Jó tanuló voltam, "végigkitűnő", úgyhogy az általános iskola végére szép kis gyűjteményre tettem szert jutalomkönyvekből. Volt közte klasszikus, a Copperfield Dávid, kortárs irodalom, két példányban is elolvashattam volna A hét koporsót (könyvtári pecsét mindkettőben, Martinovics Ignác kalandjait úgy látszik, senki nem akarta az otthon csendjében élvezni.)

De a kedvencem mindig ez marad. A legelső:

Nem tudom, milyen megfontolásból kaptam. Lehet, hogy ilyen korán el akarták kezdeni az ideológiai nevelésemet, lehet, hogy nem fogyott a könyvesboltban. A szüleim szigorúan tartották magukat a "nicht  vor dem Kind"-hez, úgyhogy információimat Leninről kizárólag ebből a könyvből merítettem. Szeptemberben be kellett számolnom a könyv tartalmáról a többi kisdobosnak, úgyhogy buzgón olvasgattam a történeteket, amiből egyértelműen kiderült, hogy Lenin derék, kedves, szorgalmas és okos ember volt. És leleményes. A börtönben kenyérből gyúrt tintatartót, tej volt a tinta, úgyhogy amikor Krupszkaja asszony otthon láng fölé tartotta a leveleit, rögtön látta, mi újság. Ha az őrök mégis észrevették, Lenin bekapta a "corpus delicti"-t.

A kedvencem mégsem ez a történet lett, hanem az, amikor Lenin sportemberként vétette észre magát. Nem tudom tökéletesen idézni, mert a könyv Budapesten maradt, de nagyjából így szólt a rege:

Történt egyszer, hogy Lenin megfáradott és egy kis faluban pihent inkognitóban. A falu lakói persze mindannyian tudták, hogy kivel állnak szemben, kivéve úszóbajnok Ványkát. Ványka épp a folyóban úszkált, amikor Lenin is kedvet kapott egy kis megmártózásra. Ha már így esett, versenyt úsztak Ványkával, aki simán legyőzte Lenint. Lenin szomorúan ballagott haza..."Fáradunk, fáradunk"-gondolta magában.Ványkát közben felvilágosították, hogy kivel mérkőzött meg és ijedtében egész nap leste Lenint, hogy kihívja egy visszavágóra. Lenin épp arra járt és rá is állt, Ványka pedig úgy döntött, hogy hagyja nyerni. Lenin azonnal rájött, hogy nem játszik tiszta eszközökkel  és megkérdezte,hogy teljes erőből úszik-e. "Igen "-felelte Ványka (itt az elbeszélő rávilágított a szörnyű bűnre: "Hazudik, Leninnek hazudik!"). Vlagyimir Iljics figyelmeztette Ványkát, hogy küzdjön teljes erőbedobással. Újra úszni kezdtek, ezúttal Ványka már nem csalt, de Lenin legyőzte. Fölényesen. Lenin boldogan ment haza .. "hát bírja még a szerkezet."...  Utólag tanulmányozva a témát négy szélütés és egy szifilisz után tényleg szép teljesítmény lehetett a középkorú elvtárstól.

Másik emlékezetes kalandom Leninnel egy-két évvel későbbre datálódik. Akkoriban nagyon szerettem azokat az énekeket, amiben sok hajlítás volt. Szerettem áriázni (apám szerint fejhangon), úgyhogy kifejezetten vadásztam az ilyenekre. Énekórán, amikor mindenkinek el kellett énekelnie a kedvenc dalát, a sok "Érik a szőlő" között előrukkoltam "A rablánc a lábon nehéz volt"-tal, mert ott volt végén  a  "példája volt, aki ééérteee feláldozta hű életét". Természetesen Lenin volt a példája a népnek, akinek hű életét  állítólag Sztálin segített feláldozni, bár a boncolás eredményét nem hozták nyilvánosságra.

Az énektanárnő a tábla felé fordulva röhögött percekig, majd amikor visszafordult, megkérdezte, hogy "ugye nagyon szeretsz énekelni?". Igennel feleltem és mindkettőnk szerencséjére nem kezdtem ideológiai fejtegetésbe. Ugyanis a legkevésbé sem érdekelt, hogy miről szólt a dal..csak az a hajlítás a végén.

Hogy legyen valamilyen apropója is az írásnak,  Lenin 95 éve halt meg. A film után, amit mindenkinek látnia kellene az én generációmból, mit is írhatnék mást, minthogy : Good bye Lenin!

Mondjuk ki őszintén: a belgák hozzáállása a hóeséshez a szürreális kategóriába sorolható. Példának okáért képtelenek beismerni, hogy a hó az egy olyan időjárási tényező, amely télen akár elő is fordulhat.

A Belga Királyi Meteorológiai Intézet például ezt írja Belgium éghajlatáról: "A hó olyan meteorológiai jelenség, amely viszonylag kis fontossággal bír Belgium alacsonyan fekvő, illetve közepes magasságú részein." Jó, az igaz, hogy legalább beletették, hogy 'viszonylag', de ennél többre egyszerűen képtelenek.

A téli gumi nem kötelező és nem is hisznek benne. A Le Soir szerint egyszer 1650 km-es dugó alakult ki a hóesés miatt, amit valaki így kommentált: "60 éves vagyok és tizenkilenc éves korom óta autóval járok dolgozni. Soha nem volt téli gumi az autómon és még soha nem akadtam el. Talán jók a reflexeim. (...)"
Hát nem is tudom, engem ez valahogy nem nyugtat meg.

A megoldás? Nem kell elmenni otthonról, ha esik a hó. "A feleségem és én otthon maradunk azon az egy-két napon (i.e.amikor esik a hó), de ez nem jelent nekünk problémát. Van tető a fejünk fölött, van fűtésünk, jó könyveink, tévénk, telefonunk és internetünk. Tömören: az élet szép, mi pedig csendben kivárjuk, amíg véget   ér ez a 'nehéz' időszak," - mondja egy másik kommentelő.

Milyen igaz! Bíbelődjenek csak a németek, a svájciak meg a többi túlvezérelt népség a hókotrókkal, a belgák inkább otthon maradnak olvasni!

Diane Keaton egyedül neveli két örökbefogadott gyerekét, lakberendezési könyveket ad ki, saját bora van, évente kijön legalább egy új filmmel, amúgy meg fittyet hány a konvenciókra és arra, hogy ki mit gondol róla.

Persze, ha az embert Diane Keaton-nak hívják, akkor nagyjából azt csinál, amit csak akar. 

A Jimmy Kimmel Show-ba például egy üveg borral érkezett, és miközben iszogatott, elmondta, hogy nincs jóban például Reese Witherspoon-nal és Meryl Streep-ről is meglehetősen hűvösen nyilatkozott. Azt is bevallotta, hogy Steve Martin-on és Martin Short-on kívül nincsenek barátai.

Amikor tavalyelőtt nyáron megkapta az Amerikai Filmintézet (AFI) életműdíját, még maga Woody Allen is megjelent, hogy méltassa a színésznő teljesítményét, pedig ő híres arról, hogy nem szeret ilyen rendezvényeken részt venni. Keaton rendhagyó módon egy dallal köszöni meg a díjat, amelyet Allen írt és az Annie Hallban hallható.

És ha már az Annie Hallnál tartunk, akkor beszélnünk kell Keaton öltözködési stílusáról is. Biztosan mindenki emlékszik az Annie Hall ikonikus öltözetére, amellyel a színésznő bevonult a divatlegendák sorába. Külön érdekesség, hogy a ruhák a sajátjai voltak és a jelmeztervezőnek nem tetszett, hogy ezeket viseli.

Keaton azóta is imádja a kalapokat, a széles öveket és a férfias ruhákat. Ahogy Woody Allen fogalmazott, "szeret úgy öltözködni, hogy ne látszódjon, hogy nő". Imádja a feketét, a fehéret és gyakran visel szmokingot.

Keaton rajong a lakberendezésért is. Aktívan használja a pinterest-et és két lakberendezési könyvet is kiadott már. A háza, amelyet saját maga tervezett, gyakran szerepel magazinokban.

Kapcsolatban állt Woody Allen-nel, Al Pacino-val és Warren Beatty-vel is, de soha nem volt férjnél. Első gyerekét 50 évesen fogadta örökbe, a másodikat pedig öt évvel azután. Akkor még azt nyilatkozta, hogy boldog egyedül, később azonban egy interjúban bevallotta, hogy talán mégis jobb lett volna, ha lett volna mellette valaki.

Két önéletrajzi könyvet is írt, amelyek Magyarországon Játszd újra, Diane és Elég volt a bújócskából címmel jelentek meg. Emellett szenvedélyesen rajong a fotózásért is.

 Főfogás. Az a szabály. hogy tésztás leves után nem szabad tésztás főételt adni, de ezt is meg szoktam szegni, mert második fogásnak borjúpaprikást adok nokedlivel és uborkasalátával. A nokedli az abszolút kedvenc.

Szafttal. Szinte nem volt olyan vendégünk, aki nem akart azonnal nokedlit venni és nagyon elcsodálkoznak azon, hogy ezt valaki otthon készíti. Meg szoktam mutatni a nokedliszaggatómat, de ettől annyira megrémülnek, hogy a recept már nem érdekli őket.  Szeretik a tarhonyát is, ez magyar kuszkusz néven fut. Amikor második alkalommal jött hozzánk valaki, megpróbáltam sülteket adni, de annyit emlegették a pörköltes nokedlit, hogy legközelebb megint azt kellett főznöm.  A franciák kenyeret is szoktak kérni, szeretnek mártogatni. Borjú helyett néha marhapörköltet vagy paprikás csirkét főzök, a disznóhúst kerülöm, mert sokan nem szeretik. Szoktam párolt zöldségeket is készíteni mellé, főleg zöldbabot. Nekünk furcsa, de a külföldieknek nem.

Bevált még a sült kacsa- vagy libacomb is, bár utóbbit otthonról kell hozni, mert talán egy az egyetlen húsféle, amit itt még nem sikerült beszereznem.

Mindenkinek vannak "tarkamacskái", nekem például az, hogy nem rövidítek, nem becézek, csak nagyon ritkán. Ennek látszólag ellentmond, hogy mindhárom gyerekemnek minimum 32 neve van és azon hívom őket legritkábban, ami az anyakönyvben szerepel.

De a husi nálam  hús, a kolbi kolbász. a biosz biológia....  Már szemem se rebben a koviubitól, "cseri, nari, savikápi" sem zavar, mit lehet tenni, hosszú leírni a táblára, ez van... A "pipicici"-t ellenben nem tudom megbocsátani, ronda leírva és hülyén is hangzik.  (innen már csak egy ugrás a bocipörkölt és a sült nyuszi. Szegény gyerekek teljesen sokkolódnak)  Idegesít a "pocaklakó", jobb szerettem kisbabának hívni őket...Nyelvnáci is vagyok, a "muszály voltam"-ért ölök.  Faksznis vagyok, na.

Az idei karácsony kifejezetten sokkolt ilyen szempontból: a rénszarvas "réni" lett, a mézeskalács "mézi". De a kegyelemdöfést tegnap kaptam meg. Beléptem egy csoportba, ahol szebbnél szebb kenyereket sütnek a tagok. Az egyik képen felbukkant egy szép piros dagasztógép: "Kariaji dolgozik" aláírással.. Kitchenaid, Bosch -ezekről már hallottam, de ez mi lehet? Új japán márka? Aztán leesett... karácsonyi ajándék... Ehhez képest a mai "gyöngypipi leves " -re már csak legyintettem..

Vettem novemberben egy jegyet a fiamnak, Ryanair, saját felhasználói fiókból, gyerek adatai is rögzítve benne. Most a check-in előtt nézem, látom, hogy új neve van. A Ryanair újrakeresztelte: vezetékneve Kata, a keresztnevét meghagyták. Vagyis egy kicsit bekeveredtek az adatok, megkapta az én keresztnevemet a vezetékneve helyett. Magamtól ekkora hibát nem csinálok, úgyhogy hívtuk is rögvest a Ryanairt, azaz hívtuk volna, de aki már próbálkozott ilyesmivel, az tudja, hogy ezeket hívni nem lehet, legfeljebb aranyért.  Van viszont live-chat, ahol ugyan várni kell, mert nagy a forgalom, de legalább kapcsolatba lehet lépni velük. Ha tudunk. Dacára annak, hogy az oldal magyarul meg még huszonvalahány nyelven funkcionál, a live chat csak angolul. Első akadály annak, aki nem jó világnyelvet tanult meg, de azért ezt leküzdöttem. Válasz világos, fizessünk 115 eurót és semmi akadálya, hogy repülőre pattanjon, ingyen csak 24 óráig módosítanak. Ha észreveszed. Őszintén megmondom, amikor megjön a foglalás visszaigazolása , én meg szoktam nyugodni és a nevet nem nézem, mert azért a gyerek neve csak beégett a hosszú távú memóriámba. Azt ötször is ellenőrzöm, hogy a dátum meg az irány stimmeljen, de a nevet nem. Mérgelődtem nagyon, de kifizettem, mert sok választásom nem maradt. Közben az egyik utazási fórumon valaki feltett egy teljesen hasonló esetet, november, Ryanair.... vérszemet kaptam, én itten panaszt teszek.

Nagyon-nagyon sokat kell keresgélni, de lehet és MAGYARUL! 1000 betű max, úgyhogy lényegretörően kell fogalmazni. Meg kell adni emailt, telefonszámot, foglalási számot és a hasfájás okát. Megtörtént. Másnap reggel jön az email, hogy így nem tudja megoldani a problémát, adjam meg az emailt, foglalási számot, telefonszámot és menjek a live chat-re, link mellékelve , üdvözöl Attila . OK.

Link nem működik, a  chat-en Barbara P. jelentkezik, aki kizárólag angolul beszél. Vázolom a problémát, Barbara boldogan jelzi, hogy minden rendben a foglalás már helyes néven fut. Örülünk ugye? Annyira nem örülünk, mert ez egy kicsit nagyon sokba került és pont erről van szó. Hát tegyünk panaszt! Ezen ne múljon, még lényegretörőbben leírom a problémát. 5 perc múlva jön egy ugyanolyan levél, csak most Attila robot helyett Dóra robot nem tudja megoldani a problémát és kéri, hogy menjek livechat-re a nem működő linkre.

Közben kiderül, hogy novemberben a Ryanair rendszere egy kicsit megbolondult, dupla foglalások keletkeztek, más nevet kaptak az utasok. Volt, aki egyszerre duplán is fel akart ülni a repülőre (ő ugyan a gyerekére gondolt, de helyette őt regisztrálták kétszer és  amikor vázolta a problémát a reptéren plusz 170 euróért nagy kegyesen a gyerek is felülhetett). Javításnak helye nincs, mert ott a bűvös 24 óra. Ha nem vetted észre, ha nem jutottál géphez, ha nem jöttél rá,mit kell csinálnod, sokba lesz... Rá lehet fogni persze a Google Chrome-re meg az automatikus kitöltésre, de egy igazán jól működó rendszerben ez sem fordulhat elő ( ezzel egyidőben ugyanoda vettem még egy jegyet, azt sem az én nevemre  és azzal nem volt semmi gond) Most jó ideig látni sem akarom az ír hárfát,  az biztos. A másik fapadossal is volt kalandom, de ők belátóak voltak. Igaz, én meg nagyon kitartó...

Gyerekkoromban évente egy Mikulással találkoztam. Eleinte eggyel sem, mert az éj leple alatt tette a csizmámba a piros celofánzacskós csomagot. Néha egy narancs is került bele, nagyon néha banán is, ami különleges kincsnek számított. Az első igazi Mikulást, pardon akkor még szigorúan Télapót, a Budai Lottó Áruház előtt vártuk a többi elsőssel. Elérzékenyülve hallgatta a Hullapelyhest, majd mindenkinek átnyújtott egy pici Boci csokit. Simán elhittük, hogy Ő az. Pláne, hogy nagy pelyhekben hullt a hó, ahogy télen illik. Aztán elenyészett a varázs, volt férfi, női, gyerek Mikulás, püspöknek álcázott, házilag eszkábált ruhás, nagyszakállú, vattás... mindenféle, de csak egy. Jó, maximum kettő . Munkahelyi és iskolai. Volt, aki beérte a nevemmel, volt, aki éneket várt. Volt miből válogatni, énekórán ilyenkor hetekig erre készültünk.

Teltek az évek, a Mikulás kimaradt az életemből, de aztán jöttek a gyerekek és kezdtem Mikulássá átképezni magam. Nem is volt ezzel semmi baj, piros celofánzacskó, később filcből készült zokni angolszász mintára... apróbb ajándék (na ez aztán végképp nem volt divatban régen), csoki, cukor, mandarin (banán már lejátszott...). És legalább 5 Mikulás évente: munkahelyi, áruházi, utcai.... a végén már észre sem vették, ha valaki piros ruhában, fehér szakállal, puttonnyal hadonászott.  A Mikulás-dal repertoár is kurtább lett. Soha nem felejtem el azt a munkahelyi karácsonyt, ahová, több, mint 70 gyereket hoztak el a szülők és amikor a Mikulás felkérte őket egy kis produkcióra, mindannyian a Hullapelyhest énekelték el.... egyenként. Csengő hangon, hamisan, fejhangon, többször újrakezdve, belesülve, végtelenítve. Az én gyerekeim utolsónak következtek, életveszélyesen megfenyegettem őket, hogy énekeljenek valami mást...és együtt. El is énekelték a Kiskarácsonyt, majd azért a biztonság kedvéért a Hullapelyhest.. külön-külön.... 

Egy ideje látom, hogy családi ünnep lett ez, nem csak a gyerekeket lepi meg a Mikulás. Persze, Belgiumban vagyunk,  sokan ilyenkor állítanak fát és most adják át a nagy ajándékokat. Az már bevett szokás, hogy ilyenkor ledér Mikulásnak Mikuláslánynak öltözhetnek a nők:

Meg a gyerekek is, bár még nem a serken a szakálluk:

A boxeren sem csodálkoztam, de azért ez a rénszarvas- meg a pingvinruha meglepett. Az meg pláne, hogy egy nap alatt elkapkodták. Hiába, vonzók a Mikulás segítői is (jó, a pingvin nem az, bár a végén majd kiderül, hogy de..)

Amikor ma elmentem a Carrefourba, kicsit csalódtam.  Az itteni Mikulásnak már csak hűlt helye volt. Elég csúnyácska hűlt helye

 Az biztos, hogy amíg csak egy volt belőle, sokkal nagyobb becsben tartottuk. Sic transit gloria mundi....

Pár éve már írtam a belga disznótorosról, akinek nincs kedve elolvasni, annak csak röviden: van itt véres hurka -ami boudin noir, avagy fekete hurka névre hallgat és van fehér hurka- a boudin blanc, ami húsból és valamilyen töltelékanyagból (zsemlére tippelek) készül. Eddig nincs is semmi gond, megsütjük, megesszük és megállapítjuk, hogy nem olyan, mint az otthoni, de azért jó.

Most jön a cifrábbik fele. Karácsony előtt megjelennek a boltokban  a különleges hurkák.  A fekete hurkát málnával, áfonyával, mézeskaláccsal vagy mazsolával ízesítik, a fehéret mandarinnal, körtével, calvadossal és még sorolhatnám. Mazochista vagyok, mindet megkóstoltam, legnagyobb meglepetésemre a legjobb a mézeskalácsos ( a mi mézeskalácsunkhoz hasonló speculoos kekszet darálják bele.) Elment a málnás is, a mazsolás viszont olyan édes volt, hogy nem tudtam megenni. Kifejezetten finom viszont a zöld hurka, amit káposztával töltenek.

Idén is érdeklődve néztem végig a hurkás pultot, vajon mit sikerült kitalálni . A fügés véres hurka ugyanazt az élményt hozta, mint a mazsolás, jobb elfelejteni. Meglepően jó volt a pisztáciás fehér, egy 10 cm-es darabból 14 szem pisztáciát horgásztam ki.

A truffe-ös (szarvasgombás) fehérnek nagyon intenzív íze volt, nem sajnálták belőle a gombát (vagy a gombás olajat). 

Erre azonban nem vitt rá a lélek. Cuberdonos hurka.

 Hogy mi az a Cuberdon? A belgák egyik kedvenc cukorkája. Jellegzetes alakú, lilásrózsaszín, általában málnaízű, de mindenképpen gyümölcsös aromájú..

 Flamandul neuzeke, azaz "kicsi orr" a neve. 1873-ban készítette először egy gant-i patikus, gondolom, forog a sírjában, hogy híres gyógycukorkája végül egy boudin blanc-ban végzi. Belga mintára esetleg mi is megpróbálkozhatnánk egy negrós véressel..

A múlt héten még 17 fokban nézelődtünk a teraszon, kabát még nem kellett, valljuk be, Belgiumban ez legalább ennyire szokatlan, mint a 23 fok az őszi szünetben Budapesten. Ma aztán becsapott az ősz. tél.Sapka, sál, meleg kabát, így indultunk reggel a boltba, mert nálunk vasárnap is nyitva van a Delhaize. (egyik belga élelmiszerlánc).

A boltokban már mindenki karácsonyi lázban ég, az emancipáció jegyében most már önállósult Mikulás néni is van, (aki tavaly még csak a Mikulás feleségeként (barátnéjaként )futott).

Kesztyűk terén is tudtak újat mutatni. Ez egyébként egy kollekció része, fülvédő is van ugyanilyen design-nal:

Mire szétfagyva hazaértünk, úgy döntöttem, sürgősen meleg leves kell és sütök valamit. Hetek óta mondogatták a répatortát, ami nyúl ide, répa oda, a fahéj miatt nekem mindig inkább a karácsonyt idézi, nem a húsvétot, úgyhogy erre  esett a választásom. Az alapreceptet Horváth Eszter Desszertőrült-jéből  vettem, aszalt gyümölcsként vörösáfonya, sárgabarack, datolya és aszalt szilva ment bele illetve egy kis kandírozott narancs- és citromhéj. Tettem bele darabokra vágott diót is. A tetejére citromos mascarponekrém került. Nem akartam nagyon magas tortát sütni, de így is szépen megnőtt.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortához:

250 gramm finomliszt

175 gramm barna cukor (kristálycukor is jó, de barnával finomabb)

175 gramm porcukor

165 ml napraforgóolaj (olvasztott vaj )

50 ml tejszín

2 teáskanál vaníliakivonat (egy zacskó vaníliáscukorral csináltam)

75 gramm kókuszreszelék

1 teáskanál szódabikarbóna

2 teáskanál fahéj

1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék

fél teáskanál só

300 gramm reszelt sárgarépa

2 narancs reszelt héja

3 db tojás

150 gramm aszalt gyümölcs 

35 ml rum vagy brandy

A tetejére

250 gramm mascarpone

1 citrom leve és héja lereszelve

3 zacskó vaníliás cukor vagy 25 gramm porcukor

A megtisztított sárgarépát lereszeljük a reszelő kislyukú részén.  A lisztet összekeverjük a sóval, a kétféle cukorral, a szódabikarbónával, a fűszerekkel, a kókuszreszelékkel, a reszelt narancshéjjal, az apróra vágott aszalt gyümölcsökkel és a dióval. Hozzáadjuk a répát. A  tejszínt, az olajat és a tojás összehabarjuk és a száraz keverékhez adjuk. Kizsírozott, zsírpapírral kibélelt tortaformába öntjük és 160 fokra előmelegített sütőben kb. 90 percig sütjük. A vége felé figyeljünk, akkor jó, amikor a tésztába szúrt tűre ( hurkapálcikára stb) nem tapad nyers tészta.

Várjuk meg, amíg kihűl. A mascarpone-t fél órára vegyük ki a hűtőből (könnyebb vele dolgozni), keverjük ki a cukorral, a citrom levével és lereszelt héjával. Ne keverjük túl, mert folyós lesz (éppen csak egy kicsit) ! Kenjük a torta tetejére vagy tálaljuk mellé.

Amikor gyerek voltam, borsóleves, karfiolleves, paradicsomleves volt a repertoáron, ezeket palacsinta, császármorzsa, talkedli esetleg húshagyó kedden fánk követte. A bableves után lángos vagy pogácsa jött, vasárnap kötelezően húsleves, ami időnként hétközben is előfordult nagy daragombócokkal, de hogy csak úgy levest együnk, az ritkán esett meg. 

Most meg sokszor, hűvösebb estéken, ha megkérdezem mit ennének, rendszerint "levest" a válasz. Néha nekiveselkedem a pho-nak vagy a ramennek, készül nyírségi gombócleves, tárkonyos raguleves, gyors ázsiai levesek, gazdag minestrone, krémlevesek és újabban harira. Ezt bárányhússal csinálják Észak-Afrikában, de ez egy zöldséges változat, amit az egy régi GoodFood-ban találtam. Brüsszelben minden alapanyagot meg lehet v hozzá venni a sarki boltban, de otthon sem bonyolult, tán csak a friss korianderlevelet nehéz beszerezni hozzá. (anélkül is jó).

Hozzávalók:

1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva

2 gerezd fokhagyma apróra vágva

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv

2 közepes sárgarépa felkarikázva

1 nagy édesburgonya kockákra vágva

175 gramm zöld- vagy vöröslencse (utóbbi gyorsabban puhul)

2 teáskanál őrölt kurkuma

2 teáskanál őrölt római kömény

fél teáskanál őrölt fahéj

1,5 liter zöldséges alaplé (vagy húsleves (szentségtörés, de én erőleveskockát szoktam használni)

5 szál szárzeller apróra vágva (én ezt ki szoktam hagyni)

2 evőkanál olaj

A tálaláshoz:

sűrű joghurt

friss korianderzöld

citrom

Az olajon megpároljuk (dinszteljük) a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát, kicsit kevergetjük  és megszórjuk a fűszerekkel. Gyorsan átkeverjük és beleöntjük a hámozott paradicsomot. Ezután hozzáadjuk a lencsét, a répát, a zellert és az édesburgonyát. Felöntjük az alaplével és addig főzzük, amíg a lencse meg nem puhul, akkor jó, amikor még éppen nem fő szét.  Joghurttal és korianderzölddel tálaljuk, félbe vágott citromokat is készítsünk az asztalra.

.