Nagyon földhözragadt ember vagyok,  mind az ejtőernyőzés, mind a búvárkodás hidegen hagy. Bár szeretek repülni, de önmagában a tudat, hogy 10 ezer méter magasan repülök egy bádogkaszniban, rémülettel tölt el és semmiképp sem szeretnék kiugrani belőle. De ugyanennyire borzaszt a gondolat, hogy egy palackkal a hátamon úszkáljak a tenger mélyén, hogy a bádogkaszni tengeralattjáróról már ne is beszéljünk.

Így érthető módon különösebb izgalom nélkül figyeltem, hogy a közeli uszodában, ahová úszni jár a gyerek, búvárruhás emberek tűnnek fel a parton, aztán lemerülnek. Úsznak egy kicsit a víz alatt, gondoltam, de gyanús volt, hogy nyomukat nem látni a vízben. Aztán egyszer a fiam átúszott erre a "búvár" területre a medence másik oldalára és az edző rögtön rárivallt, hogy ezt soha többé ne tegye. Mert ez itt Európa második legmélyebb medencéje, 2012-ben még az első volt, de azóta az olaszok Padova mellett építettek egy 42 méter mélyet. Őszintén szólva az teljesen mindegy, hogy valaki 2 méteres vagy 35 méteres vízbe fullad bele, aki meg tud úszni, annak mindegy, mi van alatta, de ez a mélység engem is megijesztett.

Az egész úgy néz ki, hogy a búvároknak fenntartott medencerészben több platformot alakítottak ki átjárókkal, barlangokkal  és ennek a közepén van egy kb 10 méter átmérőjű kerek rész (igazából dodekagon) ami aztán egészen 35 méterig mélyül. (a szám nem tévedés, valójában 35 méter mély és nem a névben szereplő 33).

A medencét 1997-ben kezdték építeni John Beernaerts, híres belga búvár tervei alapján,  aki "merjünk nagyot álmodni" alapon úgy döntött, hogy Bora Borát varázsolja Brüsszelbe. Halak és növények ugyan nincsenek, de időnként víz alatti kiállításokat rendeznek.

2,5 millió liter 30 fokos klórmentes forrásvízzel töltötték fel a medencét (napelemekkel fűtik), úgyhogy legalább a hőmérséklet trópusi viszonyokat idéz. 2004. május elsején adták át és azóta kedvelt célpont külföldiek számára is, sokan ezért választják Brüsszelt citytrip céljából. A lehetőségekről a  Nemo honlapján több nyelven is tájékozódhatunk, van búvártanfolyam, de lehet simán merülni is. Ezen a magyar oldalon minden tudnivaló rajta van.Felszerelés is bérelhető, de árulnak is mindenfélét, ami a búvárkodáshoz kell.  Csónak is van, gondolom ezen gyakorolják a merülést.

Ezenkívül van sima úszásoktatás is kiscsoportos formában, bébiúszás, aquaspinning (vízalatti bicikliedzés és aquagym).

A hozzátartozók, ha nem akarnak részt venni a mókában, az épületben található thai étteremben várakozhatnak, ahol figyelemmel lehet kísérni a merüléseket egy ablakon át.

A Nemo 33 Uccle-ben, a Rue de Stalle 333. szám alatt található, közel a Ring-hez és a drogenbos-i Carrefour-hoz.

Ugyan most reggelente -6 fok van Brüsszelben,de azért nem akármilyen bejárata van....

Lucien Gilson, 26 éves belga művész, közismertebb nevén, Noir Artist, a Galerie de la Toison d’Or egyik fehér falára varázsolt látványos graffitit Bowie utolsó albuma, a Blackstar megjelenése alkalmából. Noir Artist a Sony Music Belgium megrendelésre készítette el a fekete-fehér falfestményt. A munka két napot vett igénybe, és szomorú egybeesésként éppen a zenész halálára lett készen. A festés menetéről készült timelapse videót Bowie facebook oldalán is közzétették, ez volt az utolsó bejegyzés a halálhíre előtt. Noir Artist azt nyilatkozta, hogy az elmúlt 24 órát valódi érzelmi hullámvasútként élte meg, és hatalmas megtiszteltetés számára, hogy részt vehetett ennek a műalkotásnak az elkészítésében. A freskó alatt tegnap már gyűlni kezdtek a virágok, sőt a fehér részekre üzenetet is írhatnak azok, akik szeretnék leróni tiszteletüket a 69 éves korában elhunyt angol zenész előtt.

A belgák roppantul büszkék a képregénykultúrájukra, amely legalább annyira része az identitásuknak, mint a sör, a sült krumpli vagy a Manneken Pisben is megnyilvánuló sajátos belga humor. 

Ha valaki szeretne igazán elmélyedni a képregény történetében, akkor ajánlom a Belgian Comic Strip Centert, aminek egy impozáns Art Noveau épület ad otthont. Ha viszont csak némi ízelítőre vágyunk, akkor elég egy kis sétát tenni Brüsszel belvárosában, ahol tűzfalakra festett freskókon kelnek életre a képregényvilág ismert és (számunkra legalább is) kevésbé ismert karakterei.

Mi a sétát a De Brouckère metrómegállótól kezdtük, és térkép segítségével próbáltuk megtalálni a képregényfalakat, több-kevesebb sikerrel. (A szikrázó napsütés ne tévesszen meg senkit, a videó nyáron készült.) A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték a "vadászatot". A végén pedig nem maradhatott ki a sült krumpli és a gofri sem!

Íme a séta 5 percben, jó szórakozást hozzá!

Kerek, szögletes, gömbölyű, lapos, édes, keserű, mogyorós vagy tej, mindegy, csak csokiból legyen! Belgiumban a csokoládékészítés százötven éves múltra tekint vissza. Évi 172000 tonnával a világ négy legnagyobb csokoládétermelő országának egyike, és több mint 2000 csokoládéüzlettel rendelkezik. De ne dőljünk be a nagy számoknak: a belga csokoládé esetében a minőség sokkal fontosabb a mennyiségnél.

A Neuhaus üzlete Brüsszelben a Galeries Royales Saint Hubert-ben
By Neuhaus via Wikimedia Commons

Jean Neuhaus svájci gyógyszerész 1857-ben nyitotta meg első üzletét Brüsszelben a Galeries Royales Saint Hubert üvegezett árkádjai alatt. A gyógyszerész célja eleinte csupán az volt, hogy elfedje a gyógyszerek kellemetlen ízét, így jelent meg először a csokoládébevonat a keserű ízű pirulákon. Szép lassan aztán különféle cukrok és csokoládékészítmények is felkerültek az üzlete polcaira. Fiával, Fréderic-kel közösen fáradhatatlanul kísérleteztek a minél tökéletesebb édességek megalkotásán, mígnem egy nap a gyógyszerek teljesen kiszorultak az üzlet kínálatából.

1912-ben már a másik fia, Jean Neuhaus II vezette az üzletet. Ő alkotta meg az első csokoládéval töltött bonbont vagy pralinét, ami azonnal elsöprő sikert aratott. Igazi családi vállalkozás módjára, felesége Louise Agostini is kivette a részét a munkából. Problémát okozott, hogy a pralinék könnyen összenyomódtak a papírban, amibe akkoriban csomagolták őket, így a leleményes hölgy 1915-ben előrukkolt a kis rekeszekre osztott papírdoboz, azaz a ballotin ötletével.

A Neuhaus sikere innen kezdve töretlen volt. Jean II halála után veje, Adelson de Gavre vitte tovább az üzletet. A cég az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmbából két vadonatúj ízt dobott piacra. A Caprice és a Tentation, melyeknek nevét állítólag Brigitte Bardot inspirálta, 1958-ban a kiállítás sztárjai voltak, mára pedig a Neuhaus ikonikus alkotásaivá váltak.

2000-ben az uralkodócsalád királyi tanúsítvánnyal jutalmazta a Neuhaus munkáját, amiben talán az is közrejátszott, hogy több alkotásukat is a királyi család tagjairól neveztek el.

Nagy népszerűségnek örvend a History Collection nevű válogatásuk, amely egy gyönyörű díszdobozban 28 különböző ízű pralinén keresztül meséli el a Neuhaus történetét.

A csokoládé egész évben jól fogy Belgiumban, köszönhetően a turistáknak, illetve annak a ténynek, hogy egy átlagos belga állítólag több mint 5 kg csokit fogyaszt el évente (egyesek szerint van az 8 is), karácsony táján azonban ugrásszerűen megnő az üzletek forgalma. Számtalan szebbnél szebb díszdobozos terméket találhatunk minden árfekvésben, de ha valami igazán exkluzívat akarunk, akkor számítsunk rá, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk.

Természetesen nem maradhat ki a franciák tradicionális karácsonyi desszertje, a bûche de Noël, azaz a karácsonyi fatörzs sem, amelyet a Neuhaus vezető csokoládékészítője alkotott meg kizárólag kiváló alapanyagok felhasználásával.

Aki pedig szeretné megtudni, hogy pontosan hogy is készül az igazi belga praliné, annak ajánlom figyelmébe az alábbi kisfilmet. Megtekintése egy pohár habos kakaó és természetesen némi csokoládé társaságában javasolt!

Tradíciókat felrúgni mindig veszélyes, de hogy Brüsszelnek a karácsony modernizációjára tett kísérlete ekkora felháborodást fog kelteni, arra szerintem még a városatyák sem számítottak.

Forrás: fabonthemoon flickr

A Brüsszel főterén felállított hagyományos karácsonyfa minden évben az ünnepi időszak egyik legfőbb turisztikai látványossága. 2012-ben a város vezetése úgy döntött, hogy egy 24 méter magas, elektronikus 'monstrummal' helyettesíti a fát. A nép reakciója azt hiszem várható volt: azonnal aláírásgyűjtésbe kezdtek a találóan Minecraft karácsonyfának keresztelt installáció lebontására. Néhány nap alatt majdnem 30000-en írták alá a petíciót.

A népharag akkor tetőzött, amikor az egyik kereszténydemokrata politikus azt monda, hogy vallási okokból cserélték le az igazi karácsonyfát. Az iszlámellenes hangok felerősödtek, az emberek már a húsvétot féltették.

Az már csak hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy az installáció 40000 euróba fájt Brüsszelnek. Az ellenzéki politikusok azonnal elkezdtek utánajárni a vonatkozó szabályoknak, és ahogy az lenni szokott, hamar kiderült, hogy a kivitelezőknek nem volt hivatalos engedélyük az installáció felállítására. 

Hosszas huzavona után végül is december 28-án bontották le, arra hivatkozva, hogy nem akarták, hogy zavarja a szilveszteri mulatságokat.

Rögtön utána pedig ki is szivárgott a hír: jövőre, vagyis 2013-ban visszatérnek a hagyományos karácsonyfához. Így is lett, és azóta nem is volt újabb kezdeményezés az ünnepkör modernizálására. Jobb ez így mindenkinek.

Brüsszel felett az ég

A terrorkészültség ebben a pillanatban már csak hármas, szerdán kinyitottak az iskolák, ma pedig már a metró is a teljes vonalon közlekedik. A La Libre, az egyik legnagyobb belga napilap, kezdőlapjáról már nem Salah Abdeslam néz ránk. A Davis-kupáról tudósítanak percről percre, a belga Ruben Bemelmans bekerült a döntőbe. Lejjebb programokat ajánlanak a hétvégére, kezdődik a karácsonyi vásár is. Show must go on.

Látszólag minden kezd visszatérni a rendes kerékvágásba.

Látszólag.

Ha lejjebb görgetjük az oldalt, ott egy új hír: bombariadó miatt kiürítették a namur-i pályaudvart. A Davis-kupát a legszigorúbb biztonsági intézkedések mellett rendezik Gentben. A karácsonyi vásár rövidített nyitvatartással várja a látogatókat. Mindenhol ott egy de.

A kedélyek azért szerencsére már némileg lecsillapodtak. A múlt szombati pánik, amikor gyakorlatilag megbénult a város, mindenkire hatással volt. Vérmérséklettől függően jöttek a reakciók, ki higgadtan, ki teljes pánikban fogadta a híreket. Nehéz volt józanul gondolkodni, az kétségtelen, mert mindenki úgy érezte, tovább kell adnia a híreket, még akkor is, ha ezek nem voltak megalapozottak és már több ember szubjektivitási szűrőjén is keresztülmentek. Mostanra azért már mindenki kialakította a saját álláspontját. Hosszú távú tervek születnek: sokan mennének Brüsszelből, a kérdés csak az, hogy hova. Létezik-e egyáltalán olyan hely, ahová mindez, amit most átélünk, nem fog velünk jönni?

Beszélgettünk ma, és szóba került, hogy vannak olyan országok, ahol a tananyag része, hogy mit kell tenni terrortámadás esetén. Hát ezúttal jelentem, Belgium is ilyen ország lett. A gyerekek akkor rettentek meg igazán, amikor megkapták az eligazítást az iskolában. "Nagyon nehéz nap volt," mondta a tizenegy éves fiam, miután szerdán hazajött. Kérdeztem, hogy miért, mire elmondta, mi mindent csináltak, majd hozzátette: "meg hát ugye féltem is".

Megértem őt: a félelem rengeteg energiát felemészt, főleg azért mert folyamatos éberséget igényel. A fáradt ember pedig sokkal ingerlékenyebb. Soha ennyi türelmetlen vezetőt nem láttam még, mint az elmúlt napokban Brüsszelben. Csökkent a toleranciaszintünk, mindenki feszült, nehezünkre esik elviselni egymást. Megbántunk olyanokat is, akiket nem áll szándékunkban.

A gépfegyveres katonák jelenléte a város különböző pontjain egyrészt jó, másrészt viszont folyamatosan emlékeztet minket a veszélyre. Némán tűrjük, hogy a boltba való belépés előtt belenézzenek a táskánkba és készségesen megmutatjuk az autó csomagtartóját az iroda parkolóházába való belépés előtt. Tudjuk, hogy szükség van erre, de valahol mélyen érezzük, hogy azért ez nagyon nincs jól így.

Mindezzel együtt is azt gondolom, hogy egyelőre még nincs nagy baj. A baj ott kezdődik majd, amikor a felfegyverzett katonák jelenléte és a folyamatos ellenőrzés megszokottá, az életünk részévé válik.

Jelen pillanatban csak egy dolgot tehetünk: reménykedünk, hogy addig soha nem fogunk eljutni.