BONJOUR MÖSZJŐ BÁCSI!

Napi kisszínes: Monsieur Dubois, De heer Peeters és Madame Diallo

2016. június 26. - hkatinka68

coca_francia.jpg

A múltkori EB-s poszthoz keresgéltem a leggyakoribb belga családnevek között, így lett Pierre Dubois a belga átlagszurkoló, noha még az első 10-ben sincs bent a Dubois ('Düboá). Azért tetszett meg, mert az első francia nyelvkönyvemben Dubois-ék, vagyis "Erdeiék" voltak a főszereplők.

Igazság szerint, ha egész Belgiumot nézzük kiütéssel nyernek a flamand családnevek, az első 10-be nem is került be vallon eredetű név. A legtöbben 32.417-en a Peeters-t viselik, Flandriában is ez a név nyer, ahol természetesen csak flamand nevek vannak az első 10-ben. A Peeters név jelentése : Peter fia, ez a vezetéknév-képzés nagyon jellemző a flamandokra. Wallóniában a Dubois az első 9.577-tel, itt szintén vallon (francia) nevek az egyeduralkodóak a lista első 10 helyén.

Brüsszelben viszont nagyon érdekes a helyzet. Nézzük az első 10 nevet:

1. Diallo      2.155

2. Bah        1.244

3. Jansens   1.084

4.  Peeters    977

5.  Dubois      946

6.  Nguyen     925

7.  Barry        847

8.  Jacobs      804

9.  Mertens     798

10. Martin       750

A listát vezető első két név Nyugat-Afrikából ered, Szenegálban és Malin gyakori és az az oka a viszonylag magas számnak, hogy ezekben az országokban nagy közösségek viselik ezt a vezetéknevet. (kasztokra illetve foglalkozásokra utal :pl. a Bah "kecskét" jelent, jellemzően a pásztoroknál gyakori).Ugyanez a helyzet a vietnámi közösségben a Nguyen-nel.

A keresztnevek esetében nem találtam statisztikát a leggyakoribb női és férfi nevekről, de itt egy ábra a listavezető nevekről a 2014-ben született gyermekeknél Brüsszelben és Charleroi-ban. 

2014.jpg

A Coca-cola "neves" kampányában 150 név került fel a kólás üvegekre, az 1983-2000 született gyermekek keresztnevei alapján választották ki a leggyakoribbakat. A cégnek gondot okozott, hogy az egyik leggyakoribb férfinevet, a Mohamed-et feltegyék-e az üvegekre. Végül is a muzulmán közösség vezetőinek tanácsára nem került fel a név a palackokra, de később kitalálták azt az opciót, hogy bárki, akinek max.12 betű a keresztneve, nyomtathatott magának címkét.

Öt belgából négy szereti a keresztnevét, ezzel Európában az utolsó helyre szorultak elégedettség tekintetében (Írország a listavezető, ott az emberek 94 %-a szereti a nevét). Viszont ők örülnek a legjobban, ha egy dalban meghallják a saját keresztnevüket, ami annyira egyébként nem lelkesíti az európaiakat.

Békebeli sárgabaracklekvár

baracklekvar.JPG

Reggel kimentem a piacra és gyönyörű sárgabarackot árultak, hatalmasat, érettet, itteni viszonylatban olcsót. Az íze  .... hát az íze nem olyan, mint az otthoni baracké, valami hiányzik belőle. Nektarint meg ringlót olyat vettem, ami majdnem igazi, a sárgadinnye és a görögdinnye hétnyelven beszél, de ez a kajszi csak nem akar összejönni. Édes és szép sárga, lekvárnak jó lesz. Évek óta nem tettem el baracklekvárt, mert mire hazaértünk, leérett, ahogy leérik a meggy, amiből mindig kimaradunk, mert itt nem lehet kapni, megy a meggysörbe mind. Szilva is ritkán akad, de van helyette mindenféle színű ringló. 

barack.jpg

Nálunk a sárgabaracklekvár a favorit, ami régi családi recept alapján készül és még nem ettem finomabbat. Az a legjobb, ha nagy méretű barackból  készül és vannak benne félérett szemek is, ez a megfelelő állag miatt kell. Mindig kis adagokban főzzük, rövid ideig, a régi réz habüstben (rozsdamentes edényben is meg lehet csinálni.), ezért marad világos a színe. Folyamatosan keverni kell, mert könnyen leég. Elvileg akkor kész a lekvár, ha a hőmérséklete eléri a 105 fokot, de nem szoktuk méregetni

A receptben már a hámozott, magozott barack súlyát adtam meg, egy adaghoz kb. baracktól függően 1,20-1,40 dkg nyers barack kell. Azért kell forró vízzel indítani, hogy könnyebben le lehessen húzni a barack héját, mert ha az belekerül, kicsit savanykásabb lesz a lekvár. Amikor hámozzuk a barackot, a gyümölcs egy kicsi levet fog engedni, ez összegyűlik a tál alján, amiben a hámozott barackokat gyűjtjük, ezt adjuk a cukorhoz (kb. fél dl).nye

 

Hozzávalók (egy adaghoz, ebből 2 és fél üveg (0,7 l) lekvár lett)

 

1 kg hámozott, magozott sárgabarack 

60 dkg kristálycukor

Na-benzoát

rum vagy barackpálinka a tetejére

 

Vizet forralunk és a barackokat annyi időre mártjuk forró vízbe, hogy a héját könnyen le tudjuk húzni. A kristálycukorhoz hozzáöntjük a barack levét és kb. fél dl vizet. Felfőzzük a szirupot, amikor forr, hozzáadjuk a barackot. 10 percig főzzük majd forrón sterilizált üvegekbe töltjük. Megvárjuk, amíg teljesen kihűl (mi általában 1 napot várunk). Egy evőkanál alkoholban feloldunk egy késhegynyi nátrium-benzoátot. és a lekvárok tetejére merünk annyit, hogy a felületüket ellepje. Ha nem akarunk tartósítószert használni, akkor a lekvárokat még forrón száraz dunsztba tesszük, takarókkal jól bebugyoláljuk, és 3-4 nap alatt hagyjuk kihűlni. Ezután dupla celofánnal lekötjük.

Update:

Miután a recept igen nagy látogatottságnak örvend és ezzel együtt, ahogy az várható is volt, rengeteg negatív és pozitív kritika ért, szeretnék pár kérdésre válaszolni

1. Mindenkinek a saját receptje a legkedvesebb, pláne, ha a nagymamája lekvárjáról van szó. Az én nagymamám, sőt a dédmamám, de rajtuk kívül még nagyon sokan ezt a receptet használták, 1930-ban pl. Hevesy Sánorné baracklekvárja néven futott az egyik korabeli szakácskönyvben.

2. A barackokat forró vízben főzöm, amíg egy kicsit megpuhulnak. Ezután szűrővel kiveszem, lecsepegtetem. A szűrő alá teszek egy nagy tálat, hogy amikor a barackokat hámozom, a kifolyó leve se vesszen el. Sőt, a lehámozott héjakat is kinyomkodom kicsit, ez a lé is belecsepeg. Lemértem, nekem most kb. fél dl lé maradt az edényben és ezt öntöttem a kristálycukorhoz. (annyi is elég volt a szirupfőzéshez).

3. Cukor. Igen, sok a cukor benne, de ez jellemző is a régi receptekre.  Készítettem már eritrittel illetve nyírfacukorral lekvárt, sem az íze, sem az állaga nem tetszett. Mi nagyon kevés lekvárt eszünk, szinte csak sárgabarackot és ribizlit, ezeket is csak fánkhoz, palacsintához, zserbóhoz stb. Úgy gondolom, ennyi belefér. De akit zavar, nyugodtan csökkentse a felére, akkor viszont mindenképpen kell a száraz dunsztolás.

4. Állag. Most főztem be két adag lekvárt - 1kg gyümölcs- 40 dkg cukor, a szirup csak a gyümölcs levével készült. Cukorhőmérővel folymatosan mértem a hőmérsékletet, a forró szirupba beledobtam a barackokat és 7 perc 30 másodperc alatt elérte a 105 fokot, avagy a zselésedési hőmérsékletet. (ezt régen úgy ellenőrizték, hogy cseppentettek egy porcelántálra, ha megszilárdult, elkészült). Az üvegekbe töltött lekvár valóban folyós, de már zselésedik, holnapra teljesen lekvárállagú lesz. Teljesen felesleges órákig főzni. Ha a barack héját nem hámozzuk le, az is sötétíti a lekvárt, másrészt a cukor is karamellizálódik, attól is bebarnul. Ebben a lekvárban vannak barackdarabok, de az állaga zselés, tehát ez inkább dzsem.

5. Tartósítás : tavaly megpróbáltam száraz dunszttal, tartósítószer nélkül, gondosan csírátlanított üvegekben. Mindegyik megromlott, gyanakszom az itteni extra nedves klímára, de idén megint fogok tartósítószert használni. A receptben, miután egy régi posztból másoltam át, még szalicil szerepelt, köszönöm szépen, hogy figyelmeztettetek, ezt ki is javítottam.

6. Celofán. Jobban szeretem, mint a fémtetőt, de gyanítom, hogy más is így van ezzel, mert még mindig lehet kapni a boltban.

 

 

Magyarként Belgiumban - kinek szurkolunk vasárnap?

Kinek drukkoljon vasárnap az a magyar gyerek, aki Belgiumban szerette meg a focit, a szobája falán a belga válogatott posztere díszeleg és a világbajnokság alatt talpig belga szinekbe öltözve szurkolt a kedvenceinek?

Komoly dilemma.

Lassan öt éve annak, hogy a fiaim először találkoztak a focival egy sporttábor keretében Brüsszelben, és nem túlzás állítani, hogy a találkozásból életre szóló szerelem lett. Ez nem kis részben, az edzőnek, Thibault-nak volt köszönhető, aki amellett, hogy megtanította nekik a foci alapjait, a beilleszkedésben is nagyon sokat segített a franciául még alig beszélő, kicsit elveszett gyerekeknek. A focinak - és Thibault-nak köszönhetően - hirtelen rátaláltak egy olyan közösségre, ahol nem számított, hogy milyen nyelvet beszélsz.

A foci közösségteremtő ereje vitathatatlan, elég ha megnézzük az elmúlt két hét eseményeit. Másodszor akkor tapasztaltuk meg ezt, amikor a kisebbik fiúnkat új iskolába írattuk. Szerette a régi helyét, nehezen élte meg a változást. Az első napok, hetek döcögősen teltek, egyedül érezte magát, nem igazán találta a helyét. Aztán egy nap a jórészt franciákból és olaszokból álló osztályban a fiúk focizni hívták, és attól a naptól kezdve ő is tagja lett a közösségnek. (Az iskolában egyébként annyira populáris a foci, hogy bevezették a focimentes napokat, hogy a focit nem szerető gyerekek is szóhoz jussanak a szünetekben.)

A belga válogatottat igazán a világbajnokság alatt szerették meg. Kétségtelen, hogy a csapból is ők folytak akkoriban, a fiúknak pedig kellett, hogy valaki iránt rajonghassanak. (Lássuk be, akkoriban Magyarországon hiába kerestek volna bálványokat...) A belgák annyira komolyan vették ezt az egészet, hogy az iskolában még a tanév 'témája' is a foci volt a VB évében. Gyakorlatilag minden akörül forgott, így elkerülhetetlen volt, hogy mi is szurkoljunk.

Az i-re a pontot a Red Devils családi nap tette fel, ami Oostendén volt 2014. szeptemberében. Természetesen elmentünk, hogy találkozhassunk a játékosokkal. Kaptak autogramot, sőt még közös fotók is készültek, amiket azóta is nagy becsben tartanak. 

10523140_831224240251269_6586965820979491187_n.jpg

Aztán jött az EB, a fiúk pedig - legtöbb honfitársunkkal egyetemben - döbbenten figyelték a magyar válogatott eddigi diadalmenetét. Hirtelen lett saját csapatunk, volt kinek szurkolni, büszkének lehetett lenni. Furcsa érzés volt számukra, látszott rajtuk, hogy nem tudják hová tenni a dolgot, de úgy gondolom, ezzel nem voltak egyedül. A kisebbik az osztrákokkal való meccs után diadaltáncot járt az iskola udvarán teli torokból üvöltve, hogy "On a gagné!!!" vagyis nyertünk. Leírhatatlanul büszke volt rá, hogy végre egyszer ő is megteheti azt, amit a francia és az olasz osztálytársai.

Vasárnap a magyaroknak fognak szurkolni, ez nem kérdés, és abban is biztos vagyok, hogy bármi lesz is az eredmény, most már a magyar csapat posztere is ki fog kerülni a szobájuk falára.

img_20160624_183802.jpg

A belga monszun, avagy milyen időnk lesz ma?

vihar.JPG

Nálatok milyen idő van?- kérdezte jó 10 évvel ezelőtt minden egyes alkalommal, amikor felhívott bennünket, Belgiumban élő rokonunk. Akkoriban Budapesten éltünk és ugyan voltak kisebb-nagyobb hidegek-melegek itthon is, de nem foglalkoztatott különösebben a téma. Nem is értettem, miért kerül szóba folyamatosan az időjárás, de Belgiumba költözvén minden világos lett. 

esik.JPG

Első és legfontosabb szabály: ha eláll az eső, azonnal ki kell menni a szabadba. Könnyen megtörténhet, hogy erre napokig nem lesz lehetőségünk, úgyhogy meg kell becsülni minden egyes esőmentes pillanatot. Alapvető felszerelés az esernyő és a jó minőségű esőkabát. Olyannyira, hogy nekem már vitorlás kabátom van,(életemben nem jártam vitorláson) mert a sok víz ellen ez bizonyult a legjobbnak.

Lassan 2 hete esik. Volt kis szemű-nagy szemű eső, esett ferdén, függőlegesen, vízszintesen, jegesen. Lesz ez még rosszabb is, a rekord, amit itt megéltem, 41 nap folyamatos eső volt....

Az első néhány évben még igaz volt, hogy hűvös a nyár, de cserébe  enyhe a tél. Havat nem is láttunk, legalábbis az Ardennekbe kellett menni érte. Aztán  a rövid, forró nyárhoz hideg, havas tél társult, ami néha alaposan feladta a leckét a helyi erőknek: kevés a hókotró, hómunkásról meg szerintem nem is hallottak. A hótaposót legfeljebb a síelni járók ismerték, hólapátot is csak képről, úgyhogy amikor leesett az első igazi hó, ilyen megoldások születtek az eltakarítására:

Egész Brüsszel lebénult, szánkón húztuk haza a karácsonyfát meg az élelmet, nem indultak a repülők, de igazi, havas karácsonyunk volt. A következő évben vettem hólapátot, sót, azóta is ott állnak érintetlenül, lassan 5 éve. Esik egy-két pihe, az Ardennekben több is, de a szánkó ott porosodik évek óta a garázsban.

Néha egy nap alatt felvonul a négy évszak: eső, napsütés (madár csicsergés), jégeső, hó (varjú károgás). Egy kis ízelítő a jégből....

 

Azt elég régóta tudjuk, hogy Magyarországot nagyon súlyosan érinti a globális klímaváltozás. De Európában nem mi vagyunk az elsők. Az ENSZ jelentése alapján az bizony Belgium.....

Azért ez a sok eső erősen rányomja a bélyegét az ember hangulatára. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh   is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.

van_gogh_potato_eaters.jpg

Provence-ban meg ilyeneket:

Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk.

De ne csüggedjünk, jön a 30 fok és az sem mellékes, hogy ilyen Brüsszel by night (este 9-kor készült a kép)...

bxl_este.JPG

 

süti beállítások módosítása