A belgák roppantul büszkék a képregénykultúrájukra, amely legalább annyira része az identitásuknak, mint a sör, a sült krumpli vagy a Manneken Pisben is megnyilvánuló sajátos belga humor. 

Ha valaki szeretne igazán elmélyedni a képregény történetében, akkor ajánlom a Belgian Comic Strip Centert, aminek egy impozáns Art Noveau épület ad otthont. Ha viszont csak némi ízelítőre vágyunk, akkor elég egy kis sétát tenni Brüsszel belvárosában, ahol tűzfalakra festett freskókon kelnek életre a képregényvilág ismert és (számunkra legalább is) kevésbé ismert karakterei.

Mi a sétát a De Brouckère metrómegállótól kezdtük, és térkép segítségével próbáltuk megtalálni a képregényfalakat, több-kevesebb sikerrel. (A szikrázó napsütés ne tévesszen meg senkit, a videó nyáron készült.) A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték a "vadászatot". A végén pedig nem maradhatott ki a sült krumpli és a gofri sem!

Íme a séta 5 percben, jó szórakozást hozzá!

A kaszinótojásos poszt kisebb nosztalgia-lavinát indított el a karácsony kapcsán, valakinek eszébe jutott a kubai narancs, nekem meg egy kép, ahogy a piros közért előtt állunk a sorban és várunk a 30 Ft-os banánra. Mert a karácsonyhoz hozzátartozott a banán is: éretlen volt, gyönyörű sárga és ízetlen, de mi azt hittük ilyennek kell lennie, megérni, pláne megbarnulni sosem volt ideje. Dél-Amerikában élő nénikém, csak legyintett, amikor meglátta, hogy ez nem banán, ez valami selejt. Meg elmesélte, hogy náluk sütik és köretnek eszik - sült krumplihoz és rizshez szokott gyomrunk sehogy sem tudta elképzelni, hogy az milyen lehet. Mi csak ezt azt az etilén-szagút ismertük (az édeskés illat az etilén-gázé, amit azért fújnak rá, hogy megérjen), de ezzel is boldogok voltunk. 

Néha műsoron kívül is kaptunk banánt, különlegesebb ajándéknak számított 2 banán vagy egy fél kg igazi narancs, mint a csokoládé. Ilyenkor feleztünk egyet a húgommal, hogy másnapra is maradjon,én azonnal eltüntettem az egészet, a húgom szépen lassan ette, de mindig megszánt és adott még egy kicsit. Karácsony más volt, akkor nem osztoztunk, ezzel is hangsúlyozva, kivételes alkalomról van szó és dőzsölünk. Mindig megfogadtam, hogy ha egyszer sok pénzem lesz, veszek 2 kg-t és egyedül megeszem. Addig is maradt a sötétzöld héjú kubai narancs, amit úgy kellett kirágni a héjából, az alma, ami akkor még igazi Jonatán volt, néha egy kis összeszáradt datolya vagy füge.

Tavasszal jött az eper, a cseresznye és szépen sorban a többiek, úgy ahogy értek, ősszel meg befejeződött a sor a szőlővel, almával, körtével. És pont. Nem kevertük az évszakokat.

Aztán jött a rendszerváltás,eltűnt a kubai narancs és a piac tele lett banánnal. Olcsó banánnal, de annyira olcsóval, hogy még az almát is leverte.Számomra ott ért véget a szocializmus.

Egyetemista voltam, ösztöndíjjal, tanítványokkal -több pénzem volt, mint amikor elkezdtem tanítani. Megvettem a 2 kg banánt. (ha jól emlékszem, 80 Ft volt,) és nekiláttam. Az első gyorsan lecsúszott, a második után már voltak kételyeim, a harmadik után tele lettem. Rá sem bírtam nézni, a banán meg pöttyösödött, barnult, persze, azért csak elkopott a végére. Anyu is besegített, aki 26 éves korában evett először banánt, később meg eszébe nem jutott volna, hogy ne nekünk adja azt a néhány nehezen beszerzett darabot.Egyik ismerősöm mesélte, hogy anno a  nagymamája valamelyik erdélyi nagyvárosban szert tett egy kiló banánra és csomagban feladta nekik. A banán hóban-fagyban egy hetet utazott, állapota sejthető és amikor felbontották a pakkot, hihetetlenül csalódottak voltak, mert valahogy másmilyennek képzelték.

 Miután magamhoz tértem a banánkómából, persze, azért vettem továbbra is, csak a varázsa kopott meg kicsit. Készítettem a banánpépet a gyerekeimnek, aztán a szeletelt banánt, aztán már maguk hámozták és  nem kellett osztozniuk. (hm...) A brüsszeli piacon folyamatosan ott a négy évszak és az egész világ: chilei cseresznye, marokkói narancs,panamai görögdinnye, belga alma...és persze banán is mindig.

 De idén, amikor először láttam életemben olyan banánfát, amin banán is volt, egy pillanatra visszatért a régi varázs és úgy örültem, mint egy kisgyerek.

2015-öt nem fogom a kedvenc éveim közé sorolni. Túl sok minden történt,  de a legtöbb változásról majd az idő dönti el, hogy jót vagy rosszat hozott.  Zűrzavaros volt, de azt hiszem, nem csak nekem, szinte nincs körülöttem senki, aki nem ugyanerről panaszkodik.

Egyben biztos vagyok, Möszjő Bácsinak nagyon jó éve volt. Szeptemberben elindult a Facebook-oldalunk,szaporodtak a bejegyzések, és végül megszületett a döntés: átmegyünk a blog.hu-ra. Szerettük volna Mónival egy kicsit tágítani a határainkat és a decemberi posztjainkból talán látszik is, milyen lesz az új irányvonal.

2015. december 31-én 289 követőnk volt a Facebook oldalunkon, másfél hónap alatt több, mint 30 ezren olvastak bennünket a blog.hu-n és 13 alkalommal jelentek meg az írásaink az Index 2-n.

Köszönjük, hogy 2015-ben velünk voltatok és 2016-ban is szeretettel várunk mindenkit. 

Boldog újévet kívánunk!

1,8 millió dollárt, azaz több mint 500 millió forintot kell kicsengetnie annak, aki meg akarja kóstolni a gyémántok ízét. Ennyibe kerül ugyanis egy palack a Goût de Diamants névre keresztelt luxus pezsgőből.

Az üveget "szerényen" egy 19 karátos gyémánt díszíti 18 karátos fehérarany foglalatban. Értsd: bazi drága.

Az, hogy mellesleg még pezsgő is van az üvegben, már szinte érdektelen, pedig a nedű 2012-ben elnyerte a világ legjobb íze díjat. A Grand Cru Chardonnay, Pinot Noir és Pinot Menuier jegyeket tartalmazó pezsgő virágos, frissítő és krémes ízvilágú, könnyű és elegáns ital. Mondjuk, ennyi pénzért ez minimum elvárható.

Egyre érdemes odafigyelni: ha valakit megdobnak egy ilyennel az ünnepek alatt, az ne vigye vissza az üveget a visszaváltóba, miután megitta. Én szóltam.

Ha már karácsonykor megemlékeztem az első vizsgaidőszakomról, összeszedtem egy pár ötletet, jó tanácsot, ami nekem bevált és szóbeli vizsgákon szinte mindig jó jegyet is hozott. Reál szakon végeztem, de a másoddiplomámnál bölcsész tantárgyaknál is működött ez a rendszer, ami a hármas bevésésre épít. Miután nekem gyenge a hallás utáni figyelmem, csak azokból a tárgyakból tudtam jegyzetet készíteni, ahol jó volt az előadó, egyébként 10 perc múlva teljesen elvesztettem a fonalat. Így rákényszerültem arra, hogy más jegyzeteiből dolgozzam vagy könyvekből, később az interneten található szakirodalomból.  Előre  kidolgozott tételekből is lehet dolgozni, de ezekkel sokszor az a baj, hogy nem mindig a mi logikánkat követik, vázlatosak, másrészt "tudottnak" vesz olyan ismereteket, amikről nekünk halványlila fogalmunk sincs és meg sem említi őket.

A legfontosabb: be kell osztani az időt és az előírt penzumtól nem szabad eltérni. Nálunk az átlagos idő, amit egy vizsgára szánhattunk 5-6 nap volt, szigorlatra kicsit több, az egyszerűbb tantárgyakra 3 nap. Ezt az időt 6 részre osztjuk: 3 egység jut a tételek kidolgozására, 2 a részletes ismétlésre és 1 a gyors, utolsó ismétlésre.

1. Tételek kidolgozása - írjunk!

Ahogy fent is írtam, saját tételek kellenek. A tétel nem regény, nincsenek benne mondatok, csak kulcsszavak, esetleg folyamatábrák. Maximum egy A4-es papír, tehát 2 oldalnál ne legyen több- lehet színezni, kiemelni, (kérdés, mik a további terveink velük) Olvassunk el hozzá minden fellelhető irodalmat, , de csak a lényeget jegyzeteljük. Olyan vázlatot készítsünk, amit a vizsgán is használnánk, nem regényt. Ha nagyon jó, kidolgozott tételekre bukkannánk, akkor is másoljuk le, miközben átnézzük - ez a bevésés 1. szintje. És kézzel írjunk, mert a vizsgán is úgy fogunk..

2. Ismétlés - mondjuk!

Ezután a kidolgozott tételeket próbáljuk elmondani, tulajdonképpen szimulálni a vizsgát. Ez azért jó, mert nem ott, abban a felfokozott helyzetben próbáljuk kitalálni, hogy hogyan is kezdjünk bele a tételünkbe, hanem lesz egy kész minta. Miután így halljuk is, amit mondunk- még jobban mélyül a tudásunk. Másrészt itt bukik ki, hogy mit nem tudunk, hiszen az összes "kulcsszó" szerepel a papíron, ahol megakadunk, azonnal át tudjuk nézni.

3. Utolsó pillanatok - nézzük!

Az utolsó napon elővesszük a tételeinket és egyszer újra elolvassuk, ez a harmadik fázis: vizuális bevésés (persze, előtte is megtörtént) és ismétlés. 

Néhány fontos szabály:

- amikor tanulunk, figyelembe kell venni, hogy "pacsirtának" vagy "bagolynak" születtünk. Én például kizárólag reggel tudok tanulni, 6 órás keléssel nagyon intenzíven délig. Utána lényegében semmit, már délután is nehezen ment a tanulás, hogy az éjszakáról ne is beszéljünk. A "baglyok"-nak pont fordított a bioritmusuk, náluk az éjszaka az aktív szakasz. Viszont : aludni kell, mindkettőnek, mert az agy az alvás alatt "tanul", ilyenkor rögzülnek az ismeretek.Tehát egy intenzív nap után a bagolynak is nehezen megy az éjszakázás, a napi 6 óra alvásnak meg kell lennie.

- 25 percenként tartsunk 5 perc pihenőt.  Régebben óránként tartottam, de Dorka blogjában olvastam a Pomodoro-módszerről és nagyon bevált,

- igyunk sokat, mert a kérgestest (ez köti össze a két agyféltekét) víztelítettségi állapota döntően befolyásolja a tanulási képességeinket.  Élénkítéshez inkább teát, mint kávét de számoljunk azzal, hogy a fekete és a zöld tea is vízhajtó.

Végül néhány személyes tapasztalat:

-ha lehetett választani, 4.-5, vizsgázóként mentem be. Elsőnek lenni, azontúl, hogy gyorsan túl van rajta az ember, sok esetben hálátlan feladat, Olyan ez, mint a műkorcsolya, az elsőt lepontozzák és hozzá viszonyítják a többit, de az is nagy baj, ha felkészületlen ember megy elsőnek, mert feldühíti a vizsgáztatót és ez a többieken is lecsapódik. Az első három ember után már lehet látni, mire számíthatunk bent, lehet, hogy a nehéz tételeket is kihúzzák (igaz, a jókat is..). És addigra talán "felébred" a vizsgáztató is, lehet, hogy ő sem szeret korán kelni...

-Puska. Ez egy nehéz kérdés, pláne amióta én is vizsgáztattam, és igazából amellett kellene kardoskodnom, hogy ilyet soha.  Nagyon sokáig nem mertem használni, de voltak olyan helyzetek, amikor rászorultam, mert akkora volt az anyag, hogy egyszerűen nem láttam át. Rendszerint a saját A4-es kidolgozott tételeimet használtam (ezért nem kell színezni és túl bő lére ereszteni), amire elég volt ránézni és tudtam, miről kell beszélni. A4-es papírnál áll fenn egyedül a lehetőség, hogy cserélni tudunk, de azért érik az embert meglepetések, amikor hófehér papírra számít és környezetbarát barnát vagy csíkosat kap.

-A vázlattal nagyon vigyázzunk: csak olyasmit írjunk fel a papírra, amiről tudunk beszélni. Sok vizsgáztató elkéri és abból választ, életveszélyes bármit odaírni, amiről épp csak hallottunk. Ha engedi, hogy szabadon beszéljünk, akkor tereljük arra, amit nagyon tudunk. De ne nagyon lelkesen, mert megállít és mást kérdez...

És természetesen ne adjunk hitelt semmilyen babonának, ne higgyük azt, hogyha reggel férfivel találkozunk először, akkor jól sikerül a vizsga, ha kétszer nem vesszük fel ugyanazt a ruhát, akkor nem bukunk meg és egyáltalán. Csak akkor sikoltsunk fel, amikor valaki sok szerencsét kíván... mert ilyenkor egy kalappal kell.

A lányom élete első vizsgaidőszakára készül. Könyvtárban ül egész nap (mert ott nagy a csend, mi meg nagyon hangosak vagyunk), tanul és fél.. 

Sok-sok vizsgával a hátam mögött derűsen szemlélem az eseményeket, de aztán eszembe jutott az én első vizsgaidőszakom. Rutintalan kezdőként december 27-re írtam be az ásványtan-vizsgát, amitől egyébként is nagyon féltem, mert a digír-tetragiroid puszta gondolatára is kivert a víz. Az egyik szomszéd család éppen külföldön élt és felajánlották, hogy tanulhatok a lakásukban. 24-én hajnalban le is mentem szépen, hogy az aznapi penzumot elvégezzem, amikor motoszkálás hasított be a csöndbe és az ajtó nyílásában, ahol a leveleket szokták bedobni, megjelent egy kéz. Miután szomszédaink már elég régóta nem laktak otthon, több, mint furcsa volt a művelet, ami csak nem akart abbamaradni. Szabályos pánikroham jött rám és kikiabáltam, hogy levágom a kezét és a nyomaték kedvéért kirohantam a konyhába céleszközért. Közben hallottam, hogy elfut és gondoltam, csak megnézem, ki volt ez. Szegény újságos akarta meglepni a lakókat, hogy kivételesen ne kelljen elmenni a postaládáig, egyenesen házhoz viszi a karácsonyi kiadást. Persze, elnézést kértem, de ő csak messziről kiabálta, hogy "nyugodjon meg és igyon egy kávét!..."  Késsel a kezemben azért boldog karácsonyt kívántam neki..

Idén kivételesen sikerült mindent időben beszereznem, de bevallom, nekem is volt olyan karácsonyom, amikor 24-én délelőtt elcsigázva jártam a Tesco-t ajándékok, vacsorahozzávalók és egyebek ügyében, a kicsit csálé karácsonyfát meg már szinte ingyen adták, csak vigye el valaki.

Azoknak, akik hasonló cipőben járnak, íme pár last minute ötlet.

-Azonnal puha mézeskalács

-Villámgyors karácsonyi menü

-Rusztikus karácsonyfadíszek

-Nagy ötletek, kis helyekhez

-Dekorötletek az IKEÁ-tól

-Kreatív elfoglaltság gyerekeknek

-DIY karácsonyi ajándékok

-Nyomtatható szinező gyerekeknek

-Személyre szabható, nyomtatható képeslapok

-Ajándékcsomagolási ötletek

-Környezettudatosaknak: zero waste karácsony

-Karácsonyfa helyett

-A legegyszerűbb asztali dísz: alma+teamécses

-Minták hópehelyhez

-Karácsonyi illat könnyen és gyorsan

-Inspiráció a karácsonyi asztal dekorálásához

-Narancshéj girland

-Last minute ajándékötlet

-Fábry Sándor: Oh tannenbaum (mi minden december 24-én meghallgatjuk)

-Nyomtatható ajándékcímkék

+1: ha meg mégsem jön össze semmi, akkor marad a tojáslikőr és a Resszkessetek betörők!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

 Kisgyerekkoromban minden karácsonyt Körmenden, egy Vas megyei kisvárosban töltöttem. Mindig nagy izgalom kísérte, hogy le tudunk-e menni, mert a hó miatt nem volt egyszerű átkelni a Bakonyon, de azért csak megérkeztünk, sokszor már napokkal Szenteste előtt. Gyurka nagybátyám kitalálta nekem Zsuzsi angyalt, aki rendszeresen berepült hozzánk és minden reggel hozott valamit a kis házba, amit PEBE-ből, az NDK Lego-utánzatból építettem neki. Golyórágót, Melba-csokit- ez volt az én adventi naptárom, mert annak még akkor hírét sem hallottuk. A fát a Jézuska hozta, mi meg a kisszobában várakoztunk, kint nagy pelyhekben hullott a hó. (tényleg hullott és olyan jó "kéményszag" volt, amiért most is megőrülök). A fát, mint később kiderült Nagyi, a dédmamám és Mami, a nagymamám díszítették. Létráról, amitől a többiek szívbajt kaptak, mert a madárcsontú Nagyi akkor már erősen 80 felé közeledett.  2 méteres fa volt, nekem égigérőnek tűnt, habcsókkal, papírangyalkákkal és különleges díszekkel, amit Mami Don-kanyarnál eltűnt bátyja hajtogatott gyerekkorában. Konzumszaloncukorral, amiből a rózsaszín volt a legkelendőbb, aztán a barna, sárga, végül a fehér, de mindenki a régi karácsonyokat emlegette, amikor Mami maga főzte a citromos és a rumos-diós szaloncukrot. A fán valódi fehér viaszgyertyák voltak, izzónak még híre-hamva nem volt. A fa alatt a Mennyből az angyalt énekeltük. A menü: töltött karaj, kaszinótojás, franciasaláta, rántott ponty,bejgli és rengeteg sütemény.

Amikor a régi jó autónkat felváltotta egy Trabant Combi, ami rendkívül megbízhatatlannak bizonyult, otthon maradtunk Budapesten. Családunk 200 km-en belül nem lévén, nyugodt, békés karácsonyokat töltöttünk négyesben. A fa nem volt már óriási. de feltettük a kisasztalra, elérte a plafont így is. Együtt díszítettük, minden évben vettünk rá valamilyen kis figurát, aminek megörültünk a következő karácsonyokon: gólyát, bohócot...Csúcsdíszért menetrendszerűen az utolsó pillanatban rohant el valaki, mert mindig elfelejtettük, hogy tavaly eltörött. A szaloncukor maradt konzum, de az ezüst sztaniol helyett, rózsaszín-kék papírt kapott és így már nem ízlett senkinek. Később vettünk zseléset, aztán jött a marcipános is. Karácsony napján bakelitről szólt a Bojtorján Karácsonyi albuma, és este erről szólalt meg a Csendes éj is. A fán változatlanul gyertyák világítottak.A menü: halászlé (apám Bajáról származik, enélkül elképzelhetetlen lenne az ünnep, receptje itt), hidegtálak, kaszinótojás, franciasaláta, gesztenyés alagút, diótorta, bejgli,aprósütemények.

Aztán furcsa karácsonyok jöttek, egész estés vándorlással. Ketten, aztán hárman, aztán négyen. Aztán megint hárman... A gyerekek csoki adventi naptárat kaptak december 1-én,  de a csoki mindig beesett az aljára,úgyhogy az aktuális ablakban nem volt semmi. Így aztán hamar elillant a varázs és december közepére nem maradt semmi. Éjszaka díszítettem a fát, aztán az 5 órai lefekvés után arra ébredtem, hogy "Anyaaaa, itt járt a Jézuska!" . Először rusztikus fában gondolkoztam, fadíszek, mézeskalács, piros alma.... na persze.. Jött a gólya, a bohóc és a többiek, és ugyanúgy örültek nekik, mint én annak idején. A szaloncukor zselés és vajkaramellás lett, aztán jött a gumicukros is. A zene magnóról szólt, a kedvencük a Kis karácsony, nagy karácsony, de a Bojtorjánt ők is szívesen hallgatták. A gyertyákon persze kitört a veszekedés, melyiket ki fújja el. A menü: Halászlé, hidegtálak, franciasaláta, kaszinótojás, dobostorta, mézeskrémes és kővé keményedett mézeskalács.

Az utóbbi években aztán megint nagy változás következett. Négyen lettünk megint, aztán öten. És Brüsszel.Külföldre költözött a karácsony.. Havat évek óta nem láttunk, csak egyszer esett, de akkor olyan alaposan, hogy szánkón húztuk haza a fát. Adventi koszorú, adventi naptár a falon: 24 rénszarvas kis zsebbel -jó dolga van a Kicsinek. A fa hatalmas, idén kék-ezüst lesz, de ott vannak persze a figurák: a bagoly, a kövérmadár és a többiek.A szaloncukor Budapestről érkezik, narancsos-marcipános, de van persze zselés és vajkaramellás is. (jövőre ki akarom próbálni Mami szaloncukorreceptjét). Lesz rajta puha mézeskalács és csináltam habcsókot is (ronda lett, de azért felteszem). Gyertya helyett fehér égőink vannak, nem merek kockáztatni... A zene mp4-ről szól, de énekelünk is. Egyre többet.  A menü: füstölt lazac, foie gras (libamáj)- belgásodunk kicsit, hidegtálak, aprósütemények, bejgli, töltött káposzta. És kaszinótojás és franciasaláta....

A franciasalátának, ami mindenhol salade russe, avagy orosz saláta néven fut, szerintem két titka van: be kell tartani az arányokat és nagyon apróra, borsó nagyságúra kell vágni a zöldségeket. A kaszinótojásnál kóstolgatni kell és az állagát kell jól belőni, nem lehet elrontani. A tetejére a család szerint KELL a Piros Arany. Pont.

Hozzávalók 4 személyre

40 dkg burgonya

25 dkg sárgarépa

25 dkg zöldborsó

20 dkg alma (ez kb. 2 alma, én Jonagoldot szoktam használni hozzá)

20 dkg ecetes uborka (Belgiumban aigre-douce, édes-savanyú uborkát keressünk)

3 dl majonéz

2 dl tejföl (lehet több is, ha hígabban szeretjük)

10 -15 csepp Worchestershire szósz (elmaradhat)

A krumplit héjában, sós vízben megfőzzük, kihűtjük, meghámozzuk,utána kis kockákra vágjuk. A répát megtisztítjuk, nagyobb hasábokra vágjuk és forró, sós vízbe dobjuk, roppanósra főzzük, majd  borsónyi kockákra vágjuk. A zöldborsót sós, forró vízben főzzük, ügyeljünk rá, hogy ne főjön szét. Az almát meghámozzuk, kivágjuk a csutkáját és ezt is apróra vágjuk (citromlével meglocsolhatjuk, akkor világos marad). Az uborkát lecsepegtetjük és ezt is felaprítjuk. A majonézt összekeverjük a tejföllel, néhány csepp Worchestershire szósszal ízesítjük. Belekeverjük a zöldségeket és rövid ideig pihentetjük a hűtőben.

Kaszinótojás (10db)

5 tojás

só

1 kávéskanál mustár

majonéz

bors

Worhestershire szósz (opcionális)

A tojásokat vegyük ki a hűtőből 1 órával hamarabb, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. Lobogó sós vízben 10 percig kell főzni őket, egy perccel sem tovább, mert gumis lesz a fehérje. Azonnal tegyük hideg vízbe (én egy lábosba teszem és folyamatosan csorgatom rá a hideg vizet). Amikor lehűlt, meghámozom, kettévágom.

A tojások sárgáját szitán átpasszírozom (villával is össze lehet törni, de akkor darabosabb marad). egy kiskanál mustárral és annyi majonézzel keverem össze, hogy krémszerű legyen. Sózom, borsozom. Habzsákkal vagy kanállal púposan visszatöltöm a tojásokba. Petrezselyemlevéllel, újhagymával vagy piros színű paprikával díszítem. (vagy Piros Arany...)