Reggel kimentem a piacra és gyönyörű sárgabarackot árultak, hatalmasat, érettet, itteni viszonylatban olcsót. Az íze .... hát az íze nem olyan, mint az otthoni baracké, valami hiányzik belőle. Nektarint meg ringlót olyat vettem, ami majdnem igazi, a sárgadinnye és a görögdinnye hétnyelven beszél, de ez a kajszi csak nem akar összejönni. Édes és szép sárga, lekvárnak jó lesz. Évek óta nem tettem el baracklekvárt, mert mire hazaértünk, leérett, ahogy leérik a meggy, amiből mindig kimaradunk, mert itt nem lehet kapni, megy a meggysörbe mind. Szilva is ritkán akad, de van helyette mindenféle színű ringló.
Nálunk a sárgabaracklekvár a favorit, ami régi családi recept alapján készül és még nem ettem finomabbat. Az a legjobb, ha nagy méretű barackból készül és vannak benne félérett szemek is, ez a megfelelő állag miatt kell. Mindig kis adagokban főzzük, rövid ideig, a régi réz habüstben (rozsdamentes edényben is meg lehet csinálni.), ezért marad világos a színe. Folyamatosan keverni kell, mert könnyen leég. Elvileg akkor kész a lekvár, ha a hőmérséklete eléri a 105 fokot, de nem szoktuk méregetni
A receptben már a hámozott, magozott barack súlyát adtam meg, egy adaghoz kb. baracktól függően 1,20-1,40 dkg nyers barack kell. Azért kell forró vízzel indítani, hogy könnyebben le lehessen húzni a barack héját, mert ha az belekerül, kicsit savanykásabb lesz a lekvár. Amikor hámozzuk a barackot, a gyümölcs egy kicsi levet fog engedni, ez összegyűlik a tál alján, amiben a hámozott barackokat gyűjtjük, ezt adjuk a cukorhoz (kb. fél dl).nye
Hozzávalók (egy adaghoz, ebből 2 és fél üveg (0,7 l) lekvár lett)
1 kg hámozott, magozott sárgabarack
rum vagy barackpálinka a tetejére
Vizet forralunk és a barackokat annyi időre mártjuk forró vízbe, hogy a héját könnyen le tudjuk húzni. A kristálycukorhoz hozzáöntjük a barack levét és kb. fél dl vizet. Felfőzzük a szirupot, amikor forr, hozzáadjuk a barackot. 10 percig főzzük majd forrón sterilizált üvegekbe töltjük. Megvárjuk, amíg teljesen kihűl (mi általában 1 napot várunk). Egy evőkanál alkoholban feloldunk egy késhegynyi nátrium-benzoátot. és a lekvárok tetejére merünk annyit, hogy a felületüket ellepje. Ha nem akarunk tartósítószert használni, akkor a lekvárokat még forrón száraz dunsztba tesszük, takarókkal jól bebugyoláljuk, és 3-4 nap alatt hagyjuk kihűlni. Ezután dupla celofánnal lekötjük.
Update:
Miután a recept igen nagy látogatottságnak örvend és ezzel együtt, ahogy az várható is volt, rengeteg negatív és pozitív kritika ért, szeretnék pár kérdésre válaszolni
1. Mindenkinek a saját receptje a legkedvesebb, pláne, ha a nagymamája lekvárjáról van szó. Az én nagymamám, sőt a dédmamám, de rajtuk kívül még nagyon sokan ezt a receptet használták, 1930-ban pl. Hevesy Sánorné baracklekvárja néven futott az egyik korabeli szakácskönyvben.
2. A barackokat forró vízben főzöm, amíg egy kicsit megpuhulnak. Ezután szűrővel kiveszem, lecsepegtetem. A szűrő alá teszek egy nagy tálat, hogy amikor a barackokat hámozom, a kifolyó leve se vesszen el. Sőt, a lehámozott héjakat is kinyomkodom kicsit, ez a lé is belecsepeg. Lemértem, nekem most kb. fél dl lé maradt az edényben és ezt öntöttem a kristálycukorhoz. (annyi is elég volt a szirupfőzéshez).
3. Cukor. Igen, sok a cukor benne, de ez jellemző is a régi receptekre. Készítettem már eritrittel illetve nyírfacukorral lekvárt, sem az íze, sem az állaga nem tetszett. Mi nagyon kevés lekvárt eszünk, szinte csak sárgabarackot és ribizlit, ezeket is csak fánkhoz, palacsintához, zserbóhoz stb. Úgy gondolom, ennyi belefér. De akit zavar, nyugodtan csökkentse a felére, akkor viszont mindenképpen kell a száraz dunsztolás.
4. Állag. Most főztem be két adag lekvárt - 1kg gyümölcs- 40 dkg cukor, a szirup csak a gyümölcs levével készült. Cukorhőmérővel folymatosan mértem a hőmérsékletet, a forró szirupba beledobtam a barackokat és 7 perc 30 másodperc alatt elérte a 105 fokot, avagy a zselésedési hőmérsékletet. (ezt régen úgy ellenőrizték, hogy cseppentettek egy porcelántálra, ha megszilárdult, elkészült). Az üvegekbe töltött lekvár valóban folyós, de már zselésedik, holnapra teljesen lekvárállagú lesz. Teljesen felesleges órákig főzni. Ha a barack héját nem hámozzuk le, az is sötétíti a lekvárt, másrészt a cukor is karamellizálódik, attól is bebarnul. Ebben a lekvárban vannak barackdarabok, de az állaga zselés, tehát ez inkább dzsem.
5. Tartósítás : tavaly megpróbáltam száraz dunszttal, tartósítószer nélkül, gondosan csírátlanított üvegekben. Mindegyik megromlott, gyanakszom az itteni extra nedves klímára, de idén megint fogok tartósítószert használni. A receptben, miután egy régi posztból másoltam át, még szalicil szerepelt, köszönöm szépen, hogy figyelmeztettetek, ezt ki is javítottam.
6. Celofán. Jobban szeretem, mint a fémtetőt, de gyanítom, hogy más is így van ezzel, mert még mindig lehet kapni a boltban.
