Osso bucco-t akkor szoktam készíteni, amikor a borjúlábszár akciós és kedvező az ára és ilyenkor nemcsak két-három darab akad belőle a pultban a közeli boltban Az osso bucco "lyukas csontot" jelent, utalva a csont közepén található velőre. Személyenként egy darabbal érdemes számolni, de férfiak és kamasz fiúk simán megesznek kettőt. Hármat is.
Többféle köret is szóba jöhet: tagliatelle (olasz "nagyonhosszú" metélt"), polenta (parmezánnal ízesített puliszka-kukoricakása) vagy rizottó. Most utóbbit választottam és ugyanazt a félszáraz olasz fehér bort (Pinot Grigio) használtam hozzá, mint a húshoz.
Osso bucco
4 szelet csontos borjúlábszár
2 evőkanál liszt
1 ágacska kakukkfű
1 babérlevél
3 evőkanál olívaolaj
2 dl fehérbor
1 dl húsleves
2 doboz hámozott paradicsom
só
bors
A zöldséges alaphoz
1 közepes vöröshagyma
1 sárgarépa
2 ág szárzeller
2 gerezd fokhagyma
6 dkg vaj
1 citrom héja
egy kávéskanál szárított majoranna (vagy oregano)
A gremolata-hoz
fél citrom reszelt héja
fél narancs reszelt héja
fél csokor petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
só, bors
A zöldséges alaphoz a vöröshagymát, a sárgarépát és a zellert apró kockákra, ( én robotgépben aprítom), a fokhagymát nagyon apróra vágjuk. A vajon kicsit átpirítjuk a zöldségeket és hozzáadunk egy darabka citromhéjat. Majorannával és a fokhagyma felével fűszerezzük, sózzuk borsozzuk.
A húsokat megmossuk ( ez az esetleg előforduló csontszilánkok miatt fontos). Megtöröljük, sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel fűszerezzük, majd lisztbe forgatjuk. Olívaolajon hirtelen barnára pirítjuk mindkét oldalukat. Ezután egy vaslábosba, tűzálló tálba vagy egy kisebb tepsibe terítjük a zöldséges alapot és ráfektetjük a húsokat. A hús serpenyőben maradt zsírját felöntjük a borral és 1 dl húslevessel, és ezt a húsokra locsoljuk. A paradicsomkonzerveket is a húsokra öntjük (előzőleg ha egyben vannak a paradicsomok, egy fakanállal szétnyomkodjuk őket), beledobjuk a babérlevelet. Én vaslábosban készítettem, a lábost először egy benedvesített zsírpapírral borítottam le, ezután helyeztem rá a fedelét.180 fokon másfél órát sütöttem a sütőben, utána fedő nélkül sűrítettem.
Közben a petrezselymet felaprítjuk, összekeverjük a reszelt narancs- illetve citromhéjjal és a maradék fokhagymával. Ez az ún. gremolata. Amikor a hús elkészült, a tetejére szórjuk és még 5 percet várunk a tálalással.
A rizottóhoz
1,1 liter alaplé-húsleves
2 evőkanál olívaolaj
diónyi vaj
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
egy fél megtisztított, apróra vágott zellergumó ( 2 szál szárzeller)
400 gramm rizs (kerek szemű arborio)
4 dl száraz vermut vagy fehérbor
só, bors
70 gramm vaj
110 gramm frissen reszelt parmezán
A húslevest felforraljuk. A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk, majd a zellerrel együtt a vaj és az olívaolaj keverékén megpároljuk. Fontos a takarékláng, nem szabad megbarnulnia, de ne legyen nyers. Ezután erősebbre állítjuk a lángot és a zöldségekhez adjuk a rizst. Addig kevergetjük, amíg megüvegesedik, majd hozzáadjuk a vermutot vagy a bort és folyamatosan keverjük. Miután az alkoholt felszívta a rizs, merőkanalanként adagoljuk a húslevest. Itt is fontos a folyamatos keverés és nagyon figyeljünk arra, hogy ne adjunk túl sok levest egyszerre a rizshez, várjuk meg, amíg az előző adagot felszívja. Közben időnként kóstoljuk meg és ha megfőtt, vegyük le a tűzről. Keverjük bele a vajat és adjuk hozzá a frissen reszelt parmezánt. Akkor jó, ha nem száraz, hanem inkább"lefolyik a tányérról".
Az osso bucco Hargitai György receptje, a rizottó Jamie Oliver Olasz kaják című könyvéből származik