Claude Monet francia festőről, az impresszionizmus névadójáról csak kevesen tudják, hogy a jó ételeknek és italoknak is a szerelmese volt. Giverny-i házának ajtaja mindig nyitva állt művészbarátai előtt, akik egy fejedelmien elkészített normandiai marhaszelet és egy pompás almatorta reményében vasárnaponként örömmel maguk mögött hagyták Párizs forgatagát, és kivonatoztak Monet családi kúriájába.
Monet állítólag a vonat ablakából pillantotta meg a mesebeli környezetben álló házikót, de csak jó néhány évvel később, már elismert művészként engedhette meg magának, hogy megvásárolja a birtokot. Gyakorlatilag minden pénzét és idejét beleölte a ház felújításába, kibővítésébe és a csodálatos kert megalkotásába, amely kései műveinek, köztük a méltán híres vízililiom sorozatnak az ihletője lett.
Monet életének legtermékenyebb és legboldogabb éveit töltötte ebben a házban. Itt talált egymásra a festészet és a konyhaművészet iránti olthatatlan szerelme. A házhoz tartozó kert nagy részét a millió színben és formában burjánzó virágok foglalták el. A kert kialakításánál Monet-nak egyetlen célja volt: olyan környezetet akart teremteni, amely a nap minden szakában egyedülálló látványt nyújtott. A színek megfelelő kombinálására helyezte a fő hangsúlyt, így jól megfértek egymás mellett az őshonos normandiai virágok az egzotikus növényekkel, amelyeket Monet annak ellenére ültetett, hogy a helyi lakosok a vizeik mérgezésétől tartva hevesen ellenezték.
Monet sokat utazott, de mindig visszatért Giverny-be. Az utazásain szerzett kulináris élményeiről jegyzeteket készített, és hazatérve utasította a szakácsnőjét, Marguerite-et, hogy készítse el ezeket. A Yorkshire puding például a londoni Savoy-ban való tartózkodása után jelent meg először a giverny-i ebédlőasztalon. A finom falatok két hatalmas tűzhelyen készültek a Rouen-ban vásárolt türkiz-fehér csempékkel kirakott hamisítatlan vidéki hangulatot árasztó konyhában, ahol Monet már-már kényszeres precizitásának köszönhetően rendezett sorokban álltak a különböző méretű rézedények.
Fotó: Andy Hay
A festő azonban leginkább a jó minőségű alapanyagokból készült, egyszerű helyi ételekben lelte örömét. Csirkéket és kacsákat nevelt - amelyeket saját maga választott ki -, így mindig került friss tojás az asztalra. Saját fűszerkertje volt, és számos zöldséget is termesztett, például cukkinit, paradicsomot, kelbimbót, retket, gyöngyhagymát és spárgát. A kertben álló fák roskadoztak a friss gyümölcstől. Borospincéje is volt, habár Normandia a cudar időjárásnak köszönhetően nem bortermelő vidék, inkább a calvados volt elterjedt a régióban.
A pompás díszlet, amit a kert és a Monet által gyönyörűen felújított ház szolgáltatott, az ínycsiklandó ételek és a kiváló italok, valamint a tény, hogy a festő a vendéglátásban is oly nagy figyelmet szentelt minden apró részletnek mint a festményein, valódi élménnyé tették a kúriában való vendégeskedést. Egy nyári vasárnap Giverny-ben igazi gasztronómia ünnepnek számított. Gyakran ellátogattak ide Monet festőtársai, Degas, Sisley vagy Pissarro, a leggyakoribb vendégek azonban Monet legközelebbi barátai, a szobrász Rodin, az író Maupassant és a híres államférfi Clemencaeu voltak. Ezek a látogatások mint egyfajta rituálé, mindig ugyanúgy zajlottak. A vendégek először megtekintették Monet műhelyét, az üvegházat és a kertet, majd pontban 11:30-kor felszolgálták az ebédet az impozáns sárga ebédlőben, amelynek falait a Monet által gyűjtött japán fametszetek díszítették. Az terítéket mindig Monet komponálta meg különös gonddal. Az asztal közepére a kertből szedett virágokból készült kompozíció került. Az ételt a festő saját tervezésű kék-sárga étkészletében tálalták. Az összhang tökéletes volt.
Monet és barátai Giverny-ben, fotó: National gallery
Monet kedvenc előétele a kecskesajtos batyu volt. Főételnek általában valamilyen húst szolgáltak fel, helyi szokás szerint némi calvados-szal megbolondítva. A desszert, mi is lehetett volna más, mint valamilyen gyümölcsös pite, amelyhez az alapanyagot a kertben álló gyümölcsfák szolgáltatták. Ebéd után Monet visszavonult a stúdiójába festeni vagy kiment a kertbe, ha a fényviszonyok megfelelőek voltak. A délutáni teát az illatos citromfák alatt szolgáltál fel, aztán a vendégek el is indultak vissza Párizsba. Senki sem maradt sokáig. Barátai tiszteletben tartották, hogy Monet szigorú menetrend szerint élt és dolgozott. Mindig korán nyugovóra tért, hogy másnap már hajnali 4-kor kedvenc tava előtt festegethessen.
Tökéletes hely a délutáni piknikhez
Aki kedvet érez hozzá, hogy elkészítse Monet egyik kedvenc ételét, annak a normandiai almatortát javaslom, amit a mester annyira szeretett, hogy meg is festett.
Normadiai almatorta, ahogy Monet szerette
Egy kiló édes almát vágjunk fel cikkekre és pároljunk meg vajban. Keverjünk össze 10 dkg vajat, 20 dkg lisztet, 3 kiskanál cukrot, egy csipet sót és 3-4 kanál víz hozzáadásával gyúrjunk belőle tésztát. Kis pihentetés után kézzel nyomjuk bele egy kivajazott tortaformába. Kenjük meg híg tejszínnel vagy tejjel a tészta szélét, majd rendezzük el rajta kör alakban az almaszeleteket. Előmelegített sütőben süssük kb. fél órát 180 fokon. Vegyük ki a sütőből, és öntsük rá a vajas levet, amely az almából párolás közben kicsorgott. Hintsük meg porcukorral, majd tegyük vissza még pár percre a sütőbe, hogy a cukor karamellizálódjon rajta. Melegen fogyasszuk, fahéjjal megszórt vaníliafagylalttal tálalva.
Zsírpapírral kibélelünk két tepsit és két kiskanál segítségével diónyi gombócokat készítünk. (Nedves kézzel kicsit "szétlapogathatjuk" őket) 15 percig sütjük.
