Ma 200 éve született Görgey Artúr tábornok, akit  a világosi fegyverletétel kapcsán régen szimplán hazaárulóként emlegettek, de ma már szerencsére jóval árnyaltabb a kép. A történelemhez nem értek igazán, a kémiához kicsit jobban és egy dologban biztos vagyok: jó vegyész volt. Kortársai szerint az egyik legjobb akkoriban, nemcsak Magyarországon, hanem Európában is.

Valójában sosem készült katonai pályára, de elszegényedett nemesi család sarjaként 14 évesen más választása nem lévén egy utásziskolába került, ahol 12 és háromnegyed évet töltött el. Apja halála után úgy döntött, hogy elég a katonásdiból és a természettudományok, azon belül is a kémia felé fordult az érdeklődése: a prágai egyetem vegyész tagozatán kezdett tanulni a híres Redtenbacher professzor mellett.  Rendkívül kitartó, szorgalmas, intelligens diák volt, aki szűkös anyagai keretei miatt nélkülöző életmódot folytatott:

"több, mint 6 esztendő óta hozzá vagyok szokva,vacsorára semmit, reggelire pedig egy darab kenyeret enni"

Annyira tehetségesnek bizonyult, hogy oktatója tanári állást szerzett neki a lembergi egyetemen.

1847-ben nagy kutatásba kezdett, a kókuszdió természetes zsírsavait kezdte el tanulmányozni.

Kimutatta a kaprin- és a mirisztinsavat a kókuszdióolajban. Történelmi munkákban neki tulajdonítják a pichurinsav-felfedezését, de ezt akkor már laurinsavként leírta egy francia tudós, aki  a babérolajból izolálta a vegyületet. Görgey csak azt fedezte fel, hogy a kókuszdióolajban is jelen van ez a sav. Ennek köszönheti a  kókusz jellegzetes "szappanízét".

A lembergi egyetemi állást végül nem fogadta el, hazament inkább nagynénjéhez Toporcra és kémiai ismereteit a mezőgazdaságban akarta kamatoztatni. Emellett el akart mélyülni a magyar nyelvben is, amit akkor még nem beszélt igazán jól. 1848-ban Eötvös József felkereste és állítólag egy vegytani tanszékvezetői állást ajánlott fel neki, amit aztán mégsem nyert el. A sors, vagyis a szabadságharc közbeszólt, a többi meg már történelem. Damjanich tréfásan "Patikáriusnak" hívta, Kossuth pedig tartott tőle, hogy borozgatás közben "egyszer még megéteti".

A szabadságharc leverése után Klagenfurtba száműzték, ahova 1851-ben  egy díszes oklevelet és 40 pengőforintot hozott a posta. Az okiratban arról értesíti a Császári és Királyi Tudományos Akadémia, hogy kitüntetik és dicséretben részesítik A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól című kémiai értekezését.

Klagenfurtban barátai szereztek neki egy tanári katedrát, de ezt Bécs nem engedélyezte, úgyhogy először egy szeszégető-,  majd egy gázgyárban helyezkedett el vegyészként.

A kiegyezés után hazatért, de nem vett részt a magyar tudományos életben. A képzett vegyész idejét kertészkedéssel múlatja, ellentétben Kossuth-tal, aki politikusból amatőr természetbúvárrá avanzsál.

90. születésnapján a Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szakosztálya "az első  magyar chemikust" ünnepelte személyében, aki időtálló szakmai értekezéssel jelentkezett. Baráti társaságában egyébként végig jelen vannak a kor neves kémikusai: Than Károly, Lengyel Béla, de ugyanilyen jó viszonyt ápol Mikszáth Kálmánnal és Herczegh Ferenccel is

Görgey, akkor már Görgei Artúr (aki egy új divatot követve az "archaikus"-y-t i-re cseréli) 98 évesen halt meg. Pályájáról így nyilatkozott.

 "Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chémiai tanúlmányaimnak köszönöm." 

Ember legyen a talpán, aki a google fejlesztéseivel lépést tud tartani. A street view (utcakép) funkció eleinte csak egy praktikus kiegészítés volt a google térképeihez, mostanra azonban olyasmit is meg lehet tenni vele, amiről korábban csak álmodhattunk.  Bejárhatjuk például a világnak olyan szegleteit, amelyek rengeteg ember bakancslitáján szerepelnek, de ahová a valóságban csak nagyon keveseknek adatik meg eljutni. (Vagy épp egyáltalán nem, hacsak az adott ember nem az amerikai elnök.)

Amazonasi esőerdők? Grand Canyon? Nagy Korallzátony? A google számára a határ a csillagos ég. Szó szerint. (Lejjebb meg is mutatjuk.) 

Íme egy kis válogatás a legmenőbb helyekből, amelyeket a google street view-nak köszönhetően egy csésze teával a kezünkben a kanapán ülve is bejárhatunk. Nem mondom, hogy jobb élmény, mintha az ember igazából ott lenne, de mekkora az esélye annak, hogy egyszer tényleg eljutunk az Antarktiszra? 

Jó böngészést és álmodozást!

Adélie Pingvinkolónia - Cape Royds, Antarktisz

Grand Canyon - Arizona, USA 

Versailles-i kastály és a kertjei - Versailles, Franciaország

Fehér Ház - Washington DC, USA

Wilson Islang, Nagy Korallzátony, Ausztrália

Warner Bros Studio, a Harry Potter díszletei - London

Everest Alaptábor - Mount Everest, Nepál

Esőerdő - Amazonas, Brazília

Drakula kastélya - Románia

Nasir al-Mulk mecset - Shiraz, Irán

Emirates Airbus A380-800

A Gizai piramisok - Egyiptom

Ambrym vulkán - Vanuatu

Canal Grande - Velence, Olaszország

Nemzetközi Űrállomás - űr

Ugye megmondtam? A határ a csillagos ég.

A Jeu de Balle piac vitathatatlanul Brüsszel leghíresebb bolhapiaca és az egyetlen a világon, ami az év 365 napján nyitva tart. A Jeu de Balle piac a Marolles negyed szívében található, ami Brüsszel talán legsokszínűbb, leghangulatosabb és legnyüzsgőbb városrésze.

A piac történelme a XVII. századra nyúlik vissza. Ekkor a textilkereskedők Brüsszel déli részén, a Senne bal partján árulták portékáikat a mostani Place Anneessens helyén, ám a városvezetés úgy döntött, hogy a piac látványa rontja az újonnan megépített nagy sugárutak képét és áthelyezte őket a Place du Jeu de Balle-ra. A tér neve magyarul labdajátékot jelent és annak eredeti rendeltetésére utal. Amikor ugyanis a kereskedőket idehelyezték, a teret egy akkoriban igen népszerű labdajáték, a hollandiából származó fríz kézilabda pályájaként használták. A kereskedők megjelenése kiszorította a sportot a városrészből. 

A bolhapiac egyfajta szociológiai körkép a Marolles negyedről. Találkozhatunk itt az antikvitások szerelmesivel, gyűjtőkkel, viszonteladókkal és rengeteg olyan emberrel, aki egyszerűen csak ide tévedt séta közben. Gyakorlatilag bármit lehet itt találni antik porcelánoktól kezdve régi lemezeken át ruhákig.

Vannak kifejezetten egyféle árura specializálódott kereskedők, legtöbben azonban mindenfélét árulnak. Ha szerencsénk van, akkor még magyar kincsekre is bukkanhatunk.
 

Kép forrása: S Marks The Spots blog

Számos étterem és kávézó is van a környéken, így minden adott hozzá, hogy a piac felkeresésével egybekövetve egy kellemes délutánt töltsünk el a Marolles városrészben. 

A piac hétköznapokon 6-14-ig, hétvégén 6-15-ig várja a látogatókat az alábbi helyen:  

Én tegnap majdnem láttam. De aztán csak egy kicsi kék bújt elő az égből, ami hetek óta  a szürke ötven árnyalatában pompázik. 

A belga Royal Meteorological Institute jelentése szerint több, mint 80 éve nem volt ilyen sötét decemberünk Brüsszelben, mint 2017-ben.  Egész pontosan 10 és fél órán keresztül láthattuk a Napot szemben az ilyenkor szokásos kb. 45 órával szemben. 1934-ben még ennél is egy kicsit rosszabbul jártak a belgák, akkor mindössze 9 és fél órát sütött a nap. 

Hogy még tetézzük a bajt, az ilyenkor szokásos 80 mm csapadék helyett 130 mm esett, úgyhogy túl sokat nem jártunk az utcán. Marokszám esszük a D-vitamint, muszáj pótolni, de a kedélyállapotunkon nem sokat segít. Szürke és még szürkébb.

A legnehezebben a klímát szoktam meg itt. Azzal, hogy nem olyan forró a nyár, mint nálunk, ki tudtam békülni, bár tavaly itt is megdőlt a melegrekord. Havat már nagyon szeretnék, de tudom, hogy azonnal lebénulna a város, úgyhogy anélkül is ki fogom bírni. De a sok eső, a fény hiánya..... ezt nagyon nehéz megszokni. Még az is depressziós lesz, aki egyébként nem hajlamos rá.

De mégis mit lehet tenni ilyenkor? Nemrég olvastam egy interjút Mérő Lászlóval, aki azt mondta, hogy a boldog élet  igazából három pillérre épül: több legyen a pozitív gondolatod, mint a negatív. Legyen olyan munkád, aminek értelme van . És legyen valami, amiben el tudsz mélyedni. Ha jól belegondolok, az összes depressziót megelőző-túlélő praktika erre épít.

 Amikor kezd nagyon rossz kedvem lenni, akkor sütök valamit : egy olyan süteményt, ami szép emlékeket ébreszt (nagymama receptje vagy amit csak egyszerűen szeretünk.)

Esetleg kenyeret -ezt  az illata miatt. Gondoljunk csak az aluljáróban található pékségek egyik "trükkjére" -némi vaníliaaromát fecskendeznek a levegőbe, amitől azonnal megkívánjuk a vaníliás-fahéjas süteményeket és otthonos érzetet kelt. A mézeskalács  illatát is nagyon szeretem, de az annyira a télhez kötődik, hogy ilyenkor inkább kihagyom

Jó ötlet pár cserép tavaszi virágot venni, a jácint illata vagy egy csokor tulipán behozza a tavaszt a lakásba. 

Az is segíteni szokott, ha gyorsan megcsinálok valamit, amit halogattam idáig -rendbeteszek egy fiókot, megírok egy levelet, .... valamit, amivel kicsivel előbbre jutok.

Sport. Már 20 perc séta után fokozódik az endorfin termelés, amit sokan boldogsághormonként emlegetnek, úgyhogy ilyenkor rendszeresen járok edzeni.

Aki szereti a gyógyteákat, igyon orbáncfűteát (csak óvatosan, mert bizonyos betegségek esetén ellenjavallott), jól oldja a feszültséget.

Ami az elmélyedést illeti, ilyenkor előveszem a szakácskönyveimet és úgy olvasom őket, mint a regényeket,  14 éves korom óta ez a legjobb kedélyjavítóm, úgyhogy mindenki nézzen hobby után sürgősen.

Vagy  költözzön melegebb éghajlatra. Mint szegény Van Gogh, aki az első képet Niemen-ben festette tőlünk 150 km-re, hasonló klíma mellett.

Ezt viszont Arles-ban, Provence-ban. 

Azért van egy kis különbség...

Január 12-ét írunk, de a Nap idén még nem bukkant elő, félek, hogy ebből megint rekord lesz...

A belga tengerpart északnyugati részén, Oostduinkerkében van egy kevéssé ismert hagyomány, amit az UNESCO 2013-ban felvett a szellemi kulturális örökségek listájára: a lovas garnélarák halászat.

Koksijdében a jellegzetes sárga vízálló öltözéket viselő halászok lóháton vonulnak a tengerbe. A hatalmas brabant igáslovak maguk mögött húzzák a halászhálókat, amelyekkel összegyűjtik a garnélákat a homokból. A garnélagyűjtésre másfél órával az apály előtt és után kerül sor. A halászok egy órás szakaszokban dolgoznak, a lovaknak ugyanis utána pihenniük el. A tarisznyarákokat és a kisebb halakat visszadobják, a garnélákat pedig a lovakra erősített kosarakba gyűjtik. A tevékenység a melegebb hónapokban (áprilistól októberig) a legjellemzőbb, de bármikor végezhető, amikor nincs befagyva a tenger. A fogást gyakran már a parton megsütik és így adják el.  

A hagyomány a XV. századra nyúlik vissza, amikor elterjedt volt az Északi Tenger francia és holland partszakaszain, illetve Dél-Angliában is. Ma már csak Oostduinkerkében gyakorolják, mert ez a partszakasz a legalkalmasabb erre a tevékenységre. Ez a homoki garnéla (crangon crangon) természetes élőhelye, és ezen a helyen megfelelően sekély és homokos a part.

Jelenleg nagyjából 15 halász van, aki fenntartja a hagyományt. A tevékenység csupán hobbi számukra, elsősorban a lovak, a halászat és a tenger szeretete vezérli őket. Ahhoz, hogy az UNESCO elismerje a hagyományt szellemi kulturális örökségként, intézményesíteni kellett. Ennek köszönhetően egy kétéves gyakorlati tanfolyam elvégzése és a záróvizsga letétele után most már bárkiből garnélarák halász válhat.

A tevékenység a környék legnagyobb turistalátványossága. A júniusban megrendezett garnéla fesztivál 10000 embert vonz minden évben.

Aki szeretne nézőként részese lenni a hagyománynak, az ezen a honlapon tájékozódhat az időpontokról. (Hetente két-három alkalommal lehet megnézni, de a 2018-as időpontok még nem kerültek fel.)

A garnélából készült legjellegzetesebb fogás, ami egy belga étterem étlapjáról sem hiányozhat a tomate aux crevettes ami majonézzel kevert garnéla paradicsomba töltve.

Anya ült az asztalnál és vasalt. Közben meg mesélt: a Piroskát, a Hamupipőkét, a Hófehérkét meg a Jancsi is Juliskát. Úgy hallgattuk, mintha életünkben először hallottuk volna, pedig legalább százszor elmondta már. Ugyanúgy, mert ha bármit is kihagyott vagy változtatott, azonnal szóltunk, hogy nem így van.

Szemünk se rebbent, hogy a farkas tarajos zápfogával valószínűleg felaprította Piroskát és a nagymamát -nem anakonda volt, hogy egészben nyelje le - hogy a gyomrában ott a pepszin meg a sósav, ami biztos nem tett jót nekik. Hogy Hamupipőke mostohatestvére szisszenés nélkül vágta le a lábujjait, hogy beleférjen a topánkába és patak vér folyt mindenütt. Hogy Hófehérke  légútjai nyilvánvalóan elzáródtak az almától és csoda, hogy a kómából hipp-hopp feléled.. Jancsi és Juliska apja pedig gondatlan veszélyeztetés miatt bizonyára  a bíróságon kötött volna ki, Nem,  ezek a legkevésbé sem érdekeltek bennünket.

Ahogy a gyerekeimet sem. Ők is ezeket a meséket hallgatták és nem féltek, legfeljebb azon ábrándoztak, hogy a mézeskalácsházikóban volt-e rágó is és túrórudiból volt-e a kerítés. 

Pszichológusok és szülők vitatkoznak arról folyamatosan, hogy károsak-e a Grimm-mesék, hiszen tele vannak véres eseményekkel. Az én mesekönyvem, amit 1970-ben adtak ki, állítólag már egy finomított verzió volt, de mostanra annyira átírták a meséket, hogy lassan rájuk sem lehet ismerni. A nagymama bebújik a szekrénybe a farkas elől, Piroska meg egyszerűen elszalad a vadászért, aki bumm... lelövi a farkast. Semmi hasfelmetszés...

Mostanában elég sokat olvastam a Grimm mesék hátteréről, de igazából azonkívül, hogy híres a mesegyűjteményük, nem sokat tudtam a Grimm fivérekről. 

Jacob Grimm éppen ma 230 éve született Hessen-ben.Testvérével Wilhelm-mel - akivel együtt szokás emlegetni -  jogot végeztek, majd a német nyelvtannal kezdtek el foglalkozni. Jacobot tartják az első német tudományos nyelvtan megalkotójának, a  grimmi hangtörvények képezik a nyelvcsaládelmélet alapjait, Elkezdték a német nyelv nagyszótárának a kidolgozását is, de ez olyan hatalmas munkának bizonyult, hogy Wilhelm csak a D, Jacob pedig az A, B, C és E kezdőbetűs szavakat tudta befejezni haláláig. Emellett Jacob "csak úgy" egy barátja miatt megtanult szerbül és lefordította az első szerb nyelvtant németre.

Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a fivérek Petőfit a világirodalom öt legnagyobb egyénisége között tartották számon. (az illusztris névsorban rajta kívül Homérosz, Dante, Shakespeare és Goethe kapott helyet).

Mégsem a német nyelvészet terén végzett tevékenységük, hanem mesegyűjteményeik tették híressé őket. 1805-ben kezdték gyűjteni őket és 1811-től folyamatosan kiadni. Több mesének is megpróbálták megfejteni a hátterét ,például a Jancsi és Juliska történetének egy korabeli gyilkosságot rekonstruáltak.  (hosszú évek múltán kiderült, hogy az egész egy blöff, de addigra már Japánban is megjelent a történet fordítása).A Hamupipőke forrását is megtalálták.  Piroska és a farkas Kínába is eljutott, bár eleinte feltételezték, hogy egy kínai mese az őse.A Csipkerózsika eredeti története pedig szigorúan 18+-os tartalom, ezt több másik mesével együtt a francia Perrault jegyezte le először.

Ha valaki szereti az egészen vad elemzéseket a mesék szexuális hátteréről, az olvasson Bruno Bettelheim-et. Szegény Grimmék biztosan forognak a sírjukban........

Többet, kevesebbet, jobbat, szebben, egészségesebben. Leszokok, elkezdek, újra kezdek. A családom, a barátaim: igen. A nass, a cigi, a TV: nem. Nem iszok. Kevesebbet iszok. Csak szombaton iszok. Minden héten felhívom a nagyit. Jó Jobb ember leszek.

Holnaptól a mának élek. 

Az újév remek alkalom fogadalmak elhatározására, amelyek aztán pár nap, esetleg hét elteltével rendre kudarcba fulladnak. Hogy miért?

Mert a szokásainkon, berögződéseinken változtatni a legnehezebb dolog a világon. Egy 2005-ös amerikai kutatás szerint egy embernek naponta átlagosan 12000-60000 gondolata van, amelyek 95%-a pontosan ugyanaz mint előző nap volt. Ennek legfőbb oka az ember biztonság iránti vágya. Attól érezzük biztonságban magunkat, amit jól ismerünk. Ebből következik, hogy a változás nehéz. Nagyon.

Pár éve nagy siker volt Charles Duhigg A szokás hatalma című könyve, amely arra keresi a választ, hogy hogyan is működnek a szokások. 

Minden szokás egy ingerrel (Cue) kezdődik. Ez kiválthajta egy hely, egy időpont, egy ember, egy érzés vagy egy cselekvés. Az agyunk tisztában van vele, hogy az ingerre adott megfelelő reakcióval jutalomban (reward) részesülünk. Ennek érdekében egy meghatározott cselekvéssorozatot (routine) hajtunk végre. A séma tehát valahogy így néz ki:

A lényeg ebben a sémában a cselekvés. A rossz szokásainkon való változtatás kulcsa, ha egy adott inger jelentkezésekor valami mást csinálunk, lehetőleg olyasmit, amivel képesek vagyunk ugyanazt a jutalmat elérni. Ehhez viszont érdemes elgondolkodnunk azon, hogy az ingert mi is váltja ki pontosan, illetve, hogy a jutalom milyen igényünket elégíti ki.

Például, amikor délután háromkor mindig lemegyünk a büfébe, mert leküzdhetetlen vágyat érzünk egy fánkra, akkor tényleg a fánk-e a lényeg, vagy csak társaságra vágyunk, vagy épp jólesik felállni az asztalunktól, mert elgémberedtünk az egész napos üléstől, vagy tudjuk, hogy ilyenkor mindig rosszkedvű a főnökünk és tudat alatt kerülni próbáljuk őt. Könnyen lehet, hogy a fánk elfogyasztása nélkül is ki tudjuk elégíteni a feltámadt igényt.

Akinek pedig mindez túlságosan elvont, annak itt van néhány jó tanács az újévi fogadalmak megtartására vonatkozóan:

- Egyszerre csak egy új szokást vezess be az életedbe.

- Kezdd valami nevetségesen könnyűvel, amire lehetetlen nemet mondani és azonnali sikerélményhez vezet.

- Lassan és fokozatosan haladj előre, hogy ne fogyj ki a lelkesedésből rögtön az elején. 

- Vezess naplót az eredményeidről.

- Értesd meg a környezeteddel, hogy ez fontos számodra és érd el, hogy támogassanak.

- Építsd be az új szokást a napirendedbe ás próbáld meg hozzákapcsolni valamilyen már meglévő szokásodhoz.

- Vedd körül magad az új szokást elősegítő ingerekkel.

Végül pedig ne légy túl szigorú magaddal. Ne feledd, nem számít milyen lassan mész, a lényeg, hogy ne állj meg! (Én még azt is hozzátenném, hogy néha-néha visszafelé menni sem a világ vége).

Most pedig megyek és beiratkozom egy edzőterembe. Vagy talán csak holnap.

Végül is minek elsietni a dolgot?

Kevesen tudják, de Möszjő bácsi több másik blogból nőtt ki. Kezdjük egy kicsit hiányolni a régi témáinkat és szívesen írnánk még sok minden másról, ami foglalkoztat bennünket. Először a Facebook-on jönnek majd érdekes cikkek-képek-zenék, amiket szívesen megmutatnánk Nektek is, és ezt követik majd a blogbejegyzések, mindenféléről, ami megtetszett vagy foglalkoztat bennünket. Természetesen kiemelt helyen foglalkozunk azzal továbbra is, hogy "mi újság Brüsszelben?" és várjuk az ezzel kapcsolatos híreket, érdekességet.

Boldog újévet kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Speciális kapcsolatban vagyunk a mozi meg én, Gyerekkoromban leginkább a vasárnapi matinét látogattam, két forintért vetítették a Bob herceget,  meg a szovjet mesefilmek javát. Szigorúan az első sorban ültünk mindig, kemény lehajtható székeken, merev nyakkal, hogy jól lássunk. mögöttünk meg a néhai Haladás moziban (most Karinthy színpad) zajlott az élet... de bennünket szerencsére akkoriban a film kötött le. Ha Belmondo film ment, akkor persze inkább a filmet nézték a hátul helyet foglalók is  és sűrűn jöttek a kommentek hátulról :"Ne arra menj, lelőnek!".

Később megnyílt az Olimpia mozi, majd hanyatt estünk, olyan szép volt a Haladás után - kárpitozott székekkel, ahol még nagyjából akkor is jól lehetett látni, ha egy kétméteres tagbaszakadt férfi került elénk. Itt láttam a Ben Hurt, kb. negyedéig Az ördögűzőt meg A hegyibarlang titkát és az orosz filmművészet egyéb klasszikusait, amikor november 7-ét ilyenformán ünnepeltük, 

Aztán egyetemistaként jöttek a művészmozik, Wim Wenders, Pasolini, Bergmann filmek aztán pár év kihagyással Disney rajzfilmek, majd a Harry Potter. Meg ritka, sátoros ünnepeken a Puskin mozi. Amélie csodálatos élete -az egyik kedvenc filmem, amit kétszeri nekifutásra sikerült végignézni -kicsit keveset aludtam akkoriban.

Aztán Brüsszel. És hosszú-hosszú évekig semmi, mert követni tudom a fimet franciául, de élvezni nem.... Maradt az itthoni filmnézés, ahol francia sous-titre-rel, (felirattal) nézem a francia filmeket, így értem akkor is, amikor hadarnak (még jó, hogy gondolnak a gyengénhallókra.. meg rám is).  

A mozi hosszú ideje Budapestre maradt és a szünetekben szoktuk megnézni gyorsan, amit csak lehet. Közel az Allée és sokszor eszembe jut, amikor a gyerekek becihelődnek a kukoricával a kényelmes székekbe, hogy mit szólnának a Haladás "zsöllyéihez.."

Tegnap moziba mentünk. Itt, Brüsszelben a Vendôme-ba. Enyedi Ildikó filmjét  adták, a Testről és lélekről-t, magyarul, francia-flamand képaláírással.

Gyönyörű film, nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen szépet. Nagyon büszke voltam, hogy a "mienk". Figyeltem a szinkront -nem volt rossz, de lehetetlen visszaadni az apró nüanszokat. 14-en váltottak rá jegyet, hétköznap, este 7-kor és a stáblistát is végignézték, anélkül, hogy bárki megmoccant volna. Nem tudom, hogy ennyire megérintette őket a film vagy itt ez a szokás, mindenesetre jó volt ez a csend..

Ami még érdekes volt ebben a belga mozizásban, azok a reklámok. Nem a fiatalabb korosztályt célozzák, hanem az időseket: Coca Cola Zero-val kínálják a nyugdíjasotthonban a bácsit, akiből tetovált, Harley-Davidsonos lesz az első korty után .  Hol van már a haverok, buli, Fanta szentháromság.. Azért ennek egy kicsit örültem, itt már legalább megértették, hogy egy bizonyos koron túl is van élet, sőt Belgium korfáját ismerve lassan ők lesznek többségben....