mindenképpen Maubeuge-t ('mobözs') ajánlanám, ami ugyan egy órányira van, Franciaországban, de szinte végig autópályán haladhatunk.
A parkolás ingyenes, van saját parkolója, de szemben a szocreál hangulatú "tanácsházánál" is parkolhatunk, legfeljebb szombatonként belecsöppenünk egy esküvői menetbe.
A belépőjegy felnőtteknek 9,50 euró, gyerekeknek 3-16 évig: 5,50 euró, 3 évnél fiatalabb gyerekeknek nem kell fizetni, (összehasonlításul: Antwerpenben felnőtteknek:24 euró, gyerekeknek:19 euró, 3 év alatt ingyenes). A nyitvatartásról a honlapon lehet tájékozódni.
Az állatkert a város közepén fekszik, 2 óra alatt bejárható még akkor is, ha megtekintjük az elefántok fürdését meg a zsiráfok etetését. Nincsenek sokan, nem kell a nyakba felvett gyerekkel kunsztozni, hogy lásson valamit és nem kell folyamatosan rettegni, hogy mikor tűnik el egy túlságosan belelkesült 5 éves.
Van fehér tigris, oroszlán, víziló, zsiráf - ezenkívül még rengeteg minden, de például a jegesmedve-fóka részleg hiányzik. Hüllőkből is be kell érni az óriásteknősökkel, úgyhogy vadállatos könyvet ne vigyünk a gyerekkel, mert ha pipálgatni kezd, nagy bajban leszünk.
Elkülönítettek egy "erődszerű" részt, ahol egy lámacsorda van és szabadon lehet sétálgatni közöttük. Kivétel nélkül mindenki, a felnőttek is le vannak nyűgözve tőlük.
Két kedvencem is van. A vidáman napozó zászlósfarkú kolobuszmajmok (akiket Brehm a kacskakezű majmok családjába sorol, remek név, nem?)
Aztán fújni kezd a szél és a kölyök fázik. Gyorsan összebújnak és megmelegítik:
És a legvidámabb részleg a három Potamochere, azaz vörös folyami disznó, akik fáradhatatlanul róják a köröket körbe-körbe, legalább 20-at számoltunk össze, amíg ott voltunk. Őket a vízilovakkal szemben lehet megtalálni.
