Nagyon változatos a boltok beengedési rendje Brüsszelben. Vannak, akik ésszerűen és komolyan csinálják: ha 25-en mehetnek be, akkor összesen 25 kocsi van - aki kijön, annak a kocsiját fertőtlenítik és viheti a következő. Van, ahol kint van az összes kocsi és pénzt is kell bele dugni. Ez már azért is problémás, mert a készpénznek mérsékelten örülnek bent, ezért az ember ilyenkor kétségbeesetten keresgél aprópénzt, mert nyilván nem egy citromért jött.( Kocsi nélkül egyébként be sem lehet menni) Ilyen helyeken általában  egy őr számolgatja, hányan vannak épp bent. Ott a spray, ha akarunk, fújunk rá, ha nem, akkor sem szólnak semmit. Ha olyan kedve van, akkor legyint egyet, aztán mehetünk egy kicsit többen is. Láthatóan lazul a fegyelem egyébként.

Kedvencem a Gamma, az egyik helyi barkácsáruház. Kicsit elbambulva megyek a bejárathoz, nem látok várakozókat,  csak kocsikat meg egy őrt spray-vel.  Rögtön oda is lépek, venném el a kocsit, amikor pergő franciasággal figyelmeztet, hogy mi itt a rend. Elnézést kérek, beállok  a sorba, ami persze ott kanyarog, csak én nem láttam.  Elég szép kis labirintust építettek ugyanis, nem ám csak szalagokkal jelölték ki az utat. Volt útközben cserép virág, egy kis murva, műanyag székek, ha valaki elfáradna várakozás közben. Elérek végre a kocsiért, mikor az őr felismer. Felcsillan a szeme és megkérdezi "Do you speak English?". Belémbújik a kisördög és "Yes, I do"-val felelek, pedig sokkal gyengébb az angolom, mint a franciám. Ebben a pillanatban valószínűleg felméri, hogy csapdába ejtette magát. Széles mozdulatokkal rámutat egy nőre, aki éppen visszahoz egy kocsit, átveszi tőle, alaposan lecsutakolja fertőtlenítőszerrel, átadja nekem, majd színpadiasan meghajol és ennyit mond: "Welcome".

Aki tud, az tud.