Jó pár éve élek Brüsszelben, de csak nemrég jutott eszembe, hogy vajon milyen nyelven éneklik itt a himnuszt? Franciául vagy flamandul? Hallottam már, ebben biztos voltam, mert futballmeccsek előtt el szokták játszani, de nem tudtam felidézni sem a dallamot, a szöveget meg pláne.. Az hagyján, hogy én nem ismerem, de mint a Le Soir egyik cikkéből megtudtam, maguk a belgák sem nagyon...
A Brabançonne, avagy a belga himnusz, mint annyi minden, megosztja a belga társadalmat.1922-ben a Belga Királyi Akadémia már rávilágított arra a problémára, hogy a szöveg és a dallam nincs összhangban a Brabançonne-ban, hogy a ritmusról már ne is beszéljünk, ezért nehéz énekelni. Egy zenetörténész szerint ez még nem lenne akkora baj, mert a dallam maga nagyon egyszerű. Hogy mennyire, arról bárki meggyőződhet, ha meghallgatja a Brabanconne-t Helmut Lotti előadásában franciául:
Abból, hogy francia verzióról beszélünk, már sejthető, hogy a következő akna a szövegben rejlik.1830-ban az első szöveg franciául született meg és markánsan holland-ellenes volt. Ez enyhén szólva ellenérzést váltott ki a flamandokból, de a wallonok sem szerették, mert akkoriban ők a patois-t, a francia egyik dialektusát beszélték.
Az akkori miniszterelnök, Charles Rogier gyorsan átírta a szöveget, természetesen franciául, de született egy flamand verzió is, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Következzen most ez ismét a nagyszerű Helmut Lotti előadásában, aki egyébként népszerű belga operaénekes:
Itt még mindig nincs vége a történetnek: a két világháború között indult egy mozgalom, ami egyenesen azt próbálta elérni, hogy a Brabançonne-t váltsa fel a Belgiumtól függetlenné vált Kongó himnusza, a Vers l'avenir (A jövő felé). Azóta is ezt tartják afféle "második himnusznak". (van flamand verziója is).
Végül maradt a Brabançonne, amit valóban csak a király beszédei előtt és nagyobb sportesemények - például a Les Diables Rouges ( a belga fociválogatott.) meccsei - nyitányaként játszanak el. A kezdeti ellenállás azonban most is jelen van, a belgák nem szeretik a nagy nemzeti szimbólumokat.
Yves Leterme, későbbi miniszterelnök, akkor még csak jelölt, egyszer a Marseillaise-t kezdte el a belga himnusz helyett. Nálunk ezért fővesztés járna, ő azért kormányt alakíthatott.
Végül adjunk egy utolsó lehetőséget Helmut Lottinak, aki egyébként Elvis imitátorként kezdte a pályáját, hogy németül is megcsillantsa a tehetségét és Belgium harmadik hivatalos nyelvén is elénekelje a himnuszt.