Jó tanuló voltam, "végigkitűnő", úgyhogy az általános iskola végére szép kis gyűjteményre tettem szert jutalomkönyvekből. Volt közte klasszikus, a Copperfield Dávid, kortárs irodalom, két példányban is elolvashattam volna A hét koporsót (könyvtári pecsét mindkettőben, Martinovics Ignác kalandjait úgy látszik, senki nem akarta az otthon csendjében élvezni.)

De a kedvencem mindig ez marad. A legelső:

Nem tudom, milyen megfontolásból kaptam. Lehet, hogy ilyen korán el akarták kezdeni az ideológiai nevelésemet, lehet, hogy nem fogyott a könyvesboltban. A szüleim szigorúan tartották magukat a "nicht  vor dem Kind"-hez, úgyhogy információimat Leninről kizárólag ebből a könyvből merítettem. Szeptemberben be kellett számolnom a könyv tartalmáról a többi kisdobosnak, úgyhogy buzgón olvasgattam a történeteket, amiből egyértelműen kiderült, hogy Lenin derék, kedves, szorgalmas és okos ember volt. És leleményes. A börtönben kenyérből gyúrt tintatartót, tej volt a tinta, úgyhogy amikor Krupszkaja asszony otthon láng fölé tartotta a leveleit, rögtön látta, mi újság. Ha az őrök mégis észrevették, Lenin bekapta a "corpus delicti"-t.

A kedvencem mégsem ez a történet lett, hanem az, amikor Lenin sportemberként vétette észre magát. Nem tudom tökéletesen idézni, mert a könyv Budapesten maradt, de nagyjából így szólt a rege:

Történt egyszer, hogy Lenin megfáradott és egy kis faluban pihent inkognitóban. A falu lakói persze mindannyian tudták, hogy kivel állnak szemben, kivéve úszóbajnok Ványkát. Ványka épp a folyóban úszkált, amikor Lenin is kedvet kapott egy kis megmártózásra. Ha már így esett, versenyt úsztak Ványkával, aki simán legyőzte Lenint. Lenin szomorúan ballagott haza..."Fáradunk, fáradunk"-gondolta magában.Ványkát közben felvilágosították, hogy kivel mérkőzött meg és ijedtében egész nap leste Lenint, hogy kihívja egy visszavágóra. Lenin épp arra járt és rá is állt, Ványka pedig úgy döntött, hogy hagyja nyerni. Lenin azonnal rájött, hogy nem játszik tiszta eszközökkel  és megkérdezte,hogy teljes erőből úszik-e. "Igen "-felelte Ványka (itt az elbeszélő rávilágított a szörnyű bűnre: "Hazudik, Leninnek hazudik!"). Vlagyimir Iljics figyelmeztette Ványkát, hogy küzdjön teljes erőbedobással. Újra úszni kezdtek, ezúttal Ványka már nem csalt, de Lenin legyőzte. Fölényesen. Lenin boldogan ment haza .. "hát bírja még a szerkezet."...  Utólag tanulmányozva a témát négy szélütés és egy szifilisz után tényleg szép teljesítmény lehetett a középkorú elvtárstól.

Másik emlékezetes kalandom Leninnel egy-két évvel későbbre datálódik. Akkoriban nagyon szerettem azokat az énekeket, amiben sok hajlítás volt. Szerettem áriázni (apám szerint fejhangon), úgyhogy kifejezetten vadásztam az ilyenekre. Énekórán, amikor mindenkinek el kellett énekelnie a kedvenc dalát, a sok "Érik a szőlő" között előrukkoltam "A rablánc a lábon nehéz volt"-tal, mert ott volt végén  a  "példája volt, aki ééérteee feláldozta hű életét". Természetesen Lenin volt a példája a népnek, akinek hű életét  állítólag Sztálin segített feláldozni, bár a boncolás eredményét nem hozták nyilvánosságra.

Az énektanárnő a tábla felé fordulva röhögött percekig, majd amikor visszafordult, megkérdezte, hogy "ugye nagyon szeretsz énekelni?". Igennel feleltem és mindkettőnk szerencséjére nem kezdtem ideológiai fejtegetésbe. Ugyanis a legkevésbé sem érdekelt, hogy miről szólt a dal..csak az a hajlítás a végén.

Hogy legyen valamilyen apropója is az írásnak,  Lenin 95 éve halt meg. A film után, amit mindenkinek látnia kellene az én generációmból, mit is írhatnék mást, minthogy : Good bye Lenin!