A karácsonyi készülődés javában zajlik a boltokban, már szeptember közepén kikerültek a díszek, csillogó-villogó girlandok a polcokra.

Rénszarvasos pulcsi helyett idén a nájlon öltöny lesz a divat, igazi suhogós kivitelben:

Sokféle színben és méretben, sőt a gyerek is csinosan feszíthet apukája mellett a kis zakóban és a gumis derekú nadrágban.

Női modell sajnos nincs, rólunk csak a piros bársony miniruha és a mikulássapka ugrott be a tervezőknek. 

Mikulás azonban rögtön ötféle outfit-et is kapott, hátha valakinek már nem jön be a hagyományos piros. Végre  "emberközeli"a  design, hol bézs, hol norvégminta.... dec. 6-án túl is van élet:

A dekorációban is sikerült újat mutatni. Itt van rögtön a falra szerelhető jegesmedvefej:

Vagy az ásító horrorcica :

És hogy a karácsonyfa se maradjon ki semmi jóból, ízelítő az idei kínálatból:

Ha jól belegondolok, nem nyertem még soha semmit, csak egyszer egy férfiinget egy iskolai tombolán, amit az egyik helyi boltos ajánlott fel, de"belevaló", 42-es nyakméretű férfi nem akadt a családban, úgyhogy lógó orral vittem haza a nyereményt.

Most viszont végre nyertem valamit, valamit, aminek tényleg nagyon örülök. Könyveket. Annak idején kémia-magyar szakra szerettem volna menni, aféle hibridjeként a szüleimnek, a mamám ugyanis magyar-történelem szakra járt, a papám biológia-kémiára, de akkor még nem volt átjárás az ELTE karai között. Így aztán a magyar helyett biológiát választottam és  maradtam műkedvelő bölcsész. Szeretem a verseket, követem a Facebook-on Lackfi Jánost, Szabó T. Annát, Dragomán Györgyöt, Falcsik Marit, aki akkor vette át az osztályomat, amikor szülni mentem. 

Szóval én ezeket a könyveket a Facebook-on nyertem, méghozzá Lackfi János oldalán. Nem írtam verset, nem ismertem fel idézetet, nem szavaztam könyvre. Ő Kínában járt, lefényképezett egy csomó színes jégkrémet, és megkérdezte, melyiket fogja megenni. Magamból indultam ki: olyat választanék, ami itthon biztosan nincs: a sárkánygyümölcsös lilát. 

És így is történt, én meg nyertem egy ajándékkönyvet. Ma meg is érkezett ide Brüsszelbe nagyon kedves dedikációval,  a #verslavina-t választottam, amit annak idején az elsőtől az utolsó darabjáig végigkísértem a Facebook-on. És ráadásul jött még egy kötet, ami igazi Möszjő Bácsis csemege: A hatlapú rigó, egy kortárs francia-belga antológia (Lackfi János fordításában), amiből még szemezgetni fogok itt a blogon is. Kedves Lackfi János, még egyszer nagyon köszönöm! 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 2 utcányira lakom attól a háztól, ahol felnőttem, úgyhogy nem kellett Budapesten új környéket tanulnom. Itthon ugyanazokban a boltokban vásárolok (legfeljebb a nevük változott kórházi közértről Plusz-ra, majd Spar-ra), a Bikás-parkba járok futni reggelente, ami anno a szemünk előtt nőtt ki a földből és ha csak tehetem, szombatonként kimegyek az MDF (most talán Vahot-utcai) piacra, amikor hazajövünk.

Időről-időre érnek meglepetések, most például a megszokott újságos helyén ezt találtam:

Van kötény is, hogy ne legyen vizes a gazda ruhája. Utána már csak programozni kell:

Aztán van, ami elveszett hosszú időre, aztán meglett újra. Még egészen kicsik voltak a gyerekeim, amikor a BMK alagsorában a kicsi cukrászdában megjelent a felirat : Túrómignon érkezett! Kisebb sor verődött össze és ötösével vitték a túrómignonokat, persze az enyémeknek is kellett. Rózsaszín fondantmáz alatt, nagyon habos, tejszínes-túrós töltelék egy szem meggyel, piskóta alapon.

Nem nagyon kaptak édességet, de ha mégis, akkor mindig ezt kérték. Aztán évekre eltűnt, a kis cukrászdában azt mondták, nem sütnek többet,  máshol nem is tudtak róla, hogy van ilyen. Én az utasellátós grillázsos piskótát ( az a kék vagy zöld sztaniolos) emlegettem, mint "hú, de finom volt"-ot, ők meg a túrómignont. 

Aztán tavaly egyszer a kis cukrászda felé sétáltunk, és mit láttunk a kirakatban? 

Rég örültek ennyire valaminek. Ugyanolyan, mint régen, gejl a fondant, habos a túrókrém. Aki megkóstolná, a kelenföldi üzletközpont alsó részen keresse, a Burger King mögött.

Most már csak utasellátós grillázs piskótát kell keresni.

Őszintén szólva hosszú ideig nem értettem, hogy miért futnak az emberek csak úgy,  ha nem kergetik őket. Aztán a fiam benevezett az Uccle 10 km-re és amikor a célban vártuk, egy kicsit irigy lettem azokra, akik végigfutották.  A "megcsináltuk" öröme volt az arcukon

Közben elkezdtem sportolni, jártam ilyen-olyan edzésekre és azt hittem, hogy ennyi, meg egy kis futkározás elég lesz ahhoz, hogy én is elinduljak. 2013-ban le is futottam gyalogoltam a táv felét , de semmilyen örömet nem okozott, azonkívül, hogy beértem a célba. A fiam 38 perc alatt bent volt, én meg... azért egy órát nem vert rám...Meg is mondtam, ez volt az első és az utolsó ilyen jellegű próbálkozásom, de  azért büszke voltam rá, hogy egyáltalán megpróbáltam,

Aztán idén megint megjelentek a táblák, és  Zs., akivel a gyerekek kapcsán nagyon jóban vagyunk,  felvetette, hogy meg kéne próbálni. Volt még 5 hét, viszonylag jó karban is vagyok, gondoltam, adjunk még egy esélyt ennek a dolognak, hátha most jobban sül el. Elkezdtem rendesen készülni egy edzésterv szerint és egyszer végigfutottuk a tervezett útvonalat. (kicsit eltévedtünk, úgyhogy 14 km lett belőle...) 

2 hét múlva beütött a krach, kifordult a bokám, 1 hét kényszerpihenő. Viszonylag szerencsésen megúsztam, de azért visszavetett és végig bennem volt a félsz, hogy fel kell adni. 

De sikerült.Meg kellett állnom közben, mert a macskakövön nem mertem futni és egy emelkedő is kifogott rajtam, de a 7. km után jött egy szakasz, amikor olyan örömet okozott a futás, amit el sem tudtam képzelni. (gondolom, beindult a béta-endorfin). A végén majdnem meghaltam, de ilyenkor jók a gyerekek, akik eljöttek szurkolni az anyjuknak, és előttük mégsem éghet le az ember.

Ez az egész egyetlen dologról szól: át tudjuk-e lépni a határainkat? Nyilván annak, aki maratont fut, ez egy ujjgyakorlat, de nekem ki kellett lépnem a komfortzónámból, hogy meg tudjam csinálni. És hihetetlenül jó érzés, hogy igen, képes voltam rá és azokban a pillanatokban, amikor a pokolba kívántam az egészet, le tudtam győzni magamat. 

És a végére egy videó, ami ma került elém és a témába vág, érdemes megnézni:

Készülök az Uccle 10 km-re, futás előtt bemelegítek mindig rendesen, nehogy sérülés legyen a vége. Aztán az iskolánál , amikor mentem a gyerekért, csak úgy egyszerűen leléptem a járdáról és reccs. Tornacipőben, ami még tartja is a bokát elvileg. A következő 5 percben a járdaszegélyen ülve azon gondolkodtam, hogy kibírom-e ájulás nélkül, annyira fájt. Közben majdnem százan mentek el mellettem - éppen vége volt az iskolának -de egy sántikáló öregembert leszámítva senki sem kérdezte meg, hogy segíthet-e. Azon gondolkodtam, hogy egy kibicsaklott bokába nem lehet belehalni, de lehetett volna más, komolyabb bajom is... hypózás cukor miatt vagy egy stroke... 

Összeszedtem magam valahogy, aztán egyik "kedvenc" helyemen, az Edith Cavell kórház ügyeletén már csak az foglalkoztatott, hogy mi lesz ebből. Ha törés vagy szalagszakadás, akkor minimum 4 hét gipsz, ebből kettő fekvő, a jobbik variációknál is pihentetés. Akkor pedig ki megy a gyerekért, mert ugye szerdán csak délig van iskola, a többi napon is 4 előtt vége van. És itt az egyik legnehezebb kérdés, amivel minden külföldre költöző szembekerül előbb-utóbb: nem lehet tárcsázni a nagyszülőket, rokonokat, akik ilyen esetben biztosan segítenének. A barátokat egyszer-kétszer meg lehet kérni, de a türelmükkel egy idő után nem lehet visszaélni. Szerencsés esetben van babysitter -nekem nincs-, de lehet, hogy egész napra nem tud beugrani. Patthelyzet. Pillanatok alatt kell találni valakit, szerencsés esetben ismerőst vagy ismerős ismerősét, aki segít, pénzért természetesen. 

Végül is megúsztam, csak húzódás, de a bal bokám még most is narancs méretű, és 8 cm-rel hosszabb a kerülete, mint a jobbé. Hogy valami hasznosat is írjak: ha kibicsaklik (valójában bebicsaklik) a bokánk, a szakorvos felkeresésén túl, PRICE, azaz az 5 legfontosabb dolog a sportorvosok ajánlása alapján:

1. P, azaz Protection - védeni kell a bokát a rásérüléstől, tehát semmiképpen se erőltessük

2. R, azaz Rest - pihentetés -egy-két napig muszáj feküdni, vagy legalábbis ne sokat mozogjunk, ha nem muszáj

3. I azaz Ice - jegelés  óránként 15-20 percre, de a a jégtömlőt, fagyott zöldséget stb, amivel jegelünk, tegyük bele egy törülközőbe, hogy ne legyenek fagyási sérüléseink. Hideg vizes borogatás is jó.

4. C azaz Compression - szorítókötés : a dagadás ellen fáslit kell használni  vagy lehet kapni erős bokaszorítót a patikában, Decathlonban

5. E azaz Elevation - a láb felpolcolása - az a lényeg, hogy magasabban legyen a bokánk, mint a szívünk, a visszaáramló vér is segíti a duzzanat lelohadását.

A szakorvost ne hagyjuk ki, mert sajnos az, hogy rá tudunk állni, még nem jelent semmit, lehet részleges szalagszakadás is, amit szakszerűen kell kezelni.

De a legfontosabb tanulság : ha lehet, ne lépjünk félre...

A Brüsszel nagyobb parkjaiban tanyázó egzotikus zöld papagájok seregeiről számos legenda él a köztudatban. Hangos csivitelésükkel és színpompás tollazatukkal üde színfoltot jelentenek a brüsszeli szürkeségben, de csak kevesen tudják, hogy valójában hogyan népesítették be ezek a trópusokon őshonos madarak a mérsékelt óceáni éghajlaton fekvő Brüsszel parkjait.

Trópusi papagájok Brüsszel kertvárosában

Az egész 1974-ben kezdődött, amikor néhány egyed megszökött egy heizeli állatkertből. A tudósokat is meglepte, hogy a madarak ilyen könnyen adaptálódtak a brüsszeli éghajlathoz és gyorsan szaporodni is kezdtek. Olyannyira, hogy ma már több mint 12000 példány él belőlük szerte Brüsszelben. Az elszaporodás egyik legfőbb oka a ragadozók hiánya, a papagájokra Brüsszelben ugyanis egyedül a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház környékén élő sólymok jelentenek veszélyt.

Papagájok nagy számban élnek Rotterdamban, Amsterdamban és La Haye-ban is, ami azért érdekes, mert ha ezek a nagyobb csoportok egyesülnek, akkor komoly papagájinvázióval kell számolni. A madarak jelenléte ugyanis alapvetően káros hatással van a brüsszeli ökoszisztémára. Egyrészt elfoglalják a bennszülött madarak fészekrakó helyeit, másrészt komoly károkat képesek okozni a gyümölcsösökben.

Könnyen lehet, hogy néhány évtizeden belül Brüsszelnek is lépéseket kell majd tennie a papagájszaporulat megfékezésére. Londonban például, ahol 1951-ben az Afrikai királynője című Humphrey Bogart film forgatásakor szabadultak el az első példányok, már kémiai úton sterilizálják őket, hogy elejét vegyék a szaporodásuknak.

Az én kertemben leginkább csak növények vannak meg egy trampolin ágaskodik középen, de ha akarnám, olyan szépen berendezhetném... Lehetne ilyen hatalmas, kővédermedt házőrzőkutyám, (1 méternél is nagyobb)

Vagy itt van mindjárt ez az egyáltalán nem kedves arcú disznó potom 149 euró-ért. Úgy fél méter hosszú lehet, de így is drágállottam kicsit.

 Vagy a gyapjas cserép nyúl, de őt inkább fedett helyre szánhatták.

Na meg itt vannak ők potom 299 euróért. Egyik szebb, mint a másik, de a gyereket életveszélyesen megfenyegetném, ha focizni próbálna a kertben.

 Úgy 4-5 éves koromban határozottan vonzódtam a kerti törpékhez és minden kertnél meg kellett állni, ahol felbukkant egy szemrevaló példány. Azoknak még csákány meg lámpás volt a kezében, közben haladtunk a korral. Itt van például a szörfös törpe:

 És készülnek már a futball EB-re is, igaz, francia színekben.

 Stresszes kerttulajdonosoknak -gondterhelt törpe.

Nem tudom, ki a helyi design-felelős, de a Mikulás-kompozíció után ismét nagyszerű munkát láthatunk fűnyíróra komponálva:

 Attól tartok, maradok a növényeknél...

Ha bárki tanácstalan lenne, hogy melyik whisky-t kéne hazacipelnie a Carrefourból, megoldódott a probléma: itt az új kóstoló-automata. Láthatóan páran már éltek is a lehetőséggel, némelyik üvegben egy kicsit kevesebb whisky van, de működés közben még nem sikerült megfigyelnem. A szerkezet a drogenbos-i Carrefourban látható, eldugva a sós rágcsálnivalók környékén, de gondolom a többi hypermarket is beszerzett már egyet ebből a nélkülözhetetlen darabból.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én gyakran elgondolkodom ilyesmiken, hogy milyen lehet, ha valakinek mondjuk az a munkája, hogy pici műanyag traktorokat vagy grillcsirkéket gyárt a Playmobil-játékokhoz vagy a Legohoz vagy zenélő Mikulásokat.. Most éppen ezen a rovarhotelen elmélkedtem, amit az Action-ban árulnak, több színben is van, ha nem tetszik ez a rózsaszín:

Meg az is érdekelne, hogy ki kötötte ezt a szép kis ruhát  a fának az Avenue Kersbeek-en. És hogyan adta rá? 

Bementem ma a Mozart Delhaize-be (belga szupermarket-lánc) nézelődni egyet és épp azt a lila kockás üveget szemléltem, amikor megütötte a szemem a felirat: Slovenie Tokaji.

Ennek fele se tréfa, hiszen a Tokaji hungárikum, de ez a Pajoz egy kicsit elbizonytalanított. Ez akár szlovén is lehet...ne. Gyorsan megkerestem a szóban forgó bort és persze, kiderült, hogy a Pajoz Pajzos, tehát feketén-fehéren magyar termékről van szó. A Tokaij már csak hab a tortán, nehéz a mi nyelvünk, na.

Na akkor rendben is vagyunk, már csak azt nem értettem, hogy az egyszeri belga közértes miért nem olvasta el, hogy ez egy Made in Hungary bor, vagyis miért nem Tokaji hongrois (e?) néven fut az akció?

Hát ezért:

Ember legyen a talpán, aki ebből megállapítja, milyen borról van szó. Tulajdonképpen csak pár 100 km-t tévedtek, végül is ennyi pénzért írhattak volna Ausztráliát is.

Azért örüljünk, mert coup de coeur, vagyis a szívük csücske....