Mindig izgattak engem ezek a puccos, fondantos-figurás torták, amiket a gondos anyukák készítenek. Vagy rendelnek. Olyan volt ez,mint a hegymászóknak a hegy. Miért másszák meg? Mert ott van. Évekig beértem szimpla, ám de jóízű csokitortákkal, de aztán jött a Kicsi első óvodás születésnapja és úgy döntöttem: itt az idő. Az ünnepeltnek a Thomasos tortát ajánlgattam,de hajthatatlan volt: VillámMcQueen kell.
Megmutattam a férjemnek (továbbiakban Kórus), hogy mire készülök.
"Nem lenne jobb,ha vennénk egy tortát?"- kérdezte.
"Nem. Milyen anya az,aki nem maga süti a tortát a gyerekének. Majd meglátod,milyen szép lesz"-mondtam magabiztosan.
Péntek délután elmentünk a bevásárolni: zselatin, rengeteg porcukor,vaj, meg ami kell. Másfél órát hajkurásztuk a piros,zöld,sárga természetes ételfestéket,hogy egészséges tortát állítsunk elő (majd 1 kg cukor felhasználásával...)
Szombat délelőtt a lányom meggyúrta a fondantot, nagyon jó állagú lett. A színezésnél már látszott,hogy gondok lesznek. A McQueen piros helyett barbie-rózsaszín lett az anyag,kis jó indulattal eperszínű. A zöld és a sárga is furcsa árnyalatot öltött, úgy tűnt ,a "fagylaltszínű" ,nem igazán fiús színvilágot sikerült belőnünk. Irány a bolt:újabb adag festék, ezúttal mesterséges:kék, sárga,piros. Újabb próba: iszonyú adag piros festék bevitele után kis adag " majdnem jó " piros gyurma. A kezünk tiszta festék,amerre néztünk, különböző színű fondant darabkák. Az ünnepelt pedig vidáman gyurmázott. Megmelegedett volna a tekintetem,ha nem egy délelőtt fáradságos munkáját gyúrta volna egy nagy barna gombóccá....
Újabb feladat: fekete gyurma a kerekekhez. Eszembe jutott egy régi szakácskönyvem,ahol egy cukrász leírta,hogy szénné égetett cukorral lehet feketére színezni. Valamit. Nem emlékszem,hogy mit,de úgy döntöttem,fondantot is.10 perc múlva hatalmas füst, egy szétégetett lábos után nem lesz fekete a kerék.
Kórus: " Nem lenne jobb,ha vennénk....."
"De hiszen készen van a fondant,a legnehezebb rész. Innen már gyors lesz."
A fondantnak állnia kell,rátérünk a piskótára. Az évek óta bevált piskóta receptemet sütöm 2 adagban,hogy jó magas legyen.Jól sikerült,de kellett még egy fél adag. Aztán még egy fél, mert rájöttünk,hogy McQueent is meg kell formázni valamiből. Közben megkevertük a krémet, rögtön két adagot, mert már óvatos voltam
Kórus: "Nem lenne jobb,.....?"
"Már majdnem teljesen készen vagyunk .( minden tekintetben,de ezt nem tettem hozzá..)"
Másnap kinyújtottuk a torta tetejére szánt sárga fondantot és nagyon gyorsan,szakadás nélkül be tudtuk volna vonni vele a tortát,ha... a torta nem kezdett volna szétcsúszni.. Szerencsére találtam 4 kicsi fanyársat,úgyhogy ezt is megoldottuk. Mindjárt készen is vagyunk, már csak McQueen hiányzik. Elő a hűtőből és... Földbegyökerezett a lábam. McQueen megöregedett. Annyira ráncos lett,hogy mindenhol kikandikált a piskóta. Hát ezért kell várni a fondanttal. Elkeseredett foltozásba kezdtünk, de mindhiába: igazi roncsverdát állítottunk elő. Újra már nem volt idő,úgyhogy még egy kicsit szépítgettük a tortát, aztán feladtuk. Dobozba tettem és bevágtam a hűtőbe.
Kórus: "Nem lett volna jobb....."
De.
Másnap bevittük az óvodába,ahol persze ráncos McQueen nagy sikert aratott. Maradt belőle egy kicsi,úgyhogy végre azt is megtudtuk,milyen íze volt.
Kórus: "Ez tényleg nagyon jó".
Azóta minden februárban újrapróbáljuk a Himaláját. A következő évben egy irgalmatlan ronda kamion-torta következett, amiről kép sincs. Utána viszont bejött Pókember, aminek annyi a titka, hogy be kell szurkálni a fekete csíkok helyét.
2014-ben kitört az Angry Bird láz, úgyhogy kénytelen voltunk egy estét átgyurmázni. (aki ilyenre adná a fejét, nézzen fel a YouTube-ra).
A tavalyi egy kicsit rendhagyó volt, mert mindenféle betegségek, szünetek miatt májusig tolódott a közös születésnap, úgyhogy Tengerpart-torta készült, mint eddigi legnagyobb projekt (fent látható). Itt meg a napozó fehéremberek labdával és rákkal:
Jó kaland,de ha nincs legalább két szabad napotok, "ne tegyétek ti leányok"...
