Mindenkinek vannak "tarkamacskái", nekem például az, hogy nem rövidítek, nem becézek, csak nagyon ritkán. Ennek látszólag ellentmond, hogy mindhárom gyerekemnek minimum 32 neve van és azon hívom őket legritkábban, ami az anyakönyvben szerepel.

De a husi nálam  hús, a kolbi kolbász. a biosz biológia....  Már szemem se rebben a koviubitól, "cseri, nari, savikápi" sem zavar, mit lehet tenni, hosszú leírni a táblára, ez van... A "pipicici"-t ellenben nem tudom megbocsátani, ronda leírva és hülyén is hangzik.  (innen már csak egy ugrás a bocipörkölt és a sült nyuszi. Szegény gyerekek teljesen sokkolódnak)  Idegesít a "pocaklakó", jobb szerettem kisbabának hívni őket...Nyelvnáci is vagyok, a "muszály voltam"-ért ölök.  Faksznis vagyok, na.

Az idei karácsony kifejezetten sokkolt ilyen szempontból: a rénszarvas "réni" lett, a mézeskalács "mézi". De a kegyelemdöfést tegnap kaptam meg. Beléptem egy csoportba, ahol szebbnél szebb kenyereket sütnek a tagok. Az egyik képen felbukkant egy szép piros dagasztógép: "Kariaji dolgozik" aláírással.. Kitchenaid, Bosch -ezekről már hallottam, de ez mi lehet? Új japán márka? Aztán leesett... karácsonyi ajándék... Ehhez képest a mai "gyöngypipi leves " -re már csak legyintettem..